- Hé hé Kevin! Mit akarsz azokkal? Kevin! Ez nem játék! Tedd le szépen!- rémületedben hátrakúsztál az ágyon egészen a támláig. Ő veled szemben állt meg az ágy végében.
- Kevin, kérlek engedj el. Ha kijózanodtál megbeszélhetjük. Kevin, hallgass rám.- próbáltad meg szép szóval meggyőzni egykori barátodat.
- A-a.- csóválta meg pajkosan a fejét. Ezután felmászott az ágyra és a kezében lévő két bilinccsel kikötözte a kezeidet az ágyhoz.
- Keviiin! Eressz el! Segítség!- kiabáltad miközben a bilincseket rángattad.
- Kiabálhatsz Édes... Hangszigetelt a szoba.- nevetett fel ördögien. Ezután lassan lábaid közé férkőzött. Először szorosan tartottad a combjaidat de Ő erősebbnek bizonyult így sikerült befészkelnie magát és, mint valami vadállat tépte le rólad a felsődet és a nadrágodat. Magát is megszabadította a felesleges ruhadarabjaitól.
- Kevin! Ne csinálj őrültséget! Kérlek eressz el! Hallod?!- rángatóztál alatta de, sem Ő sem a bilincsek szorítása nem engedett. Már nehezen tartottad vissza kifolyni készülő könnyeidet. Remegtél alatta de nem a gyönyörtől. A félelemtől, a megvetéstől és a gyűlölettől. Eddig azt hitted, hogy a barátod. Semmi jelét nem láttad annak, hogy bármi problémája is lett volna Veled. Sokszor beszélgettetek, nevettetek. Vajon mióta érezhet így? A kezdetektől? Már a legelejétől megjátszotta volna magát? Ezek és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejedben, miközben Ő benned mozgott. Minden lökéssel egyre beljebb kerülve benned. Erősen, durván mozgott. Testedet nem érintette. Nem csókolt, nem simogatott. Ez csak durván az élvezetekről és a bosszúról szólt, arról, hogy Neked fájjon. A fejedet oldalra fordítottad, hogy ne is lásd az arcát. Ekkor már nem érdekelt semmi, kiengedted, a Téged belülről égető könnyeidet. Csak fájdalmasan zokogtál alatta. Azon gondolkoztál, hogy ezek után hogy nézhetnél Eli szemébe. Vagy úgy egyáltalán bárkiébe is. Egy hangos nyögéssel beléd élvezett majd elhagyta szerelembarlangodat. Felöltözött majd elengedett.
- Egy szót sem senkinek, különben nagyon megbánjátok!- fenyegetett meg.
- Te állat, te szemét, te mocsok!- kiabáltad utána miközben felöltöztél. Válasza egyszerű volt. Egy pofon. Majd higgadtan elhagyta a szobát. Összeszedted magad, megigazítottad a ruhád és a sminked majd lementél Eli-hoz.
- Kicsim!- ölelt át szorosan- Mi történt? Már fél órája várlak.
- S...semmi. Csak nem érzem jól magam.
- Hazamenjünk?
- Te maradj csak nyugodtan. Egyedül is eltalálok. Élvezd a bulit.
- Ne viccelj! Nélküled nem az igazi.... Meg mi van ha az úton rosszul leszel? Elkísérlek és kész!
Nem is volt időd tiltakozni, mert megfogta a kezed és magával húzott AJ felé, aki még mindig a pult végénél iszogatott.
- Jaeseop. Mi hazamentünk. _________ nem érzi jól magát. További jó bulit.
- Jó-jó. Vigyázzatok hazafelé. Sziasztok.
- Szia.- köszöntetek el.
És az elkövetkező hetek is így teltek el. Kevin amikor csak egyedül maradtatok neked esett. Vagy épp egy ilyen "bulit" ismételtetek meg. Neked nem járhatott el a szád, hisz megfenyegetett, hogy bajod esik. De ami a legjobban szíven szúrt az az, hogy Eli-jal is megfenyegetett. Ezért nem tehettél mást, mint csendben tűrted a terrort. Mindeközben Eli-jal egyre távolabb kerültetek egymással. Szégyellted magad, amiért ezt teszed a háta mögött. Ezért egyre kevesebbet voltatok együtt, alig beszéltetek, kerülted. Amikor pedig rákérdezett mindig semleges választ adtál neki. Kevinnel pedig szintén semlegesen viselkedtél. Amikor csak tehetted kerülted. Undorral és megvetéssel néztél rá. Minden érintésétől összerezzentél. Igyekeztél a többiek előtt leplezni valós érzéseidet, nehogy rájöjjenek.
Már napok óta a rosszullét kerülgetett, szédültél, hányingered volt. És igen... a menses is késett. Féltél. Rettegtél az eredménytől. Nem akartál egy ilyen szörnyetegtől gyereket. A legszebb az egész dologban az, hogy szegény gyerek nem tehet semmiről. És mi van Eli-jal? Mi lesz ha megtudja? Összetörik. Belepusztul.
Egyik nap délelőtt a srácok lementek a boltba. Te egyedül maradtál Kevinnel. Tudtad mi fog következni. Megragadta a csuklódat és szobájába vonszolt. Te azonban az ajtóban megálltál.
- Gyere már!- rántott rajtad.
- Nem megyek!
- És mégis miért nem?
- Elegem volt! Többé nem játszadozol velem! Te egy szörnyeteg vagy! Kevin menj el orvoshoz. Tönkretettél! Tönkretettél engem és Eli-t is! Észre sem veszed, hogy mi történik körülötted, csak a bosszú éltet. Nem tűnik fel, hogy ezzel annak is ártasz "akit a világon a legjobban szeretsz"?! Hogy miattad szenved?!
- Elhallgass!- kevert le egyet.- Hazudsz!
- Nem! Nem hazudok! És tudod mit? Elmondom mindenkinek, hogy miket műveltél velem. Jaj, és tényleg! Nem is mondtam még, hogy mi lett a bosszúd eredménye... Terhes vagyok, Te szemét! Tőled, Te mocsok!- verted mellkasát megállás nélkül- Nem attól akit mindennél jobban szeretek, nem Eli-tól. Nem! Tőled, akit a világon a legjobbam megvetek és gyűlölök!- ekkor már a könnyeid is folytak.
- Tessék?- meredt rád.
- Jól hallottad!- válaszoltad és ekkor a fal mellől Eli lépet elő.
- Ez igaz?- kérdezte kifejezéstelen arccal.
- E... Eli...- néztél rá.
- Azt kérdeztem, igaz?!
- Mennyit hallottál?- kérdezte Kev.
- Mindent.
- Eli én... én...- fuldokoltál könnyeidben. Nem tudtál mit mondani. Ekkor a többiek is megérkeztek.
- Mi történt?- lépett hozzátok Soohyun.
- Elmondom. El kell mondanom. Nem tudom tovább tartani.- zokogtad miközben Soohyun vállaiba kapaszkodtál.
- Nem mondasz el Te semmit!- kiáltott rád Kevin.
- Kevin csillapodj!- fogta le Kiseop.
Bementetek a nappaliba és elmeséltél mindent. Azt hogy Kevin szereti Eli-t és, hogy Te az útjukban vagy. Azt is elmondtad, hogy rendszeresen megerőszakolt és most ennek eredménye egy kisbaba lesz. Mindeközben könnyidet próbáltad legyőzni, sikertelenül. Iszonyatosan féltél a többiek reakciójától, de leginkább kedvesedétől. Attól, hogy örökre elveszítheted. Csendben végighallgattak. Néhány részleten megbotránkoztak, elképedtek. De egyikőtöket sem vettették meg. Eli csak állt melletted és hol rád, hol barátjára pillantott. Nehéz volt neki az imént hallottakat feldolgozni. Nem is hibáztattad érte. Te sem fogadtad volna jobban....
- Kevin, te beteg vagy. Orvosra van szükséged.- ölelte át a vállát a Leader.
- Szakadj már le rólam Soohyun!- rántotta le a kezét vállairól Kev- A nagy Szent Soohyon! Mintha neked vagy Dongho-nak vagy akár Hoon-nak vagy bárki másnak nem lennének hibái, titkai. Elegem van! Megfulladok! Nem kapok levegőt!
- Nem azt mondtam Kevin. Szeretlek és féltelek. Rossz nézni ahogy tönkremész. Kérlek hallgass ránk!
- Nem érdekeltek!- viharzott ki a lakásból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése