Taemin POV.
Egy kis összejövetelt tartottunk, barátainkkal, az MBLAQ-el. Megünnepelve mindkét banda come back-jét. A két csapat amúgy is nagyon jóban van egymással. Már délután elkezdtük a készülődést. Key és Jonghyun elmentek bevásárolni, mi pedig hárman a lakást takarítottuk. Miután a többiek hazaértek elkezdődött a fűzöcskézés. Nagy volt a sürgés-forgás a konyhában, annak érdekében, hogy minél hamarabb készen legyünk. Nagyon izgatottan vártuk vendégeinket.
Eközben az MBLAQ lakásában:
- Biztos, hogy jó vagyok így?- kérdezte aggódva Mir.
- Mir, basszus! Nem díjkiosztóra megyünk! Különben is már harmadszor öltöztél át.- rivallt rá Joon.
- Jól van na! De milyen?
- Nagyon jó. Csak induljunk már!- sürgette a legfiatalabbat Seungho. Ezzel el is indultak.
SHINee-ék háza táján:
- Jajj Umma! Kérlek igyekezz! Mindjárt itt vannak és még hárman nem voltunk a fürdőben.- kopogtam be idegesen Kibum-hoz a fürdőbe.
- Jólvan, jólvan...- jött ki fején egy törülközővel és dereka köré tekerve egyel.- Nem kell mindig gorombáskodni.
- Uuutááálooook Maknae lenni!!!- dörömböltem az ajtót, mikor Minho besuhant előttem és bezárta azt.
- Jajj ne mondj ilyet!- mosolygott rám az előszoba kanapéjáról Onew.
- De mondok! Te könnyen vagy! Te vagy mindenhol az első.... És én? Én, pedig mindenhol az utolsó...- duzzogtam.
Miután végre én is elkészültem lassan megérkeztek vendégeink. Rég nem találkoztunk a szóban forgó csapattal, hisz a sok munka... De akkor sem gondoltam volna, hogy ennyire fogok örülni a látogatásuknak. Főleg egy valakiének. Igen. Mir hiányzott a legjobban. Miután köszöntöttük egymást Onew mindenkit bevezetett a nappaliba. Míg helyet foglaltak Key kihozta a frissítőket.
- A-a, kicsit Taemin!- csapott a kezemre Umma- Te még nem ihatsz alkoholt.
- Na neeeee! Ne csináljátok! Most komolyan?!- háborodtam fel.- Ilyen a világon nincs...- vágódtam el a kanapén.
- Jó akkor a pohár széléről lenyalhatod.- engedte meg Appa.
- Az nem kell.- vágtam rá durcásam és toltam el a felém nyújtott üveget.
- Jaj de szigorúan fogjátok a Ti kis kincseteket.- szólalt fel Seungho.
- Mi csak nagyon féltjük.- magyarázkodott Jonghyun.
- Aha...- flegmáskodtam.- Oda ne rohanjak...
- Hogy beszélhetsz így velünk? Mi mindent megteszünk, hogy boldogan élj, hogy ne essen semmi bántódásod! És ez a hála?!- sértődött meg Key.
- Azt hiszem Bummie, egy kicsit túlreagálod.- szólalt fel félve Onew.
- Hát persze! Te is csak fogd ennek a kis hálátlannak a pártját!
- Jaj drága, én nem úgy gondoltam. De talán igazuk van... Már felnőtt a mi kis Minnie-nk.
Umma fújt egy nagyot majd tudomást se véve a történtekről kiment a konyhába. Appa utána igyekezett. Így hárman maradtunk a vendégeinkkel.
- Ne haragudjatok rá... Csak megjött a havibaja.- viccelődött Minho, amire mindenki hevesen felnevetett. Már igazán semmi kedvem nem volt ehhez az egész estéhez. Kibum minden kedvemet elvette. Ezt észre is vette rajtam Mir. Megbökdöste az oldalamat, majd a fejével az erkély felé bökött. Egyből értettem mire gondol. Felállt majd szép csendben semmi feltűnés nélkül követtem.
- Mi a baj, Tökmag?
- Jaj ne kezd már Te is... Te tudod a legjobban, hogy milyen a legfiatalabbnak lenni.
- Tudom hát. De az én "szüleim" nem ilyen szigorúak.
- Jó neked...- odasétáltam a korláthoz és összefont karokkal támaszkodtam rá, majd fejemet is a karjaimra hajtottam, így néztem az éjszakai fényekben úszó Szöult és a csillagokat. Kicsit hűvös volt már, így este 9 felé.
- Jó ég, Te remegsz!- rémült meg Mir. Majd egy lépéssel mögöttem termett és hátulról átkarolt. Hirtelen valami furcsa melegség fogott el. De nem csak a testének melege, hanem valami más. Valami belső melegség. Nem tudtam mi az. Talán még bele is pirultam, mert égni éreztem az arcomat. Majd lassú mozdulattal megfordultam. Ő nem engedett ki a karjai közül. Én csak bámultam hatalmas gesztenyebarna szemeibe. Oh.. azok a szemek. Teljesen elvesztem bennük.
- Jobb már?- kérdezte, mire feleletem csak egy gyenge bólogatás volt.
Néhány perccel később arra lettem figyelmes, hogy fejünk egyre közeledik egymáséhoz. Kínosan közelebb és közelebb. Furcsa bizsergés járta végig testemet. Nem tudtam mit teszek. Nem tudtam megálljt parancsolni. De talán nem is akartam. És mikor már majdnem megtehettük volna, jött az eget rengető üvöltés drága Ummám gyönyörű ajkai közül:
- Asztalhoz!!!!- ijedten szétrebbentünk majd bementünk és helyet foglatunk az asztalnál. Nem sok falat ment le a torkomon. Csak az tudott a fejemben járni ami nemrégiben történt kint az erkélyen.
- Jól vagy?- hajolt oda hozzám Key.- Olyan sápadtnak tűnsz. Alig ettél valamit.
- Jól vagyok, nincs semmi bajom!- vágtam oda neki mélyeket fújtatva.
- Biztos?- tette a kezét a homlokomra- Nem lehet, hogy az előbb odakint megfáztál?- aggodalmaskodott tovább.
Már nem bírtam, nagy ricsajjal toltam ki a székem és felálltam.
- Elegem van! Értitek? Elegem van abból, hogy állandóan kisgyerekként kezeltek! Már nem vagyok óvodás! Vegyétek már észre! Megfolytatok a túlzott gondoskodásotokkal. Kibum- fordultam felé- ha neked pedig túlzottan gondoskodhatnékod van akkor fogadj örökbe egy gyereket vagy csinálj egyet valakinek és azt ápolgasd!- vágtam oda neki a csípős megjegyzést. Mondandóm közben mindenki csendben figyelt, nekem pedig egy kósza könnycsepp szökött ki szememből. Mikor végeztem a "beszédemmel" beviharoztam a szobámba. Nem törődtem senkivel. Nem érdekelt, hogy Key-t vérig sértettem, az sem zavart, hogy a vendégek előtt. Elegem volt. Ekkor nyílt ki a szobám ajtaja. Rémülten kaptam fel a fejem, hogy megnézhessem ki zavart meg csendes magányomban. Nagy meglepetésemre Mir volt az.
- Bejöhetek?- kérdezte halkan.
- Már bent vagy.- válaszoltam hűvösen. Nagyot nyelt és leült mellém az ágy szélére.
- Ne haragudj. Nem akartalak letorkollni.- fordítottam felé a fejem.
- Semmi baj. Megértelek. De kérlek nézd el nekik. Csak szeretnek, és féltenek.
- De nem kell.- fakadt ki belőlem- egyszerűen annyira akarnak rólam gondoskodni, vigyázni rám, hogy már lassan megfojtanak. De tudod, már annyira csak megszokásból csinálják mindezt, hogy ha kérdeznél tőlük valami személyeset rólam, tuti nem tudnák rá a választ. Azt sem tudják ki volt az utolsó szerelmem... Egyáltalán, hogy én valaha voltam szerelmes valakibe... Csak görcsösen ragaszkodnak a pici Minnie-hez. De az már rég nem én vagyok....- sóhajtottam egy nagyon mélyet.
- Jól van. Nincs semmi baj.- karolta át a vállamat. Jóleső érzés futotta végig testemet. Mi lehet már megint ez?- Ne is foglalkozz velük. Menjünk ki fejezzük be a vacsorát.- javasolta.
- Nem. Én nem szeretnék most velük lenni. Ne haragudj.
- Semmi baj. Akkor tudod mit? Inkább mesélj nekem.- kacsintott rám- Ki a Te nagy szerelmed?- mosolygott vidáman.
Na és akkor ez volt az a nagyon kínos csend ami következett. Én egy hatalmasat nyeltem, talán még Ő is meghallotta, azután pedig megállás nélkül a földet fixíroztam és a kezeimet tördeltem.
- Valami rosszat kérdeztem?- fordult hozzám tapintatosan.
- Nem dehogy is... csak...- féltem, hogy mit szólna hozzá, ha csak úgy a semmiből előállítok azzal, hogy: Azt hiszem Mir Te vagy az.... és attól is tartottam, hogy ő hogyan viszonyul hozzám...- Kedvelsz engem hyung?- szegeztem neki az egyenes kérdést.
- Tessék?- illetődött meg- Ez most hogy jön ide?
- Csak válaszolj.- még életemben nem voltam ilyen határozott.
- Persze. Különben nem lennék itt. De ezt most nem értem.- nézett rám hatalmas szemeivel értetlenül.
A francba is Taemin... mit gondoltál? Majd egyből szerelmet vall. Nagyot sóhajtva folytattam:
- És mennyire? Ennyire?- mutattam kezeimet széttárva, mutatva ezzel a mértéket.
- Nem.- mondta halál komoly ábrázattal, mire nagyon megrémültem, majd elmosolygott.- Eeennnnyiree!!!- tárta hatalmasra karjait, és megölelt. Irultam-pirultam a karjai közt és egy idő után már kínosan jól éreztem magam erős karjai között.
- Naaa, hyung! Eressz el!!- ficánkoltam vidáman a szorításában.
- Nem-nem!- ekkor mindketten az ágyra dőltünk. Valahogy úgy tornáztuk magunkat, hogy Ő fölém került.
- Innen nem menekülsz. Agyon foglak szeretgetni.
- Jajj nee! Már Te is....- nyögtem fel.
- Ahogy akarod- kezdett lemászni rólam- El is mehetek, ha szeretnéd.
- Ne! Hyung! Várj!- ragadtam meg a karját. Fogalmam sem volt, hogy mit cselekszek. Csak megtettem. Visszarántottam magamra és egy lágy, érzelmes csókba vontam.
- Ne haragudj... Csak...
- Mondd már ki Taemin.- kérte.
- A fenébe is Bang CheolYong szeretlek.- sütöttem le szemeim.
- Végre! Erre vártam már hónapok óta, hogy végre észrevegyél és bevalljad magadnak és nekem is.
- Tessék?- pislogtam rá értetlenül.
- Én is szeretlek Te kis Tökmag.- kócolt bele a frizurámba, mintha ez a kijelentés olyan hétköznapi dolog lenne. Egyet fintorogtam cselekedetére de már szóhoz sem tudtam jutni, mert ezúttal Ő invitált, az előzőnél jóval vadabb, csókba. Kezei lassan a ruhám alatt kezdtek el kutakodni. Kicsit meghőköltem az ismeretlen érzéstől.
- Baj van? Nem akarod?- fogta vissza magát.
- Nem-nem, nincs semmi. Csak tudod... én még nem voltam se fiúval se lánnyal együtt úgy... és...
- Értem. Semmi gond. Majd óvatos leszek.- suttogta a fülembe amitől összerezzentem, majd a szavai megerősítése képen beleharapott egyet a fülcimpámba. Lassan végignyalt nyakamon, míg hosszú ujjai a testemet fedezték fel. Bebarangolta velük az egész hátamat és hasamat. Majd óvatosan lefektetett az ágyra és fölém kerekedett. Lehúzta rólam a pólómat, majd a saját ingét is levette. Néhány pillanatig csodáltuk egymás alakulgató felsőtestét, majd tovább folytatta a kényeztetésemet. Újra visszatért a nyakamhoz. Gyengéden szívta, harapta, nyaldosta a bőrt rajta. Kezei eközben a farmerom övénél jártak, majd megszabadított tőle. Nyelvével egyre lejjebb haladt, egészen a mellbimbóimig. Körkörös mozdulatokat végzett rajta, harapta, szívta, míg teljesen meg nem keményedett. Mindeközben kéjes nyögések hagyták el ajkaimat. Mire észbe kaptam már mindkettőnkön csak egy boxer volt. Ekkor változtattam a felálláson. Mir fölé hajoltam, majd a meglepett rap-ert mélyen, forrón megcsókoltam. Ezután elszakadtam tőle és méretes dudorán végighúztam ujjaimat, amibe beleremegett. Majd egy egyszerű mozdulattal lerántottam róla a textil anyagot. Egy ideig szemeztem hatalmas hosszával majd egy kaján mosoly kíséretében végignyaltam azon. Először hegyével kezdtem el játszani, majd fokozatosan többet és többet engedtem be a számba. Nyelvemmel játszadoztam férfiasságán, néha szívtam is rajta egyet-kettőt. Hangos nyögések hagyták el paradicsom vörös ajkait. Csípőjét finoman mozgatta alattam, ezzel is gyorsabb tempóra ösztönözve engem. Már közel járt a végéhez.
- Taemin! Neh...!- próbált meg elhúzni, hogy ne a számba élvezzen. De elkésett. Nagyokat nyelve engedtem magamba élvezetét.
- Hyung! Fincsi vagy!- mosolyogtam rá csintalanul. Majd megnyaltam ajkaimat és újra megcsókoltam. Nyelvem bejárta szája minden részét. Majd ekkor hirtelen fordított a helyzeten. Újra alatta feküdtem.
- Nincs síkosítód?- kérdezte.
- A-a.- csóváltam a fejem.
- Gondolhattam. Mindegy. Megoldjuk.- ekkor két úját a számba vezette. Én pajkosan játszadoztam velük. Majd kivette azokat és elkezdődött az igazi móka. Leszedte a fehérneműmet és széttárta a lábaimat, befészkelte magát közéjük és elkezdte az előkészítést. Finoman csinálta vigyázva minden mozdulatával. Először egyik ujját vezette belém. Megremegtem alatta a furcsa érzéstől. Lassan mozgatta bennem végtagját, majd mikor úgy vélte eléggé tág vagyok másik ujját is beengedte az előző mellé. Fokozatosan gyorsabban mozgott bennem. Mindig más szögből próbált megközelíteni. Egyszer csak éreztem valamit, valami édes bizsergést az egyik lökésnél, majd a következőnél.
- Ah... Hyungh... ohtth... aahhh...!- nyögtem fel. Ekkor kivette belőlem ujjait és váratlanul vezette belém merev hosszát. Lassan mozgott, hogy szokjam az érzését. Később egyre fokozta tempóját. Mindeközben ajkaink egymás ajkait bűvölték bele-bele nyögve a csókokba.
- Min... mindjárt... el...- nem tudtam befejezni a gyönyörtől. Nem jutottam szóhoz. De ekkor még nem sejtettem, hogy még közel sincs itt a vége.
- Éhn.. éhn ihs...- ekkor leállt a mozgással és kicsúszott belőlem. Megijedtem. Talán valami rosszat tettem vagy mondtam? Lefeküdt mellém és magára vonszolt. Megemeltem a csípőmet és újra belém ereszkedett. Lassan kezdtem el meglovagolni. Egyre nehezebben vettem levegőt. Fejemet hátraszegve nyögtem a nevét az éjszakába. Kezeit derekam köré fonva segített a tempóm tartásában és fokozásában.
- Olyanh... gyönyörűh vagy... olyanh jóh... látnih, ahogy... rajtam élvezkedsz... ahhh...!- préselte ki magából.
- Ahhh....! Hyunghh!!!- nyögéseimmel ajándékoztam meg. Majd újra leállított még a vége előtt és lesegített magáról. Négykézláb állított és figyelmeztetés nélkül hatolt belém. Még jó, hogy fogta a derekam, mert már alig volt erőm tartani magam. Most már nem szórakozott. Határozott és gyors lökésekkel sodort mindkettőnket a gyönyör felé. Ha ez nem lett volna elég, jobb kezét merev férfiasságom köré fonta és csípőjének ütemében húzta, masszírozta. Majd egy erős lökése után csillagokat látva élveztem kezére. Néhány ütem után Ő is követett, belém eresztve élvezetének mézédes váladékát. Fáradtan rogytunk le egymás mellé az ágyban.
- Isteni voltál, édes.- nyomott egy csókot fejem búbjára miután magához húzott és betakart.
- Köszönöm Neked.- suttogtam, majd megcsókoltam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése