Te szemszöged
Hát ami most történt enyhén lesokkolt. Daehyun úgy leüvöltötte a fejemet, hogy azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Én tényleg nem akartam tönkre tenni a ruháit... De mit tudtam én, hogy az a WC tisztító... Erre meg úgy lehord... Nem bírtam tovább. Nem vagyok az a bőgőmasina... De ha egyszer kidolgoztam Nekik a lelkemet, az egész házukat kipucoltam a koszból, valami kinézete is lett a lakásnak, lakhatóvá varázsoltam csak egy kicsit hibáztam... Elfáradtam és ráadásul a kedvencem még le is csesz a lábamról. Na ez kicsit sok volt nekem. Befutottam a hálóba és leültem az ágyra, hogy kiengedjem könnyeimet. Na de még itt sem lehet az embernek nyugta. Himchan utánam jött. Nagy nehezen beengedtem. Leültünk és Ő megpróbált vigasztalni. Most már nem azért sírtam, mert fájt, hogy megbántottak hanem, mert olyan hihetetlen, hogy egy olyan ember karjaiban pihentem, akit mindennél jobban szeretek. És ráadásul olyan szépeket mondott nekem. Majd lassan kezei közé fogta arcomat. Én mélybarna szemeiben elvesztem. Olyan gyönyörű. Minden vonása tökéletes. Ne tedd ezt velem, hallod!- gondoltam. És megcsókolt. Azokkal a puha ajkaival. Nem volt tolakodó egyáltalán. Lágyan simította végig nyelvét alsó ajkamon. Kirázott érintésétől a hideg. Bebocsájtást engedtem nyelvének számba. Lassan masszírozta nyelvével enyémet. És ekkor benyitott a szobába Jongup. Na gondoltam, gyerek, neked is van idő érzéked.
Teljesen összezavarodtam. Ez a két nap nagyon megviselt. Azt hiszem még mindig nem sikerült felfognom, hogy mik történtek és mit ne mondjak a fiúk sincsenek különösebben a segítségemre. El akartam innen menni, kicsit kiszellőztetni a fejem. De mire észbe kaptam már egy olyan dologra mondtam igent amit lehet, hogy nem gondoltam át alaposan.
- Oh remek... Akkor...- fordult hozzám Jongup. Sejtettem mit akar. Lassan közel férkőzött ajkaimhoz és megcsókolt. Egy kicsit érdekes volt, hogy mindezt úgy tette, hogy én még mindig Himchan ölében csücsültem. Körülöttünk a fiúk mindannyian vágyakozva bámultak.
- Na jó... álljunk meg egy kicsit.- toltam el magamtól- Azt hiszem ez egy hangyányit gyors... Lehet, hogy kéne még várni egy kicsit. Ne haragudjatok.
- Jó, mi megértjük.- mosolygott biztatóan Yongguk.- Srácok! Kifelé!
- De hyung....- biggyesztette le ajkait Zelo.
- Nincs de... Ezt most az előbbiért.- mosolygott sokat sejtetően a leader.- Egyébként büszke vagyok rád, kicsi maknae. Én sem csinálhattam volna jobban a rendrakást.- nyomott egy puszit homlokára a legkisebbnek- Majd este megjutalmazlak.- WOW... most, hogy bevallották nekem a féltett kis titkukat teljesen felszabadult volt a légkör.
Lassan már fél éve, hogy együtt élek a fiúkkal. Még nem történt semmi különösebb dolog. De a napok elteltével egyre jobban érzem, hogy már nem sokáig bírják türtőztetni magukat. Már hozzászoktam ahhoz, hogy éjszaka nem tudok sokat aludni, mert valahogy mindig eljátszadoznak egymással... És a hangukat nem fogják vissza... De mostanában egyre sűrűbben... Na de a lényeg, hogy már fél éve velük élek. Youngjae igazán jó tanár. Nagyon sokat tanultam Tőle. Már szinte teljesen megértem amit beszélnek. És jobban meg is ismertem Őket ez idő alatt. Bár egyedül talán Daehyun az aki nincs kibékülve velem. Talán amiatt az ominózus esett miatt... Nem is tudom. De a többiek nagyon aranyosak. Tényleg olyanok amilyennek képzeltem Őket. Egyet leszámítva... azt, hogy irtó perverzek....
Daehyun POV.
Éppen mennék a nappaliból a konyha felé de eszembe jut, hogy fázom és ezért felvettem egy pulcsit. De mit ad Isten... nem jó a cipzárja... Ott állok a konyha ajtóban és megpróbálom felhúzni de még egészen alul megakad.
- A francba....!- szidtam halkan a cipzárt.
- Mi a baj? Segítsek?- lépett oda hozzám ________.
- Nem kell kösz. Megoldom.- babráltam tovább.
- Add ide, hadd segítsek.- azzal félresöpörte kezeimet és nekiállt szerelni. Te jó ég... Ezt ne csináld.... Leguggolt elém és úgy folytatta a szerelést. Ajjaj ez így nem lesz jó, Daehyun....
- Na, meg is lennénk. Tessék.- húzta fel a cipzárt majd testével is követte azt. Ajkaimnál megállt. Éreztem forró leheletét a bőrömön lecsapódni. Jó... nyugi Daehyun... mély levegő be, mély levegő ki...
- Kösz.- akartam volna elhúzódni de nem sikerült.- Na engedj már el.
- Én elengedtelek...- mindketten lepillantunk. Ilyen nincs.
- Oh hogy az a...- nyögtem fel. A karkötője beleakadt az övembe.
- Na várj... szétszedem.- mondta majd leguggolt újra és övemmel szórakozott. Nem nagyon sikerült Neki így szájával próbálkozott. Úr Isten... kezdtem érezni, hogy a kicsi Hyunnie nem nagyon bírja tovább...
- Ah... mi lesz mááár?- nyögtem fel. Ekkor belépett a konyhába Himchan.
- Upsz... nem akartalak megzavarni titeket, bocsi.
- Dehogy zavarsz. _________ épp az övemet szereli...
- Na ja... ki minek hívja.... Na én mentem...
- Várjál már!- szólt rá ________. Majd Himchan felé fordított- Ezt nézd... A karkötőm beleakadt... Semmi több. Oké?
- Miért nem vágod le?- kérdeztem.
- Még mit nem! Ezt a legjobb barátnőmtől kaptam... Majd pont miattad levágom, mi?- háborodott fel majd tovább ügyködött. Éreztem ahogy keze néha érinti férfiasságom... Kénytelen voltam rá reagálni, bármennyire is nem szerettem volna. Himchan a hűtőnél állt egy üveg narancslével a kezében és csak minket bámult. Oh hyung... ne nézz így... és basszus_________ ne csináld már ezt... Kinyírtok... Nem volt visszaút. Kicsi Hyunnie éledezett.
- Csak azt ne mondd, Daehyun, hogy...- röhögött Channie, miközben felém mutogatott.
- Mi az?- kérdezte _______ és hátrafordult Himchan-hoz.
- Hát nem szúrja ki a szemed? Szó szerint?- röhögött tovább hyung.
- Marha vicces!- néztem rá szúrósan.- Kész vagy már?!
- Igen.- lépett hátrébb_______.
Azzal ott is hagytam Őket és bementem a szobámba.
Himchan POV.
- Milyen kis szégyenlős.- nevettem tovább.
- És Te nem vagy az?- incselkedett velem ________.
- Há...hát attól függ, hogy miről van szó.- markoltam bele a konyhapultba. Úr Isten... Csak nem..? Most jött el az idő? Lassan odalépdelt hozzám, testét teljesen hozzányomta enyémhez, majd megcsókolt. Oh Istenem... végre fél év után újra érezhetem az édes és puha ajkait az enyémeken. Milyen felemelő érzés. Most már nem fogtam vissza magam. Tudtam, hogy Ő is akarja. Nyelveink vadul játszadoztak hol az én számban, hol az Övében. Kezeit mellkasomon pihentette, majd lassú mozdulattal levezette éledező férfiasságomhoz. Elkezdte masszírozni. Oh anyám... ez a lány.... Halkan belenyögtem csókunkba, majd elváltam Tőle.
- Mennyire akarod?- kérdeztem, szinte ajkaira mondtam a szavakat.
- Nagyon.- suttogta a választ. Kézen fogtam és bevezettem a szobába. Lefektettem az ágyra, majd fölé tornyosultam. Ajkait becézgető csókokkal leptem el, míg kezem bejárta teste minden egyes porcikáját. Hogy én mióta várok erre... És én vagyok az első aki így érintheti... Ezek a gondolatok még inkább feltüzeltek. Kezemet felsője alá vezettem és oldalát simogattam, míg ajkaimmal nyakát vettem célba. Apró sóhajok hagyták el kívánatos ajkait. De Ő sem tétlenkedett. Leszedte rólam ingemet és felsőtestemet simogatta. Minden érintésétől kirázott a hideg. Nem akartam elsietni a dolgokat de már nagyon kívántam. Megszabadítottam ruháitól, majd nekikezdtem az igazi kényeztetésnek. Ajkaimmal mellére tévedtem. Finoman masszíroztam formás testrészét, míg kezemmel máshová kalandoztam. Már teljesen benedvesedett. Pedig semmi különöset nem csináltam még. Ennyire kíván? Ez a gondolat már tényleg elvette az eszemet. Hirtelen belevezettem egy ujjamat. A szokatlan érzéstől hangosan felnyögött. Ujjamat lassan mozgattam, míg nyelvemmel másik mellére tértem. Mindeközben Ő hátamat simogatta, karmolgatta. Fokozatosan vezettem belé még két ujjamat és úgy mozogtam benne. Kéjes nyögések hagyták el száját.
- Olyan gyönyörű vagy...- súgtam a fülébe, majd ráharaptam, megerősítés képpen. Már éreztem, hogy nincs sok vissza de nem hagytam, hogy beteljesüljön. Mikor kihúztam belőle ujjaim elégedetlenül felnyögött. Mire kettőt pillantottam már én voltam alul, Ő pedig férfiasságomnál tevékenykedett szorgosan, puha ajkaival. Először merevedésem végét nyalogatta, majd lassan bevezette egész hosszomat duzzadt ajkai közé. Nyelvével masszírozta tagomat, néha meg-meg szívta azt.
- Oh... igehn... jól csinálodh... ahh...- nyögtem alatta. Akaratlanul is löktem csípőmön, hogy jelezzem neki, gyorsíthat. De Ő nem tette. Elengedett majd egy szenvedélyes csókot kezdeményezett. Ezalatt magam alá fordítottam és már nem játszadoztam. Keményen belé hatoltam. Egy nagyon kicsit vártam, hogy szokja meg méretem majd elkezdtem benne a mozgást. Minden lökésemre kéjesen nyögött fel. Ez nagyon is tetszett nekem, hisz így tudtam, hogy amit csinálok azt igen jól teszem. Minden lökéssel egyre beljebb jutottam, így elértem azt a bizonyos pontot is.
- Ah... H...Himchan.... ohtt.... ahh...- nyögte alattam, majd vállamba kapaszkodva élvezte tevékenységem. Kíhúzódtam belőle, majd négykézláb állítottam magam előtt és időt sem hagyva Neki, hogy felfogja mi történt újra elmerültem benne. Tempóm most már egyből gyors volt. Éreztem, hogy lassan elhagyja ereje így jobb kezemmel erősen megszorítottam csípőjét, bal kezemmel formás mellét masszíroztam. Már éreztem, hogy nekem nincs sok hátra, de nem mehettem el, míg Neki nem volt jó.
- Én... mind... mindjárth... el.... ah...- nyögtem nyaka puha bőrére. És ekkor megint kinyílott az ajtó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése