Love Games (Himchan, Daehyun, Jongup [B.A.P.]) #2

 









Jongup POV.

- Nos, fiúk. Ő itt ________. Mint látjátok nem koreai. Honnan is jöttél?- fordult a lány felé hyung és angolul kérdezte.
- Magyarországról.- felelte halkan.
- Angolul elég jól beszél. Nemrég tévedt be hozzánk a céghez. Szegény majdnem, hogy azt sem tudta hol van. Se lakhelye se munkája nincs. De ez most megoldódni látszik. Ő lesz a bejárónőtök.- közölte velünk egy hatalmas mosollyal arcán.
Tyüha... olyan kis megszeppent ez a lány. Olyan aranyos ahogy itt áll előttünk, a rövid virágos szoknyácskájában és csak néz ránk nagy szemekkel. Szerintem ezt sem tudja, hogy kik-mik vagyunk. Nekem máris szimpatikus. Végre egy lány... Alig várom, hogy jobban megismerkedjünk. Gondolatmenetemre elmosolyodtam.
- De nagyon kérlek NE szedjétek szét! Ne bántsátok! Nagyon új neki minden. Főleg, hogy a nyelvet sem beszéli. Segítsétek amiben csak tudjátok, legyetek vele kedvesek. Cserében Ő mos, takarít és még talán főz is rátok.
- Ó hyung, ne félj egy percig sem. Nálunk biztos kezekben lesz.- mosolyogtam rájuk sokat sejtetően.
- Héhé! Jonguppie! Le lehet állni.- szólt rám Yongguk hyung.
- Jól van, na...- hajtottam le a fejem. Tehetek én róla, hogy már unom, hogy állandóan csak magunknak vagy egymásnak szerzünk örömet...?!
- Na hát én nem is zavarnék. Itt hagyom nálatok, hogy egy kicsit ismerkedjetek.- vette az irányt az ajtó felé menedzser hyung.- Sziasztok!
- Szia, hyung!- köszöntünk egyszerre.
- Na gyere szépen. Nem kell ám félni tőlünk.- karolta át a vállát vendégünknek, Himchan, majd a nappaliba vezette. Mi is követtük.
- Na ülj csak le szépen.- mosolygott tovább Umma. Mi pedig körbevettük Őket.
- És azt tudod-e, hogy mi kik vagyunk?- tette fel a bizonyos kérdést Yongguk hyung.
- N-nem.- felelte bizonytalanul. Hát komolyan én odáig vagyok érte. Pont mintha magamat látnám. De mégis van benne valami. Én érzem, hogy Ő nem ilyen. Csak hát idegenek vagyunk neki... Kell egy kis idő.
- Sebaj. Akkor bemutatkozunk. Utána pedig Te mondasz pár szót magadról.- mosolygott rá biztatóan Appánk. Mindenki illedelmesen bemutatkozott neki, majd rajta volt a sor.
- Hello mindenki.- mosolygott. Anyám de szép a mosolya- Engem _________- nak/nek hívnak. Magyarországról jöttem, ami Közép-Európában található. Most végeztem a középiskolával. Édesanyámmal éltem, apám meghalt. És tulajdonképpen én elszöktem otthonról...- hajtotta le buksiát. Oh Istenem. Remélem nem olyan nagy a baj. Hm... én szívesen vigasztalnám. Na jó Jongup most le lehet állni, ez nem vicc. Képzeletben jó erősen pofon csaptam magam, majd figyeltem tovább.
- Jaj, remélem nem történt semmi nagy baj.- lépett oda hozzá Zelo és átölelte.
- Nem, semmi. Igazából örülök, hogy itt vagyok.- mosolygott fel.
- Mit szólnál ha megtanítanálak koreaiul írni, olvasni és beszélni? Úgyis minden nap jössz hozzánk, nem?- vetette fel igen jó ötletét Youngjae hyung.- Így legalább majd könnyebb lesz a társalgás is.
- Hát ha nem olyan nagy fáradság neked. Köszönöm.
- Jongup! Vezesd körbe _________-t a lakásban, hogy tudja mi merre található.- szólt oda Yongguk.
- Rendben.- mosolyogtam rá- Gyere, körbevezetlek.- fogtam meg a kezét. Milyen puha a keze, te jó ég. Mire végeztem a lakás körbemutatásával addigra a fiúk megcsinálták _______ alvóhelyét. Engem és Zelo-t kiköltöztettek a nappaliba és a mi szobánkba helyezték el ________ cuccait. Lassan nyugovóra tértünk.


Te szemszöged

Senki nem mondott semmit, hogy hova visznek csak kézen ragadott egy emberke, beültetett az autójába aztán már csak arra emlékszem, hogy egy B.A.P áll előttem. Na képzelhetitek hogy meglepődtem. Egy értelmes szót sem bírtam kinyögni. Csak álltam ott, megszeppenve, nem tudtam mit kezdeni magammal. Ráadásul mindenki koreaiul hadovált amiből én egy szót sem értettem. Lehet, hogy K-Poper vagyok de azért perfektül még nem tudok koreaiul.
Aztán mint kiderült az az emberke aki ideráncigált, a csapat menedzsere. Ja és hogy mi lesz a dolgom? Takarítanom kell a B.A.P után. Na remek. Éppen emiatt szöktem el otthonról, mert anyám egy rabszolgahajcsár volt. A tanulás mellett egy csomó házimunkát nekem kellett végeznem. Persze Ő reggeltől estig a munkahelyén dekkolt. És még így sem a legjobb módban éltünk. Egyszóval elegem lett. És hova máshova mehettem volna, mint álmaim városába, Szöulba. Na és akkor erre meg elcipelnek az egyik legkedvencebb bandámhoz, hogy ezentúl "gondoskodjak" róluk. De tudjátok mit? Asszem ezt örömmel fogom csinálni. Mégiscsak a B.A.P!
Persze mikor megkérdezték, hogy mit tudok róluk, letagadtam, hogy valaha is hallottam volna a nevüket. Így lesz a legjobb. Nehogy azt higgyék, hogy valami elvetemült rajongó vagyok.
Youngjae nagyon kedves volt, mert felajánlotta, hogy megtanít koreaiul. Ennek nagyon örültem, mert ha minden igaz egy jó darabig velük leszek és így legalább érteni fogom egy idő után, hogy mégis miről beszélnek.
Jongup körbevezetett a lakásban. Hát mit ne mondjak... Az oké, hogy 6 srác, de ekkora rendetlenséget. És ezt mind nekem kell helyrehozni....
Jongup és Zelo szobáját kaptam meg fekhelyemül. Yongguk és Himchan segítettek becuccolni. Én azt hittem, hogy majd nekem lesz valahol egy kis lakásom aztán onnan járok el hozzájuk, nem pedig, hogy velük fogok lakni. De talán ez így jobb, hisz majd árgus szemekkel őrzöm a rendet.
Mikor lefeküdtem gyorsan írtam egy SMS-t haza, a legjobb barátnőmnek, amiben röviden vázoltam a helyzetet. Csak Ő tudja, hogy hol vagyok. Anyám már meg sem próbál keresni. Elmúltam 18, így feladta, hogy hazahozasson, akárhol is vagyok.