Eternal Flame (Junhyung, Hyunseung [BEAST]) Befejező rész

Pillanatképek egy srác életéből...

Junhyung POV

- Na jó, ez nekem sok volt. Él kell mennem...- vettem a kijárat felé az irányt.

- Junhyung!- kapta el karomat DooJoon- Ne csinálj semmi őrültséget! Jó?

- Eressz!- rántottam ki a kezem, majd megfogtam a fekete bőrdzsekim és kiviharoztam a lakásból.

Nem tudtam merre menjek. A lábaim csak vittek, egyre gyorsabban. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy szinte már rohanok. De vajon mi vagy ki elől? A gondok, a fájdalom, a felelősség elől? Meglehet.

Gondolataimból kiszakadva körbenéztem és csak ekkor vettem észre, hogy hol is vagyok. A folyóparton csücsültem a rakpart lépcsőinek legszélén. Lábamat a víz fölött lóbáltam. Már sötét volt. Az utcai lámpák fényei és a sötét égboltot beterítő csillagok képe verődött vissza a víz fekete tükrén.

Csak most sikerült igazán felfognom, hogy mi is történt. Az a lány, akit mindennél jobban szerettem és aki egyik pillanatról a másikra kilépett az életemből, az akiért évekig gyötörtem magam, hogy nem voltam neki elég jó, most... most csak úgy visszalép az életembe, közli, hogy szerelmünknek van egy gyönyörű gyümölcse.

Mindig is szerettem volna gyereket. Ráadásul kislányt. De megfogadtam azt is, hogy a nekem lesz gyerekem jobb szülő leszek, mint az enyémek. A sok munka, tárgyalás, üzleti út miatt alig voltak velem. Szinte magamat neveltem.

Szerettem volna egy kislányt. Egy kislányt akit a kezemben tarthatok mikor pici és elaltathatom. Biztonságot nyújthatnak neki az erős karjaim. Egy kislányt akivel babázhatok. Egy kislányt akinek a selymes, hosszú, fekete haját befonhatom. Egy kislányt akinek segíthetek a betűk megtanulásában. Egy kislányt akinek a barátaival együtt rendezhetek szülinapi zsúrt. Egy kislányt akinek az első udvarlójának a gondolatától is neki tudnék menni a falnak. Egy kislányt aki még felnőtten is az én kislányom lenne.

Vigyáznék rá, óvnám mindentől, elárasztanám a szeretetemmel.

Erre pedig itt ez a csöppség, aki olyan gyönyörű és kiderül, hogy az én véremből való. És élete első 5 évét máris elrontottam. Nem voltam mellette az első lépésnél, az első szónál. Nem segítettem, nem játszottam vele, nem becéztem.

Miért? Miért élek én? Megkeserítettem ________ életét, a piciét és még drága egyetlen Hyunseung barátom idejét is elvettem. Ahelyett, hogy csajozhatott volna, élhette volna az életét engem ápolgatott, az én sírásomat hallgatta éjszakákon át. Milyen egy önző ember vagyok? És a banda? A banda is miattam olyan amilyen. Nem vagyok elég jó. Sosem voltam az.

- Elegem van... Véget kell vetnem ennek....- suttogtam magam elé miközben felálltam és a legalsó lépcső legszélére lépdeltem.

- Jobb lesz nektek nélkülem...

- Junhyuuung!~- hallottam meg magam mögött barátomat aki torka szakadtából üvöltötte a nevem.

- Sajnálom Seunggie...- fordultam vissza és csak ködös tekintettel bámultam a víz tükörsima felületét. Alig vártam, hogy végre magába fogadjon a folyékony anyag és örökre eltemessen.

- Junhyuuung!~ Neee!

Hyunseung POV

Még időben sikerül odaérnem és megragadnom Junhyung karját.

Zokogva borult a nyakamba, mint megannyiszor az elmúlt évek során. Csak szorosan öleltem, simogattam hátát és vigasztaló szavakat suttogtam fülébe.

- Hyun-Hyunseung.... mi-é-é-é-rt...?- zokogta nyakamba- Miért.... Nem érdemellek meg... Mi-miért teszed...? Miért nem hagytad....?

Nem válaszoltam csak még szorosabban öleltem.

- Miért?- hajtogatta magában.

- Mert a barátod vagyok és szeretlek. Belepusztulnék ha elveszítenélek! Hallod?!- toltam el magamtól, hogy szemeibe nézhessek. Sok mindent láttam sötét íriszeiben. Fájdalmat, szenvedést, kételyeket, megtörtséget. De mind közül a legszebbet, a hála, szeretet és remény érdekes keverékének gyönyörű fényét. Újra magamhoz szorítottam és csak öleltem. Tudtam, hogy most semmire sincs jobban szüksége, mint a támogatásra és arra, hogy érezze, itt vagyok neki.

Amint lenyugodott elindultunk hazafelé. Az elkövetkező napok kicsit feszülten teltek a dormban. De végül mindent sikerült elrendezni.

A megállapodás szerint __________ és Junhee maradhattak addig míg nem talál __________ munkát és lakást. Bár az idő elteltével ez megdőlni látszott. A kislány mindenkit levett a lábáról. Aranyos, kedves, vicces, okos egyszerűen egy bűbájos tündérke. Mindenki imádja. Szinte Ő a fény a mi sötét és szürke hétköznapjainkban. De legfőképpen Junhyung élete vett 360°-os fordulatot. Amióta a kislányával lehet, mintha kicserélték volna. Egyszerűen ez a kis nőszemély teljesen megbabonázta azt a hatalmas, brummogó macit.

Így a döntést módosította az immáron életvidám raper barátom. ________ és Junhee addig maradnak ameddig jól esik nekik.

___________ és Junhyung között kezdetben feszült volt a légkör és csak a kislány érdekében voltak hajlandóak érintkezni de ez már megváltozott. Egyre jobban kijönnek egymással.

Talán kezd újra fellobbanni az Örök Láng?