Zöld bergamott, vörös szantálfa, fekete tonkabab (Hongbin&Hyuk [VIXX]) YAOI!!!! #2

Vörös szantálfa

♠♣♦

♥♥

  

   A hét elejei havazásnak már nyoma sem maradt, a száraz és hűvös téli délutánon már javában besötétedett, mikor Sanghyuk elindult a megadott cím felé. Gyomrában különös görcs jelent meg, régen nem érzett már ehhez foghatót, talán utoljára iskolás korában, vizsgaidőben. Idegesség és izgalom ötvözete volt ez.

   Idegesség fogta el, amiért a barátai ekkora nagy őrültségbe rángatták bele; hiszen e miatt a helyzet miatt, már három napja nem ment be dolgozni. Kénytelen volt beteget jelenteni, mivel apróbb túlzással, de már a saját szagától a rosszullét kerülgette, és nem merte megkockáztatni, hogy másokat is veszélybe sodorjon ezzel. Semmiféle illatosítót nem használt, de még a ruháit is natúr szappannal mosta. Tudat alatt azért teljesen rápörgött a témára és már nem tudott ellene tenni.

   Emellett viszont az izgalom pillangói is megjelentek hasában, mert nem tudta, mire számítson viszont kíváncsisága és a parfümök iránti megszállottsága felülkerekedett minden érzésén.

   A bejárat előtt még egy utolsó nagy levegőt vett és lassan, remegve kiengedte tüdejéből, majd egy határozott mozdulattal belépett az épületbe. A portán segítséget kért egy kedves hölgytől, mert nem tudta, hogy pontosan merre kell tovább mennie. Az útbaigazítás szerint a hatodik emeletig kellett lifteznie.

   - Jó estét kívánok, Lee Hongbin úrhoz jöttem. Ha minden igaz, időpontom van hozzá hat órára – állt meg Sanghyuk az iroda előtt kialakított pultnál.

   Csak bízni tudott benne, hogy jó helyen járt és nem volt már rögtön az első találkozáskor késésben. Bizonytalanul álldogált egyik lábáról a másikra, kezeit türelmetlenül tördelte.

   - Szabad a nevét megkérdeznem? – kedves mosollyal érdeklődött a titkár.

   - Han Sanghyuk.

   - Áh, valóban. Kérem, itt várjon – lépett ki a pult mögül a fiatalember és az iroda ajtaja mögött eltűnt.

   Néhány pillanattal később sarokig kitárt ajtóban állva szólította meg a félénk férfit, hogy szabad a bejárás.

   - Köszönöm Kim titkár. Elmehet – utasította az alacsonyabbik férfi a beosztottját.

   - Lee Hongbin vagyok – kezét nyújtotta Sanghyuk felé, majd egy határozott kézfogással üdvözölte. – Ő pedig a munkatársam, Jung Taekwoon – mutatott az asztal mellett csendben ácsorgó férfira, aki üdvözlésként enyhén meghajolt. – Szóval, egyedi parfümöt szeretne készíttetni. Ha jól tudom, már minden anyagi és formai dolog elintézésre került, most már csak azért vagyunk itt, hogy elkészítsük az illatot.

   - Igen – felelt halkan és röviden a megszeppent fiú.

   A két férfi kimért távolságtartása és kemény hidegsége megrémisztette Sanghyukot. Úgy érezte, hogy levegőt venni is bűn lenne, ezen felül pislogni sem mert, még a legapróbb rezdüléstől is félt.

   Meglepte azonban már maga az a tény is, hogy nem egy korosodó öregúr fogadta, aki az orrán pihenő okuláréja alól bámult rá kifelé és az üvegcséi között matatva kereste a megfelelő aromát, hanem kettő, korban hozzá közelálló férfiú üdvözölte egy meglehetősen modern irodában.

   Gondolataiból aztán egy váratlan pillanatban Jung úr ébresztette fel, aki mellésétált, kivette kezéből a táskáját és a fotelba helyezte. Mögé lépve várta, hogy Sanghyuk kibújjon a kabátjából és elvehesse tőle, hogy a fogasra akassza. Lee úr eközben Hyuk elé sétált és közelről vizsgálta az arcát. A fiú szemeiben mélyen csillogó kíváncsiságot halványan elfedte az enyhe félelem fátyla. Hongbin ajkai gyengéd mosolyra húzódtak. A fiúból áradó finom és különleges érzelmi rezdülések teljesen lenyűgözték.

   - Kérem, vetkőzzön le – szólította meg végül gyengéden Sanghyukot.

   Hyuk fülébe valószínűleg pár másodpercet késve jutott el a hang és agya is csak ezt követően foghatta fel a különös kérést, hiszen nem azonnal érkezett a reakció. Hangja a torkán akadt, szemei már fájdalmas nagyságúra kerekedtek.

   - Nem muszáj meztelenre. Elég, ha csak a felsőtestét teszi szabaddá – könnyítette meg a feladatot a mester.

   - Tessék? – fakadt ki végül rendellenesen magas hangon Sanghyuk.

   - Mit gondolt, hogy fogom elkészíteni a parfümjét? Ránézésből? Ehhez érezni kell a test eszenciáit. Meg kell ízlelnem a bőrén keresztül kipárolgó illatokat – szenvedélyesen magyarázta, teljes beleéléssel, nagy gesztusokkal.

   - Na nem gondolod, hogy idejövök teljesen mosdatlanul, mert valaki beteg állát így kérte, aztán két idegen ember  fogad az irodájában és majd még nekiállok vetkőzni?! Tudtam már az elejétől fogva, hogy ez valami beteg perverz dolog! Nem is kellett volna idejönnöm. Jézusom... – Nem törődve tisztelettel és meghökkenéssel, Hyuk túlnyomó részt dühvel leplezte valódi érzéseit.

   Az események felgyorsultak, Sanghyuk pedig a sokktól és ijedtségtől meggondolatlanul cselekedett. Felháborodva kapkodta össze a holmijait és az ajtó felé sietett.

   - Megijedsz tőlem és perverznek képzelsz? – elhagyva a formalitást, cinikusan nevetett fel Hongbin, mintha az előző jelentet meg sem hatotta volna.

   Határozott lépésekkel érte utol Sanghyukot és gátolta a kijutásban.

   - Ugyan. Ez messze még az elmebetegség határától. Azt hiszed, bolond vagyok, amiért olyat kérek vagy kérdezek, ami minden ember fejében mélyen legalább egyszer megfordul, de nem meri hangosan kimondani vagy megtenni? – kihívó mosollyal az ajkain húzta fel egyik szemöldökét, majd ismét komolyra váltott, vonásai megkeményedtek és folytatta. – Ezek emberi ösztönök. Ösztönök, amiket a fogyasztói társadalom elfojt. De kinek is magyarázok én? Kinek is bizonygatom én a szakértelmem? Egy kölyöknek, aki azt hiszi, hogy elvakultan rajong a parfümökért és mindent tud már róluk, aztán mégis megijed, mikor testközelből részesülhet belőle – sértetten horkant fel, majd továbbvitte gondolatmenetét. – Én tudom, mit csinálok. Én megtanultam, mit, mikor, hogyan kell csinálnom. Tisztességgel kitanultam a szakmámat. Nem tartozom senkinek sem számadással. Azt hiszed, csak játszadozom? Nem, barátom. Itt az egyetlen, aki játszadozik, az Te vagy, – Sanghyuk füléhez közel hajolt, lehunyt pillákkal, mélyet szippantott illatából és úgy suttogott tovább mély hangon – méghozzá az én drága időmmel. Jung úr majd kikísér – tette hozzá felegyenesedve és Sanghyuk kilincsen pihenő kezére simította sajátját és ajtót nyitott.

   Hyuk nem reagált semmit, lélegzetvisszafojtva várta, hogy szabadulhasson ebből a megalázó helyzetből, így mikor zöld utat kapott, azonnal iszkolt is kifelé az irodából és egészen az épület kijáratáig meg sem állt.

   - Hyung... – szólt bele szomorkásan a telefonba.

   - Mi történt, Hyukkie? – érdeklődött aggódva a vonal túlsó végén Jaehwan.

   - Olyan nagy butaságot csináltam...

~*~

   Hangos és követelőző szavak szűrődtek be az irodába a folyosóról. Már korán reggel valaki házsártoskodással indította a napot és kicsinyes ügyeivel zavarta a becsületesen dolgozót.

   - Értse meg, beszélni szeretnék vele! Megadok minden pénzt csak egy öt percre hadd beszélhessek Lee úrral. – Hajthatatlanul erősködött Jaehwan.

   - Nézze uram, már az előbb is elmondtam, de ha óhajtja, még százszor elmondom. Lee úr nincs bent az irodában – felelte végtelen türelemmel Kim titkár.

   Egyikőjük sem sejtette, hogy az iroda ajtajában állva már percek óta hallgatta őket valaki. Jung úr sóhajtva rázta meg fejét, fekete fürtjei lazán omlottak szemébe.

   - Akkor megvárom. Mikor jön? – makacsolta meg magát karba font kezekkel a fehérkabátos.

   - Kérem uram, teljesen feleslegesen...

   - Mi a probléma, Wonshik-ah? – szakította félbe a titkárt a nyitódó irodaajtó és a lágy férfihang.

   - Az úr...

   - Lee Hongbinnal akarok beszélni. Most! – vágott ismét szavába ezúttal Jaehwan.

   - Attól tartok, nem lehet. Nincs még bent – higgadtan felelete Taekwoon.

   - Akkor megvárom. Egy tapodtat sem vagyok hajlandó mozdulni, míg jóvá nem teszi, amit elrontott – eltökélten és mélyen nézett fel a férfi szemeibe.

   - Miről van szó?

   - Tegnap este itt járt nála az egyik barátom... és...

   - Emlékszem, igen. Mi dolgunk vele? – döntötte enyhén oldalra a fejét és koncentrálva, összeszűkített szemekkel nézett a barna hajúra.

   - I-igazából Sanghyuk elnézését szeretné kifejezni és arra akartam megkérni Lee urat, hogy készítse el neki mégis csak azt a parfümöt. Mert hát kifizettük, ez lett volna Hyukkie ajándéka, meg mégis csak... Szóval...

   Jung úr látszólag érdektelenül és kifejezéstelen arccal hallgatta végig a barna magyarázkodását. De mégsem tudott szó nélkül elmenni az eset mellett.

   Már nagyon régóta barátok voltak Hongbinnal és évek óta együtt is dolgoztak. Sosem látta még ennyire szenvedélyesnek, mint előző este. Valóban, eddig még egyszer sem fordult elő, hogy elutasították volna. Azonban magyarázkodni sem magyarázkodott még soha, senkinek. A saját családjának sem.

   Kellemetlen volt a helyzet mindenkinek, de mégis Taekwoon úgy érezte, hogy segítenie kell ennek a kétségbeesett és ugyanakkor nagyon erős fiúnak.

   - Café Clarisse, ma délután kettő óra, a bejárat melletti asztal. – Rá sem emelte tekintetét Jaehwanra, menet közben vetette neki oda.

   - T-tessék? – nézett utána bizonytalanul és zavarodottan az alacsonyabb férfi. – Ezt most nem értem.

   - Azt hiszem, Jung úr randevút adott Önnek – somolygott a pult mögül a papírjait rendezve Kim titkár.

~*~

   - Könyörgött nekem – törte meg a szoba csendjét halk és selymes hangján Taekwoon.

   - Fizetni is akart – folytatta, mikor percek múlva sem kapott feleletet.

   - Hongbin-ah – érintette meg finoman a fiú vállát, hogy felhívja magára a figyelmet.

   Az általában félhomályba burkolózó dolgozószoba egyszerű és letisztult terét most az ablakon beszűrődő gyenge, téli napsugarak tették csodálatossá. A falakon lógó néhány kortárs festményen, a mesteri oklevélen és az egy polcnyi különleges parfümös üvegcséken megcsillanó fények teljesen új dizájnt adtak a szobának. Mintha olvadó vörös arany folyt volna szét a helységen.

   - Annyira tüzes – szólalt meg végre a mester, teljesen a gondolataiba merülve, jobb kezével bőr foteljének karfáján támaszkodva. – Olyan ellenállhatatlan, csak úgy forrongtak benne az érzések... és... az az illat. Közben pedig olyan elveszett volt, mint egy őzike a hatalmas, hideg és sötét erdőben. Megrémült, de miért?

   - Ha gondolod, én elkészíthetem a parfümét – ajánlotta fel készségesen társa, figyelmen kívül hagyva érzelmi eszmefuttatását. – Csak kérlek ne utasítsd vissza Ő...

   - Nem, hyung – vágott közbe. – Én akarom. Hívd fel, hogy ma este jöhet.

~*~

   Hongbin Sanghyuk mögé sétálva mérte végig hátulról a fiú testét; széles vállait, gerince egyenes vonalát és formás derekát égető tekintettel pásztázta. Majd lassú és megfontolt léptekkel járta körbe az előtte álló félmeztelen testet. Minden egyes porcikáját felmérte és az emlékezetébe véste a hófehér tökéletességet. Bár nem láthatta teljes egészében, annyit elmondhatott, hogy soha nem találkozott még ilyen szép férfi testtel.

   Közelről elemezte a fiú összes atomját. Lehunyt szemekkel szívott mély levegőt közvetlen a vékony tarkó bőréről, amelyen azonnal meredezni kezdtek az apró szőrök, ahogy Hongbin meleg lehelete érte. Halvány mosollyal bólintva nyugtázta magában, hogy érzékeny területre tapintott. Apró szimatokkal barangolt tovább a fiú testén, ügyelve, hogy még véletlenül se érintse; közvetlen a bőréhez közel, éles állkapocscsontja mentén végighaladva ízlelte meg a fiú leggyengédebb eszenciáit.

   - Tonkabab – suttogta lágyan Sanghyuk fülébe, amitől a fiatalabb testén enyhe bizsergés futott át. – A legtökéletesebb alapillat. A vanília és a karamell édes azonban diszkrét keveréke; akár egy csésze lágy melanzs, melyben a dohány balzsamos édes illatjegyei és a kakaószemek enyhén kesernyés aromája fonódik össze. Vagy akár mondhatnám, hogy egy nyári csokor, ami a széna és a száraz virág illatát idézi, esetleg az amaretto likőrét.

   Egy pillanatra elidőzött az erős váll felett, a lágy mosoly ajkairól egy percre sem hervadt le. Óvatosan csúsztatta tenyerét Sanghyukéba és így lazán emelte meg karját. Orrát lassan vezette végig többször is fel s alá a végtag vonalán. Erősen koncentrálva próbálta elkapni azt a meghatározó illatot, amely a fiú saját édeskésen markáns aromáját tökéletesen kiegyenlíti.

   - Bergamott – bólintott egy határozottat a fiatal mester a fiú előtt megállva és mélyen szemeibe nézve folytatta. – Üdítően friss és élénkítő citrusos nyári koktél. Gyümölcsös, enyhén virágos és kesernyés.

   A fiú elé állva hosszú perceknek tűnő pillanatokig vesztek el egymás tekintetében. Elfelejtődött a harag és kellemetlenség, csak az a különös tűz égett mindkettőjük szemében.

   - Szantálfa? – szemöldökeit finoman ráncolva, rácsodálkozva mosolyodott el Hongbin.

   Hyuk nem értette, mi folyik körülötte pontosan. Valóban nagy rajongója volt az illatoknak, így a kimondott összetevők nem hatottak számára ismeretlenül. Mégis, ahogy Hongbin ajkait elhagyták a szavak, az a forró szenvedély, ahogy az aromákról mesélt, teljesen felmelegítette belülről. Nem is tűnt fel neki, hogy a szíve milyen izgatottan zakatol és a levegőt is mennyire szaggatottan veszi.

   A mester még utoljára közel hajolt Sanghyukhoz. Mellkasát óvatosan szaglászta körbe, szemeit behunyva próbálta maga elé képzelni a hiányzó, legtökéletesebb illatot. Mikor megbizonyosodott döntésében újra felegyenesedett és ismét elmosolyodott.

   - Igen. Valóban szantálfa. – Hongbin hangot adva döntésének határozottan végszavazott a keresésnek.

   - Felöltözhetsz – ellépve a fiútól az íróasztalához sétált és leülve papírt és tollat vett elő.

   - Tudod... nagyon különleges illatod van. Különleges és kellemes. – Miközben Sanghyuk öltözött, addig Hongbin a papírra írogatott és ábrándozva mesélt. – Kérlek, ne érts félre. Ezt minden hátsó szándék nélkül mondom. Sokan biztos, hogy nem mernék ezt a három illatot keverni. De biztos vagyok benne, hogy rajtad mennyei lesz – halvány mosollyal nézett fel a papírból, majd letette a tollát és úgy folytatta. – És azt is tudom, hogy mások évekig kutatják a múzsájukat. Viszont azt hiszem, én most megtaláltam. Bódítóan finom az illatod.

   - K-köszönöm? – Sanghyuk teljesen felöltözve állt meg az asztal előtt.

   A fiú esetlen ártatlansága különösen megdobogtatta a mester szívét. Mosolyogva lépett ki az asztal mögül, majd Hyuk karját finoman megfogva kísérte ki az ajtóhoz.

   - Három nap múlva elkészül a parfüm. Utána jöhetsz érte.

   - Nagyon szépen köszönöm. Tényleg – Sanghyuk finoman elpirult arccal hajolt meg az ajtóban, majd kissé elmosolyodva hátat fordított és hazament.

   Aznap éjjel egyikük sem tudott aludni.

    Sanghyuk az ágyában forgolódva igyekezett elhessegetni mindent, ami a délutánra emlékeztette. Nagyon nehezen ment neki. Hongbin mély és karcos de mégis lágy hangja folyamatosan a fülében csengett,  ahogy azt mondta neki, hogy mennyire finom az illata. Ezek az újra és újra visszajátszott mondattöredékek különös érzést váltottak ki belőle. Egész éjjel magán érezte Hongbin forró leheletét, ami gyengéden simogatta. Testét finom bizsergés melegítette fel a gondolatra.

   Az ifjú mester napnyugtától egészen pirkadatig a laborjában dolgozott. Minden pillanatban próbálta felidézni Sanghyuk csábító illatát. Az érzéstől teljes mámorban méregette és porciózta az összetevőket és tökéletesítette a múzsájának szánt parfümöt. Amint elkészült félretette és hagyta,hogy az elemek elvégezzék a többi munkát. Össze kellett érniük.

 

Zöld bergamott, vörös szantálfa, fekete tonkabab(Hongbin&Hyuk [VIXX]) YAOI!!!! #1

 Zöld bergamott

♠♣♦

♥

   A kávézóban szétáradó finom, édes sütemény és kávékülönlegesség illatú meleg levegő azonnal megcsapta az ajtón beérkező vendégeket. Egy ilyen különösen hideg téli délutánon a kontraszt meglehetősen erősen érezhető a kint és a bent között.
   A küszöbön ácsorgó fiú sietve szippantott egyet a kellemes illatú és hőmérsékletű levegőből, majd sálát nyakából letekerve az ajtó mellett magányosan ácsorgó fogasra akasztotta, tetejébe pedig világosbarna, apró hópelyhektől kissé elázott kabátját függesztette. Kezeit összedörgölve, enyhén megborzongva próbálta testét felmelegíteni, majd egy gyors körülnézés után megpillantotta barátait a szokásos helyükön és többé nem törődve a hideggel, széles mosollyal haladt feléjük.


   - Már megint késtél, Hyukkie – meleg üdvözlés helyett nyafogva fogadta bronzos bőrű barátja.
   - Ne haragudjatok, de a busz, amivel ide tartottam, lerobbant és gyalog kellett jönnöm – sóhajtott elnézést kérően a legfiatalabb.
   - Semmi baj, gyere, ülj ide mellénk és melegedj. – A narancssárga kanapén Jaehwan egy kicsit arrébbcsúszott Sungjaehoz közelebb, hogy jobban elférjenek.
   - Látom, Ti már rendeltetek – állapította meg Sanghyuk körbenézve az asztaltársaságon.
   - Ne aggódj, rólad sem feledkeztünk meg, a kedvenc teádat kértük, nemsokára itt is lesz – mosolygott rá kedvesen, az előző nyaggatásról teljesen megfeledkezve, szinte már-már anyai szeretettel Hakyeon.

   A kávézóban halk háttérzene szólt, kellemes, lágy ritmusú nótákat játszottak, amelyek nemhogy nem zavarták, hanem még kellemesebbé is tették a beszélgetést. Az egész hely valamiféle meghittséget árasztott, főleg most, mikor az ünnepek előtt mindenki fejvesztve szaladt egyik boltból a másikba, egyik rokontól a másikhoz. Ebben a kis kuckóban pedig ennek az ellenkezője folyt. Mindenki teljesen nyugodtan beszélgetett a párjával, társaival, senki sem rohant sehová, mindenkinek jutott ideje a másikra.
   Éppen ezért már negyedik éve, hogy a kis csapat törzshelye ez a kávézó és negyedik éve mindig ezt választják a közös baráti karácsonyozás helyszínének is.

   - Mikor ajándékozunk? – kérdezte ültében izgatottan mocorogva Sungjae.

   Egy ideje csak egy helyben ültek, csendben, mert már túlestek az első nagy beszélgető hullámon. Így van ez, mikor hosszú idő után tud csak összeülni a társaság. Mindenki annyi mindenről szeretne beszélni, egymás szavába vágva kontráznak a másikra, majd hirtelen kifogynak a témából.
   Kérdésére a többiek azonnal felkapták a fejüket és nem haboztak cselekedni, hiszen mindannyian tudták, milyen is egy türelmetlen, hisztis gyermek szintjére süllyedő Sungjaeval szembenézni.
   Volt nagy örömködés az apró ajándékok ellenére is, hiszen számukra sosem az ajándék mérete illetve értéke számított, hanem a szándék és a meglepetés. Valamint férfi létükre nem is csaptak belőle túlságosan nagy ügyet. Inkább a hasznosságra igyekeztek törekedni, ezért is volt viszonylag könnyű dolguk.
   Mindenki hatalmas boldogságban lebegve nézegette az ajándékát, mikor már csak egy valaki üldögélt csendben a helyén.

   - Hyung, és az én ajándékom? – fordult Sanghyuk kissé szomorkásan Jaehwan felé.
   - Oho, nehogy azt hidd, hogy elfelejtettünk! – vigyorgott szélesen a barna hajú.
   - Ki mondja el neki? – Hakyeon csillogó szemekkel nézett körbe a társaságon.
   - Majd én! – vállalta fel a feladatot eszelős grimasszal Sungjae. – Nos, Hyukkie, mi közös ajándékkal készültünk a számodra – a táskájában kezdett el kutatni, óvatosan kihúzta belőle a pénztárcáját majd felnézett a fiatalabbra. – Ez nem igazán szokványos ajándék... De egy különleges embernek különleges meglepetés dukál – vigyorodott el és kinyitotta a tárcáját. – Mert ha azt mondom Neked, hogy tudjuk, mennyire imádod a parfümöket és megvettük neked az egyik legdrágábbat, abban semmi különleges sincs, nem igaz? – tette fel játékosan a kérdést Sungjae.

   Sanghyuk már igazán nem tudta, mit várjon, először izgatottan hallgatta társát, azonban a szónoklata közben kezdett kissé zavarba jönni.

   - Éppen ezért, mi csináltatunk neked egy méregdrága parfümöt. – Sungjae letett Sanghyuk elé az asztalra egy kártyát.

   A legfiatalabb kérdőn nézett körbe a társaságon.

   - Ez Korea első számú Orrának a névjegykártyája – adott magyarázatot Jaehwan. – Az ország legfinomabb érzékével rendelkező parfümőrének az elérhetősége.
   - Pénteken este hatra van hozzá időpontod – közölte lelkesen Hakyeon. – El fogja készíteni a Te saját, személyre szabott, egyedi parfümödet.
   - Oh... wow... srácok... – Sanghyuk meglepetten tátotta el száját.

   Valóban különleges ajándékkal lepték meg társai, olyan különlegessel, amelyre még álmában sem gondolt volna. Érdekes módon annak ellenére, hogy férfi nagyon is vonzották a kellemes illatok és talán neveltetéséből adódóan is mindig adott a megjelenésére. Így magához hűen számára nem csak a jólfésült ábrázatban, igényes öltözködésben merült ki az ápoltság és elegancia fogalma, hanem – Sanghyuk szavaival élve – a megjelenés tortáján, a hab tetején a cseresznye a finom illat. Mert bár tudta jól, hisz tanult biológiát, hogy az emberi kapcsolatok kialakításában érzékszerveinknek különösen nagy szerepük van, mivel első vagy akár sokadik találkozásra is a látás és szaglás karöltve jár és minden más csak ezután, mégis emellett finom érzékű ösztöne s tudatalattija is arra sarkallta, hogy erre jobban ügyeljen.
   Éppen ezért, látva, hogy ez számára mekkora becs, barátai úgy döntöttek, hogy egy ilyen különleges lehetőséggel ajándékozzák meg.

    - Nem is örülsz – biggyesztette le ajkait szomorkásan Jaehwan.
   - Dehogynem! – azonnal szabadkozott a fiú. – Csak alig találok szavakat. Fiúk, nagyon figyelmesek vagytok, igazán megleptetek ezzel, köszönöm szépen! – forgatta ujjai közt a kis kártyát.
   - Sanghyuk, mielőtt még elmennél hozzá, néhány dolgot tudnod kell. A mester megkért, hogy pár apróságra ügyelj – kezdett bele Hakyeon.
   - Oh, mégpedig?
   - Mától fogva nem fürödhetsz a konzultáció napjáig csak sima vízben – bökte ki zavarában hadarva Jaehwan.
   - Tessék? – kerekedtek el a legfiatalabb szemei. – Ugye ezt nem mondjátok komolyan?! – nézett végig mindenkin.
   - De. Sajnos ez így van. Valami olyasmit magyarázott a mester titkára, hogy ez ahhoz kell, hogy minél tisztábban érezhesse a saját illatodat. Vagy mi... - Összeráncolt homlokkal próbált visszaemlékezni Wonshik szavaira a legidősebb.
   - Ne már, srácok! Én erre képtelen vagyok... – nyelt egy nagyot elszörnyülködve Sanghyuk.
   - Ne mondd vissza, kérlek. – Jaehwan lágy hangon szólította meg. – Nem tudhatod, mikor adódik ilyen alkalmad legközelebb.
   - Nem tudom, Hyung... nekem ez lehet, hogy már sok. Öt napig nem fürödni. Bleh... Undorító – fintorodott el Hyuk.
   - Hya! Han Sanghyuk! Ne merd nekem visszavonni! El sem tudod képzelni, mekkora erőfeszítésembe került elintéznem, hogy ezt adhassuk ajándékba – Hakyeon kétségbeesetten fakadt ki.
   - Mintha annyira fájt volna az az "erőfeszítés" – jegyezte meg orra alatt,  gúnyosan kuncogva Sungjae.
   - Ne szemtelenkedj, Yook! – szólt rá morcosan a legidősebb. – Ez komoly dolog.
   - Ja, a titkár úrral is komoly volt a dolog – húzogatta szemöldökét pimaszul, továbbra sem véve komolyan idősebb barátját Sungjae.
   - N-nem értem, miről beszéltek... – kapkodta a kettő között a fejét Sanghyuk.
   - Hagyd rájuk. A lényeg az, hogy elmész. Ugye? – karolta át Jaehwan.


   Sanghyuknak mérlegelnie kellett. Komolyan mérlegelnie. Nem szerette volna legjobb barátait megbántani, hiszen tiszta szívükből egy egészen különleges ajándékkal készültek neki, és ezek után az árába pedig pláne nem is mert belegondolni. Viszont elképzelni sem tudta, hogy öt teljes napig hogyan lesz képes kibírni frissítő zuhany nélkül. Még a tisztátalanság gondolatától is kettőt fordult a gyomra és kirázta a hideg. Micsoda perverz dolog!
 
   Azonban nem mondott nemet. Nem mondhatott.

"Szerelmi játékok istenének színpada" (V&Jimin [BTS]) YAOI!!!! #2

     Miután megkapták a feladatukat a srácok, lassan neki is láttak. Volt aki örömmel esett neki a rá kiszabott feladatnak, egyesek pedig meglehetősen viszolyogva és húzódzkodva álltak a feladathoz.

- Hyung és akkor nem lehetne, hogy én is vásárolni menjek? - tette fel Jin körül toporzékolva a kérdését Jimin. Nagyon nem akart WCt pucolni.

- Nem - felelte nemes egyszerűséggel az idősebb, miközben épp a tisztítószereket pakolta elő. - Menj szépen és tedd rendbe a fürdőt. Minél hamarabb nekiállsz, annál hamarabb végzel vele - tanácsolta tapasztaltan bár fel sem nézve a fiúra. Épp a sütőt vizsgálta, hogy mennyire koszos, és mennyire erős tisztítószerre van szüksége hozzá.

     Jimin nem próbálkozott aztán tovább, hanem szomorúan indult a dolgára. Először körbejárta a szobákat egy nagy kosárral és összeszedte a szennyes ruhákat, amelyeket jobb esetben Jungkook már összedobált neki egy kupacba. Szétválogatta őket, aztán a mosógépbe dobálva választotta ki a megfelelő programot a tisztításukra.

    Míg a gép dolgozott, Ő maga nagy levegőt vett és nekilátott a súrolásnak. Először a tükröket takarította le, aztán a csempéket törölte át, utána következett a zuhanykabin és a fürdőkád. Még az ablakot is megpucolta, de valahogy a WCnek még nem tudott nekifogni.

     Pihenésképpen kivitte a már megtisztított ruhákat a nappaliba, hogy kiteregesse őket száradni. Ahogy a ruhákkal babrált, friss öblítőillat lengte be a teret, jó érzés volt bent lenni.

- Siess törpe, mindjárt porszívózok fel! - csapta fenéken egy vizes ruhával a békésen teregető fiút Hoseok.

- Hya! Hyung... - fintorogva kapott a sértett testrészéhez a fiatalabb. Kivette társa kezéből az egyetlen ruhadarabot, ami még nem lógott a szárogatón és feltette a helyére. - Te hogy tudtad megcsinálni? - fordult vissza még J-Hope-hoz, mikor már készülte elhagyni a nappalit.

- Mit? - pislogott rá teljesen értetlenül. - A WC takarítását? - kérdezett rá aztán vigyorogva, mire egy bátortalan bólintás volt a felelet. - Hát először elég szar volt. Szó szerint - tette hozzá kegyetlenül elvigyorodva, amivel már most elvette az összes maradék kedvét a fiatalabbnak a takarítástól. - De nem kell parázni. Nincs benne semmi. Felveszed a gumikesztyűt és akkor nem lesz baj - tanácsolta, majd visszafordult a kanapé előtt lévő szőnyeghez, hogy feltekerhesse és kivihesse az erkélyre kirázni.

- Szerinted ez merre van? - mutogatta Suga Namjoon-nak a Seokjin által írt bevásárlási listát.

- Hmm... Talán arra - mutatott el nekik bal kéz felé a vezető. - Amúgy minden oké? - érdeklődött barátjától, csak úgy mellékesen, közben a már így is hatalmasra pakolt bevásárlókocsit tolva.

- Aham - felelte lazán a másik, a polcokat kémlelve, hogy megtalálhassa a keresett fűszert.

- Biztos? Mármint... Jungkook-kal is minden rendben? - próbálkozott tovább finoman Rap Monster.

- Persze, miért ne lenne? Nézd csak, ez az? - mutatta felé a kis tasakot.

- Azt hiszem igen. Fogalmam sincs, Seokjin szokott főzni, Ő tudja. Vegyük meg ezt, aztán ha nem jó, Ő majd elmegy másikért - tette bele a kocsi tetejére.

- Oh, ha már itt vagyunk... ez is kell - vett le a polcról egy csomag cukrot Yoongi és édesen mosolyogva tette az árukupac tetejére.

- Suga... - vigyorodott el a vezető, gyermeki énjén, amit mostanában egyre kevesebbszer enged látni. - Én... csak azért nyaggatlak, mert látom, hogy valami nincs rendben - próbálkozott meg újra, nyíltabban Rap Monster. - Ha közted és Kookie között van valami probléma... - sóhajtott - hiába magán ügy, de tudnom kell. Nem akarok beleavatkozni tényleg, de tudod jól, hogy ezek a dolgok az egész bandára kihatással vannak. A lebukást pedig senki sem szeretné. És nem csak rólatok van szó, hanem bármelyik szerelmes emberről - sütötte le egy pillanatra a tekintetét szónoklata közben. Hisz Ő is szerelmes volt. Halálosan. - Szóval ne vedd személyes támadásnak -

- Nam - szakította félbe a monológját Suga és egy mély sóhaj kíséretében ráemelte a tekintetét. Ennyivel is hallgatásra bírta vezetőjét, nem kellett hozzá más csak egy erélyes pillantás. - Nincs semmi baj - mosolyodott el végül lágyan, amiből Namjoon is tudta, hogy tényleg igazat beszél.

     Látta a szemeiben, hogy valóban nem történt semmi eget rengető probléma, ami a bandát vagy bármelyik tagot is veszélyeztetné. Megbízott benne, így nem faggatta tovább.

     Yoongi egyszerűen csak ihlethiányban szenvedett. De tényleg, szó szerint szenvedett. Ezt látta rajta RapMon is és a többiek is. Viszont szégyellte bevallani, ezért próbált egymaga megbirkózni a feladattal.

     A dormban mindenki csendesen munkálkodott. Seokjin a konyhát tisztogatta, az Ő féltett kis váracskáját tette rendbe, közben jókedélyűen dalolászott. Úgy döntött, hogy a maradék hozzávalókból készít majd valami finomat a srácoknak, mert igazán keményen dolgoznak, megérdemlik.

     A nappalit a porszívó zaja uralta, Hoseok bravúros táncmozdulatokkal dobta fel az amúgy rettentően unalmas és monoton munkát. Forgós rendszerben takarítottak. Először Jungkook pakolt el egy-egy helyiségben, utána Taehyung törölgetett le és végül jött Hope a porszívózással és a felmosással. Így nem rondítottak bele a másik munkájába. Nagyon ügyesen összefogtak.

     Jimin kitartóan takarította a mosdót, legyűrte mindenféle rossz gondolatát és bátran megküzdött a kosszal.

- Hya, hyung, ne olvass! - lökte oldalba Jungkook V-t. - Sosem leszünk kész - korholta az idősebbet, bár szája sarkában mosoly bujkált.

- Woa, tök tuti képregényei vannak Hopie hyung-nak - nézegette teljesen átszellemülve a polcokat a fiú, nem is figyelve társára.

- Akkor majd kész tőle kölcsön. De törölgetni ne felejts el. Én mentem a szobátokba - hagyta magára a Maknae a még mindig csodálkozva bámészkodó fiút.

    Taehyung még egy darabig ámuldozott a könyveken. Le is vett egyet-kettőt, amelyik a címe alapján színpatikus volt számára, belelapozgatott és így észre sem vette, mennyire elment az idő. Teljesen úgy viselkedett, mintha most járna hyung-ja szobájában életében először és a könyveit is csak most találta volna meg. Pedig ez korán sem volt így.

     Mikor aztán észbe kapott, gyorsan leportalanított mindenhol és tovább is állt Namjoon-ék szobájába. Először az íróasztallal kezdett, szépen letakarította, majd ebben a szobában is megtalálta a könyvespolcot. Náluk jóval kevesebb könyv volt, és azok sem ilyen ifjúsági regények vagy képregények hanem vagy tankönyvek vagy komolyabb témájú irodalmi művek. Egyik sem izgatta fel nagyon V fantáziáját, unalmasnak tartotta a száraz és/vagy nehéz dolgokat.

    Viszont egy könyv gerince mégis igazán lázba hozta. Cikornyás latin betűkkel volt ráírva valami egészen különösen hangzó, meglehetősen távoli és idegen cím. A narancssárga betűk a fekete alapon szinte világítva hívták fel magukra a figyelmet. Megbabonázott tekintettel nyúlt a könyvért és lassan emelte le a polcról, féltve, nehogy megsérüljön.

     Amikor szembesült a könyv borítójával, kissé hátrahőkölve tartotta távolabb magától. Sosem gondolta volna, hogy hyung-jai ilyen pajzán dolgokat is tartanak maguknál. Persze, nyílt titok volt köztük, hogy mindannyiuk szexuális élete teljesen egészséges, nem voltak már kisfiúk sem, de ez mégis zavarba hozta Taehyung-ot.

- Anangaranga, avagy szerelmi játékok istenének színpada - olvasta fel a borítóra nyomtatott címet.

     Szemöldökeit összevonva lapozott bele a könyvbe. Szebbnél szebb és részletesebb rajzok mutatták be az egyes pozíciókat szeretkezés közben. A szövegbe beleolvasva arra is rá kellett jönnie, hogy elég jó tanácsokat is leírtak, hogy mivel lehet élvezetesebbé tenni a szeretkezést, mit kell elkerülni. Aztán akadt olyan fejezete is a könyvnek, amely külön a nővel és külön a férfival foglalkozott. Egyes bájitalok, szérumok receptje is meg volt adva és Taehyung egy pillanatig komolyan el is gondolkozott azon, hogy ki kellene próbálnia, de aztán kiverte a fejéből az ötletet.

     Rettentően megtetszett neki a könyv, teljesen felcsigázta az érdeklődését, mint egy kamaszodó fiúnak, és úgy érezte, hogy azonnal el akarja olvasni az egészet, magába akarja szívni a szerelem minden tudományát. Csak aztán rá kellett jönnie, hogy  a könyv nem az övé, elkérni elég ciki lenne, ellopni meg nem szeretné, még ha kölcsönbe lenne, akkor sem. Másrészről pedig bántotta, hogy férfi és nő kapcsolatáról szól a könyv, mivel neki férfi párja van. Persze... hiszen Ők a nem normális pár, ezért nincs is oka igazán jogosan kiakadni.

     Mégis a jól kidolgozott, szinte eleven erotikus képek hirtelen hatalmas izgalmat keltettek Taehyung-ban. Tágra nyílt szemekkel, nagyokat nyelve olvasgatott bele mindenbe, aztán mikor megunta, a képeket bámulta. Teljesen elkápráztatták az illusztrációk. Szíve nagyokat dobbant a gondolatra, hogy talán párjával is kipróbálhatnának hasonló huncutságokat.

     Elvarázsolt világából aztán a szoba egyik tulajdonosa rántotta ki. A könyvet gyorsan a háta mögé dugva, megszeppenten pislogott fel hyung-jára. Borzasztóan rajtakapottnak érezte magát.

- Gyere Tae, szünetelj egy kicsit. Eszünk - mosolygott rá kedvesen Seokjin.

"Szerelmi játékok istenének színpada" (V&Jimin [BTS]) YAOI!!!! #1

     Napsütéses tavaszi reggelre ébredtek a Bangtan fiúk a közös dormjukban. Lágyan világította be a tavasz vidám színeivel a szobákat. Mégis egy ilyen gyönyörűen kezdődő napon mindenki kelletlenül ébredezett. Ennek is megvolt a maga oka. Ugyan szabadnapot kaptak, de ez hiába való tény, mivel ezt a napjukat takarításra kellett fordítaniuk. A menedzser szerint akkora disznóóllá vált a lakásuk néhány hónap alatt, hogy muszáj lesz nekiállniuk a rendrakásnak. Hívhattak volna takarítót is, de a srácok és a vezetés is úgy gondolta, hogy jobb, ha nem idegenek turkálnak a holmijaik között. Úgyis Ők használják a cuccokat, inkább Ők pakolják el, úgy biztos tudni fogják, mit hol keressenek majd.

     Igazából nem minden szobában ment nehezen a kelés, voltak akiknek könnyen ment, volt olyan, akinek muszáj volt, hogy könnyen menjen és akadt olyan tag is, aki az Istenért sem akart megmozdulni. A vezető türelmes volt társaival, éppen ezért csak kilenc óra körül álltak neki a reggelinek, ami közben felosztották a feladatokat.

- Este sokat gondolkoztam - kezdett bele a magyarázásba Jin, miután mindenki elé odapakolta a reggelijét és utolsóként helyet foglalt az asztalnál. Hangja komolyan csengett, arcán kifejezéstelen vonások uralkodtak. - De végül megtaláltam mindenki számára a legtesthezállóbb feladatot - jelentette be végül szélesen mosolyogva.

- Miért mindig Te osztod be a munkákat, hyung? - sopánkodott méltatlanul Jungkook.

Nem azzal volt baja, hogy nehéz feladatott szokott kapni az ilyen alkalmak során, hanem inkább az zavarta, hogy amióta együtt laknak, szinte mindig mindenki ugyan azt csinálja. Már megunta a portörölgetést, hogy állandóan tüsszögő rohamokat kapott a rengeteg porcicától. Sokkal szívesebben cserélt volna a többiekkel. Például inkább bevásárolt volna Jimin és V helyett, vagy Yoongi porszívózását választotta volna. Mondjuk Hoseok wc pucolását semmi pénzért nem vállalta volna el. A konyhát pedig tudta, hogy Jin még véletlenül sem adta volna ki a kezei közül.

- Mert Ő a legidősebb - felelte meg higgadtan a kérdést Namjoon.

Őt sosem zavarta a beosztás. Igaz, nem a szíve csücske a takarítás, mindig akadna sokkal több és jobb elfoglaltsága is ennél, amit ezerszer szívesebben végezne, viszont párja elbűvölően édes kérlelő tekintetének sosem tudott ellenállni. És különben is, a pakolással egyáltalán nem volt nagyobb baja.

- De Te vagy a vezetőnk - folytatta továbbra is az értetlenkedést Jimin.

Neki sem volt ínyére ez a takarítósdi, de sosem szólalt fel ellene, mert úgy gondolta, hogy Ő és Tae mindig is megúszták a nehezét, hiszen a bevásárlás szinte számukra már móka. Valamint ezen felül szerettet udvariasan viselkedni párjával és a legtöbb cuccot cipelni hazáig, hogy megmutassa, milyen erős Ő valójában. Persze ezen Taehyung csak jóízűen nevetett. Ilyenkor az egész napot végigszórakozták. Szóval Ők különösebben nem bánták a dolgot.

- Ugyan, ez nem jelent semmit - vont vállat unottan Suga. - Csak rájuk kell nézni és süt róluk, hogy fülig szerelmesek. Hát persze, hogy az orránál fogva vezeti, amerre csak akarja - tette még hozzá rosszmájúan.

Alapvetően nem volt ilyen zsörtölődős Yoongi, és nem is zavarta barátai együttléte. Neki a takarítással volt a legnagyobb problémája. Szerinte ez csak felesleges és időpocsékolás az egész. Számára sosem létezett rendetlenség csak túlzsúfolt helyiség. Neki minden dolga a helyén volt, csak sok volt a cucca. Amit Ő lerakott valahova, azt nem hanyagságból tette, hanem azért, hogy megtalálja ha a közeljövőben szüksége lenne rá. Persze a tényleges szemét Őt is zavarta. De mire odafordult, hogy eltakarítsa, csodával határos módon már valaki más megtette ezt helyette. Így egy idő után már nem is törte magát ezért.

- Oh valóban? - nevetett fel harsányan Hoseok. - Mondja ezt a bagoly a verébnek. Te is pontosan ugyan ennyire bele vagy habarodva a mi nem is olyan kicsi Maknae-nkba - jegyezte meg mindentudóan, egy öntelt vigyorral az ajakin bólogatva a rapper.

Köztük sokszor adódott ebből vita. Hoseok lételeme, egyszerűen imádja a tagok vérét szívni és ezzel észrevétlenül is mosolyt csalni az arcukra. És ez alól Suga sem kivétel egy pillanatig sem. Nem is szokott baja lenni a másik társa hülyeségével, egészen addig, míg a szerelemmel nem kezdi el piszkálni. Számára ez olyan különleges dolog, annyira intim és bensőséges, hogy egyszerűen képtelen ezzel a témával és érzéssel ennyire egyszerűen, lekezelően undorító és kicsinyes módon bánni. Hiába a barátaival él együtt, ezt jobb szereti magának megtartani.

- Ne szívd mellre, haver! - veregette vállon a csendben fortyogó, tányérja felé forduló Yoongi-t, Hoseok. A sértett csak lerázta magáról barátja vállait és továbbra sem nézett fel senkire. Combján megérezte párja kezét, ahogy az asztal alatt nyugtatóan cirógatja.

- Ez csúnya volt, hyung - jegyezte meg halkan V, elhúzva a száját.

Igaz, párjával Ők voltak a legharsányabb páros az egész csapatban. Soha nem zavartatták magukat a dormban, akár a többiek jelenlétében is nyíltan flörtöltek egymással. Viszont azt is tudták nagyon jól, hogy mindennek, ami köztük történik, a dorm falain belül kell maradnia, hiszen ez a karrierjük és az egész életük rovására menne. Taehyung azzal is tisztában volt, hogy Suga-ék a legkonzervatívabb - ha lehet ilyet mondani egy meleg párra - és legvisszafogottabb páros, így igyekezett tiszteletben tartani Őket.

- Mielőtt még egy nagyobb vita alakulna ki, elmondanám, ma kinek milyen munkát szánok - vette magához ismét a szót a legidősebb tag. Mintha az előző szócsata meg sem történt volna, mindenki csendben ülve várta a halálát, csak a tányérhoz koccanó evőeszközök hangja hallatszott. Nem vártak nagy megváltást, lélekben mindenki felkészült a szokásosra.

- Yoongi-yah és Namjoonnie mennek bevásárolni - kezdett bele a felsorolásba, mire mindenki nagy szemekkel kapta rá a tekintetét. - Hopie felporszívózik és felmos. Mindenhol - tette hozzá, de a megszólított már nem is figyelt rá, mert örömében teljesen elveszett. - Jiminnie kimossa a szennyest és kitakarítja a fürdőt. A WCt is! - nézett rá szúrósan a teljesen elkeseredett fiúra. - Taehyung port törölget, Jungkook-ah pedig pakol. A konyha pedig természetesen marad nekem - mosolyodott el a végére angyalian Seokjin.

Boldogan, együtt (Luhan [EXO-M])

     Már évek óta egy párt alkottok Luhan-nal és épp elérkezettnek láttátok az időt arra, hogy a családalapításra adjátok a fejeteket. Nagyon szeretnétek egy kisbabát. Minden vágyad, hogy gyermeket szülhess annak a férfinak, akit a világon legjobban szeretsz- apukád után. Már kiskorod óta vágysz egy teljes, szerető családra, ami most megvalósulni látszik.

     Mindig is úgy képzelted, hogy az első szerelmed lesz a társad életed végéig és majd együtt küzdötök meg az élet nehézségeivel, együtt örültök a szép pillanatoknak. Úgy néz ki, hogy most maradéktalanul valóra válhat az álmod.

     A teszt fölött ülve, izgatottan egymáshoz bújva beszélgettetek.

- Te mit szeretnél? Fiút vagy lányt? - kérdezte Lulu izgatottan tördelve ujjait.

- Nekem mindegy csak egészséges legyen - felelted szelíden elmosolyodva.

- Jaaaj én úgy várom! Én egy fiút szeretnék elsőnek. Hogy megtanítsam focizni - vigyorgott szélesen párod. Szerencsére Ő is olyan jövőt képzelt el, mint Te, így nem is volt kérdés, hogy a baba lesz a következő lépés közös életetekben.

- Elsőnek? - fordultál felé felvont szemöldökkel. - Honnan veszed, hogy lesz következő? - háborodtál fel.

- De édesem, én azt hittem, hogy többet szeretnél - nézett rád hatalmas, értetlenségtől csillogó szemekkel Lulu.

- De én azt hittem világosan megmondtam? - fújtad ki lassan a levegőt és alsó ajkad beharapva figyelted az asztalon pihenő tesztet.

     Nem a több baba gondolatával volt problémád. Egyszerűen csak... még nem tudtad elképzelni, hogy ennyi próbálkozás után, mégis sikerült megesned és most már valóban teljes lehet a családotok. Persze, hogy szerettél volna még gyerekeket, csak... hirtelen nem tudtad, mit csinálj, mit gondolj.

- Nem, képzeld még nem mondtad, vagy legalábbis nekem nem! - emelte fel a hangját a kelleténél jobban szerelmed.

- Most mi van? Egyáltalán nem is biztos, hogy állapotos vagyok! - csattantál fel idegesen.

     Ekkor egyszerre pillantottatok a tesztre és sajnos az állt rajta, amit nagyon nem szerettetek volna.

Negatív, még nincs kisbaba.

     Könnyeiddel küszködve szaladtál ki a szobából. A csalódottság és fájdalom erősen feszítette mellkasodat. Hibásnak érezted magad. Túlságosan is beleélted magad és nagyon rosszul esett a csalódás.

     Luhan azonnal utánad eredt, hogy megvígasztalhasson. A nappaliban utolérve kapta el a kezed és magához akart húzni de ellökted. Hiába ellenkeztél olyan hevesen- magad sem tudtad, miért- Ő erősen tartott, és a füledbe suttogott.

- Ne haragudj rám. Csak már annyira szeretném ezt a babát - zárt szorosan erős karjaiba.

     Nem bírtad tovább, így torkodat fojtogató gombóc utat tört magának és remegve hagytad, hogy könnyeid arcodat áztassák, majd egy idő után Luhan pólóját.

- Nem haragszom. Én is szeretném, de mi van ha velem van a baj? - kérdezted könnyeiddel harcolva, teljesen kétségbe esve.

- Ugyanannyi esély van rá, hogy velem van baj. Egyébként is még csak néhány hónapja próbálkozunk. Van akiknek évekbe telik, mégis sikerül. Ne add fel, kérlek - nyugtatott kedves szavaival, hátadat lágyan simogatva. - Minden rendben lesz, kicsim - távolodott el tőled egy kicsit és állad alá nyúlva nézett mélyen a szemeidbe, közben hüvelykujjával könnyeidet szárította fel. - Annyi kis lurkónk lesz, hogy majd alig fogunk tudni bírni velük - mosolygott rád biztatóan, majd lassan ajkaidra hajolt és gyengéd csókba hívott.

     Játékotok pillanatok alatt feledtette el veled a bánatot és testedben újult erővel lobbant fel a vágy lángja. Karjaidat nyaka köré fonva húztad magadhoz közelebb. Nyelvével fürgén, mégis lágyan siklott ajkaid közé és finoman masszírozta a Te nyelved.

     Hosszú és érzelem dús csókotok után lihegve váltatok el, majd Luhan egy huncut mosollyal az ajkain kapott fel hirtelen karjaiba és a hálóba vitt. Óvatosan fektetett a puha párnák közé, majd föléd tornyosulva óráknak tűnő percekig csak szépséged csodálta.

- Imádlak _______ - súgta érzékien neved s ismét ajkaidra tapadt.

     Szerelmes csatátok közben kezei gyengéden cirógatták oldalad, s majd mikor ráunt arra, hogy a köztetek lévő ruhaanyag útját állja ujjbegyeinek, hogy selymes bőrödet érinthesse, egy laza és gyors mozdulattal lekapta rólad a felsődet. Szélesen mosolyogtatok egymásra, az előbbi búnak nyoma sem volt már sehol, csak teljesen belefeledkezve a helyzetbe szerettétek egymást.

     Luhan kihasználta az alkalmat, míg nem ajkaidat bűvölte és saját felsőjétől, sőt alsó öltözékétől is megszabadult és úgy mászott vissza föléd teljesen meztelenül, hogy újra birtoklóan csókolhasson.

Forró játékotok közepette fürge ujjai egy pillanatra sem pihentek meg és lapockád alá nyúlva csatolta ki melltartódat, hogy néhány szempillantással később a csipkés anyagtól megszabadíthasson és formás halmaidra cuppanhasson.

     Édes ajkaival állad vonalán keresztül vándorolt el nyakadhoz, amit finoman megharapdált, majd hosszan nyalt végig fogai nyomán. Jól esően sóhajtottál fülébe, megborzongtál a kellemes érzéstől, amit párod okozott számodra.

     Nem sokáig időzött nyakadnál, hamar kulcscsontjaidra tért át, gyengéden karcolta fogaival porcelán bőrödet s végül ajkai egyik mellbimbód körül állapodtak meg. Fogai közé zárta kis kavicskádat és óvatosan rágcsálta, halkan cuppogott rajta, eközben egyik kezével másik melledet masszírozta gyengéden.

      Luhan mindig is profi volt az előjátékban, ahogyan ezt most is bebizonyította, hiszen annyira elterelte a figyelmedet, hogy szinte fel sem tűnt, fél kezével milyen ügyesen gombolta ki nadrágodat és térdedig le is tolta azt. Onnantól már Te is besegítettél neki és lerúgtad magadról a farmert.

Miután mellbimbód teljesen megkeményedett ajkai közt, elengedte és másik halmodat lepte be édes és perzselő csókjaival. Mindeközben szabad kezével ismételten nem tétlenkedett, bugyidba nyúlva cirógatta lágyan nőiességedet.

- Imádom, hogy ennyire benedvesedsz tőlem - kuncogta melledre, majd egy hihetetlenül perverz de mégis csábító mosollyal nézett fel rád. Hiába annyi év együttlét, egy-egy ilyen beszólása után még most is könnyen zavarba tudsz jönni.

     Ujjaival lágyan érintette érzékeny részedet, finoman körzött csiklód felett, mire halkan felnyögtél. Ujja hegyét óvatosan vezette bejáratodhoz és finoman tologatta beléd párszor.

- Ah... Luhanh... - kapaszkodtál vállaiba, a hirtelen jött kellemes érzéstől. - Kérlekh! - nyögted türelmetlenül és álla alá nyúlva húztad magadhoz egy szenvedélyes csókra.

     Több sem kellett párodnak, azonnal lehúzta rólad elázott fehérneműdet és lábaid közé fészkelte magát. Széles terpeszben feltárulkozva vártad, hogy életed szerelme végre birtokba vegye szerelembarlangodat.

     Egy határozott lökéssel merült el benned teljes hosszával párod, a várva várt érzéstől kéjesen nyögtél fel, Luhan-ból pedig mélyről tört fel egy elég férfias morgás.

     Azonnal gyors tempóra kapcsolt, nem volt miért finomkodni, mindketten kívántátok már a másikat.

- Ah... mégh...! - kérlelted, körmeiddel végigszántva háta puha bőrét.

     Az érzésre párod csak felszisszent és próbálta a kérésedet teljesíteni. Egyre gyorsabban mozgott benned, mélyeket és erőseket lökve. Lábaidat felemelte, combjaidat markolászta erősen. Beharapott ajkakkal figyelte kéjtől enyhén eltorzult arcodat, majd kóbor tincseidet finoman kitűrte szemeid elől és lelassított mozgásával. Elengedte lábaidat és föléd hajolva hívott egy szeretetteljes csókba.

     Hangosan lihegtél ajkai közé. Oka volt annak, hogy megállt. Tudta jól, éreztétek mindketten, hogy közel jártok a beteljesüléshez. És mivel nem tehette örökkévalóvá a pillanatot, ezért Luhan csak próbálta a lehető leghosszabbra elnyújtani a szenvedélyes aktust.

     Csókotok után ismét elváltak ajkaitok, kissé felegyenesedett szerelmed és újra mozgásba lendült. Minden lökéssel megpróbált egyre beljebb kerülni érzékeny testedben és gyönyöröd pontját ostromolta.

- Oh igenh! - morrant fel, ahogy érezte, össze-összerándul forró falad lüktető tagja körül.

      Alhasadban megjelent az ismerős bizsergő érzés, tested enyhén remegni kezdett a boldogságért. Luhan kezével a csiklódat ingerelte, hogy még nagyobb élvezethez juttasson.

- Ah, szerelemh! - nyöszörögted vékony hangon, mikor utol ért a beteljesülés és Lulu karjaiba kapaszkodva, enyhén rázkódó testtel elélveztél. Neki még hátra volt az utolsó, legnagyobb élvezethullám, így megállás nélkül mozgott feletted, hogy Ő is átléphesse az édes élvezet gyönyörű kapuját.

     Pillanatokkal később megérezted magadban forró magját, ahogy belülről teljesen megtölt. Így az élvezet utolsó pillanatait együtt élhettétek át. Még finoman lökött rajtad néhányat, majd óvatosan, szépen lassan hagyta el testedet. Megremegtél az érzésre, ahogy ondóját érezted magadból kifolyni. De legalább megnyugtatott a tény, hogy ismét megpróbáltátok, és reménykedtél, hogy ezúttal sikerrel is fogtok járni.

     Még egy-két csókot adott a nyakadra és a szádra, majd magához húzott és betakart. Boldogan szusszanva bújtál szerelmedhez és megnyugodva hajtottátok fejeteket álomra.

2 hónappal később

     Már napok óta ismerős rosszullétek gyötörtek. Lulu-nak még nem mondtál semmit, nem akartad, hogy megint bezsongjon aztán csalódnia kelljen.

     Egyik nap együtt ebédeltetek pároddal, amikor hirtelen megint elkapott az émelygés. Elnézést kérve álltál fel az asztaltól és míg párod láthatott szépen lassan sétáltál el, majd mikor eltűntél a látótávolságából, azonnal rohanni kezdtél a mosdó felé.

     Rettentően forgott körülötted a világ, úgy érezted, hogy valami hiper meghajtású körhintán ülsz és sosem akarnak többet leengedni róla. A gyomrod borzasztóan kavargott és azt hitted ha azonnal nem szabadulsz meg a tartalmától, akkor valami szörnyűség fog bekövetkezni.

     Ugyan Luhan kezdetben nem sejtett semmit, mégis aggódva ment utánad, mikor hosszú percekkel később sem tértél hozzá vissza.

     Kint állt az ajtóban, és bekopogva szólított meg.

- Jól vagy drágám?

- Persze édesem csak sokat ettem - füllentetted, mikor már a kád szélén ültél. Elrendezted magad, de hirtelen olyan fáradtság és zavarodottság tört rád, hogy még egy kicsit muszáj volt elidőznöd a fürdőben. Szerelmed aztán nem is igazán gyanakodott.

     Még aznap délután lementél a boltba és vettél egy tesztet. Hajtott a kíváncsiságod és a megérzésed. Nem akartál szólni Lulu-nak, mert egyáltalán nem szeretted volna az múltkori esetet megismételni. Ha nem vagy várandós, akkor legalább csak Te magad csalódtál, ha pedig mégis megtörtént a csoda, akkor meg megtudod vele lepni Luhan-t.

      Épp jöttél ki a fürdőből a teszttel a kezedben mikor veled szemben Ő állt. Na azért mégsem annyira hülye, hogy egy ilyen szituációból ne tudná összerakni a dolgokat.

- Csak nem? - kérdezte boldogan.

- Még nem tudni - felelted idegesen és megadva magad a helyzetnek inkább a nappaliba vonultál, mögötted pároddal.

- Júj! Olyan izgatott vagyok! -csillogott Luhan szeme boldogan.

- Jójó, nyugi, várd ki még ezt a 2 percet - mondtad és átölelted.

- Rendben - bólintott és szorosan tartott magához közel.

     2 perccel később megnéztétek az eredményt.

Pozitív!

     Végre, a sok próbálkozás után. Kisbabátok lesz. Nagyon boldogok voltatok. Lulu örömében a nyakába vett és szinte végigrohant veled az egész lakáson.