20 éves vagy, még iskolába jársz. Egy igen jó hírű egyetemre, Dél-Koreában. Édesanyád egy informatikai cég elnöke, édesapád az NH Media egyik menedzsere. Szóval nem éltek valami rosszul. Nagyon szereted a szüleidet de sajnos nagyon keveset tudtok együtt lenni a munkájukból kifolyólag. Ezért szabadidőd nagy részét a barátaiddal szoktad tölteni. Így esett meg egyszer az, hogy míg Te átmentél a legjobb barátnődhöz, SooJin.hoz elfelejtettél kulcsot vinni magaddal. De mindez csak akkor esett le számodra, mikor már a házatok előtt álltál az ajtóban. Anyukád üzleti úton volt, édesapád dolgozott, Te pedig itt álltál a zárt ajtó előtt kulcs nélkül. Nem tehettél mást, minthogy meglátogattad apádat a munkahelyén. Nem nagyon szerette ha elmész hozzá. Mindig is azt mondta, az nem neked való hely. De most a szükség vezérelt. Mikor beléptél az épületbe a portásnak gyorsan felvázoltad a dolgokat, hogy kit és miért keresel. Útba igazított majd illedelmesen elköszöntél és követted utasításait. Mikor beléptél az ajtón 7 kíváncsi tekintet szegeződött rád.
- Sziasztok.- köszöntél a fiúknak.- Szia apa. Csak azért jöttem, mert...- hadartad volna el de valaki közbevágott.
- Apa? Menedzser hyung! Nem is mondtad, hogy van egy lányod.
- És azt sem, hogy ilyen szép!- csodálkozott el egy másik srác.
- Jól van fiúk. Van egy lányom, és igen szép. Na de ennyi elég is volt! _______ most szépen hazamegy.- tolt volna ki az ajtón édesapád.
- De apa! Éppen ezért jöttem. Nem tudok hazamenni.- kapaszkodtál az asztal sarkába.
- Miért nem tudsz?- meredt rád.
- Mert otthon hagytam a kulcsomat, anyu nincs itthon, Te pedig bezártad az ajtót.- közölted a tényeket- Szóval, mehetek veled?- néztél rá boci szemekkel.
- De nekem még sok dolgom van.
- De apaaa!~ Légyszíves! Nem foglak zavarni.
- Na jó...
Amíg vártad, hogy apád végezzen a fiúk mind körbevettek és elkezdték az ismerkedést. Mindenki illedelmesen bemutatkozott, Te kíváncsian figyelted Őket és jegyezted a dolgokat. Majd a végén Te is szóltál néhány szót magadról. Egész szimpatikusak voltak a srácok. A végére teljesen feloldódott a hangulat és össze-vissza nevetgéltetek. Nagyon bolondok tudnak lenni a fiúk. Majd lassan apád végzett a teendőivel és elindultatok hazafelé.
Ez mind lassan már másfél éve történt. Azóta a fiúkkal nagyon jó barátságba lettél. Naponta meglátogatod Őket. De nem csak emiatt. Van valaki köztük aki számodra többet jelent, mint barát. Igaza volt apádnak, hogy az a hely nem neked való... Amint megláttad, és utána azóta is, egyfolytában csak Rá tudsz gondolni. Első pillanattól fogva beleszerettél. Először még csak kerülgettétek egymást. Te teljesen odáig voltál érte, de Ő ezt valahogy nem látta. Persze rajta kívül mindenki más igen. Ezért a fiúk rendesen összebeszéltek és egyszer bezártak titeket az irodába. Ekkor már nem volt mit tenni. Beszélni kellet. Így a fiúk segítségével sikerült megbeszélnetek az érzéseiteket és végre a sok "szenvedés" után összejöttetek. Mondani sem kell mikor kinyílt az ajtó mindenki ott állt előtte. És mikor megtudták a nagy hírt üdvrivalgásban törtek ki. Természetesen Kiseop örült e legjobban a fejének, hisz az Ő ötlete volt ez az egész. Hát ki másé?!
Tiszta szívedből szereted Eli-t. Nem tudtad elégszer megköszönni a srácoknak amit tettek. Ha nem lennének, lehet, hogy még mindig csak kerülgetnétek egymást. Persze Kiseop kapott az alkalmon, így megkért, hogy hálából költözz hozzájuk és főzz, moss, takaríts rájuk. Szerették a fiúk Hoon főztjét is de azért amikor a Tiédet megkóstolták az jobban ízlett nekik. AJ sem tiltakozott az ellen, hogy valaki átvegye Tőle a takarítást. Természetesen Te boldogan elvállaltad ezt, hisz így többet lehetsz kedveseddel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése