Let's Fly (B1A4) #4

Baro POV

Őszintén szólva nagyon meglepődtem, mikor CNU közölte, hogy az a lány akit mind a négyen szeretgettünk a húga. De azt hiszem ezzel nem csak én voltam így. Úgy röstelltem magam a történtek után. És nem hibáztatom CNU hyungot, megérdemeltük amit kaptunk tőle.
Azóta már egy hónap telt el de én másra sem tudok gondolni csak _________-ra/re. A többiek már biztos elfelejtették de én még mindig érzem puha bőrét testemhez simulni, ahogy vékony ujjait arcomon húzza végig, édes illatát, halk sóhajait. A fenébe is...! Most is itt fekszek az ágyon és bámulok ki az ablakon és Rá gondolok. Nem lesz ez így jó....
Néhány hete rávettem magam, hogy felkutassam ____________-t. Még mindig a mi cégünknél dolgozik csak nem a mi háttértáncosunk. De a főnök irodájában minden dolgozóról van akta. Az énekestől, a táncoson és a hangmérnökön keresztül egészen a menedzserig és a takarítónőig, mindenkiről. Egyik nap belógtam és megkerestem __________ aktáját is. Megnéztem hol lakik és mi a telefonszáma. Gyorsan leírtam, mindent visszatettem a helyére és kiosontam az irodából. Kicsit filmbe illő volt a helyzet de végül is a lényeg, hogy megvan amit kerestem.
Ezek után rávettem magam és írtam egy SMS-t _________-nak/nek.
Sokáig csak üzeneteken keresztül beszélgettünk. Aztán volt amikor már fel is hívtuk egymást. Nagyon kedves és vicces lány.
Holnapra találkát beszéltünk meg egy közeli parkba. Ez olyan első randi lenne. Megbeszéltük, hogy mindent tiszta lappal kezdünk és úgy teszünk, mintha meg sem történet volna az a bizonyos dolog. Nagyon izgatott vagyok. Ezt most nem ronthatom el. Igazán megkedveltem ezt a lányt és úgy érzem Ő is így van velem. Na meg ha Hyung megtudja... Áh... bele sem merek gondolni. Inkább arra kell koncentrálnom, hogy minél jobb délutánt töltsünk el együtt.

Te szemszöged


Még egy óra volt vissza a nagy találkozóig. Én már rég készen voltam és a szobámban járkáltam fel s alá. Egy fekete farmernadrágot vettem fel, felsőnek pedig egy félvállas szürke pólót amin kék strasszok voltak. Hosszú hajamat enyhén begöndörítettem és kiengedve hagytam. Sminkem nem volt erős, csak finom és lágy. A körmöm szinte tövig rágtam az izgalomtól. Izgultam amiatt, hogy tetszeni fogok-e neki, amiatt, hogy nem rontok-e el semmit és a legfontosabb ami izgatott, hogy a bátyám meg ne tudja. Bíztam Baro-ban, és tudtam, hogy majd ügyesen átveri Őket, hogy miért kell lelépnie.
Lassan elérkezett az idő, hogy elinduljak a parkba, ahová megbeszéltük. Anyuéktól sietősen elköszöntem és már vettem is az irányt a célpontomig.
Egy gyönyörű délutánnak néztünk elébe. Sütött a nap, a parkban a fákon madarak daloltak és Baro percre pontosan megérkezett. Méghozzá nem akárhogy, egy csokor rózsa és egy doboz bonbon kíséretében. Illedelmesen üdvözöltem és megköszöntem figyelmességét majd kézen fogva elindultunk sétálni. Séta közben rengeteg dologról beszélgettünk. Szóba kerültek komoly dolgok is de drága barátom elhülyéskedte azokat is. Annyira szeretem Baro humorát. Úgy meg tud nevettetni. Mikor eleget sétáltunk leültünk egy padra és az előttünk ugrándozó madárkákat figyeltük.
- __________.- szólított meg hirtelen. Felé fordultam és hatalmas, étcsokoládé színű, sötét szemeibe néztem.
- Igen?
Nem válaszolt csak egyik kezével átkarol és lassan közelítette fejét enyémhez. Mikor már az orrunk összeért én elkaptam a fejem.
- Figyelj Baro. Én nagyon szeretném, de talán ez egy kicsit gyors.
- Megértelek. A Te tempód szerint haladunk. Ha azt kívánod én várok. Bármeddig.
- Köszönöm.- simítottam végig kezemmel puha arcán.
- Oh milyen édesek! Mindjárt elfolyok!
- CNU?!- néztünk rá mindketten nagy szemekkel.

CNU POV

Épp a boltból sétálnék vissza a dormba mikor a túloldalon egy aranyosan turbékoló párt fedeztem fel. Olyan ismerősek voltak de háttal ültek nekem így nem láttam az arcukat. Átmentem az úton és oldalról meglestem Őket. Azt hittem dobok egy hátast mikor megláttam, hogy __________ és Baro enyelegnek a padon. Nem eltiltottam Őket egymástól? Felháborító, hogy így fogadnak szót az idősebbnek! Gondoltam majd jól leszidom Őket, ennek céljából odamentem hozzájuk.
- Mit kerestek itt?- kérdeztem rá az amúgy nyilvánvaló dologra.
- Mi? Ja mi? Mi csak összefutottunk az utcán...- rögtönözte meséjét barátom.
- Mi... össze...- habogta közben húgom.
- Aha. Az én hátam meg tollas és szárnyaim vannak, hogy madárnak néztek! Randiztok!
- Neeem! Mondom összefutottunk aztán úgy gondoltuk leülünk ide és beszélgetünk egy kicsit.
- Szóval akkor azt akarod mondani, hogy azt a majdnem csókot is csak beképzeltem?!
- Nem. Vagyis...- ebből már nem tudta magát kimagyarázni egyik sem.
- Most komolyan? A hátam mögött randizgattok? És ráadásul pont Sunwoo-val?
- Kösssz...
- Van mit!
- Hé, hyung! Mi a baj velem?!
- Csak túl jól ismerlek... Ezt most komolyan gondoltátok?
- Még sosem gondoltam semmit ennyire komolyan.- fogta meg barátom kezét ________ és erősen megszorította.- És nem állhatsz az utunkba! Szeretjük egymást!
- Úgy van!
- Jójójójó! Nyugi! Úgy látom a szerelmes szív útjába hiába állok be, úgyis eltapos...- Ekkor ________ és Sunwoo mosolyogva összenéztek.- DE! De... ha meg mered bántani a húgomat, teszek rá, hogy a barátom vagy! Jól megszorongatom a tökeidet, lekapom őket és megetetem veled! Remélem világos!
- Mint a nap!- csúsztatta szabad kezét ölére. Jót mosolyogtunk ezen majd lassan hazaindultunk.
Azóta már 3 hónap telt el. Amióta a szerelmes gerlepár együtt turbékol Baro-t mintha kicserélték volna. Sokkal figyelmesebb és kedvesebb. Persze a hülyeségeit ugyan úgy nyomatja. Nem is Ő lenne ha nem tenné. De ________ jó hatással van rá. 1 hónapja ________ is beköltözött hozzánk a dormba. Segít a lakás körüli teendőkben és persze mindenek előtt kedvesével van együtt. Komolyan néha már egy kicsit féltékeny is vagyok erre a félnótásra. Teljesen kisajátítja a húgomat. Na de ameddig kárt nem okoz benne addig engedem.
Épp a minap történt, mikor elmentem a szobájuk előtt. Majdnem szívrohamot kaptam. Azt hittem bemegyek a szobába és tényleg kiherélem Baro-t. Elég félreérthető hangok jöttek ki az ajtón.
- Ohhh... ahh... Barooo~
- Ahh... mégh... egy kicsithh... ah...
- Baroh... mindjárth... ahhh....
Mi a fene? Muszáj volt bemennem. Mégsem hagyhattam, hogy...
- Ti mégis mi a....?- rontottam be de a mondatom nem fejeztem be. Érdekes kép tárult elém. __________ az íróasztalának a fiókját rángatta, Baro pedig hátulról segített rá. Mikor beléptem szétrebbentek.
- Mi... mi csak a fiókot... a fiókot akartuk kinyitni.- mondta megszeppenve ________.
- Mit hittél hyung?- kérdezte röhögve Sunwoo- Hogy épp kufi...- fagyott le a mosoly dús ajkairól, mikor meglátta komoly tekintetemet.
- Igen. Azt hittem.
- Jaj ne reagálj már túl mindent! Te leszel az első akinek szólunk ha megtörtént, ígérem.- nyugtatott meg húgom.- Na de most akkor Te is segíthetnél kinyitni ezt a fránya fiókot.

Let's Fly (B1A4) #3

CNU POV

Amikor benyitottam az ajtón rendesen meglepődtem azon amit láttam. Kiesett a kezemből minden cucc és csak tátott szájjal álltam az ajtóban. Nem tudtam, hogy mi miatt hányjam el magam. Azért mert a társaim egy kupacban fekszenek a földön egy pléden, ráadásul meztelenül vagy azért mert a húgom is köztük van.
- Hjaaaa!!! Mi ez? Te Úr Isten! Mit csináltatok?- kiabáltam rájuk, miközben beviharoztam a terembe.
- Jajj Drága, lazulj el és csatlakozz.- lépett hozzám Jinyoung és a nyakamat kezdte el cirógatni és csókolni.
- Eszednél vagy?!- üvöltöttem rá, és ellöktem magamtól.- Ő a húgom!!!
- MIVAN?!- tekintetük köztem és _______ között cikázott.
- CNU én...- suttogta ________.
- Jól van, semmi baj.- guggoltam le hozzá és megöleltem.- Mit csináltak Veled ezek az állatok?
- CNU... én... Ők... velem...- kezdett el pityeregni.
- Jaj Kicsim.- takartam be egy pléddel, kezeibe adtam a ruháit majd felvettem az ölembe.
- Hé azért ennyire nem volt rossz...- motyogta Baro.
- Hogy mondtad?!- léptem oda hozzá.
- S..s.. semmi...
- Mertem remélni! Egy darabig Nektek KUSS van! Világos?! Kiviszem a mosdóba felöltözni és megnyugtatni. Aztán visszajövök, ajánlom, hogy addigra mindenkin legyen ruha és utána jól elbeszélgetünk!
Kivittem _________-t a női mosdóba. Még szerencse, hogy éjfélkor nem nagyon járnak erre dolgozók... Így én is bementem vele a mellékhelyiségbe. _________ bevonult egy fülkébe és felöltözött. Még mindig sírva és remegve jött ki.
- CNU... én... én sajnálom. Szólnom kellett volna, hogy jelentkeztem. És nem kellett volna engednem Nekik...
- Semmi baj. Nem a Te hibád. Gyere ide.- nyújtottam felé kezemet majd erős karjaim közé zártam, Ő mellkasomra hajtotta fejét és úgy próbált megnyugodni. Éreztem, hogy még mindig reszket. Legszívesebben jól bemostam volna annak a négy vadbaromnak, aki ezt tette vele. De nem tehettem... A barátaim. Bár...! Ha Ők csak ilyen simán nekirontottak szegény lánynak... Bele sem merek gondolni mit és hogyan csinálhattak vele. Kezeim ökölbe szorultak, gyomrom is összerándult és már fújtattam a dühtől.
- Nyugi.- suttogta ________ és mellkasomat simogatta.
- Meg leszel itt? Nekem be kell mennem ezekhez az ökrökhöz és el kell beszélgetnem velük.
- Persze, menj csak. Köszönöm.
Küldtem felé egy mosolyt, majd kifelé vettem az irányt.
- CNU, várj!- szólt utánam.
- Igen?- kaptam felé ijedten a fejem. Odasétált hozzám és megpuszilta az arcomat.
- Te vagy a világ legjobb bátyója.- és megölelt.
- Én is szeretlek, húgi.

- Ti világ barmai! Ökrök! Észnél vagytok?!- rontottam be hozzájuk.
- CNU, meg tudjuk magyarázni...- kezdett bele Leaderünk.
- Aha, és szerinted érdekel? A húgomat erőszakoltátok meg!- ezzel behúztam egyet Jinyoung-nak.
- Hé-hé! Haver, nyugi!- fogott le Baro. Lábamat hátralendítettem és jó erősen Baro érzékeny pontjába rúgtam vele.
- CNU nyugodj már le!- kiabált rám Sandeul.
- Ne mondd meg, mit csináljak! Szerinted a húgomnak ez volt az álma? Az, hogy így veszti el a szüzességét?- Sandeul is gazdagodott egy monoklival.
- Neee! Gongchan-t hagyd békén!- állt elém vérző orral Jinyoung.
- Miért tenném? Ő könyörült _________-n/on/en/ön mikor épp módszeresen megbaszta?
- Hogy mondhatsz ilyet? Ő aztán tényleg nem csinált semmi rosszat. Neki is ugyan úgy ez volt az első.
- Na remek!- löktem arrébb Jinyoung-ot és gyomron térdeltem a maknae-t.


Te szemszöged

Ez oltári volt. Ilyet még sosem láttam, éltem át. A világ legperverzebb dolga volt ez de mégis tetszett. 4 tökéletes, szexi pasi kényeztetett. Ez valami káprázatos érzés. Nem sokan mondhatják el, hogy ilyen jó első alkalomban volt részük. Igaz néha borzasztóan fájt. De együtt átvészeltük. Segítettek nekem, mindenben, amiben csak tudtak. És ahogy levettem ez nem csak nekem volt az első.
Mikor a bátyám ránk nyitott nagyon megijedtem és csak akkor esett le igazán, hogy mit is műveltünk. Nem a félelemtől vagy a fájdalomtól remegtem a karjai közt. Egyáltalán nem. A mérhetetlen szégyen emésztett. Akkor döbbentem csak rá igazán, hogy a testvéremet becsaptam magamat pedig a földig aláztam. Minden büszkeségem elúszott. Legalábbis ennek az öt embernek a szemében biztos. Hogy tehettem ezt? Négy vadidegen sráccal csak úgy lefeküdni? Igaz, hogy hallottam már róluk, szinte ismeretlenül is de ismertem Őket. De akkor is. Borzasztóan éreztem emiatt magam.
Mikor CNU elment nem bírtam tovább és utána eredtem. Megálltam a próbaterem ajtajánál és hallgatóztam. Hallottam ahogy üvöltözik a barátaival. Elmondhatatlanul rosszul éreztem magam, hogy  miattam veszekednek. Amikor a kulcslyukon belestem láttam, hogy épp Gongchan-t rúgta gyomorszájon. Áááúúú.... Ez még nekem is fájt. Majd tovább hallgatóztam.
- Mi nem tudtuk, hogy a húgod.- szólalt meg Baro, mikor már kicsit helyre jött.
- Kicsit jobban figyelhettetek volna rá a bemutatkozásotoknál! Különben is! Ha nem a húgom lenne, sem kellett volna egy vadidegen csajra rámásznotok. Betegek vagytok! El sem merem képzelni mit érezhetett... Négyen egyszerre nekirontani... Állatok!- kiabálta bátyám.
- Hát ami azt illeti... nem négyen csak ketten-ketten...- kezdte ecsetelgetni Sandeul a megtörténteket.
- Fúúújj! Könyörgöm kímélj meg a részletektől!
- De miért nem mondtad, hogy van húgod?- kérdezte Gongchan.
- Ezek után csodálkozol? Úgy tudtam! Én éreztem, hogy ez lesz! Ha bemutattam volna Nektek úgyis valamelyikőtök rámászott volna. Én meg ismerlek már annyira titeket, hogy tudjam, nem titeket szeretnélek sógornak.
- Kössssz...- horkant fel Jinyoung.
- Van mit! Ezek után rá sem nézhettek! Nem találkozhattok vele, nem kereshetitek! Remélem értve vagyok!- mi? Most komolyan eltilt tőlük a bátyám? És a tánc?
- És a tánc?- kérdezte Sandeul.
- Majd beszélek a főnökkel. Azt hiszem jobb lesz ha hazamegyünk. Én hazakísérem ________-t, és majd utánatok megyek.
Út közben CNU-val megfogadtuk, hogy a szüleinknek nem mondunk semmit. Jobb ha nem tudnak róla. Valami rövid és elfogadható mesét is kitaláltunk. Mikor hazaértünk kimagyaráztam magam, majd lefeküdtem. CNU visszament a dormba.

Let's Fly (B1A4) #2

CNU POV

Megint ki lett találva, hogy menjünk el gyakorolni. Már annyira elegem van a srácok agyament ötleteiből. Éjnek évadján kell nekik is gyakorolni és az új táncoslányt megismerni. Persze a drágáim arra nem gondoltak, hogy megéheznek vagy hasonló szükségleteik lesznek... Egészen mostanáig.

" - CNUUU kéérleeek! Hozz nekünk kajááát!- mászott a képembe aranyos maknaenk.

- De fiúk!

- CNUUU léégysziii! Csatlakozott a nyaggatásomhoz Sandeul is, minden aegyoját bevetve.

- A fenébe is, hogy Nektek nem lehet ellenállni."

Nos így történt az, hogy elindultam vacsiért este 11-kor. Miközben a sarki éjjel-nappali vettem az irányt, hogy vegyek valami gyorsan elkészíthető, egyszerű ételt, megszólalt a telefonom.

- Igen?

- Szia Dongwoo, Drágám. Hogy vagy?

- Szia anya. Valami baj van, hogy ilyenkor keresel?

- Nem semmi. Csak régen beszéltünk.

- Anyaaa... Ismerlek. Mi a baj?

- Jaj fiam.- sóhajtott fel.

- Anya, megijesztesz.- vettem komolyabbra a formát.

- Nem tudod, hogy hol van a húgod? Még mindig nem jött haza. Azt mondta a barátaival megy el táncolni. Nagyon aggódom.

- Tegnap beszéltem vele utoljára. Várj hazaugrok. Itt vagyok a közelbe. Anyu?

- Igen Kincsem?

- Van otthon valami kaja?

- Persze, nem régen fejeztük be apáddal a vacsorát. Már éhesek voltunk, nem tudtuk megvárni _________-t.

- Oké, akkor vihetnék a fiúknak?

- Persze. Na akkor várlak. Puszi, Édesem, és vigyázz magadra.

- Rendben, sietek, szia anya.

És így kerültem haza. Nagyon aggódtam a húgom miatt. Nem az a tipikus jókislány. És van néhány elég érdekes barátja, de nem szokott olyat csinálni, hogy egyszerűen kimarad.

Mikor hazaértem üdvözöltem a szüleimet, kicsit beszélgettünk. Próbáltam a telefonján is elérni a húgomat de nem válaszolt. Addig anyu elpakolta az ennivalót, majd elbúcsúztam és indultam is vissza a próbára. Szegény srácok biztos azt hiszik a föld nyelt el. Úgy döntöttem, hogy miután a fiúknak bedobtam a finom ételt elmegyek és felkutatom __________-t.

Már a próbaterem ajtajánál álltam, mikor elég érdekes hangok hallatszódtak ki... Ilyen nincs, hogy a srácok nem vártak meg. És ekkor benyitottam.

Jinyoung POV

Miközben Baro __________-t kényeztette a kicsi maknae hozott Nekünk néhány plédet és elénk terítette, hogy ne a kemény és hideg parketten kelljen tennünk a teendőnket.

Baro ________ ajkait, szemeit, arcát és állcsontját lepte el csókjaival. Sandeul Lassan és finoman levetkőztette a lányt, míg Gongchan és én egymást csókoltuk és vetkőztettük. Néha-néha félre néztünk és láttuk hármójuk izgató játékát.

- Hát nem gyönyörűek?- suttogtam Gongchan ajkaira.

- De, hyung, azok. Hyung?

- Hm?

- Én nem merem...

- Jajj ne viccelj Te butus. Itt vagyunk. Nem lesz semmi baj.- csókoltam meg.

_________ kéjesen sóhajtozott Baro és Sandeul keze között. Lassan a lányon sem volt már ruha. _________ óvatosan végig simított Junghwan vállain, kezein majd kigombolta az ingét és levette róla. Baro mindeközben a lány nyakát, kulcscsontját és melleit kényeztette. Mi is beszálltunk. Nyakát és hátát leptük be perzselő csókjainkkal. Junghwan Baro felsőjét húzta le, majd egy puszit nyomott arcára és a nadrágját is levarázsolta raperünkről.

Lassan lekucorodtunk a plédekre és folytattuk egymás kényeztetését. Mindenki ott simogatta és csókolta a másikat ahol csak érte. Minden érintés felperzselte bőrünket. Az egész helyiséget kéjes köd lepte be és érzéki nyögéseinktől volt hangos. Egymás ölében vonaglottunk, szívünk egy ütemre dobbant, lélegzetvételünk ugyan úgy akadozott.

Végül felvettük végleges pózunkat és elkezdődhetett az őrületes éjszaka.

_________ rám feküdt és nyakamat, mellkasomat csókolta, masszírozta. Néha vállaimba is belekapaszkodott. Finoman mozgatta csípőjét enyémen. Ez nagyon tetszett nekem és a kicsi Jinyoung-nak is. Mikor megfelelőnek érezte a pillanatot kezébe vette merev férfiasságom és magába vezette. Lassan mozgott rajtam. A Többiek minket figyeltek és egy-egy csókot váltottak kis műsorunk alatt.

Sunwoo hirtelen ötlettől vezérelve __________ mögé mászott, megállította a mozgásban, majd hátsó bejáratába mélyesztette ujját. Éreztem ahogy a lány összerezzen a hirtelen jött és kellemetlen érzéstől. Megnyugtatása képen megragadtam nyakát és lehúztam egy érzéki csókra. Mire elszakadtunk egymástól, Baro már méretes szerszámával munkálkodott _________ belsejében.

- Mozoghatsz Cica...- suttogta a fülébe, majd ráharapott az érzékszervére.

_________ Abban a pillanatban elkezdett újra mozogni még mindig ágaskodó merevedésemen. Baro ugyan abban az ütemben mozgatta magát a lányban. Nyögéseink egyre hangosabbá váltak. Kezeim bejárták _________ egész felsőtestét, hátát, vállait végül formás mellein pihentek meg. ________ közel hajolt hozzám és ajkaimat vette birtokba forró párnáival. Baron kezeivel a lány csípőjére fogott és úgy segítette a mozgásban, szájával nyakát és gerince vonalát kényeztette.

Sandeul átmászott Gongchan-hoz és míg minket figyeltek egymáson is segítettek. Sandeul a legkisebb hatalmas merevedése köré fonta kezeit és érzékien mozgatta rajta azokat. Mindezt a tükörből láttam.

Hangos nyögések és sikítások közepette mindhármónkat elért a gyönyörű és édes boldogság.

Pihegve borultunk egymásra.

- Készen álltok a következőre?- néztem végig társaimon miután valamelyest rendszereztük lélegzetvételünket. Bizonytalanul de bólintottak.

Kimásztam _________ alól és a hátára fordítottam.

- Tiétek a terep.- veregettem hátba Gongchan-t és Sandeul-t. Baro-val úgy helyezkedtünk, hogy tökéletes rálátásunk legyen a kis mozira.

Gongchan POV

Finoman befészkeltük magunkat __________ lábai közé. Gyengéden simogattuk és csókoltuk.

- Hyung... Nekem ez nem megy.

- Jajjj Channie! Ne legyél ilyen. Ügyes leszel.- csókolt meg Sandeul hyung.

- Ha Te mondod.- adtam mosolyogva egy puszit arcára és folytattuk amibe belekezdtünk.

Én ________ nyakát csókoltam, szívogattam, míg Hyungom a lány mellein játszadozott hol nyelvével hol kezeivel.

Ráfogtam férfiasságomra és óvatosan __________ bejáratához vezettem, köröztem vele néhányat, majd elmélyültem benne. Jézusom, de forró és szűk. Még sosem éreztem ilyen jót. Lassan kezdtem bele a mozgásba. Minden pillanatát élvezni szerettem volna. Mindeközben egymást simogattuk.

- Vigyázni itt jövök!- szólt mosolyogva Hyungom, megálltam a mozgásban és az én merevedésem mellé vezette sajátját.

_________ fájdalmasan felnyögött. Vártunk, türelmesen vártunk, hogy csillapodjon a fájdalma. Cirógattuk, csókoltuk, hogy minden figyelmét eltereljük a rossz érzésről.

Mikor eléggé biztosak voltunk benne, hogy már jobban van Sandeul hyunggal együtt elkezdtünk ________-ban/ben mozogni. Mindhárman hangosan nyögtünk. A kéj sötét köde lepte el szemünket és egyre csak fokoztuk a mozgásunkat. Egymást csókoltuk, egymás szájába nyögtünk. Sosem éreztem még ilyen boldogságot. Nagyon megtetszett ez az érzés. Fejünket hátra vetve mozogtunk tovább _________-ban/ben. Hirtelen alfelem megfeszült és __________-ba/be engedtem forró magomat. Néhány lökéssel később Junghwan hyung is követett és a lányba engedte nedvét. _________ izmai összerándultak Sandeul hyung és az én férfiasságom körül. Borzasztó jó érzés fogott el. A levegőt kapkodtuk, szívverésünket talán még két háztömbbel arrébb is hallották. Egymást ölelve vettük a levegőt. Óvatosan kicsúsztunk __________- ból/ből és mellé feküdtünk a plédre.

- Isteniek voltatok.- adott egy-egy puszit izzadt homlokunkra a Leaderünk.

Ekkor kopogást hallottunk, majd nyílt az ajtó.  CNU hyung.

Bennragadva (Taeil&Jungup [Block B&B.A.P]) YAOI!!!!

Ahjj... ma is egy fárasztó nap... Semmi kedvem megint a Show Champion-ben fellépni. Elegem van. Elfáradtam. Már hónapok óta gyakoroljuk a Nillili Mambo-t de nekem még mindig nem megy. Annyira utálom, hogy a fiúknak mindig miattam kell többet próbálniuk a táncot. De össze kell szednem magam. Ő is ott lesz. Őérte érdemes felkenem és végigszenvednem az unalmas és fárasztó próbát.

Már régóta kinéztem magamnak ezt a kis srácot. Mindig is felkeltette ez érdeklődésem. A két banda jóban van egymással. Igaz a B.A.P nem rég debütált, itt a Show Champion-ben is a Warrior számukkal lépnek majd fel. De attól még erős barátságok kötődtek.

Lázasan folyt a készülődés. A színpadtechnika, a fények és a hangok beállítása közben egy-egy táncpróba volt elejtve. Aztán ruhapróba, kamerapróba. Próba próba hátán. A falra tudnék mászni ettől az időszaktól.

De mindig az vigasztalt, hogy amikor Jongup-ra pillantottam csak a gyönyörű mosolyát láttam. Az a látvány mindennél többet ér számomra. Mindig bearanyozza a napom. Elmélkedésemből Yongguk mély és hangos hangja szakított ki.

- Srácok! Valaki hozzon már egy rohadt mikrofont ami működik is!

- Majd én elmegyek, hyung.- ajánlja fel Jongup.

- Jól van, de aztán siess vissza!- nézett rá szúrósan a kissé kiborult Leaderük.

- Csak tudnám merre a szertár?- mondta halkan de én mégis meghallottam.

- Segíthetek?- léptem mellé.

- Háááttt... igazából, nem tudod véletlenül, hyung, hogy merre van a szertár?- vakarta meg idegesen tarkóját. Nem nézett a szemembe, a földet bámulta maga előtt. Jajj olyan kis édes.

- De, tudom. Gyere elmegyek veled. Nekünk most úgyis szünet van.- fogtam kézen és magam után húztam.

- Jaj de jó. Köszönöm, hyung.- örvendezett és követett.

Kicsit messze volt a szertár a színpadtól. Egy folyosón kellett végigmennünk, majd a végén balra befordulni. És ott állt egy rozoga ajtó. Az volt a raktár bejárata. Ilyenkor szabad volt a be- és kijárás is. Kinyitottam a sötét színű falapot és beengedtem rajta Jonguppie-t. Mikor beléptünk gőzerővel keresni kezdtünk egy, még működő mikrofont. Észre sem vettük, hogy mögöttünk az ajtó becsapódott. Mikor megtaláltuk a keresett eszközt kifelé vettük az irányt. Jongup a kilincsre helyezte kezét és lenyomta azt, ám nem engedelmeskedett neki. Újra megpróbálta de szintén hasztalan.

- Mi történt?- léptem oda én is.

- Hyung. Azt hiszem bent ragadtunk.- nézett rám kétségbe esett tekintettel.

- Aish... Az nem jó...- én is megpróbáltam a kilincset lenyomni de semmi haszna nem volt. Különben is Jongup erősebb nálam. Ha neki nem ment. Csak álltunk egymás mellett a szűk helyiségben egymáshoz nagyon, ismétlem NAGYON közel.

- Most mi lesz?- kérdezte aggódva és arcomat fürkészte.

- Nem tudom. Várunk ameddig ránk nem találnak.

- Telefon! Hívjuk fel Őket!- nyúlt egyből zsebébe a fiatalabbik.- Ahhjjj... ilyen nincs.... nincs térerő... a francba!

Egy pillanatig csak némán álltunk egymással szemben. Még sosem voltam hozzá ilyen közel. Nem mertem sötét szemeibe nézni, mert féltem elveszek bennük.

- Hyung.- törte meg a csendet.

- Igen?

- Nekem klausztrofóbiám van. Nagyon nem vagyok jól. Hyung, most mit csináljunk?- kezdett el bepánikolni.

- Jól van. Ne izgulj. Mindjárt ránk találnak. Nyugodj szépen meg. Mély levegő be, és mély levegő ki.- szépen követte utasításomat, mint a jó gyerekek.- Jobb már?

- Egy kicsit.

- Lazulj szépen el. Itt vagyok nem lesz semmi baj.

Hirtelen ötlettől vezérelve átöleltem. Azt akartam, hogy tudja, itt vagyok neki. Nem kell félnie. Meglepetésemre visszaölelt. Szorosan vont magához, mintha én lennék az utolsó mentsvára akiben megkapaszkodhat. Kezeim hátát simogatták. Lassan engedett a szorításból. Kibújtam karjai közül majd egymást néztük. Váratlanul elkezdett lehajolni felém végül puha ajkait enyémekre zárta. Mi a fene? Ez most komoly, hogy megcsókolt? Vagy álmodom? Mert már álmodtam erről de a végén kiestem az ágyból...

Lassan hatolt be ajkaim közé nyelvével. Kicsit csikis volt az érzés de ki lehet bírni. Finoman masszírozta nyelvével enyémet, majd egy cuppanóssal elvált tőlem.

- Hyu... hyung én sajnálom... nem tudom mi ütött belém...

- Ne tedd.

- Tessék?

- Ne sajnáld. Élveztem.- kicsit megszeppent, meg is ijedtem, hogy talán most rontottam el mindent. Aztán elmosolyodott és újabb forró csókba hívott. Kezeit oldalamon futtatta végig amitől elfogott az édes borzongás. Ajkaimról nyakamra tért át. Fülem mögött, nyakamat és kulcscsontomat puszilgatta, néha meg-megszívta. Mindeközben én a kezemet hátán, vállain vagy erős karjain pihentettem. Váratlanul pólóm alá siklottak kezei és hasamat kezdték el cirógatni. Egy hirtelen mozdulattal lerántotta rólam a felsőmet. Kaptam az alkalmon és míg ajkaink újra nem találkoztak én is megszabadítottam Őt felesleges pólójától.

Most én hívtam szenvedélyes csókba. Szőke tincseibe túrtam és úgy vontam magamhoz még közelebb. Kezeit nyakam köré fonta és úgy csókolt, forrón, szenvedélyesen.

Mindeközben ágyékunk néha össze-össze ért. Éreztem, hogy már nem csak nekem szűk a nadrágom odalent. Ő is ugyan úgy kíván, mint én Őt. Ettől a gondolattól még jobban beindultam. Mennyit álmodoztam erről és mióta vártam ezt a pillanatot? És végre itt van. Teljes életnagyságban, hús és vér emberként.

Fordítottam helyzetünkön és úgy álltunk meg, hogy Jongup előtt egy derékmagasságig érő stóc doboz hevert. Fájdalmasan elváltam puha párnáitól tőle és a dobozok felé fordítottam.

- Hajolj szépen rá.- súgtam fülébe, majd fülcimpájára haraptam, amitől felnyögött.

Okosan engedelmeskedett nekem és ráhajolt a kartonokra. Megfogtam a melegítőjét a derekánál és alsónadrágjával együtt letoltam. Hmmm... Milyen formás kis popsik. Nem tudtam neki ellenállni és jól beléjük markoltam. Jongup erre csak felnevetett.

- Folytatnád?- mondta zavartan.

- Nem kell többször kérned.- csókoltam bele nyakába.

Ajkaimmal gerince vonalát kényeztettem egészen fenekéig. Elváltam tőle, kigomboltam a nadrágom, letoltam a bokámig. Fenekéhez dörzsöltem a már javában ágaskodó merevedésem. Hangosan felnyögött.

Először első ujjamat vezettem belé. Lassan és finoman mozgattam benne. Olyan szűk... Majd utána küldtem második ujjam is. Egyenletes tempóban mozgattam végtagjaimat, miközben Ő fájdalmasan nyögött alattam. Nyakát és hátát puszilgattam, szabad kezemmel pedig simogattam. Rossz volt látni, hogy Neki fáj. Végül harmadik ujjamat is elmélyítettem benne. Ekkor már nem fájt neki annyira. Néhányat ollóztam benne, hogy biztos legyek benne, hogy eléggé kitágult már.

- Készen állsz?

- Igen... Csak gyere... Érezni akarlak...- suttogta kéjesen.

Nem volt nálunk se óvszer se síkosító. Sajnos ezek nélkül kellett belé vezetnem férfiasságomat. Mikor teljesen bent voltam jólesően felsóhajtottunk. Úr Isten de szűk és forró. Egy nagyot nyeltem és vártam. Vártam míg megszokja, hogy teljesen kitöltöm.

- Mozoghatsz.- adta meg a jelet.

Lassan kezdtem bele. Minden lökésemmel próbáltam a prosztatáját eltalálni. Azt akartam, hogy Neki is jó legyen. Egyik kezemet lüktető merevsége köré fontam és lökéseimmel ellentétes ütemben masszírozni kezdtem. Egyre hangosabban nyögött és ezúttal már nem a fájdalomtól.

- Ahh.... Hyungh.... mégh.... erősebbehhnnn.... oohhhhh...- nyüszögte alattam.

Olyan izgató volt látni, hogy alattam vergődik és a kielégülést hajszolja. Eleget téve kérésének egyre mélyebbeket és erősebbeket löktem rajta. Kezemet is gyorsabban mozgattam.

Nem volt már sok vissza ahhoz, hogy mindketten beteljesüljünk.

- Éhhnn... mindjárt el... elmegyek... aahhhh...- nyögtem fülébe, majd nyakát vettem ismét birtokba.

Ahogy ráhajoltam forró, vágytól izzó testünk, izzadságtól síkosan vonaglott egymáson. Őrjítő volt a látvány és az érzés is. Elvesztettem a fejem. Néhány erőteljesebb lökés után elért bennünket a végzet. A végzet édes íze. Forró magomat beleengedtem szerelmem felhevült testébe. Jongup a kezemre élvezett el.

Megfordult és megcsókolt.

- Köszönöm.- lehelte ajkaimra.- Szeretlek.- Tessék? Jól hallottam? Tényleg azt mondta?

- Én is.- csókoltam meg.

Gyorsan felöltöztünk, hogyha ránk találnak nehogy egy szál semmibe tegyék azt...

- Ez a mi titkunk marad rendben?- néztem mélyen a szemébe Jongup-nak.

- Rendben, hyung.- nyomott egy puszit az arcomra.

Let's Fly (B1A4) #1

Te szemszöged

Nem is tudod minek vállaltad el. Mi a fenéért keresed a bajt? Basszus, ha ezt a bátyád megtudja, megöl! De már nincs vissza út.- álltál a próbaterem ajtaja előtt.

Táncos vagy. Egész kiskorod óta ha zenét hallottál egyszerűen a tested külön életre kelt és csak mozgott a zene ritmusára. Családban maradtál. Szüleid is egykoron a táncparkett ördögei voltak, bátyád is elég jól ropja és Te is.

WM Entertainment válogatást hirdetett háttértáncosok részére. Mit sem törődve családoddal, barátaiddal egyedül nekiálltál. Jelentkeztél, meg is nézték az előadásodat és vissza is hívtak. Közölték veled, hogy a B1A4 fiúcsapat egyik női háttértáncosa leszel.  Tudtad, hogy melyik banda ez. Oh... hogyne tudtad volna.

És most itt állsz a próbaterem ajtaja előtt. Iderendeltek Téged hajnalok hajnalán, hogy táncoljatok. Kicsit furcsálltad, hogy ilyenkor, de meg lehet érteni, hisz sztárok. Te már csak tudod, hogy milyen elfoglaltak.

Lassan megemelted kezed és bekopogtál az ajtón.

- Igen! Szabad!- szólt ki egy mély férfi hang. Félve benyitottál az ajtón. Egy hatalmas terem tárult eléd, falai tele a plafontól a padlóig tükrökkel. A tükrök előtt pedig a tagok ültek, feküdtek. De valami nem stimmelt. Négyen voltak. Valaki hiányzott. Mikor rájöttél ki is az, nem bírtál hinni a szerencsédnek. Fújtál egy nagyot, majd beljebb léptél.

- Szia, gyere csak.- nyújtotta feléd kezét a Leader.- Nem harapunk.- mosolygott aranyosan.

- Csak egy kicsit!- kacsintott rád a raper.

- Jajj Baro! Menj már! Megijeszted szegény lányt!- kelt védelmedre az aranyhangú főénekes.

- Sandeul! Ne legyél ünneprontó. Én csak vicceltem. És ezt... ezt...

- __________.- segítetted ki.

- És ezt __________ is tudja. Igaz? Ugye tudod?- nézett rád hatalmas, sötét szemeivel.

- Persze.- suttogtad.

Ezután kínos csend nehezedett rátok. A fiúk sem tudtak nagyon mit mondani és Te sem.

- Jajj hát nézzetek oda, srácok! Milyen illetlenek vagyunk. Be sem mutatkozunk rendesen.- törte meg a csendet a kicsi maknae.

- Gongchan-nak igaza van. Ne haragudj. Én Jung Jinyoung vagyok a csapat vezetője. De szólíts csak Jinyoung-nak.- nyújtotta feléd ismét kezét és mélyen meghajolt.

- Én Cha Sunwoo vagyok a csapat rapere és a hangulatfelelős.- villantotta feléd lenyűgöző mosolyát- De ismertebb nevemen Baro.- hajolt meg.

- Szia, én Lee Junghwan alias Sandeul vagyok. A csapat főénekese.

- Hobbija a mosolygás.- tette hozzá Baro, mire a válasz egy gyenge tasli volt az idősebbtől.

- Én pedig Gong Chanshik vagyok a banda maknae-ja. De egyszerűen csak őrülten cuki Gongchan.- mosolygott és meghajolt.

- Sziasztok én ______ _______ vagyok. Örülök, hogy megismerhettelek Titeket. Remélem jól fogunk együtt dolgozni.- hajoltál meg Te is és viszonoztad a kedvességüket.

Te mindent tudtál Róluk, Ők Rólad semmit. Azt is tudtad, hogy az ötödik tag hiányzik. Róla tudtad a legtöbb dolgot. Őt ismerted a legjobban...

Újra csend ült közétek. Ezt viszont már Te törted meg.

- Na, nem táncolunk?

- Táncolni?- nevetett fel Baro, miközben értetlenkedő grimaszokat vágott.

- Hát nem? Azért vagyunk itt, nem?- néztél végig aggódva a többieken.

- Háát... ami azt illeti...- közeledtek feléd mindannyian.

- Fi... fiúk...- nyeltél egy nagyot. Nem tudtad mit akarhatnak.

Egészen közel voltak már hozzád. Baro és Sandeul veled szemben álltak, Gongchan és Jinyoung pedig mögötted. Érezted ahogy a leheletük a nyakad bőrén csapódik le. Baro hirtelen megfogta a melleidet. Reflexszerűen lesöpörted magadról hatalmas mancsait.

- Hééé! Mit csinálsz?!- kiabáltál rá.

- Oké Főnök, Itt minden a helyén.- nézett Jinyoung-ra aki csak bólintott. Minden láttál a tükörből.

Rögvest utána éreztél a fenekeden két kezet. Gongchan kezdte el masszírozni formás gerezdjeidet.

- Hjaaa! Mit csinálsz?- erre elkapta szorgos végtagját rólad.

- Ez is rendben van, Főnök.- Jinyoung megint bólintott.

Sandeul még közelebb lépett hozzád majd forró, puha és húsos ajkait a tiédre tapasztotta. Egyáltalán nem volt tolakodó, gyengéden vette birtokba párnáidat. Annyira elvesztetted a fejed az érintésétől, hogy megfeledkeztél arról, hogy hol vagy, kikkel és mit csináltok. Így szabad bejutást engedtél nyelvének szádba. Vigyázva fedezte fel szájüregedet, majd mikor végzett cuppanva vált el tőled.

- Ez is oké, főnök.

- Hm... remek...- kezdte el Jinyoung a nyakadat puszilgatni. Ahogy forró ajkai a nyakad bőrét égették még a lélegzeted is elállt. Füled mögött, állkapocscsontodon és nyakadon csókolt. Jóleső sóhajok hagyták el szád.- Kiálltad a próbánkat. Most jön az igazi szórakozás. Benne vagy?- nézett rád vissza csintalanul a tükörből.

- I...igen...- mondtad elhaló hangon.- Vagyis.. nem! Mit csináltok?- tértél magadhoz.

- Nyugi. Semmi rosszat.- lépett hozzád közel Baro és megpuszilta az arcodat. Kezeivel vállaidat, hátadat járta be. A többiek sóvárogva bámulták cselekedeteit.

Eternal Flame (Junhyung, Hyunseung [BEAST]) Befejező rész

Pillanatképek egy srác életéből...

Junhyung POV

- Na jó, ez nekem sok volt. Él kell mennem...- vettem a kijárat felé az irányt.

- Junhyung!- kapta el karomat DooJoon- Ne csinálj semmi őrültséget! Jó?

- Eressz!- rántottam ki a kezem, majd megfogtam a fekete bőrdzsekim és kiviharoztam a lakásból.

Nem tudtam merre menjek. A lábaim csak vittek, egyre gyorsabban. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy szinte már rohanok. De vajon mi vagy ki elől? A gondok, a fájdalom, a felelősség elől? Meglehet.

Gondolataimból kiszakadva körbenéztem és csak ekkor vettem észre, hogy hol is vagyok. A folyóparton csücsültem a rakpart lépcsőinek legszélén. Lábamat a víz fölött lóbáltam. Már sötét volt. Az utcai lámpák fényei és a sötét égboltot beterítő csillagok képe verődött vissza a víz fekete tükrén.

Csak most sikerült igazán felfognom, hogy mi is történt. Az a lány, akit mindennél jobban szerettem és aki egyik pillanatról a másikra kilépett az életemből, az akiért évekig gyötörtem magam, hogy nem voltam neki elég jó, most... most csak úgy visszalép az életembe, közli, hogy szerelmünknek van egy gyönyörű gyümölcse.

Mindig is szerettem volna gyereket. Ráadásul kislányt. De megfogadtam azt is, hogy a nekem lesz gyerekem jobb szülő leszek, mint az enyémek. A sok munka, tárgyalás, üzleti út miatt alig voltak velem. Szinte magamat neveltem.

Szerettem volna egy kislányt. Egy kislányt akit a kezemben tarthatok mikor pici és elaltathatom. Biztonságot nyújthatnak neki az erős karjaim. Egy kislányt akivel babázhatok. Egy kislányt akinek a selymes, hosszú, fekete haját befonhatom. Egy kislányt akinek segíthetek a betűk megtanulásában. Egy kislányt akinek a barátaival együtt rendezhetek szülinapi zsúrt. Egy kislányt akinek az első udvarlójának a gondolatától is neki tudnék menni a falnak. Egy kislányt aki még felnőtten is az én kislányom lenne.

Vigyáznék rá, óvnám mindentől, elárasztanám a szeretetemmel.

Erre pedig itt ez a csöppség, aki olyan gyönyörű és kiderül, hogy az én véremből való. És élete első 5 évét máris elrontottam. Nem voltam mellette az első lépésnél, az első szónál. Nem segítettem, nem játszottam vele, nem becéztem.

Miért? Miért élek én? Megkeserítettem ________ életét, a piciét és még drága egyetlen Hyunseung barátom idejét is elvettem. Ahelyett, hogy csajozhatott volna, élhette volna az életét engem ápolgatott, az én sírásomat hallgatta éjszakákon át. Milyen egy önző ember vagyok? És a banda? A banda is miattam olyan amilyen. Nem vagyok elég jó. Sosem voltam az.

- Elegem van... Véget kell vetnem ennek....- suttogtam magam elé miközben felálltam és a legalsó lépcső legszélére lépdeltem.

- Jobb lesz nektek nélkülem...

- Junhyuuung!~- hallottam meg magam mögött barátomat aki torka szakadtából üvöltötte a nevem.

- Sajnálom Seunggie...- fordultam vissza és csak ködös tekintettel bámultam a víz tükörsima felületét. Alig vártam, hogy végre magába fogadjon a folyékony anyag és örökre eltemessen.

- Junhyuuung!~ Neee!

Hyunseung POV

Még időben sikerül odaérnem és megragadnom Junhyung karját.

Zokogva borult a nyakamba, mint megannyiszor az elmúlt évek során. Csak szorosan öleltem, simogattam hátát és vigasztaló szavakat suttogtam fülébe.

- Hyun-Hyunseung.... mi-é-é-é-rt...?- zokogta nyakamba- Miért.... Nem érdemellek meg... Mi-miért teszed...? Miért nem hagytad....?

Nem válaszoltam csak még szorosabban öleltem.

- Miért?- hajtogatta magában.

- Mert a barátod vagyok és szeretlek. Belepusztulnék ha elveszítenélek! Hallod?!- toltam el magamtól, hogy szemeibe nézhessek. Sok mindent láttam sötét íriszeiben. Fájdalmat, szenvedést, kételyeket, megtörtséget. De mind közül a legszebbet, a hála, szeretet és remény érdekes keverékének gyönyörű fényét. Újra magamhoz szorítottam és csak öleltem. Tudtam, hogy most semmire sincs jobban szüksége, mint a támogatásra és arra, hogy érezze, itt vagyok neki.

Amint lenyugodott elindultunk hazafelé. Az elkövetkező napok kicsit feszülten teltek a dormban. De végül mindent sikerült elrendezni.

A megállapodás szerint __________ és Junhee maradhattak addig míg nem talál __________ munkát és lakást. Bár az idő elteltével ez megdőlni látszott. A kislány mindenkit levett a lábáról. Aranyos, kedves, vicces, okos egyszerűen egy bűbájos tündérke. Mindenki imádja. Szinte Ő a fény a mi sötét és szürke hétköznapjainkban. De legfőképpen Junhyung élete vett 360°-os fordulatot. Amióta a kislányával lehet, mintha kicserélték volna. Egyszerűen ez a kis nőszemély teljesen megbabonázta azt a hatalmas, brummogó macit.

Így a döntést módosította az immáron életvidám raper barátom. ________ és Junhee addig maradnak ameddig jól esik nekik.

___________ és Junhyung között kezdetben feszült volt a légkör és csak a kislány érdekében voltak hajlandóak érintkezni de ez már megváltozott. Egyre jobban kijönnek egymással.

Talán kezd újra fellobbanni az Örök Láng?

Eternal Flame (Junhyung, Hyunseung [BEAST]) #3

Pillanatképek egy srác életéből...

Hyunseung POV

- Mit keresel itt?- nyitottam ajtót. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy majdnem eldobtam az agyam mikor megláttam ki áll a sötét színű falap mögött, de muszáj volt tartanom magam, így felvettem a hűvös álcámat.
- Hyunseung... kérlek engedj be.
- Nem.
- Ki jött, Seunggie?- kiabált ki a nappaliból DooJoon.
- Senki.
- Hyunseung, kérlek ne csináld. Nincs hová mennünk.
- Nem érdekel... 5 évvel ezelőtt kellett volna ezt meggondolnod. Eszednél vagy, hogy csak úgy kisétálsz az életéből, most meg vissza akarod magad szambázni a fattyúddal együtt?!
- Hyunseung, kérlek ne mondj ilyet. Engedj be.
- Nem.
- Ki va...- kezdett volna bele Junhyung a kérdésébe, miközben az ajtó felé vette az irányt, és meglátta ___________-t- ...van itt? Mit keresel itt?
- Junhyung...- folyt le egy könnycsepp ________ arcán.
- Takarodj innen!
- Junhyung, kérlek! Eresszetek be! Nincs hova mennünk! Könyörgöm. Nem éjszakázhatunk az utcán. Vagy legalább a gyereknek adjatok helyet én a folyosón is elalszok.- zokogott. Eközben a többiek is megéreztek.
- Miért nem engeditek be?- kérdezte DooJoon. A srácok tudtak az ügyről de _________-t még sosem látták.
- Mert Ő ________.- mondtam.
- Értem. De attól még bejöhetne, nem igaz?
- Gyere szépen. Nem kell Tőlünk félni, kedves bácsik vagyunk. Mesélünk neked lefekvés előtt.- fogta kézen Gikwang és Dongwoon a kislányt és bevezették a nappaliba. Olyan gyönyörű kislány. Olyan szép, mint az anyja. Szegény félénken ránézett az anyukájára, Ő biztatóan bólintott, hogy elmehet a fiúkkal, Ők tényleg nem rossz bácsik.
- Na most akkor gyertek be.- csukta be az ajtót Yoseob.- Kértek teát?
- Igen, csinálj csak. Mi is menjünk be a konyhába.- tessékelt be mindenkit a Leaderünk.
Én nagyon mérges voltam _________-ra/re, hogy 5 év után úgy kerül elő ahogy eltűnt. a Semmibe és a semmiből. De a legjobban az bosszantott, hogy láttam Junhyung majd megszakad az Őt felemésztő fájdalomba. abba, hogy most újra, annyi év után, testközelből láthatja A lányt.
Érezhető volt köztük a feszültség. ________ a könnyeivel küzdött, Junhyung tartotta magát.
Yoseob nekiállt felrakni a teának a vizet, _________ leült a konyhaasztalhoz, Junhyung a hűtővel szemben állt, vállait annak ajtajának döntve támaszkodott, DooJoon és én pedig a konyhapultnak dőltünk. Kínos csend telepedett ránk. Majd végül Junyhung keserű hangja törte meg azt.
- Mit keresel itt?
_______ körbetekintett rajtunk. Junyhung vette az adást.
- Nem mennek ki. Ők a barátaim és a családom. Mindent tudnak rólam. Maradnak.- válaszolt a fel nem tett kérésre Junnie.- Miért vagy itt?
- Junyhung én sajnálom...
- Sajnálhatod is!- szólaltam fel- Nem elég, hogy 5 éve csak úgy a semmibe eltűntél, se szó se beszéd, leléptél, semmi ok nélkül. Magadután hagytál egy roncsot amit nekem kellett újra összeraknom. Most meg csak úgy besétálsz ide a fattyúddal együtt, hogy sajnálod! Megáll az ember esze!
- Hyunseung, kérlek nyugodj meg!- fogott vissza DooJoon.
- Nem nyugszom meg. Hisz Te is tudod milyen nehéz volt újra embert csinálni belőle.- mutattam rá Junhyungra, aki leszegett fejjel hallgatta vitánkat.- A Ti segítségetek nélül nem is ment volna...
- Hyu... Hyunseung én nagyon sajnálom. Nem tudtam máshova jönni, csak hozzátok. Seungri kidobott. Vagyis én jöttem el, mert...- zokogott fel.
- Mert? Mit tett?- kérdezte Yoseob.
- Mert elegem lett az állandó veszekedésekből, abból, hogy a gyereket szidja, engem módszeresen megerőszakol és ver... Már barátaim sincsenek egy jó ideje. A szüleim messze élnek. Nem tehettem mást.
- Úr Isten. Nyugodj szépen meg.- lépett oda hozzá Seobie majd átkarolta a vállát és vigasztalta.

~* FLASHBACK*~

Te szemszöged

- Áááúúú Seungri! Eressz el!! Hallod?!
- Eszem ágában sincs. Egy kicsit szórakozni támadt kedvem.- mosolyodott el gonoszul- Csináld!- parancsolt rám ridegen. És igen. Megint ugyan az. Napról napra csak rosszabb lesz. Állandóan bevon a perverzebbnél perverzebb játékaiba, bánt, élvezi ha nekem fáj. Már elegem van. Amint ezzel végzek összecsomagolok és Junheeval együtt elmegyünk innen. Ez az ember egy szörnyeteg.

- Elmegyünk.- álltam Seungri elé a bőröndökkel, felöltözve.
- Ugyan. Mindig ezt mondod... Nem mentek Ti sehová.
-  Most az egyszer tévedsz. Elmegyünk. Örökre.- vettük az irányt az ajtó felé.
- Azért ehhez lesz egy-két szavam!- állt fel a kanapéról és megragadta a kezem, majd magához rántott.- Maradsz!
- Eressz már el!- rángattam a csuklómat. Ahogy közel volt hozzám éreztem rajta az erős alkohol szagot. Undorító. Gyűlölöm ezt az embert.
- Nem mentek sehová! Szükségem van rátok!- markolt hajamba és jól meghúzta azt.
- Áááúúú! Engedj már!
- Mocskos ringyó!- lökött a földre.
- Anyu.- sietett oda hozzám egyetlen kincsem, szipogva.
- Nincs semmi baj, Édesem, menj ki az autóhoz, anya is mindjárt megy.- tápászkodtam fel.
- Egy utolsó szemétláda vagy! Egy szörnyeteg! Gyűlöllek!- ordítottam Seungri képébe.
- Nem hatsz meg... Csak azt ne felejtsd soha, hogy én voltam az aki kisegített a bajból. Menj csak. Takarodj el innen, a gyerekeddel együtt.
- Bánom, hogy hozzád siettem segítségért. Átkozom a napot. Ha tehetném visszaforgatnám az időt és nem hagynám ott Junhyung-ot...
- Hülye liba! Takarodj innen, míg szépen mondom! De ne aggódj még találkozunk!
- Nem kell kétszer mondanod! És azt erősen kétlem!- vágtam be magam után az ajtót.

~* END OF FLASHBACK*~


- Miért tetted? Miért hagytál el akkor?- kérdezte Junhyung.
- Nem akartam a karrieretek útjába állni.
- És mégis mivel álltál volna az utunkba?- háborodtam fel.
- Azzal, hogy szeretsz és mellettem állsz?
- Nem. Nem tehettem mást. Gyáva voltam. Segítségért szaladtam egy olyan emberhez akit nagyon félreismertem.
- De hisz Te szeretted, nem? Láttam mikor megcsókol.- emelte fel fejét Junnie.
- Színjáték. Emlékszel a levélre?
- Igen, a "kedves idegen".... Ki volt az?
- Én. Én írtam a levelet. Mindent elrendeztem. Így könnyebb volt elhagyni. Jobb volt, hogy a valós okot nem tudtad. Az tönkre tette volna a karriered.
- Tessék? Teszek én a karrieremre!
- Egy roncsot csináltál belőle, nem veszed észre? Amíg Te boldogan éltél drága Seungri-val, szülted neki a gyereket, Junhyung az életéért küzdött.- vágtam közbe.
- Ez nem igaz, Hyunseung! Nekem is épp olyan rossz volt, mint nektek!
- De akkor mégis miért mentél el? Könyörgöm, nyögd már ki!- lépett hozzá közelebb Junhyung.
- Teherbe estem. Féltem, hogy az utadban lesz a baba. Így Seungri-hoz mentem, aki régi jó barátom volt. Azt mondta segít. Neki nem számított, mert Ő akkor már híres volt. És a gyereket meg el tudtuk egy ideig rejteni. De aztán mikor kiderült nem volt belőle semmi probléma. Csak cserébe kért is. Méghozzá azt, hogy éljek vele és gondolkodjak róla. Egy idő után ez a gondolkodás minden térre kiterjedt. Először még gyengéd volt de aztán egyre durvábbá vált. És az utóbbi időben nem csak engem bántott, hanem Junhee-t is. Ezt pedig már nem hagyhattam. Így eljöttem hozzátok. Senkim sincs. Kérlek bocsássatok meg.- hajolt le az asztalon fekvő kezeire _________ és keservesen zokogott.
Yoseob folytatta a vigasztalását, mi hárman pedig döbbenten pislogtunk egymásra.
- Tehát akkor ez ezt jelenti, hogy Junhee az én lányom?- kérdezte halk hangján Junhyung.
- Igen...
Ekkor lépett be a konyhába Gikwang és Dongwoon a kislánnyal. Az utolsó mondatokat hallották. A fiúk csak minket bámultak, a kislány pedig az anyjához sietett.
- Anyu... Miért sírsz?- simított végig kicsi kezével anyukája arcán.
- Nem sírok.- _______ próbálta eltüntetni a könnyeit- De hogy-hogy fent vagy még Kisasszony? Sipirc az ágy.- erőltetett mosolyt megfáradt arcára.
- Gikwang bácsi és Dongwoon bácsi meséltek nekem. De amíg Te nem adsz nekem jóéjtpuszit addig nem fekszem le.
- Jaj Kicsim, gyere ide.- puszilta meg Junhee-t.- De most aztán alvás.
- Sziasztok.- integetett apró kezeivel nekünk majd elindult a nappaliba. A fiúk kikísérték és lefektették.

Eternal Flame (Junhyung, Hyunseung [BEAST]) #2

Pillanatképek egy srác életéből...

Junhyung-nak létezik egy nagy szerelme ________ mellett. És ezt a lány is nagyon jól tudja. Ez a szerelem nem más, mint a zene. A fiú nem tud meglenni nélküle. Nem telik el egy nap úgy, hogy a srác ne hallgatta volna meg kedvenc előadójától kedvenc számait, és azért e művészet űzését sem szokta hanyagolni.

Barátjával nagy álmaik vannak. Egyszer Ők is egy híres bandában szeretnék majd folytatni. Bár ez meghiúsulni látszik, hisz mindkettejüket elutasították már. De a két elszánt fiatal nem adta fel. Junhyung-ot egyszer utasították el, de talpra állt és egy másik válogatáson is próbálkozott. Hyunseung-ot már majdnem debütáltatták egy bandában de az utolsó pillanatban elbukott. De Ő is legyőzte az ördögeit és a véletlen folytán Junhyung csapatához csatlakozott.

Junhyung POV

Ma végre visszahívtak meghallgatásra, Hyunseung-gal együtt. Annyira boldog vagyok. ________-nak/nek is elújságolom a hírt.
- ________! Szia!- futottunk össze a folyosón- Mi újság?
- Szia.- csókolt meg- Nem sok. Beszélnünk kell.- vettük az irányt haza felé.

- Jó-jó, de előbb én, vagyis mi- néztem Seunggie-re- mondunk valamit. Hátast fogsz dobni ha meghallod!- örvendeztünk.

- Jó, de akkor valaki fogjon meg!
- Te akarod elmondani?- kérdezte Hyunseung.

- Aha.- feleltem.

- Jó akkor én majd mögé állok. Tudod. Hogy puhára essen!- nevetett fel.

- Na akkor kapaszkodj meg! Visszahívtak minket a meghallgatásra!- öleltem át.

- Oh... ez remek.- ölelt vissza erőtlenül. Hangja inkább volt megdöbbent, mint meglepett vagy boldog.

- Valami baj van?- kérdezte Hyunseung.

- Jaj semmi, csak meglepődtem. Nagyon örülök és tiszta szívből gratulálok!- mosolygott ránk és átölelt mindkettőnket.

- Mit is akartál mondani?- kérdeztem.

- Ááá... semmi-semmi... mindegy.

Hazaballagtunk mindannyian és otthon is elújságoltuk a hírt, majd indultunk is a délután négykor kezdődő meghallgatásra.
Jól sikerült. Mindketten egy lassabb számot adtunk elő, én még rapeltem is, és táncoltunk.

Azt mondták, hogy majd értesítenek. Igen biztatóan nézegettek minket szóval reménykedtem benne, hogy most már csak sikerül.

Másnap mikor hazaértem az iskolából anyu egy levéllel fogadott.

- Hát ez? Mi ez anyu?

- Nem tudom csak annyi van ráírva, hogy "Sok szeretettel: Yong Junhyung-nak". Tessék, nézd meg.

Kivettem anyu kezéből a levelet és bementem a szobámba. Leültem az ágyamra és olvasni kezdtem.

"Kedves Junhyung!

Tudni szeretnéd, hogy a barátnőd miért viselkedik mostanában ilyen furcsán? Kíváncsi vagy rá, hogy mi az oka annak amiért ennyire megváltozott? Érdekel, hogy miért távolodtatok el egymástól az elmúlt egy hónapban?

A válasz  mi sem egyszerűbb! Megcsal.- tessék?! ez csak valami vicc... Ő nem tenne ilyet! Mégis ki a fene írta ezt a levelet??!! Folytattam az olvasást- Igen tudom, most azt hiszed viccelek. És még igazad is lehetne. De sajnos nekem van bizonyítékom is.

Ha kíváncsi vagy rá, akkor ma este 10-kor gyere el a kilátóhoz!

Üdvözlettel: egy Jóakaró...."

Amint elolvastam a levelet felment bennem a pumpa és cafatokra szaggattam a papírdarabot, majd a kukába vágtam.

- Minden rendben, Junhyunggie? Ki írta a levelet?- szólt be anyu.

- Persze.- erőltettem meg magam- Semmi csak az egyik haverom hülyéskedett.

- Rendben.- hallottam anyu lépteit elhaladni az ajtóm előtt.

Egész idő alatt azon járt az eszem, hogy ki küldhette ezt a levelet és mennyi igaz abból ami benne áll. Lassan fél tízhez közeledett az idő, így indulnom kellett.

- Sziasztok. Elmentem, majd jövök. Lehet, hogy későn.

- Jól van fiam, de nagyon vigyázz!- látott el tanácsával apám.

- Rendben, sziasztok.- léptem ki az ajtón.

Nyár volt, de az éjszaka hűvös. Ahogy kiléptem az ajtón hűvös szellő csapta meg arcomat. Mély levegőt vettem az éltető oxigénből és elindultam a kilátó felé.

Egész úton azon gondolkoztam, hogy vajon ki lehetett ez a névtelen jóakaró, és ha most oda megyek találkozok-e vele vagy valami egészen megdöbbentő dolog fog várni. Amíg ezen rágódtam lassacskán odaértem.

A kilátó előtt egy férfit és egy nőt véltem körvonalazódni. Mikor közelebb értem már biztos voltam benne, hogy a nő nem más, mint __________. Meglapultam az egyik falnál és messziről figyeltem Őket. A srácot nem ismertem fel. Nem tudtam ki Ő. Talán aki a levelet írta? De akkor miért beszélne __________-val/vel? Nem tudtam, csak figyeltem Őket. Majd egyszer csak a fiú közeledni kezdett ___________-hoz/hez/höz és megölelte. Nehezen tudtam magamon uralkodni. Legszívesebben oda mentem volna, hogy a földbe döngöljem azt a szemetet de nem tettem. Előbb ___________-t akartam kérdőre vonni. Ekkor láttam csak meg, hogy a srác újra közeledik de ezúttal már nem ölelésért hanem csókért. Ahogy megtörtént egyből hátat fordítottam és elrohantam. Tudom, hogy nem az volt a leghelyesebb de ezek után nem bírtam odamenni hozzájuk. Csak rohantam , Isten tudja merre, a lábaim csak vittek és mindeközben a könnyeim is kiszöktek szememből. Csak rohantam, fel akartam ébredni ebből a rossz rémálomból. Azt akartam hinni, hogy ez csak egy rossz mese. De sajnos nem így történt.

Másnap nem sikerült kérdőre vonnom barátnőmet, mert nem jött iskolába. Az üzeneteimre sem válaszolt. Napokig ez ment mikor is kaptam tőle egy SMS-t, amiben közölte, hogy elköltöznek a szüleivel és ne keressem, mert számot fog cserélni.

Azt hittem összedőlt a körülöttem lévő világ. Az a mérhetetlen fájdalom ami emésztett akkor, leírhatatlan és elviselhetetlen. Nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy nélküle üres az életem. Ő volt a fény az életemben. Ő hozta meg nekem a boldogságot és  most egyik napról a másikra kilépett az életemből. Elhagyott. És még magyarázatot sem adott. Miben volt jobb az a másik?

Miért? Miért?...

Hyunseung POV

Amikor megtudtam, hogy _______ elhagyta Junhyung-ot semmi szó nélkül, egyszerűen fel tudtam volna robbanni. __________-ra/re ez nem vallott. Ő nem szokott ilyet csinálni. Nem tudtam mi történhetett. Próbáltam kideríteni de az a lány úgy felszívódott. Egyszerűen eltűnt.

Olyan rossz volt látni ahogy Hyunggie egyik napról a másikra leépült. Egyszerűen próbáltam tartani benne a lelket de nagyon nehezen ment. Már csak azért is össze akartam kaparni, mert itt volt életünk nagy ehetősége. Végre felvettek minket és nem hagyhattam, hogy egy lány miatt tönkre tegye az egész hátralévő életét.

Junhyung lassan beletörődött a tudatba, hogy egyedül van. Próbált a munkájába temetkezni.

Nem volt sosem egyedül, hisz én mindig mellette álltam. Lehet, hogy kifelé az álarc egy vidám, menő és kemény srác volt, de legbelül megtört, gyenge ember volt. És ezt csak én tudtam.

Mára már a nagy hírességek közé tartozunk és szinte minden lány meg tudna őrülni csak egy éjszakáért amit velünk tölthet de Junhyung-ot ez teljesen hidegen hagyja. Az Ő szíve még mindig egy valakiért dobog.

A srácok is tudnak már róla. És Ők is a segítségemre vannak abban, hogy minél jobban helyre tudjuk hozni szegény fiú lelki világát.

De a helyzet csak rosszabbodott, mikor megtudtuk, hogy _________ Seungri-val, igen a BigBang kicsi Seungri-jával jár és gyerekük is született.

Junhyung egyszerűen begolyózott. Tört, zúzott, rombolt. Kitombolta magát. Nem tudtuk mit tehetnénk, csak hagytuk neki, hadd vezesse le.

Azóta 5 év telt el. Próbál felejteni, volt együtt más lányokkal de az csak a testi élvezetekről szólt.

Lassan helyrejönni látszott. Egyre többet nevetett a mi privát kis társaságunkban is. Többet jött velünk bulizni is. Én már igazán kezdtem megörülni, hogy végre kilábal ebből a sötét korszakból.

És ekkor az egyik este csengettek a dorm ajtaján. Én vállalkoztam az ajtó nyitására.

Eternal Flame (Junhyung, Hyunseung [BEAST]) #1

Pillanatképek egy srác életéből...

A mai nap is egy átlagos iskolai napnak tűnt egy igen fontos dolog kivételével. Ma az iskolában egy fiú és egy lány, a megszokottnál izgatottabban várták azt, hogy az utolsó óráról is kicsengessenek. Mikor ez megtörtént a folyosóra rohantak és egymás karjaiban találták magukat.

- Szia, Édes!- kapta fel karjaiba szerelmét Junhyung.
- Jaajjj leesek!- mondta nevetve a lány.
- Hiányoztál.- tette le a szilárd talajra a fiú barátnőjét, majd egy csókot hintett puha ajkaira.
- Fúúúj de nyálasoook!!!- lépett oda a srác legjobb barátja.
- Jaj, Hyunseung! Menj már! Csak féltékeny vagy!- lökte oldalba Junhyung.
- Ch... Ugyan mire? Egész nap nyaljátok-faljátok egymást. Minden szünetben együtt lógtok, utána meg még suli után is...
- Féltékeny! Blőőő!- nyújtotta ki a lány a fiúra a nyelvét, majd kedvesével kézen fogva szaladt ki az épületből.
- Héééj! Megvárni luxus?- ballagott utánuk a hátrahagyott.

- Feljössz? Van egy kis meglepim.- kérdezte Junhyung a házuk előtt állva, miközben karjait barátnője derekán fonta körbe.
- Nem is tudom.- húzta a lány az agyát.
- Jaj, ne kéresd magad. Ma vagyunk 1 évesek. Meg szeretném ünnepelni ezt a különleges alkalmat.
- És a szüleid?
- Áááh... Ők nincsenek itthon. Üzleti út...
- Hát jó, rendben. De akkor szólok anyáéknak, hogy ma nálad alszok.- mosolygott tündöklően a lány.
Ekkor Junhyung is kapott egy SMS-t.

"Na szevasz, Haver. Jó, hogy megvártatok... Na mind1. Csak azért írok, hogy hazaértem. Nem mentem utánatok... Gondoltam nélkülem is megvagytok. XP Sok sikert, Te Balfék! XD"

Az üzenet feladója Hyunseung volt. Junhyung megmosolyogta barátja üzenetét, majd miután kedvese is végzett elindultak a lakásba.

Te szemszöged

Nem tudtam mire számítsak. Tudom, hogy Junhyung nem az a romantikus, nyáladzó fiú. De azt is tudom, hogy nagyon szeret.

Mikor beléptünk a lakásba, levettük a cipőnket és bementünk a nappaliba.

- Kérsz valamit inni?

- Nem köszönöm.

- Akkor gyere.- fogta meg a kezem. Az étkezőben kötöttünk ki. Meg kell hagyni jól kitett magáért. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy gyertyafényes vacsorával fog várni.
- Junhyung, ez gyönyörű! Igazán nem kellett volna.- fejeztem ki meglepettségemet.
- Jajj ne viccelj!- húzta ki a széket amin helyet is foglaltam- Ez a legkevesebb. Boldog 1 évet.- ült le elém és kibontotta a behűtött pezsgőt.
Lassan elfogyasztottuk az ízletes vacsorát. Nem is tudtam, hogy ilyen jól tud főzni. Vacsi közben sokat beszélgettünk és nevettünk, majd mikor végeztünk a nappalit vettük birtokba. Junhyung a kanapéra ült én pedig az ölébe hajtotta a fejem és úgy feküdtem el.
- Jaj én el is felejtettem odaadni az ajándékomat.- ültem fel és a zsebembe kezdtem el kotorászni.
- Júúúj, imádom a meglepiket és az ajándékokat.- örvendezett Junnie, mint egy kisgyerek.
- Ne számíts nagy dologra... Jaj hova is tettem...
- Az a lényeg, hogy Tőled van. Na meg a szándék.- húzott magához közel és megcsókolt.
- Na meg is van.- vettem ki a zsebemből a kis dobozt.
Junhyung teljes átéléssel bontotta ki a dobozkát, majd mikor meglátta a tartalmát elakadt a szava. Óvatosan kivette a két sötétszürke bőr szíjon lévő medált, amin az állt: Eternal Falame, és az egyiket magának a másikat pedig nekem tette fel.
- Ez gyönyörű! Nagyon szépen köszönöm.
- Ne köszönd. Csak ígérd meg, hogy soha de soha nem hagyjuk el egymást. És mindig szeretni fogjuk egymást amíg csak élünk.- kulcsoltam össze kezeinket.
- Ígérem!- pecsételte meg ezt egy érzelmes csókkal.

Junhyung POV

Csókunk közben kezeimet gyengéden dereka köré fontam és közelebb húztam magamhoz. Nyelvemmel szájában jártam felfedezőúton, míg kezemmel óvatosan megemeltem és ölembe ültettem. Már nagyon kívántam. 1 éve voltunk együtt de még sosem voltunk ÚGY egymással. Persze ha azt mondta volna, hogy még várjunk akkor én vártam volna. Rá akár 1.000 évet is képes lettem volna várni. De ennek semmi jelét nem észleltem, mivel csípőjét érzékien ringatta ölemben. Több se kellett kicsi énemnek, már alig fértem el a szűkké vált farmeromban. Kezeimet _______ derekáról combjára vezettem és enyhén belemarkoltam. Lassan masszíroztam formás részét, ami láthatóan tetszett neki, mert aprókat belesóhajtott még mindig tartó csókunkba. Fenekénél fogva felemeltem, Ő körbekulcsolta lábaival derekamat és célba vettük a hálószobámat.
_________-t lefektettem a puha fekhelyre majd fölé másztam és újra ostromolni kezdtem gyönyörűen ívelt, puha, édes ajkait. Annyiszor csókoltam már de sosem lehet megunni. Egyszerűen mikor hozzáérek egyből elvesztem a fejem és azt érzem, hogy nem hagyhatom abba. Itt még nem. Még, még többet és többet akarok belőle. És most végre megkaphatom.
Kezeimet lassan fel-le futtattam oldalán amitől egy kicsit megborzong, hisz csikis. Vékony ujjaival hátamat simogatta, amitől jó érzés fogott el. Ujjaimmal felsője alá bújtam és úgy folytattam kényeztetését. Ekkor hirtelen elváltam finom ajkaitól.
- Biztos, hogy akarod? Én tudok várni, ha úgy gondolod.
- Eddig is épp eleget vártál rám. Amit nagyon köszönök. De hidd el mindennél jobban akarom. Érezni akarlak.- súgta fülembe.- Szóval pofa be és folytasd amit elkezdtél!- csókolt meg.
Nem kellet, hogy többször mondja, mivel én is nagyon akartam már. Levettem róla a felsőjét, majd magamról is a sajátomat. Kezemmel melleit kezdtem el masszírozni, míg Ő kidolgozott felsőtestemben gyönyörködött és azt simogatta. Nyakát, vállát, kulcscsontját borítottam be forró csókjaimmal.
- Emeld meg szépen a mellkasod.- pusziltam két melle közé majd ahogy engedelmeskedett kicsatoltam melltartóját és levettem róla. Hirtelen mellei elé kapta kezeit.
- Hééé, mit csinálsz? Ne! Gyönyörű vagy, hallod?!
- De...- fordította el a fejét. Azt hiszem elpirult.
- Nincs de! Nem érdekel senki véleménye. És Téged se érdekeljen! Nekem Te vagy a világon a legszebb teremtmény és kész! De azt hittem ezt már megbeszéltük... Vedd el szépen a kis kacsóidat.- pusziltam meg az említett testrészeit.
Mikor szót fogadott folytattam azt, ami abbamaradt. Ajkaimmal mellére tapadtam. Nyelvemmel bimbója körül köröztem, néha megszívtam, rágcsáltam. Másik kezemmel másik mellét masszíroztam. Kéjes sóhajok hagyták el csábító ajkait. Nem is bírtam ki, hogy ne érezhessem újra az enyémeken, így megcsókoltam. Leszedtem róla és magamról is a nadrágot. Melleit, hasát, köldökét leptem el csókjaimmal. Kínzó lassúsággal szedtem le csipke fehérneműjét. Ujjaimmal bejáratánál köröztem. De nem tudtam megtenni. Egyszerűen már megőrjített a tudat, hogy itt van egy karnyújtásnyira. Levettem a boxeromat és merev férfiasságomat bejáratához irányítottam. Egy biztató csókot leheltem kedvesem ajkára és lassan elkezdtem elmerülni benne. Egyre hangosabbakat és fájdalmasabbakat nyögött.
- Jól vagy? Abba hagyjam?
- Neh...- válaszolta könnyeivel küszködve.
- De látom, hogy fáj. És Úr Isten! Vérzel is.
- Junhyung.- fogta meg a karomat- Nyugi. Azt mondják, ha először van így az ember lánya ez történik. Ne aggódj. Nem ölsz meg. Egyszer ezen is túl kell esni. Kérlek... folytasd!
Nagy levegőt vettem és lassan folytattam amit elkezdtem. Mint valami törékeny és nagyon értékes porcelánhoz, úgy értem hozzá. Nagyon óvatosan. Félve, nehogy összeroppantsam. Mikor teljesen kitöltöttem belülről, megálltam és vártam, hogy megszokja az érzést.
Úgy gyűlöltem magam. Gyűlöltem amiért fájdalmat okoztam annak akit a világon a legjobban szeretek.
Lassan mozogni kezdtem benne. Én élveztem, hisz szűk volt és forró. De atya ég! Hogy mondhatok ilyet, hisz neki minden egyes érintésem maga lehetett a pokol. Figyelme elterelése érdekében csókoltam, cirógattam testét ahol csak értem. Csak ne kelljen azt a fájdalmat átélnie, amit... És ne miattam....
Tempómat egyre fokoztam. Teljesen elvesztettem a fejemet. Csak mozogtam felette megállás nélkül. Már nem tudtam magamat kontrolálni. Egyszerűen csak kergettem az élvezetet, amely elég gonosz tréfát űzött velem. Elvakított, fogócskázni akart és arra ösztönzött, hogy ne figyeljek másra csak rá.
Egy hangos nyögéssel ________-ba/be élveztem, majd Ő is követett a csúcsra. Lihegve feküdtem rajta. Nem tudtam mit tehetnék vagy mondhatnék. Utáltam magam amiért ilyen önző voltam.
Lassan lemásztam róla, mellé feküdtem, közel húztam magamhoz és betakargattam.
- Köszönöm.- mosolygott rám, majd elfordult.. Istenem, és Te még ezek után is köszönöd....
- Ne haragudj ha fájdalmat okoztam. Nagyon sajnálom.- suttogtam nyakába.
- Dehogy haragszom. És ne aggódj emiatt. Látod! Túléltem. Boldogabb vagyok, mint valaha. Neked hála. Ezen ne rágódj! Legközelebb már nekem is jobb lesz.- szorította meg a karomat melyeket dereka köré fontam.
- Ne de most aludjunk. Fáradt vagyok.

Etarnal Flame (Junhyung, Hyunseung [BEAST]) Prológus

Szerelem, barátság, álmok, ígéretek, hazugság, fájdalom, megbocsájtás, ellenségek, karrier, csalódás, siker, pompa, fényűzés, család, szeretet, sajnálat, megvetés, számalom, gyűlölet, rettegés, menekülés, boldogság... egy szóval a nagybetűs ÉLET. És hogy ez Yong Junhyung-nak mennyire jön be? Szegény srác szinte mindegyik érzelembe belekóstol valamennyire.
Van egy szerelme akiért teljesen odáig van, csodálja, minden tette lenyűgözi a hős szerelmest. Fiatal fejjel nem gondol bele semmibe. Így ígéretet tesz. De mindemellett ott van egy álom, egy álom amelyet egész kiskora óta kerget. Döntenie kell. Hogy hogy dönt? Rosszul Ebből a helyzetből egyik megoldás sem vezetett volna jóra. Így a 2 rossz közül a kevésbé rosszat választotta. Az idő elteltével viszont rá kellett jönnie, hogy belepusztul a következményekbe.
Legjobb barátja mindig mellette állt. De az űrt még Ő sem volt képes betölteni a fiú üresen tátongó, elhagyatott lelkében. Lehet, hogy kifelé mindenki számára úgy tűnt, hogy vidám, gondtalan fiatal. De ez legbelül nem így volt. Voltak barátai, családja... de valahogy sosem érezte magát felhőtlenül boldognak. Azóta...
Ám egyszer csengettek az ajtón... És az élete fenekestül felfordult.

Love Games (Himchan, Daehyun, Jongup [B.A.P.]) Befejező rész

Jongup POV.

Épp mentem volna be a szobámba egy kicsit lepihenni, mikor elhaladtam Himchan hyung szobája előtt és elég érdekes hangokat hallottam. Gondoltam megnézem, jól van-e, mert igen érdekes hangok jöttek ki a falap mögül. Aztán meghallottam női nyögéseket is. Ez csakis ________ lehetett. Hát gondoltam akkor a hyung biztos jól van. Már vettem is volna az irányt a szobám felé, mikor Daehyun hyung-gal találtam magam szembe.

- Hát te?

- Ja én... én csak pihenni akartam...- mindeközben a nyögések egyre hangosabbá váltak.

- Te? Kik nyögdécselnek odabent? Talán fáj valamijük...? Bár... nem úgy hangzik... Csak nem...?

Nem válaszoltam, csak a földet bámultam. Hát csak rájön magától is, anélkül, hogy én bármit is mondanék. Remélem.

- Na jó ebből elég.- azzal odalépett az ajtóhoz és a kilincsre tette a kezét.

- Hyung, nem mehetünk be!- léptem mellé és kezére tettem sajátomat.

- Mégis miért nem?- húzta kaján mosolyra gyönyörűen telt ajkait.

- Hyung...- de többet nem tudtam szólni, mert az ajtó nyílott és amit láttunk....

- Hjaaa.... mih ez itth...? Átjáróház?- küldte felénk szúrós tekintetét Himchan, mikor meglátott.

- Meglehet... De most komolyan mit csináltok?!- kelt ki magából Daehyun.

- Szerinted? Nem látszik?- lökött __________-n/on/en/ön egy utolsót mire mindketten elélveztek. Úr Isten... ez a látvány... Nos igen, kisebbik énem nem tudta ezt szótlanul tűrni és elég rendesen ágaskodott odalent. De ahogy elnéztem Daehyun hyung-nál sem volt másképp a helyzet.

- Oh a fenébe is! Himchan! Most komolyan! Jonguppie-nak igaza volt! Attól, mert Téged kúr seggbe Yongguk, még nem kéne kivételeznie Veled állandóan!- kiabált Daehyun.

- Hééé! Hogy beszélsz?- kiabált vissza Channie, miközben ___________-t lefektette az ágyra és betakargatta.- Először is nem mindegy, hogy Yongguk mit csinál velem? Másodszor pedig ezt az egészet ________ akarta... Bocs, hogy gyorsabb voltam...- mosolygott rá gúnyosan- Ja nem is... Én nem rohantam el, úgy, mint egy félős kislány!- nem értettem miről van szó, de biztos. Nagyon nem is érdekelt. Már nem sokáig bírtam. Ahogy _______ ott feküdt az ágyon és velem szemezett. Húú de neki ugrottam volna....

- Hja! Ki mondta, hogy én nem akarom Őt?- mutatott Daehyun _______ felé.

- Már bocs, de Ti most rajtam veszekedtek?- vágott közbe _________.

- Asszem ja...- válaszoltam, mert a másik kettő már nagyon nem velünk volt elfoglalva. Egymással szemben álltak, izzott köztük a levegő és csak dobálták egymáshoz sértő szavaikat.

- Oh. Ez izgi.- mosolygott- Gyere, ülj ide, innét jobban látni.- paskolta meg maga mellett az ágyat. Uh.... ne akard, hogy én oda menjek.... Mikor elfoglaltam helyemet megpróbáltam a fiúkra koncentrálni.

- Egyébként is... Te állandóan csak bántod ezt a lányt...- vágott vissza Channie.

- Mert én kit nem bántok?- kiabálta Himchan képébe Daehyun.

- Mennyire akarod?- kérdezte váratlanul az idősebb.

- Nagyon-nagyon.

- Én benne vagyok.- villantotta meg Umma elképesztően szexi mosolyát.

- Jongup! Vetkőzz!- szólt oda Daehyun, majd magáról is elkezdte leszedni ruháit- Mindketten, ide hozzám!- szólt ránk erélyesen. És ekkor kezdetét vette egy olyan dolog amiben még sosem volt részem de azt hiszem nagyon megszerettem és el tudnám viselni többször is...

Te szemszöged

Úr Isten! Édes Drága Jó Istenem! Meghaltam? Ez a paradicsom? Most komolyan 3 ilyen kibebaszott jó pasi értem/rajtam veszekszik? Ez csak valami vicc, vagy álom. És nem! Mire észbe kaptam már Daehyun és Jongup között álltam és Ők kényeztettek. Előttem Daehyun állt teljesen meztelenül és ajkaimat vette birtokba sajátjával míg kezeivel fenekemet masszírozta. Mögöttem Jongup állt szintúgy meztelenül. Ő hátulról kényeztetett. Nyakamat, gerincem vonalát lepte el édes csókjaival. Kezeivel melleimmel játszadozott. Himchan egy darabig csak az ágyról figyelte izgató játékunkat majd egy idő után Ő is beszállt. Felváltva csókolta mindhármónk felforrósodott, vágytól izzó testét. Mikor ez már nem volt elég akkor indult be csak igazán az éjszaka. Himchan Daehyun mögé lépett és ujjait a bejáratához irányította, majd elkezdte felkészíteni. Eközben én ajkaira tapadtam és vadul téptem, húsos, mézédes, formás párnáit. Kezemmel férfiasságára fogtam és lassan masszírozni kezdtem azt. Mindeközben Jongup tenyerét hátamra simította, jelezve ezzel, hogy dőljek előre. Merev hosszával körzött bejáratom körül. Majd egy hirtelen mozdulattal bennem termett. Felnyögtem az ismeretlen érzésre, de Ő várt. Majd lassan mozgott. Himchan közben ugyan ezt tette az előttem álló Daehyun-nal is. Mivel én előbb hajoltam le elértem ajkaimmal merev férfiasságát. Először csak végével játszadoztam majd teljesen lenyeltem, addig míg makkja a nyelőcsövemet nem súrolta. Nyelvemmel kényeztettem Őt, néha kicsit fogamat is végighúztam, gyengéden merevségén. Ahogy Jongup munkálkodott rajtam akaratlanul is nyögnöm kellett. Ezzel is ingerelve Daehyun férfiasságát. Négyőnk nyögései törték meg a sötét szoba csendjét. Hallottam ahogy felettem Jongup és Daehyun egy csókot vált. Milyen kár, hogy lemaradtam a gyönyörű és izgató látványról. Már nem volt sok hátra egyikőnknek sem. Jongup egyre hevesebben mozgott bennem. Himchan sem tétlenkedett Daehyun mögött. Elsőnek Jongup élvezett el. Egy hatalmas morranással forró magját belém engedte. Ettől az érzéstől már nekem sem volt visszaút. Megremegtem alatta és izomgyűrűimet összerántottam tagja körül. Mindeközben Daehyun a számba élvezett el, míg Himchan a hátára borulva pihegett. Kifáradt szegényem. Hisz nekünk ez ma már a második menet. Kicsit kifújtuk magunkat, cirógattuk, pusziltuk egymást ott ahol értük.

Daehyun POV

Ez isteni volt... Ehhez foghatót még sosem éreztem. Ez mennyei volt. Azt a vágyat, azt az érzést, azt a beteljesülést leírni szavakkal képtelenség. Megszédített ez a mámor. Megízleltem és most függőjévé váltam. Ez nem volt elég. Még, még érezni akartam. Érezni azt az örömet ami majd' szétfeszített belülről. Elsőnek én tértem magamhoz.

- Gyertek.- szóltam a többieknek. Ők lefeküdtek az ágyra, egymás ölébe, össze-vissza. Én az éjjeli szekrényhez siettem. Tudtam, hogy mit fogok benne találni. Yongguk és Himchan keményen szeretik... Elővettem 2 bilincset. De csak kettő volt. Ahj ez így nem jó. Nekem még kell 2. Így gyorsan átsiettem a mi szobánkba és onnan is hoztam 2. Odaléptem Himchan-hoz és kikötöztem az ágy széléhet.

- Héééé! Daehyun... Mit csinálsz? Azonnal engedj el, dongsaeng!- rángatta a bilincseket.

- Jajjj hyung ne izélj már! Tetszeni fog, meglátod.- kacsintottam rá. Ezután Jongup-hoz léptem és Őt is kikötöztem, Himchan mellé. Ő nem nagyon tiltakozott.

- És most?- nézett rám kérdően ________.

- Most? Most játszunk egy kicsit. Hm? Jó?

- Igen.- mosolygott rám. Anyám de szép a mosolya. Eddig miért nem vettem észre?

Felmásztam az ágyra Himchan fölé, míg velem egy időben ________ Jongup ölébe mászott. Lassan, kínzóan lassan kényeztettem hyung-omat. Apró puszikkal leptem be nyakát és egész felső testét. Csípőmet mindeközben lassan mozgattam ölén. Férfiasságunk össze-össze ért. Ezek a kis "találkozások" apró sóhajokat váltottak ki belőle. Néha félre pillantottam, hogy szemügyre vegyem a mellettünk élvezkedő párost. _________ is ugyan úgy kényeztette vagy inkább kínozta szenvedő alanyát, mint én.

- Úrh Istenh..., de kibaszott.... gyönyörűek vagytokh...!- ziláltam Himchan fölött.

Csak egy nagy vigyor volt a válasz mindkettőjüktől, aztán folytatták is amit félbeszakítottam. Lassan magamba vezettem egy majd kettő és végül három ujjamat előkészítés gyanánt. Himchan élvezettel nyalt végig alsó ajkán kis rózsaszín nyelvével, és figyelte izgató játékom. Nem sokat szórakoztam hisz már elő voltam készülve de azért egy kis agyhúzásnak egész jó volt. Majd kihúztam magamból ujjaim és helyükre Channie újra ágaskodó férfiasságát vezettem. Először nem mozdultam, próbáltam szokni, hogy újra kitölt, majd lassan belekezdtem.  Oldalra pillantottam és ekkor láttam meg, hogy _______ épp rácsücsül Jongup merevedésére és lassan mozogni kezd. Oh anyám... ez a látvány... komolyan olyan gyönyörűek együtt. Míg Őket kémleltem Himchan jobb kezével férfiasságomra fogott és kényeztetni kezdte. Nem bírtam ki, hogy ne nyögjek fel a jóleső érzéstől. De már nem is érdekelt. Szinte egy ritmusra lovagoltuk meg az alattunk fekvőket. Már nem volt sok hátra. Láttam, hogy _______ már nehezen bírja, így egy hirtelen ötlettől vezérelve keze után kaptam és összekulcsoltam sajátommal. _______ felém kapta a fejét. Meglepődöttséget, örömet és hálát véltem felfedezni ködös tekintetében. Így mozogtunk együtt, kézen fogva. Hangosan nyögve egymás neveit élveztünk el újra.