A büntetés (Zico [Block B])

Barátoddal egy házi buliba indultok. A híres Block B együttes rendezett egy meglepetés bulit U-Kwon számára. Hisz április van, közeleg a szülinapja. Mivel ezt az eseményt szűk családi körben szoktat tölteni, a barátai, többek között Te is, mert Zico barátnője vagy és egész jól kijössz a tagokkal, minden évben, hagyományosan a nagy nap előtt néhány nappal rendeznek egy házibulit számára. Idén Kyung házában lesz a party.
-Figyelj, Kicsim. Az az igazság, hogy YooKwon ajándéka még nem jött meg. A postán azt mondták, még egy hét. Szerinted nagyon oda lesz, ha tőlem, a legjobb barátjától, nem fog semmit kapni?
- Jaj, Édes. Ne viccelj. Majd szépen elmondod Neki is ezt, és biztos megérti.- csókoltad meg.
Jiho egy nagyot sóhajtott majd kiléptetek az ajtón és elindultatok a buli felé. Mire odaértetek javában folytak az események. Már kint lehetett hallani a hangos zenét. Mikor beértetek Zico üdvözölte társait, majd Te is köszöntötted Őket és elvegyültetek a tömegben. Mikor már mindenki ott volt aki számított, elhalkult a zene és kezdődött az ajándékozás. Szépen sorba mentetek. Zico elmondta, amit Neked otthon és persze U-Kwon megértően bólintott. Mikor megvolt az ajándékozás a buli újra beindult. Jiho odament U-Kwon-hoz és még egyszer bocsánatot kért a csúszás miatt.
- Ugyan Haver. Ne viccelj. Nem a Te hibád. Különben is. Nem halok bele. A szándék a lényeg. És nem is kellett volna olyan nagy ajándékot adni.
- Köszönöm.- érkezett Zico-tól a rövid felelet.
Amíg Ők megbeszélték ezeket és még sok mást, Te elvonultál, beszélgettél az ismerőseiddel, iszogattál. Néhány srác, elég béna dumákkal, bepróbálkozott de lekoptattad Őket. Majd egyre többet ittál. Egyszer csak arra lettél figyelmes, hogy eléggé becsiccsentettél és hogy alig bírsz felállni. Segítségedre sietett az ünnepelt.
- Szia Kwonnie fiú! Mizu?- kérdezted az ital mámorába burkolózva.
- Nem sok. Egész jó a buli, nem?- érdeklődött.
- Jaja. Csak olyan szomjas vagyok. Csapos! Még egy whiskyt.- intettél oda a pult másik végén álló srácnak.
- Azt hiszem nem kéne többet innod.- javasolta YooKwon, közben hátad mögött intett a fiúnak, hogy ne hozzon neked semmit.
- Naaaaa Kwoniiiieeee!!! Kééérleeek!! Szomjan pusztulok.- könyörögtél mellkasának dőlve.
- Akkor igyál vizet.
- De attól nem múlik el a szomjam.
- Akkor nem iszol semmit.
A távolban Zico alakját vélted felfedezni. Felétek közeledett.
- Légysziiii!!! Vagy különben elmondom, hogy mit kapsz Jiho-tól szülinapodra.- fenyegetted.
- Úgysem mondod! Amúgy nem ihatsz!
- Azt hiszed?! Nos, Zico valami nagyon drága holmit vett neked.
- Akkor sem iszol ma már több alkoholt.- vágott közbe.
- De nem is pénzben drága. Hanem eszmeileg. Nagyon sokat jelent számodra.
- Fejezd be!- lökött el magától. Te visszabújtál hozzá és a fülébe súgtad az ajándékának tárgyát. Ezt már Zico is meghallotta. Azzal a lendülettel lökött el magától U-Kwon. Majd odalépett hozzád Zico.
- Mégis hogy tehetted ezt? Megkértelek, hogy ne mondd el neki. Borzasztó vagy! Oké, nem maradunk itt tovább, hazamegyünk.- fogott meg csuklódnál fogva és kifelé rángatott.
- Bocsánat.- hagyta el megbánó hangon e kis szócska Kwon száját.
- Nem a Te hibád.- vágta oda sietősen Zico.
- Minden rendben?- kérdezte Kyung.
-Nem éppen.... A kisasszony elkotyogta U-Kwon-nak, hogy mit adok neki.
- Uh... Sajnálom.
- Mindegy. Mi hazamentünk. További jó bulit.- búcsúzott el.
Miután elköszönt a házigazdától és többi társától, taxit fogott és hazamentetek. A taxiban az alkohol győzedelmeskedett így párod vállára hajtva fejed elaludtál.
Felébredtél. Nem tudtad hol vagy, hogyan kerültél oda, azt sem, hogy mennyi az idő. Elég kényelmetlenül érezted magad. Ekkor feleszméltél. Rájöttél mi nem stimmel. Egy szál bugyiban és melltartóban a csuklódnál fogva, bilinccsel az ágynak voltál kötözve. Jiho az ágy szélén ült és téged nézett.
- Z-Zico...- mondtad ki nevét dadogva alig hallhatóan- Ez mi? Kérlek engedj el!- könyörögtél. Már a sírás kerülgetett. Barátod nem válaszolt csak közelebb lépett hozzád. Föléd hajolt, kezével végigsimított arcodon. Egy kósza könnycsepp folyt le selymes bőrödön.
- Zico.. kérlek...- könyörögtél tovább- Nagyon sajnálom.... Nem akartam elrontani a meglepetést... csak a pia... Kérlek engedj el!
- A-a.- csóválta meg fejét.
- Mint mondjak, hogy megbocsájts? Kérlek! Ne haragudj! Könyörgöm.- rángattad karjaidat de a szorítás nem engedett. Nem érkezett felelet. Felült derekadra majd megcsókolt. Mélyen, forrón. Érezted a dühöt minden porcikájában. Megijedtél. Még sosem láttad ilyennek. Féltél Tőle. Mikor elváltak ajkaitok megremegtél alatta. Látta szemeidben a félelmet. Talán emiatt is kicsit visszább vett. Nem akart bántani, csak megbüntetni amiért rossz kislány voltál.
- Most megbüntetlek. Oppa jól elbánik a rosszkislánnyal. Megtanítja, hogy ilyet nem szabad csinálni.- morogta füledbe amit egy kaján mosoly követett. Kicsit megnyugodtál. De még mindig nem tudtad mi fog ezután következni. Újra megcsókolt. Majd nyelvével egyre lejjebb vette az irányt. Nyakadat puszilgatta, szívogatta a bőrt, nem törődve azzal, hogy nyomot hagy. Eközben kezével oldaladat simogatta, ami kicsit csiklandós.
- Zicooo!- ficánkoltál alatta.
- Büntetlek baby!- mosolyodott el.
Majd egyik kezével megemelte lapockád, hogy hozzáférjen melltartód kapcsához.
- Basszus!- esett le neki, hogy ahhoz hogy levegye kellenek a kezeid.
- A pántokat, Zico, a pántokat.- böktél szemeddel az említett tárgyra. Miután megszabadított sokat takaró fehérneműidtől jöhetett az igazi kínzás. Hatalmas kezeivel melleidet masszírozta. Akkora a tenyere, hogy egy-egy melled jócskán elfér benne. Halkan nyögtél alatta. Apró csókjaival hintette végig mellkasod, köldököd és hasfalad. Majd áttért a kínzás első szakaszára. Nyelvével bejáratod körül körözött ezzel is megőrjítve Téged. Majd beléd vezette izmát. Lassan mozgott benned. Egyre hangosabban nyögtél, míg Ő a gyönyör felé sodort de még a vége előtt abbahagyta.
- Mih... éhrth...?- kérdezted lihegve.
- Büntetés, Édes, büntetés.- mormolta mély hangján amibe beleborzongtál.
Ekkor következett a második szakasz. Újra megcsókolt. Nyelveitek vad táncot jártak egymás szájában. Eközben ujjaival hatolt beléd. Először 1 majd 2 és végül 3 ujjával játszadozott benned. Nevét nyögted minden egyes lökésnél. Egyre mélyebben hatolt beléd, súrolva érzékeny pontodat. Egyet-kettőt még ollózott is benned de most sem hagyta hogy elélvezz.
- Zicoh...- pihegted nevét.
- Még nincs vége!- mosolygott kajánul. Te csak egy nagyot nyeltél.
Újra magadban érezted de ezúttal teljes merev hosszával töltött ki téged. Lassan, körkörösen mozgatta csípőjét feletted. Már az eszedet sem tudtad hogy hol áll annyira kínzott. Szét tudtál volna robbanni a kielégületlenség érzésétől. Egyre fokozta tempóját. Már Ős is a végénél járt de lelassította tempóját. Te már nem is vártál Tőle mást... hisz ez egy büntetés... hajtogattad magadban. Újra fokozta a gyorsaságát. Szájával mellbimbóid körül körzött. De ekkor már nem akart magával is kiszúrni. Feltolta a lábaidat a vállára, hogy mélyebbre juthasson benned. Kettőtök nyögései törték meg az éjszaka csendjét. Majd végre annyi szenvedés után hagyott elélvezni. Még hevesen mozgott benned, hogy Ő is követni tudjon mire téged egy újabb hullám ért el. Ekkor már ketten egyszerre éreztétek az édes örömöt. Lassan kihúzódott belőled, majd melléd feküdt. Alig jutottál szóhoz. Csak levegőért kapkodtál. Majd mikor valamelyest rendeződött légzésed megszólaltál:
- Nem engedsz el?
- Ugyan miért tenném? Nem emlékszel? Büntetés.- vigyorgott.