Love Games (Himchan, Daehyun, Jongup [B.A.P.]) #3

 









Te szemszöged

Reggel időben felkeltem, mert hát tegnap feltérképeztem a dolgokat és elég sok munkám lesz... A konyhában Himchan-nal találtam szemben magam.
- Szia.- köszönt barátságosan. Édes drága jó Istenem. Mond, hogy ez nem egy álom és nem fogok kiesni az ágyból a végén! Egyszerűen alig bírtam felfogni, hogy ez velem történik. De lepleztem érzéseim és gondolataim, mégsem tudhatják meg, hogy mi az igazság.
- Szia.- köszöntem vissza félénken. Nem nagyon akartam beszélgetni, mert igazából az angolom sem a legjobb, bár 6 évig tanultam... Meg aztán ha keveset beszélek abból nem lehet semmi baj.
Na és kb ennyi volt a nagy párbeszéd. A többiek is lassacskán szállingóztak befelé. Ahogy egyre többen lettünk, Ők úgy kezdtek hangosodni. Mindenki beszélt mindenkivel. Persze abból én semmit sem értettem, így egy bögre tejeskávéval leültem egy székre és csak figyeltem Őket. Amúgyis mindig nagyon szerettem elveszni a részletekben. Nem izgatott nagyon, hogy miről szólhat a beszélgetés. Inkább mindannyiójukat jól megfigyeltem. Minden egyes arcrezdüléseiket. Istenem, Daehyun, milyen szép mosolyod van. Himchan... olyan édi az orrod. Jongup... a szemeid... És amikor Youngjae nevet azok a kis ráncok a szeme szélén, milyen aranyosak. Amíg ezeken gondolkoztam szépen el is bambultam és ebből csak egy, a szemem előtt lóbált kéz rántott ki.
- _______ Jól vagy?- kérdezte Yongguk.
- Jaj. Persze, minden ok csak elbambultam.- mosolyogtam rá.
- Na akkor gyere, reggelizzünk.- fogott karon Youngjae.
Leültünk az asztalhoz, én Zelo és Jongup közé kerültem, és nekiálltunk a reggelinek. Hát nem azért mondom, de lehet, hogy rossz helyen ültem. A két srác állandóan dobálózott a kajával, amikor a többiek nem figyeltek.
- Moon Jongup és Choi Junhong! Azonnal fejezzétek be a játékot! Az étel nem játék! Más helyeken a világon éheznek! Ti meg itt dobálóztok vele! Ha nem ízlik vagy nem kértek akkor mondjátok meg!- azt hiszem Himchan leszidta Őket.
- Bocsánat hyung.- hajtották le a fejüket a rosszcsontok.
Miután megreggeliztünk a srácok elindultak dolgozni, engem jól otthagytak. Nem mondtak semmit, hogy mit, hogyan csináljak... Na szuper, gondoltam. Hol is kezdjem? Bementem a szobába és összeszedtem az összes ruhát ami szanaszét volt és bevittem a fürdőbe. Szétválogattam és bepakoltam a mosógépbe. Majd a tisztítószerek között keresgéltem valami mosópor szerűséget. Nos, mivel Koreában vagyunk itt minden koreai és ez nem volt másképpen a tisztítószerek feliratával sem. Nem tehettem mást, mint egyesével felbontogattam őket és megnéztem, melyik az amelyik leginkább hasonlít a mosóporra. Mikor megtaláltam, raktam belőle a gépbe rendesen, majd kifelé vettem az irányt. A konyhában elmosogattam; a szobákban leporoltam, felporszívóztam és felmostam. Mire ezekkel megvoltam a mosógép is végzett a teendőjével. Gyorsan bekukkantottam a tárolónak nevezett helyre ruhaszárítót keresve. Bár ne tettem volna... Akkora rendetlenséget még életemben nem láttam. Minden oda volt bedobálva... Régi tankönyvek, azok tetején a vasaló, mellette egy rossz kerekű porszívó,  egy törött képkeret na meg még ki tudja mi más... és ezek tetején feküdt a ruhaszárító. Mikor kivettem örültem, hogy nem borult rám semmi, majd visszacsuktam az ajtót és indultam teregetni. ÉS.... és......

Daehyun POV.

Szokásosan indult a reggel. Zelo-ék megint baromkodtak az asztalnál és természetesen Umma tett rendet. Ma a kis "bejárónőnk" is velünk reggelizett. Valamiért nem szimpi nekem ez a lány. Igaz semmi rosszat nem tett, igazából beszélni sem beszél nagyon de valahogy nem kedvelem.
Ma egész nap a srácok mindenkinek Róla meséltek. A sminkes noonáknak, a rendezőnek, a stilystoknak... mindenkinek... Hogy nekünk milyen jó, mert van saját bejárónőnk és Ő mindent elintéz... stb.... Na szuper.
- Hé srácok! Hagyjátok már abba.- szóltam nekik.- Nem gondoljátok, hogy annyit emlegetitek, hogy szegény csuklórohamban hal meg?
- Jaaajjj Daehyun drága, miért vagy ilyen morci?- nézett rám kérdően Himchan.
- Nem vagyok morci!- szóltam vissza.
- Jajj hagyjátok biztos megjött neki!- viccelődött Youngjae.
- Húha... oltári vicces... Marhák...- hagytam ott a nevető társaságot.
Mikor végeztünk a forgatással gyorsan beugrottunk még a boltba egy-két hozzávalóért a vacsihoz majd indultunk is egyenesen haza.
- Megjöttünk!- lépett be az ajtón elsőnek Yongguk.
- Sziasztok!- üdvözölt minket ________.- Kitakarítottam a szobákat, a konyhát és a mosdót is. Nézzétek meg.
- WOW! Igazán szép munkát végeztél, noona.- csodálkozott el Zelo és vele együtt mi is.
- Köszönöm. Csak van egy kis bökkenő... A ruhákat is kimostam... De...- fordult a nappaliban álló ruhaszárítóhoz.
- Hogy az a jó rohadt élet! Azok az én alsónadrágjaim! Te mégis mi a fenét csináltál velük? Eszednél vagy?- dörrentem rá a lányra, mikor megláttam a kétszer kisebb ruhadarabokat.
- Én csak kimostam.- suttogta lehajtott fejjel.
- Azt látom! És mi a fenét tettél bele a gépbe?- keltem ki még jobban magamból.
- Ezt.- hozta ki a fürdőből a dobozt.
- Te hülye vagy? Ez WC tisztító!- üvöltöttem le szabályosan a fejét.  Nem akartam én nagyon rákiabálni de hát a kedvenc alsóm is köztük volt. Meg nem is tudom, úgy jól esett leüvölteni szegénykét.
- Héhéhéhé! Daehyun, nyugi!- fogott vissza Yongguk.- Tudod Ő nem tudhatta... nem tud koreaiul, emlékszel?
- Nagyon sajnálom.- hajtotta le a fejét, majd berohant a szobájába.

Himchan POV.

- Na, haver, ezt jól megcsináltad.- veregettem hátba Daehyun-t, majd ___________ után mentem a szobába.
- Engedj be, kérlek. Himchan vagyok.- kopogtam be. Nem érkezett felelet.
- _______ bent vagy? Kérlek engedj be. Nem akarlak bántani.- próbáltam meg újra. Lassú csoszogást hallottam az ajtó túloldaláról majd nyílt is a falap.
- Gyere. De csak Te.- mondta halkan. Bebattyogtam, majd becsuktam magam mögött az ajtót és leültem mellé az ágyra. Szegény lehajtott fejjel zokogott mellettem.
- Naaa, kérlek ne sírj. Egy ilyen szép lánynak nem szabad sírnia.- próbáltam vigasztalni- Daehyun-nal pedig ne foglalkozz.- öleltem át-  Nagyon érzékeny az alsógatyáira.- nevettem fel- De nem rossz ember ám Ő. Na nézz ide.- emeltem fel fejét és két kezem közé fogtam. Még így is, kisírtan, vörösen és duzzadtan is milyen gyönyörűek a szemei. És a kis piros pofija. Ajjaj Himchan bajban vagy.... A fenébe is, most nem mászhatsz rá. Yongguk is megmondta, hogy még várnotok kell egy kicsit. De ha egyszer olyan gyönyörű. Lassan közelebb csúsztam hozzá, majd ajkaimat az Övéire tapasztottam. Hm... milyen finom... Édes és puha... Ekkor nyílt az ajtó.