Ma reggel korán keltél. Úgy döntöttél, hogy apukádat kíséred el. Csak erről Ő még nem tud.
- Sziasztok!- köszöntél illedelmesen, mikor lejöttél a lépcsőn az étkezőbe. Szüleid már a reggelijüket fogyasztották.
- Szia Kincsem!- érkezett a köszöntés apádtól egy ölelés kíséretében.
- Szia Kiscsillag.- kaptál egy puszit a buksidra anyukádtól.- Ülj le és egyél valamit.- kínált anyukád a finomságokkal.
- Hogy-hogy ilyen korán keltél Kincsem? Ma nincs suli.- kérdezett édesapád.
- Tudod arra gondoltam...- mosolyogtál- hogy... elmehetnék veled dolgozni.- bökted ki végül.
- Jaj, kislányom. Annyi dolgom van. Most nem érek rá. Majd legközelebb. Meg különben is a fiúk comeback-jét kell megterveznünk.- mentegetőzött a ház ura.
- Na de apuuuuciiiii!!!! Kééééérrrrlllleeeeeekkk!!!!~- nyafogtál neki- Megígérem, hogy csendben leszek. Beülök a sarokba és néma csendben figyellek titeket. Ha akarod még levegőt sem veszek.- néztél rá boci szemekkel, amitől tudtad, hogy úgyis elolvad.
- Jaj kislányom. Ne nézz így!
- De appuuuccciii!!~- kontráztál rá.
- Na jól van! Egye fene!- adta be a derekát- De aztán egy árva mukkot sem!
- Juuppiii!!! Egyet sem!- kacsintottál rá, majd megpusziltad.
Elkészültetek majd elindultatok a cég felé. Már a portán leálltál beszélgetni a portással. Téged mindenki ismer már ott. Egész kiskorod óta ott dolgozik az apukád és Te is oda jársz. Szeretnek.
- Kiscsillag! Gyere! Nem érünk rá.- utasított szigorúan apád.
- Jó jó.- köszöntél el a portástól és beszálltál apukád mellé a liftbe.
Fent a fiúk nagy örömmel fogadtak. Hogy kikről van szó? A híres MBLAQ együttes tagjairól. Kiskölyök korod óta ismered Őket. Olyan mintha 5 bátyád lenne. Sokszor mennek el hozzátok ebédre, elkísérnek a családi kirándulásokra. Nagyon kedveled Őket egytől egyig. Apád is szereti Őket, még ha néha kiabál is velük. De a fiúk ezért nem haragszanak. Szóval olyanok vagytok, mint egy nagy család.
- ________! Szia!- ugrottak a nyakadba, amit "apátok" a hátatok mögül nézett végig.
- Sziasztok!- köszöntél vissza, mikor végre hagytak levegőhöz jutni- Hallom valami comeback a láthatáron.- ugrattad Őket.
- Igen, így van. Smoky Girl. De psszt! Ez még szigorúan titkos.- árulta el Joon.
- Oh... értem.- kacsintottál rá.
- Kiscsillag! Akkor ahogy megbeszéltük.- szólt közbe apád- Be a sarokba.
- Tessék? Sarokba? Egy ilyen szép lánynak nincs helye a sarokban.- csattant fel Mir.
- Mir, Te ne szólj bele. Nekünk most nagyon sok dolgunk van. _______ csak hátráltatna.- magyarázkodott édesapád.
- De a sarokban olyan rossz! Én utálok ott lenni! Különben is ha _______ nem jöhet ki onnan akkor én nem vagyok hajlandó dolgozni!- makacsolta meg magát a Maknae.
- Mir ne csináld már!- szólt rá Seungho.
- De csinálom!- csücsült le melléd a sarokba.
- Te hülye vagy.- súgtad neki oda mire Ő csak mosolygott.
- Na jól van! Gyertek ide.- intett apád.
- Talán mégsem.- válaszolta az előbbire cinikusan a fiú.
- Köszönöm.- mosolyogtál rá miközben oldalról átkaroltad és egy puszit nyomtál az arcára.
A megbeszélés lassan haladt, persze miattad. Sokszor szóltál közbe, sokszor nevettétek el.
- Nem tudom. Eddig oké, de a klip másik része milyen legyen.- gondolkozott hangosan G.O.
- Mondjuk lehetne olyan, hogy ilyen neonos ruhákban sötétben táncoltok! Az olyan menő! Egyszer láttam olyat a TVben. Nagyon jó.- lelkesedtél.
- Jó jó. Nyugi van. Levegőt azért vegyél.- nyugtatott gúnyosan Thunder- Ez nem is rossz ötlet.
Majd folyt tovább az értekezés. Végül sikerült meggyőzni a "menedzser urat" arról, hogy ez így nem is olyan rossz. A megbeszélés végén apád magatokra hagyott, mert még volt néhány elintézésre váró ügye.
- Aztán vigyázni rá! Nem megrontani!- adta ki az utasítást a srácoknak.
- Ugyan! Mi? Soha!- nevettek fel.
- Na jól van. Sziasztok.- köszönt el.
Magadra maradtál 5 fiúval. Nem féltél semmitől, hisz ismered Őket, bajod nem lehet. Gondoltad naivan. Délután 5 felé járt már az idő. Sokat hülyéskedtetek, viccelődtetek, nevettetek. Ha velük vagy mindig fáj a hasad a sok nevetéstől és az idő csak úgy röpül hatalmas szárnyaival. Apránként szivárogtak haza a srácok. Először G.O hagyta el a társaságotokat, majd Seungho, Őt követte Thunder és végül Joon.
- Meddig maradsz?- kérdezted érdeklődve Mir-t.
- Még gondoltam gyakorlok egy kicsit. A zenében a részemet jól be kell gyakorolnom. Kicsit nehezen megy... Meg aztán a táncot is meg kéne már végre tanulnom.- számolt be terveiről- És Te?
- Hm... igazából ráérek. Megvárhatlak?
- Ha van hozzá kedved akkor persze.- mosolygott rád.
- Akkor ezt megbeszéltük.- kacsintottál rá egy huncut mosoly kíséretében. Mir-re sosem úgy néztél, mint egy báttyra, mint ahogy a többiekre. Veled egyidős volt, ugyan olyan szórakozott, csintalan, mint Te.
Belekezdett a gyakorlásba. Te csak ámultál-bámultál azon, hogy hogyan pörög a nyelve. Persze szokás szerint Ő sosem elégedett magával, ha erről van szó. Végül sikerült meggyőznöd, hogy nagyon jó. Cserébe megajándékozott egy csodálatos dologgal. Ezt a dolgot nagyon ritkán csinálja és csak nagyon különleges emberek társaságában. Énekelt neked. Mivel Ő rap-er tőle nem megszokott a jó hang, az hogy énekel. Egy lassú szerelmes szám részletét énekelte el neked.
- Mamám! Ez gyönyörű volt!- maradt tátva a szád.
- Csukd be!
- Mit?
- A szádat.- lépett oda hozzád majd álladnál fogva becsukta az említett testrészt. Nem lépett el tőled azonnal. Közel voltatok egymáshoz. Orrotok majdnem összeért. Csak bámultatok egymás szemébe. Ah azok a gyönyörű szemek.- gondoltad. Majd lassan közelíteni kezdett ajkaival a Te ajkaidhoz. Megcsókolt. Csókja érzéki volt. Nem tolakodó de határozott. Majd hirtelen ellökted magadtól.
- Jézusom! Mit csinálunk?- néztél rá ijedten.
- Bocsáss meg. Ne haragudj. Az én hibám. Nem fordul elő többet.
- Jó jó semmi. Felejtsd el. Folytassuk a gyakorlást.- terelted a témát vissza, eredeti medrébe.
Most a tánc gyönyörű művészete volt a soros. Kétszer végignézte azt a videót amit a többiekről készített, míg Ők táncoltak, majd nekiállt Ő is. Egész jó a memóriája, nagyon könnyen tanul. Jó a mozgása is.
- Nem jössz?- kérdezte.
- Hová?
- Táncolni. Tanítok neked néhány egyszerű lépést.
- Végül is... Bajom nem lehet belőle...- mentél bele az ötletbe kicsit bátortalanul.
- Na, gyere csak.- fogta meg a kezed- Nem lesz nehéz. Itt vagyok és segítek.
Az Oh Yeah! című számukra esett a választás. Viszonylag az tűnt a legkönnyebbnek. Csak a refrént vettétek át. Mikor már tényleg nem ment- sajnos a tánchoz nagyon fa lábaid vannak- mögéd állt és úgy segített a mozgásban. Biztonságot nyújtó erős karjai közt könnyebben ment a mozgás. Forott körülöttetek a levegő. Szíved egyre jobban vert, Mir gyorsabban vette a levegőt. Majd az "erotikusabb" részeknél szorosan egymáshoz simulva táncoltatok. Feneked ágyékához nyomtad és érezted éledező férfiasságát. Kicsit megijedtél de nem álltál meg. Füledben hallottad ahogy az éltető levegőért kapkod. Keze egyre lejjebb csúszott derekadról a combodig. Mikor vége lett a számnak szembe fordultál vele és már távolodtál is volna el de Ő a derekadat szorosan megfogta és nem engedett. Megcsókolt. Csókja édes volt és lágy. Hirtelen megfogalmazódott benned valami. Nem tudtad szavakba önteni. Talán szereted vagy csak kívánod? Nem tudtad eldönteni. Lassan- még mindig csókolózva- elindultatok az asztal felé. Felültetett rá és újra megcsókolt. Majd elhagyta ajkaidat elengedett és eltávolodott Tőled. Megijedtél. Talán Ő nem szeretné, vagy talán Te túl erőszakos voltál.
- Ne félj, nem megyek messzire.- lépett oda az ajtóhoz.- Csak bezárom...- nevetett fel, mikor meglátta az arcodat.
- Hahaha- nevettél szarkasztikusan- Nagyon vicces. Már azt hittem, hogy nem akarod.
- Jaj, ne mondj ilyet. Erre várok már mióta. Kedvellek. Nagyon kedvellek.- vette arcodat puha kezeibe.
- Én is.- próbáltad lesütni szemeidet.
- Hát akkor meg?! Nincs itt semmi baj.- csókolt meg újra, forrón. Még mindig az asztal tetején ültél. Lábaiddal körbefontad derekát. Elhagyta ajkaidat és elindult lefelé nyakadon. Levette a felsődet és melleidet árasztotta el forró csókjaival. Mindeközben Te a pólója alatt felsőtestét simogattad. Érezted a combodnak értetett hatalmas férfiasságát. Ő már készen áll. Elkezdted kigombolni farmerját és lerángatni róla azt. Vékony ujjaiddal végigsimítottál érzékeny pontján amitől megremegett. Majd magadról is levetted a nadrágodat. Végül már csak a fehérneműk maradtak. Mir a sajátját csak szimplán letolta de a Tiédet apró puszik kíséretében szedte le. Majd váratlanul beléd hatolt mire egyet felnyögtél. Picit állt benned, hogy barátkozz az érzéssel. Eközben csókjaival nyugtatott. Elkezdte benned a mozgást. Minden lökésre aprókat nyögtél. Tetszett neki, hisz ez egy jelzés volt számára, hogy jól csinálja. Elváltak ajkaitok, Te fejedet ráhajtottad vállára miközben Ő nyakadat csókolgatta, meg-megszívta apró nyomokat hagyva ezzel puha bőrödön. Tempóját fokozta.
- El... fogokh... mennih...- nyögte hangosan.
- Csakh... egyh...- nyögted alatta a fél mondatot amit nem tudtál befejezni.
- Jól... van... édesh... értelekh...- vette gyorsabbra a tempóját, majd feneked alá nyúlt, masszírozta azt, egy aprót megemelt ezzel elérve tested legmélyebb, legérzékenyebb pontját. Egyre erősebbeket lökött rajtad. Végül már nem bírta és egy hangos nyögés kíséretében elélvezett és beléd eresztette forró magját amitől téged is elkapott az orgazmus. Felemelte fejedet és mélyen megcsókolt, míg lökött néhányat rajtad, hogy kiélvezzétek a gyönyör utolsó hullámait is. Lihegve távozott szerelembarlangodból.
- Gyönyörű volt.- súgta mély hangján füledbe, amitől megremegtél.- Szeretlek.- érkezett a tömör vallomás.
- Én is.- ölelted át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése