Hevesen forgolódtál, kapálóztál. A víz levert. Szemeid szorosan össze voltak csukva, fogaidat is összeszorítottad. Kezeiddel a lepedőt markoltad. Elviselhetetlen fájdalom hasított beléd. Az egész tested megremegett.
- Áááúúú!~- hallottad magad mellől- ________, ébredj! Jól vagy, Édesem?- szólítgatott egy édesen ismerős hang.
- K... Kevin? Mi történt?
- Én nem tudom, de jól gyomron rúgtál az biztos. Jól vagy?
- Hogy kerülök ide? Mi történt? Én...- próbáltad feldolgozni a történteket.
- Kicsim, mi történt? Nem emlékszel?- döbbent le Kev.
- Nem...- suttogtad és egyre csak magad elé bámultál, a lerúgott lepedődet fixíroztad.
- Rosszat álmodtál. Azt hiszem...
- Tessék? Akkor ugye az csak álom volt, hogy...?- halt el a hangod. Ha igaz amit Kevin mond, akkor nem szívesen mondod ki, hogy mi volt az álmod.
- Hogy?- kérdezett rá.
- Hogy...- kezdtél el sírni. Talán a megkönnyebbülés lehetett ami hirtelen kiszakadt belőled. Kevin odamászott hozzád és szorosan magához ölelt.
- Sssshhhh...- csitított miközben a hátadat cirógatta.- Nincsen semmi gond. Ha nem akarod nem mondod el. De nyugodj meg, kérlek. Csak egy rossz álom volt. Most már itt vagyok.- lassacskán megnyugodtál az ismerős karok ölelésében, a kellemes és senkiével nem összetéveszthető illat ízlelésében és az oly hőn szeretett hang hallatán.
- Nagyon mélyen aludhattál. Alig tudtalak felkelteni.
- Olyan borzasztó volt, Kevin. Én nem is tudom honnan vagy miért vagy hogyan... Olyan valóságosnak tűnt. Miért jönnék össze az egyik legjobb barátommal? Gyerekkorom óta ismerem de egyszer nem fordult meg a fejemben... Meg egyébként is Te itt vagy nekem.- fúrtad a nyakába fejed.
- De mi is volt pontosan?- szorított magához még közelebb.
- A menedzser hyungotok volt az apám, Eli a pasim. Te pedig szerelmes voltál titkon abba az őrültbe de én kettőtök között álltam. Bosszút álltál rajtam. Rengetegszer megerőszakoltál...- buggyant ki újra egy könnycsepp- És terhes lettem. De Te otthagytál.
- Jaj Gyönyörűségem. Ez butaság! Ez csak egy nagyon-nagyon rossz álom. Sosem bántanálak. Te vagy a Mindenem. Nézz ide.- fogta két keze közé arcodat. Hüvelyk ujjával a könnycseppjeidet törölgette.
- Ugye most emiatt nem félsz tőlem? Tudod, hogy soha de soha nem lennék képes arra, hogy bántsalak. És szerintem Eli sem tenne ilyet. Rendben? Nyugodj meg kérlek és soha többé ne gondolj erre a lidérces álomra.- egy lágy csókot nyomott puha ajkaidra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése