Eternal Flame (Junhyung, Hyunseung [BEAST]) #1

Pillanatképek egy srác életéből...

A mai nap is egy átlagos iskolai napnak tűnt egy igen fontos dolog kivételével. Ma az iskolában egy fiú és egy lány, a megszokottnál izgatottabban várták azt, hogy az utolsó óráról is kicsengessenek. Mikor ez megtörtént a folyosóra rohantak és egymás karjaiban találták magukat.

- Szia, Édes!- kapta fel karjaiba szerelmét Junhyung.
- Jaajjj leesek!- mondta nevetve a lány.
- Hiányoztál.- tette le a szilárd talajra a fiú barátnőjét, majd egy csókot hintett puha ajkaira.
- Fúúúj de nyálasoook!!!- lépett oda a srác legjobb barátja.
- Jaj, Hyunseung! Menj már! Csak féltékeny vagy!- lökte oldalba Junhyung.
- Ch... Ugyan mire? Egész nap nyaljátok-faljátok egymást. Minden szünetben együtt lógtok, utána meg még suli után is...
- Féltékeny! Blőőő!- nyújtotta ki a lány a fiúra a nyelvét, majd kedvesével kézen fogva szaladt ki az épületből.
- Héééj! Megvárni luxus?- ballagott utánuk a hátrahagyott.

- Feljössz? Van egy kis meglepim.- kérdezte Junhyung a házuk előtt állva, miközben karjait barátnője derekán fonta körbe.
- Nem is tudom.- húzta a lány az agyát.
- Jaj, ne kéresd magad. Ma vagyunk 1 évesek. Meg szeretném ünnepelni ezt a különleges alkalmat.
- És a szüleid?
- Áááh... Ők nincsenek itthon. Üzleti út...
- Hát jó, rendben. De akkor szólok anyáéknak, hogy ma nálad alszok.- mosolygott tündöklően a lány.
Ekkor Junhyung is kapott egy SMS-t.

"Na szevasz, Haver. Jó, hogy megvártatok... Na mind1. Csak azért írok, hogy hazaértem. Nem mentem utánatok... Gondoltam nélkülem is megvagytok. XP Sok sikert, Te Balfék! XD"

Az üzenet feladója Hyunseung volt. Junhyung megmosolyogta barátja üzenetét, majd miután kedvese is végzett elindultak a lakásba.

Te szemszöged

Nem tudtam mire számítsak. Tudom, hogy Junhyung nem az a romantikus, nyáladzó fiú. De azt is tudom, hogy nagyon szeret.

Mikor beléptünk a lakásba, levettük a cipőnket és bementünk a nappaliba.

- Kérsz valamit inni?

- Nem köszönöm.

- Akkor gyere.- fogta meg a kezem. Az étkezőben kötöttünk ki. Meg kell hagyni jól kitett magáért. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy gyertyafényes vacsorával fog várni.
- Junhyung, ez gyönyörű! Igazán nem kellett volna.- fejeztem ki meglepettségemet.
- Jajj ne viccelj!- húzta ki a széket amin helyet is foglaltam- Ez a legkevesebb. Boldog 1 évet.- ült le elém és kibontotta a behűtött pezsgőt.
Lassan elfogyasztottuk az ízletes vacsorát. Nem is tudtam, hogy ilyen jól tud főzni. Vacsi közben sokat beszélgettünk és nevettünk, majd mikor végeztünk a nappalit vettük birtokba. Junhyung a kanapéra ült én pedig az ölébe hajtotta a fejem és úgy feküdtem el.
- Jaj én el is felejtettem odaadni az ajándékomat.- ültem fel és a zsebembe kezdtem el kotorászni.
- Júúúj, imádom a meglepiket és az ajándékokat.- örvendezett Junnie, mint egy kisgyerek.
- Ne számíts nagy dologra... Jaj hova is tettem...
- Az a lényeg, hogy Tőled van. Na meg a szándék.- húzott magához közel és megcsókolt.
- Na meg is van.- vettem ki a zsebemből a kis dobozt.
Junhyung teljes átéléssel bontotta ki a dobozkát, majd mikor meglátta a tartalmát elakadt a szava. Óvatosan kivette a két sötétszürke bőr szíjon lévő medált, amin az állt: Eternal Falame, és az egyiket magának a másikat pedig nekem tette fel.
- Ez gyönyörű! Nagyon szépen köszönöm.
- Ne köszönd. Csak ígérd meg, hogy soha de soha nem hagyjuk el egymást. És mindig szeretni fogjuk egymást amíg csak élünk.- kulcsoltam össze kezeinket.
- Ígérem!- pecsételte meg ezt egy érzelmes csókkal.

Junhyung POV

Csókunk közben kezeimet gyengéden dereka köré fontam és közelebb húztam magamhoz. Nyelvemmel szájában jártam felfedezőúton, míg kezemmel óvatosan megemeltem és ölembe ültettem. Már nagyon kívántam. 1 éve voltunk együtt de még sosem voltunk ÚGY egymással. Persze ha azt mondta volna, hogy még várjunk akkor én vártam volna. Rá akár 1.000 évet is képes lettem volna várni. De ennek semmi jelét nem észleltem, mivel csípőjét érzékien ringatta ölemben. Több se kellett kicsi énemnek, már alig fértem el a szűkké vált farmeromban. Kezeimet _______ derekáról combjára vezettem és enyhén belemarkoltam. Lassan masszíroztam formás részét, ami láthatóan tetszett neki, mert aprókat belesóhajtott még mindig tartó csókunkba. Fenekénél fogva felemeltem, Ő körbekulcsolta lábaival derekamat és célba vettük a hálószobámat.
_________-t lefektettem a puha fekhelyre majd fölé másztam és újra ostromolni kezdtem gyönyörűen ívelt, puha, édes ajkait. Annyiszor csókoltam már de sosem lehet megunni. Egyszerűen mikor hozzáérek egyből elvesztem a fejem és azt érzem, hogy nem hagyhatom abba. Itt még nem. Még, még többet és többet akarok belőle. És most végre megkaphatom.
Kezeimet lassan fel-le futtattam oldalán amitől egy kicsit megborzong, hisz csikis. Vékony ujjaival hátamat simogatta, amitől jó érzés fogott el. Ujjaimmal felsője alá bújtam és úgy folytattam kényeztetését. Ekkor hirtelen elváltam finom ajkaitól.
- Biztos, hogy akarod? Én tudok várni, ha úgy gondolod.
- Eddig is épp eleget vártál rám. Amit nagyon köszönök. De hidd el mindennél jobban akarom. Érezni akarlak.- súgta fülembe.- Szóval pofa be és folytasd amit elkezdtél!- csókolt meg.
Nem kellet, hogy többször mondja, mivel én is nagyon akartam már. Levettem róla a felsőjét, majd magamról is a sajátomat. Kezemmel melleit kezdtem el masszírozni, míg Ő kidolgozott felsőtestemben gyönyörködött és azt simogatta. Nyakát, vállát, kulcscsontját borítottam be forró csókjaimmal.
- Emeld meg szépen a mellkasod.- pusziltam két melle közé majd ahogy engedelmeskedett kicsatoltam melltartóját és levettem róla. Hirtelen mellei elé kapta kezeit.
- Hééé, mit csinálsz? Ne! Gyönyörű vagy, hallod?!
- De...- fordította el a fejét. Azt hiszem elpirult.
- Nincs de! Nem érdekel senki véleménye. És Téged se érdekeljen! Nekem Te vagy a világon a legszebb teremtmény és kész! De azt hittem ezt már megbeszéltük... Vedd el szépen a kis kacsóidat.- pusziltam meg az említett testrészeit.
Mikor szót fogadott folytattam azt, ami abbamaradt. Ajkaimmal mellére tapadtam. Nyelvemmel bimbója körül köröztem, néha megszívtam, rágcsáltam. Másik kezemmel másik mellét masszíroztam. Kéjes sóhajok hagyták el csábító ajkait. Nem is bírtam ki, hogy ne érezhessem újra az enyémeken, így megcsókoltam. Leszedtem róla és magamról is a nadrágot. Melleit, hasát, köldökét leptem el csókjaimmal. Kínzó lassúsággal szedtem le csipke fehérneműjét. Ujjaimmal bejáratánál köröztem. De nem tudtam megtenni. Egyszerűen már megőrjített a tudat, hogy itt van egy karnyújtásnyira. Levettem a boxeromat és merev férfiasságomat bejáratához irányítottam. Egy biztató csókot leheltem kedvesem ajkára és lassan elkezdtem elmerülni benne. Egyre hangosabbakat és fájdalmasabbakat nyögött.
- Jól vagy? Abba hagyjam?
- Neh...- válaszolta könnyeivel küszködve.
- De látom, hogy fáj. És Úr Isten! Vérzel is.
- Junhyung.- fogta meg a karomat- Nyugi. Azt mondják, ha először van így az ember lánya ez történik. Ne aggódj. Nem ölsz meg. Egyszer ezen is túl kell esni. Kérlek... folytasd!
Nagy levegőt vettem és lassan folytattam amit elkezdtem. Mint valami törékeny és nagyon értékes porcelánhoz, úgy értem hozzá. Nagyon óvatosan. Félve, nehogy összeroppantsam. Mikor teljesen kitöltöttem belülről, megálltam és vártam, hogy megszokja az érzést.
Úgy gyűlöltem magam. Gyűlöltem amiért fájdalmat okoztam annak akit a világon a legjobban szeretek.
Lassan mozogni kezdtem benne. Én élveztem, hisz szűk volt és forró. De atya ég! Hogy mondhatok ilyet, hisz neki minden egyes érintésem maga lehetett a pokol. Figyelme elterelése érdekében csókoltam, cirógattam testét ahol csak értem. Csak ne kelljen azt a fájdalmat átélnie, amit... És ne miattam....
Tempómat egyre fokoztam. Teljesen elvesztettem a fejemet. Csak mozogtam felette megállás nélkül. Már nem tudtam magamat kontrolálni. Egyszerűen csak kergettem az élvezetet, amely elég gonosz tréfát űzött velem. Elvakított, fogócskázni akart és arra ösztönzött, hogy ne figyeljek másra csak rá.
Egy hangos nyögéssel ________-ba/be élveztem, majd Ő is követett a csúcsra. Lihegve feküdtem rajta. Nem tudtam mit tehetnék vagy mondhatnék. Utáltam magam amiért ilyen önző voltam.
Lassan lemásztam róla, mellé feküdtem, közel húztam magamhoz és betakargattam.
- Köszönöm.- mosolygott rám, majd elfordult.. Istenem, és Te még ezek után is köszönöd....
- Ne haragudj ha fájdalmat okoztam. Nagyon sajnálom.- suttogtam nyakába.
- Dehogy haragszom. És ne aggódj emiatt. Látod! Túléltem. Boldogabb vagyok, mint valaha. Neked hála. Ezen ne rágódj! Legközelebb már nekem is jobb lesz.- szorította meg a karomat melyeket dereka köré fontam.
- Ne de most aludjunk. Fáradt vagyok.