Eternal Flame (Junhyung, Hyunseung [BEAST]) #2

Pillanatképek egy srác életéből...

Junhyung-nak létezik egy nagy szerelme ________ mellett. És ezt a lány is nagyon jól tudja. Ez a szerelem nem más, mint a zene. A fiú nem tud meglenni nélküle. Nem telik el egy nap úgy, hogy a srác ne hallgatta volna meg kedvenc előadójától kedvenc számait, és azért e művészet űzését sem szokta hanyagolni.

Barátjával nagy álmaik vannak. Egyszer Ők is egy híres bandában szeretnék majd folytatni. Bár ez meghiúsulni látszik, hisz mindkettejüket elutasították már. De a két elszánt fiatal nem adta fel. Junhyung-ot egyszer utasították el, de talpra állt és egy másik válogatáson is próbálkozott. Hyunseung-ot már majdnem debütáltatták egy bandában de az utolsó pillanatban elbukott. De Ő is legyőzte az ördögeit és a véletlen folytán Junhyung csapatához csatlakozott.

Junhyung POV

Ma végre visszahívtak meghallgatásra, Hyunseung-gal együtt. Annyira boldog vagyok. ________-nak/nek is elújságolom a hírt.
- ________! Szia!- futottunk össze a folyosón- Mi újság?
- Szia.- csókolt meg- Nem sok. Beszélnünk kell.- vettük az irányt haza felé.

- Jó-jó, de előbb én, vagyis mi- néztem Seunggie-re- mondunk valamit. Hátast fogsz dobni ha meghallod!- örvendeztünk.

- Jó, de akkor valaki fogjon meg!
- Te akarod elmondani?- kérdezte Hyunseung.

- Aha.- feleltem.

- Jó akkor én majd mögé állok. Tudod. Hogy puhára essen!- nevetett fel.

- Na akkor kapaszkodj meg! Visszahívtak minket a meghallgatásra!- öleltem át.

- Oh... ez remek.- ölelt vissza erőtlenül. Hangja inkább volt megdöbbent, mint meglepett vagy boldog.

- Valami baj van?- kérdezte Hyunseung.

- Jaj semmi, csak meglepődtem. Nagyon örülök és tiszta szívből gratulálok!- mosolygott ránk és átölelt mindkettőnket.

- Mit is akartál mondani?- kérdeztem.

- Ááá... semmi-semmi... mindegy.

Hazaballagtunk mindannyian és otthon is elújságoltuk a hírt, majd indultunk is a délután négykor kezdődő meghallgatásra.
Jól sikerült. Mindketten egy lassabb számot adtunk elő, én még rapeltem is, és táncoltunk.

Azt mondták, hogy majd értesítenek. Igen biztatóan nézegettek minket szóval reménykedtem benne, hogy most már csak sikerül.

Másnap mikor hazaértem az iskolából anyu egy levéllel fogadott.

- Hát ez? Mi ez anyu?

- Nem tudom csak annyi van ráírva, hogy "Sok szeretettel: Yong Junhyung-nak". Tessék, nézd meg.

Kivettem anyu kezéből a levelet és bementem a szobámba. Leültem az ágyamra és olvasni kezdtem.

"Kedves Junhyung!

Tudni szeretnéd, hogy a barátnőd miért viselkedik mostanában ilyen furcsán? Kíváncsi vagy rá, hogy mi az oka annak amiért ennyire megváltozott? Érdekel, hogy miért távolodtatok el egymástól az elmúlt egy hónapban?

A válasz  mi sem egyszerűbb! Megcsal.- tessék?! ez csak valami vicc... Ő nem tenne ilyet! Mégis ki a fene írta ezt a levelet??!! Folytattam az olvasást- Igen tudom, most azt hiszed viccelek. És még igazad is lehetne. De sajnos nekem van bizonyítékom is.

Ha kíváncsi vagy rá, akkor ma este 10-kor gyere el a kilátóhoz!

Üdvözlettel: egy Jóakaró...."

Amint elolvastam a levelet felment bennem a pumpa és cafatokra szaggattam a papírdarabot, majd a kukába vágtam.

- Minden rendben, Junhyunggie? Ki írta a levelet?- szólt be anyu.

- Persze.- erőltettem meg magam- Semmi csak az egyik haverom hülyéskedett.

- Rendben.- hallottam anyu lépteit elhaladni az ajtóm előtt.

Egész idő alatt azon járt az eszem, hogy ki küldhette ezt a levelet és mennyi igaz abból ami benne áll. Lassan fél tízhez közeledett az idő, így indulnom kellett.

- Sziasztok. Elmentem, majd jövök. Lehet, hogy későn.

- Jól van fiam, de nagyon vigyázz!- látott el tanácsával apám.

- Rendben, sziasztok.- léptem ki az ajtón.

Nyár volt, de az éjszaka hűvös. Ahogy kiléptem az ajtón hűvös szellő csapta meg arcomat. Mély levegőt vettem az éltető oxigénből és elindultam a kilátó felé.

Egész úton azon gondolkoztam, hogy vajon ki lehetett ez a névtelen jóakaró, és ha most oda megyek találkozok-e vele vagy valami egészen megdöbbentő dolog fog várni. Amíg ezen rágódtam lassacskán odaértem.

A kilátó előtt egy férfit és egy nőt véltem körvonalazódni. Mikor közelebb értem már biztos voltam benne, hogy a nő nem más, mint __________. Meglapultam az egyik falnál és messziről figyeltem Őket. A srácot nem ismertem fel. Nem tudtam ki Ő. Talán aki a levelet írta? De akkor miért beszélne __________-val/vel? Nem tudtam, csak figyeltem Őket. Majd egyszer csak a fiú közeledni kezdett ___________-hoz/hez/höz és megölelte. Nehezen tudtam magamon uralkodni. Legszívesebben oda mentem volna, hogy a földbe döngöljem azt a szemetet de nem tettem. Előbb ___________-t akartam kérdőre vonni. Ekkor láttam csak meg, hogy a srác újra közeledik de ezúttal már nem ölelésért hanem csókért. Ahogy megtörtént egyből hátat fordítottam és elrohantam. Tudom, hogy nem az volt a leghelyesebb de ezek után nem bírtam odamenni hozzájuk. Csak rohantam , Isten tudja merre, a lábaim csak vittek és mindeközben a könnyeim is kiszöktek szememből. Csak rohantam, fel akartam ébredni ebből a rossz rémálomból. Azt akartam hinni, hogy ez csak egy rossz mese. De sajnos nem így történt.

Másnap nem sikerült kérdőre vonnom barátnőmet, mert nem jött iskolába. Az üzeneteimre sem válaszolt. Napokig ez ment mikor is kaptam tőle egy SMS-t, amiben közölte, hogy elköltöznek a szüleivel és ne keressem, mert számot fog cserélni.

Azt hittem összedőlt a körülöttem lévő világ. Az a mérhetetlen fájdalom ami emésztett akkor, leírhatatlan és elviselhetetlen. Nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy nélküle üres az életem. Ő volt a fény az életemben. Ő hozta meg nekem a boldogságot és  most egyik napról a másikra kilépett az életemből. Elhagyott. És még magyarázatot sem adott. Miben volt jobb az a másik?

Miért? Miért?...

Hyunseung POV

Amikor megtudtam, hogy _______ elhagyta Junhyung-ot semmi szó nélkül, egyszerűen fel tudtam volna robbanni. __________-ra/re ez nem vallott. Ő nem szokott ilyet csinálni. Nem tudtam mi történhetett. Próbáltam kideríteni de az a lány úgy felszívódott. Egyszerűen eltűnt.

Olyan rossz volt látni ahogy Hyunggie egyik napról a másikra leépült. Egyszerűen próbáltam tartani benne a lelket de nagyon nehezen ment. Már csak azért is össze akartam kaparni, mert itt volt életünk nagy ehetősége. Végre felvettek minket és nem hagyhattam, hogy egy lány miatt tönkre tegye az egész hátralévő életét.

Junhyung lassan beletörődött a tudatba, hogy egyedül van. Próbált a munkájába temetkezni.

Nem volt sosem egyedül, hisz én mindig mellette álltam. Lehet, hogy kifelé az álarc egy vidám, menő és kemény srác volt, de legbelül megtört, gyenge ember volt. És ezt csak én tudtam.

Mára már a nagy hírességek közé tartozunk és szinte minden lány meg tudna őrülni csak egy éjszakáért amit velünk tölthet de Junhyung-ot ez teljesen hidegen hagyja. Az Ő szíve még mindig egy valakiért dobog.

A srácok is tudnak már róla. És Ők is a segítségemre vannak abban, hogy minél jobban helyre tudjuk hozni szegény fiú lelki világát.

De a helyzet csak rosszabbodott, mikor megtudtuk, hogy _________ Seungri-val, igen a BigBang kicsi Seungri-jával jár és gyerekük is született.

Junhyung egyszerűen begolyózott. Tört, zúzott, rombolt. Kitombolta magát. Nem tudtuk mit tehetnénk, csak hagytuk neki, hadd vezesse le.

Azóta 5 év telt el. Próbál felejteni, volt együtt más lányokkal de az csak a testi élvezetekről szólt.

Lassan helyrejönni látszott. Egyre többet nevetett a mi privát kis társaságunkban is. Többet jött velünk bulizni is. Én már igazán kezdtem megörülni, hogy végre kilábal ebből a sötét korszakból.

És ekkor az egyik este csengettek a dorm ajtaján. Én vállalkoztam az ajtó nyitására.