Bennragadva (Taeil&Jungup [Block B&B.A.P]) YAOI!!!!

Ahjj... ma is egy fárasztó nap... Semmi kedvem megint a Show Champion-ben fellépni. Elegem van. Elfáradtam. Már hónapok óta gyakoroljuk a Nillili Mambo-t de nekem még mindig nem megy. Annyira utálom, hogy a fiúknak mindig miattam kell többet próbálniuk a táncot. De össze kell szednem magam. Ő is ott lesz. Őérte érdemes felkenem és végigszenvednem az unalmas és fárasztó próbát.

Már régóta kinéztem magamnak ezt a kis srácot. Mindig is felkeltette ez érdeklődésem. A két banda jóban van egymással. Igaz a B.A.P nem rég debütált, itt a Show Champion-ben is a Warrior számukkal lépnek majd fel. De attól még erős barátságok kötődtek.

Lázasan folyt a készülődés. A színpadtechnika, a fények és a hangok beállítása közben egy-egy táncpróba volt elejtve. Aztán ruhapróba, kamerapróba. Próba próba hátán. A falra tudnék mászni ettől az időszaktól.

De mindig az vigasztalt, hogy amikor Jongup-ra pillantottam csak a gyönyörű mosolyát láttam. Az a látvány mindennél többet ér számomra. Mindig bearanyozza a napom. Elmélkedésemből Yongguk mély és hangos hangja szakított ki.

- Srácok! Valaki hozzon már egy rohadt mikrofont ami működik is!

- Majd én elmegyek, hyung.- ajánlja fel Jongup.

- Jól van, de aztán siess vissza!- nézett rá szúrósan a kissé kiborult Leaderük.

- Csak tudnám merre a szertár?- mondta halkan de én mégis meghallottam.

- Segíthetek?- léptem mellé.

- Háááttt... igazából, nem tudod véletlenül, hyung, hogy merre van a szertár?- vakarta meg idegesen tarkóját. Nem nézett a szemembe, a földet bámulta maga előtt. Jajj olyan kis édes.

- De, tudom. Gyere elmegyek veled. Nekünk most úgyis szünet van.- fogtam kézen és magam után húztam.

- Jaj de jó. Köszönöm, hyung.- örvendezett és követett.

Kicsit messze volt a szertár a színpadtól. Egy folyosón kellett végigmennünk, majd a végén balra befordulni. És ott állt egy rozoga ajtó. Az volt a raktár bejárata. Ilyenkor szabad volt a be- és kijárás is. Kinyitottam a sötét színű falapot és beengedtem rajta Jonguppie-t. Mikor beléptünk gőzerővel keresni kezdtünk egy, még működő mikrofont. Észre sem vettük, hogy mögöttünk az ajtó becsapódott. Mikor megtaláltuk a keresett eszközt kifelé vettük az irányt. Jongup a kilincsre helyezte kezét és lenyomta azt, ám nem engedelmeskedett neki. Újra megpróbálta de szintén hasztalan.

- Mi történt?- léptem oda én is.

- Hyung. Azt hiszem bent ragadtunk.- nézett rám kétségbe esett tekintettel.

- Aish... Az nem jó...- én is megpróbáltam a kilincset lenyomni de semmi haszna nem volt. Különben is Jongup erősebb nálam. Ha neki nem ment. Csak álltunk egymás mellett a szűk helyiségben egymáshoz nagyon, ismétlem NAGYON közel.

- Most mi lesz?- kérdezte aggódva és arcomat fürkészte.

- Nem tudom. Várunk ameddig ránk nem találnak.

- Telefon! Hívjuk fel Őket!- nyúlt egyből zsebébe a fiatalabbik.- Ahhjjj... ilyen nincs.... nincs térerő... a francba!

Egy pillanatig csak némán álltunk egymással szemben. Még sosem voltam hozzá ilyen közel. Nem mertem sötét szemeibe nézni, mert féltem elveszek bennük.

- Hyung.- törte meg a csendet.

- Igen?

- Nekem klausztrofóbiám van. Nagyon nem vagyok jól. Hyung, most mit csináljunk?- kezdett el bepánikolni.

- Jól van. Ne izgulj. Mindjárt ránk találnak. Nyugodj szépen meg. Mély levegő be, és mély levegő ki.- szépen követte utasításomat, mint a jó gyerekek.- Jobb már?

- Egy kicsit.

- Lazulj szépen el. Itt vagyok nem lesz semmi baj.

Hirtelen ötlettől vezérelve átöleltem. Azt akartam, hogy tudja, itt vagyok neki. Nem kell félnie. Meglepetésemre visszaölelt. Szorosan vont magához, mintha én lennék az utolsó mentsvára akiben megkapaszkodhat. Kezeim hátát simogatták. Lassan engedett a szorításból. Kibújtam karjai közül majd egymást néztük. Váratlanul elkezdett lehajolni felém végül puha ajkait enyémekre zárta. Mi a fene? Ez most komoly, hogy megcsókolt? Vagy álmodom? Mert már álmodtam erről de a végén kiestem az ágyból...

Lassan hatolt be ajkaim közé nyelvével. Kicsit csikis volt az érzés de ki lehet bírni. Finoman masszírozta nyelvével enyémet, majd egy cuppanóssal elvált tőlem.

- Hyu... hyung én sajnálom... nem tudom mi ütött belém...

- Ne tedd.

- Tessék?

- Ne sajnáld. Élveztem.- kicsit megszeppent, meg is ijedtem, hogy talán most rontottam el mindent. Aztán elmosolyodott és újabb forró csókba hívott. Kezeit oldalamon futtatta végig amitől elfogott az édes borzongás. Ajkaimról nyakamra tért át. Fülem mögött, nyakamat és kulcscsontomat puszilgatta, néha meg-megszívta. Mindeközben én a kezemet hátán, vállain vagy erős karjain pihentettem. Váratlanul pólóm alá siklottak kezei és hasamat kezdték el cirógatni. Egy hirtelen mozdulattal lerántotta rólam a felsőmet. Kaptam az alkalmon és míg ajkaink újra nem találkoztak én is megszabadítottam Őt felesleges pólójától.

Most én hívtam szenvedélyes csókba. Szőke tincseibe túrtam és úgy vontam magamhoz még közelebb. Kezeit nyakam köré fonta és úgy csókolt, forrón, szenvedélyesen.

Mindeközben ágyékunk néha össze-össze ért. Éreztem, hogy már nem csak nekem szűk a nadrágom odalent. Ő is ugyan úgy kíván, mint én Őt. Ettől a gondolattól még jobban beindultam. Mennyit álmodoztam erről és mióta vártam ezt a pillanatot? És végre itt van. Teljes életnagyságban, hús és vér emberként.

Fordítottam helyzetünkön és úgy álltunk meg, hogy Jongup előtt egy derékmagasságig érő stóc doboz hevert. Fájdalmasan elváltam puha párnáitól tőle és a dobozok felé fordítottam.

- Hajolj szépen rá.- súgtam fülébe, majd fülcimpájára haraptam, amitől felnyögött.

Okosan engedelmeskedett nekem és ráhajolt a kartonokra. Megfogtam a melegítőjét a derekánál és alsónadrágjával együtt letoltam. Hmmm... Milyen formás kis popsik. Nem tudtam neki ellenállni és jól beléjük markoltam. Jongup erre csak felnevetett.

- Folytatnád?- mondta zavartan.

- Nem kell többször kérned.- csókoltam bele nyakába.

Ajkaimmal gerince vonalát kényeztettem egészen fenekéig. Elváltam tőle, kigomboltam a nadrágom, letoltam a bokámig. Fenekéhez dörzsöltem a már javában ágaskodó merevedésem. Hangosan felnyögött.

Először első ujjamat vezettem belé. Lassan és finoman mozgattam benne. Olyan szűk... Majd utána küldtem második ujjam is. Egyenletes tempóban mozgattam végtagjaimat, miközben Ő fájdalmasan nyögött alattam. Nyakát és hátát puszilgattam, szabad kezemmel pedig simogattam. Rossz volt látni, hogy Neki fáj. Végül harmadik ujjamat is elmélyítettem benne. Ekkor már nem fájt neki annyira. Néhányat ollóztam benne, hogy biztos legyek benne, hogy eléggé kitágult már.

- Készen állsz?

- Igen... Csak gyere... Érezni akarlak...- suttogta kéjesen.

Nem volt nálunk se óvszer se síkosító. Sajnos ezek nélkül kellett belé vezetnem férfiasságomat. Mikor teljesen bent voltam jólesően felsóhajtottunk. Úr Isten de szűk és forró. Egy nagyot nyeltem és vártam. Vártam míg megszokja, hogy teljesen kitöltöm.

- Mozoghatsz.- adta meg a jelet.

Lassan kezdtem bele. Minden lökésemmel próbáltam a prosztatáját eltalálni. Azt akartam, hogy Neki is jó legyen. Egyik kezemet lüktető merevsége köré fontam és lökéseimmel ellentétes ütemben masszírozni kezdtem. Egyre hangosabban nyögött és ezúttal már nem a fájdalomtól.

- Ahh.... Hyungh.... mégh.... erősebbehhnnn.... oohhhhh...- nyüszögte alattam.

Olyan izgató volt látni, hogy alattam vergődik és a kielégülést hajszolja. Eleget téve kérésének egyre mélyebbeket és erősebbeket löktem rajta. Kezemet is gyorsabban mozgattam.

Nem volt már sok vissza ahhoz, hogy mindketten beteljesüljünk.

- Éhhnn... mindjárt el... elmegyek... aahhhh...- nyögtem fülébe, majd nyakát vettem ismét birtokba.

Ahogy ráhajoltam forró, vágytól izzó testünk, izzadságtól síkosan vonaglott egymáson. Őrjítő volt a látvány és az érzés is. Elvesztettem a fejem. Néhány erőteljesebb lökés után elért bennünket a végzet. A végzet édes íze. Forró magomat beleengedtem szerelmem felhevült testébe. Jongup a kezemre élvezett el.

Megfordult és megcsókolt.

- Köszönöm.- lehelte ajkaimra.- Szeretlek.- Tessék? Jól hallottam? Tényleg azt mondta?

- Én is.- csókoltam meg.

Gyorsan felöltöztünk, hogyha ránk találnak nehogy egy szál semmibe tegyék azt...

- Ez a mi titkunk marad rendben?- néztem mélyen a szemébe Jongup-nak.

- Rendben, hyung.- nyomott egy puszit az arcomra.