Egész gyönyörű napra virradtak a B.A.P lakás birtokosai. A nap lágyan szűrődött be az ablak előtt lógó vöröses függönyön. A legtöbb tag még édesen aludta az álmát, de a konyhában már a csapat Ummája és Appája szorgosan tüsténkedett.
- Na, megyek és azt hiszem felébresztem a többieket. Boldogulsz?- kérdezte Yongguk.
- Persze, menj csak.- mosolygott ár Himchan.
Yongguk lassan battyogott kifelé a konyhából, mikor megszólalt a csengő.
- Megyek.- szólt be társához a konyhába.
- Jó reggelt drága egyetlen Yonggukom!- lépett be az ajtón a csapat menedzsere.
- Jó reggelt, hyung. Mi járatban?
- Van fogalmad róla, hogy mennyi az idő?- tette fel egy kicsit ingerülten a kérdést az idősebb.
- Öhm... nem tudom... 8-9 között?
- Ráhibáztál! És mit mondtam én neked tegnap délután?
- Oh a fenébe!- csapott a fejére a vezető.- Ne haragudj hyung, teljesen kiment a fejemből. Esküszöm este még az eszemben volt, hogy szóljak a többieknek. Azonnal felkeltem Őket, és már mehetünk is.
- Áh, helló Himchan!- köszönt be a konyhába a menedzser.
- Szia, hyung. Te is velünk reggelizel?
- A Te főztödet a világért sem hagynám ki.- kacsintott rá. De tovább vette az irányt a szobákig ahol Yongguk keltegette társait.
- Gyerünk gyerekek! Felkelni!- csapkodta össze a tenyereit a legidősebb.- FOTÓZÁÁÁS!!!- kiabálta.
- Gyerünk Youngjae! Ébresztő! Hétalvó, kelj fel!- rángatta finoman a vállát a leader.
- Nyaaa~ Csak egy kicsit...- nyüszögte majd elfordult a másik irányba. A fiúk közül talán Ő volt a legnehezebb eset. Daehyun már befoglalta a fürdőt, Zelo és Jongup is ébren voltak már.
Mire mindenki rendbe hozta magát nekiültek elfogyasztani Himchan finom reggeliét.
- Hhmmm... hyung, ez isteni!- mondta Zelo teli szájjal az elismerő szavakat.
- Köszönöm.- mosolygott vissza Channie.
- Na de most komolyan, fiúk!- szólalt fel a menedzser- Hogy lehet ilyen disznóólban élni? Ahogy láttam a szobáitokban szanaszét vannak dobálva a ruhák, nem másképpen a nappaliban. A többi helyiségbe nem is merek bemenni.
- Hyuuung!~ Alig élünk. Nincs nekünk időnk arra, hogy takarítsunk...- nyavalygott Jongup.
- Különben is én szoktam takarítani...- háborodott fel Daehyun.
- Kikérem magamnak! Én is mindig rendet hagyok magam után.- csatlakozott hozzá Youngjae.
- Én elhiszem de ki kell, hogy ábrándítsalak titeket, fúk. Ez nem látszik.- mondta a menedzser.- Kell valami megoldást találnunk. Én nekem van is egy ötletem DE... de most erre nincs időnk. Ha befejeztétek a reggelit, akkor indulás, mert már így is késésben vagyunk.
Azzal mindenki összepakolta a cuccát és már indultak is ki a kisbuszhoz, hogy mai állomásukra, a fotózásra menjenek. Az új albumukhoz készültek a képek. Egész jól sikerültek, mindenki elégedett volt a fiúk munkájával. Délután még beugrottak a kedvenc helyükre egy kicsit beszélgetni, meg persze vacsizni. Mikor hazaértek hulla fáradtan dőltek le a nappalijuk közepén álló hatalmas krém színű kanapéra. Zelo egy laza mozdulattal nyúlt a távirányítóért, megelőzve Youngjae-t, és beindította a készüléket. Unottan kapcsolgatott a csatornák között. Sehol sem talált olyat ami mindannyiuknak megfelelt volna vagy egyáltalán alapjáraton nézhető lett volna. Ekkor megszólalt a csengő.
- Ah... majd én megyek...- állt fel szusszanva a kanapéról a legfiatalabb.
- Ááá szia hyung... és... szia... Gyertek be.- Ezzel be is lépett az ajtón a menedzserük és egy idegen, európai kinézetű, félénk lány.
Mindenki felállt a kanapéról és illedelmesen üdvözölték vendégeiket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése