Csábításból jeles (Onew&Key [SHINee]) YAOI!!!!
Hűvös őszi délutáni idő váltotta fel, a viszonylag meleg délelőtti időjárást Szöulban. Jinki a szobájában ücsörgött a laptopja előtt és a legújabb albumuk számain dolgozott. A csapat többi tagja a városban lófrált. Igaz aznap megtehették, hisz szabadnapjuk volt. Bár a Leader mégis serényen dolgozott; ki más ha Ő nem... Annyira belefeledkezett a munkájában, hogy azt sem vette észre, mikor társa megérkezett.
Key levette pomponos sapiját és kabátja ujjába gyömöszölte, felakasztotta a fogasra, majd cipőjétől is megszabadult. Belebújt otthoni papucsába és bevitte a szatyrokat a konyhába. Boltban volt. Vett néhány hozzávalót a vacsorához. Miután kipakolt Onew szobájába vette az irányt, gondolta, hogy ott fogja találni. Bekukucskált az ajtón de mikor látta, hogy Onew még erre sem reagált bement és hátulról átölelte Őt.
- Jesszusom!- kapkodott levegő után Jinki.- A frászt hoztad rám Kibum!
- Ne haragudj hyung, de annyira belemerültél a laptopodba, hogy észre sem vetted, hogy megjöttem.- szabadkozott a fiatalabb.
- Semmi baj.- nyomott válaszul egy puszit Key arcára.- Többiek?- fordult vissza Onew a gépéhez.
- Öhm... Taemin és Minho azt hiszem moziban, Jonghyun-t pedig a főnök hívatta.
- Oh értem.
Kibum leült Onew mellé egy puffra és kíváncsian nézte az idősebbet, hogy mit csinál.
- Hyuuung! Játszunk!- ragadta meg hirtelen ötlettől vezérelve Jinki karját. Az idősebb hirtelen felnézett rá.
- Jaj Bummie! Nem érek rá. Ezt még ma be szeretném fejezni.- utasította vissza, mire egy szomorú és egyben durcis díva arckifejezés volt a válasz.- Sajnálom.- mosolygott rá kedvesen majd újra a munkájába temetkezett.
Key trappolva kivonult a szobából. A konyhában készített magának egy jó adag forró zöld teát. A kinti hűvös szél egy kicsit átfújta a testét. Jól esett felmelegednie. Picit rosszul esett neki, hogy szeretett hyungja visszautasította. Őt sosem szokta senki sem visszautasítani. Ezen a gondolaton egy kicsit felidegesítette magát. De azonnal támad egy tökéletes terve. Egy fél óra elteltével újra besétált a szobába.
- Hm, próba cseresznye.- motyogta agában majd felkuncogott.
- Áh Kibum. Visszatértél?- vigyorgott rá Onew.
- Ühüm. És Te már végeztél? Játszhatunk?
- Sajnos még mindig rengeteg a dolgom. Nem hiszem, hogy ma tudok veled játszani. De azt javaslom várd meg Minho-ékat, Ők biztos szívesen játszanak veled.- kacsintott.
- De ahj...! Én VELED szeretnék JÁTSZANI!- emelte ki kissé a szavakat majd szintén duzzogva kiviharzott.
Jinki nem értette a a fiatalabb viselkedését. Igazán megérthette volna Kibum, hogy most nem ér rá, mert sok a dolga. Sosem tudott kiigazodni a fiún. Egy tengerhez tudta volna hasonlítani. Van mikor hullámzik, de csak úgy finoman, szinte simogatja, nyaldossa az embert a hullámaival; van mikor csendben van és elül, nem tesz semmit; és van mikor úgy háborog, hogy majd kiönt, tajtékzik, minden lesöpör, lerombol, tönkre tesz. De pontosan ezt szerette benne Onew. Kiszámíthatatlan. Mindig meg tudja lepni. Az Ő nyugodt, mindig vidám természetébe Ő ad egy kis színt. Nem tudott mást tenni, mint vállat vont és folytatta tovább eddigi tevékenységét.
Key a nappaliban ült a kanapén és a televíziót bámulta. Ez is a terve része volt.
- Igazából még csak most jön majd a java! Majd megtudod Lee Jinki, hogy kivel szórakozz!- forralta mesterien kidolgozott ördögi tervét Kibum.
Key óvatosan a szobaajtóhoz lopakodott, majd hirtelen benyitott. Persze Onew ebből megint nem vett észre semmit.
- Végeztél már?
- A-a.- csóválta meg a fejét Jinki miközben le sem vette tekintetét a monitorról.
- Akkor megvárlak.
- Tedd azt.
Kibum letette formás kis popsiját az ágyra és úgy figyelte hyungja minden egyes mozdulatát.
Onew érezte, hogy Key figyeli de nem tudott mit tenni ellene.
Key belekezdett tevének megvalósításában. Jobb kezével megtámaszkodott az ágyon a háta mögött, míg bal kezét nyakáról a hasán át a combjáig vezette le. Eközben halkan aprókat nyögött és Jinki nevét szólította. Kezével újra bejárta az előbb megtett utat. Onew felvont szemöldökkel pillantott rá. Nem arra a látványra számított ami fogadta. Key kipirosodott arccal félig csukott pillákkal hüledezett az ágyán. Ajkai cserepesre voltak száradva és pihegve vette rajtuk a levegőt. Nagyot nyelt a látványra, és megszólalt:
- Mi a baj, Key?
- Meleg van.- nyögte kéjesen a fiú.
- Ha szeretnéd lejjebb vehetem a fűtést.- térdepelt fel Kibum mellé az ágyra.
- Megtennéd?- nézett fel rá bizakodóan a fiatalabb.
- Érted bármit, Édes.- búgta szinte már az ajkaira.
- Akkor játszunk?- csillant meg Key szeme.
- Nem.- nyomott egy puszit Onew Key ajkaira, majd a radiátorhoz ment és lejjebb tekerte a fűtést.
Ezután visszaült az asztalhoz és újra a zene és a dalszövegek világában találta magát.
Key nem adta fel egykönnyen. Jinki mögé settenkedett, hátulról átkarolta és fülét kezdte el puszilgatni és harapdálni.
- Mi... a... Key? Mit... mit csinálsz?- habogott-hebegett Onew.
- Én?- suttogta kéjesen a fülébe Key- Elkezdem a játékot.- kuncogott majd folytatta Onew füleinek cincálását.
- N-nem szabad. Most nem! Kérlek...- lehámozta magáról kedvesét, mire Ő visszafoglalta az ágyat.
Talán ismét a melegre hivatkozva vagy csak a terv részeként, de Key sorra vette le magáról a ruhadarabjait. Először a pólója alá siklottak be kecses kezecskéi végül a földön landolt a felsője. Eközben halkan nyögdécselt és szerelme nevét suttogta. Már az övét is kikapcsolta és a nadrágján keresztül kezdte el izgatni magát. Néha-néha egy hangos nyögés is elhagyta immáron megduzzadt ajkait.
Onew már rég nem tudott a dalokra koncentrálni. Szeme sarkából látta minden egyes mozdulatát párjának. Mikor Key magához nyúlt odalent is, szinte egyszerre szakadt fel belőlük a sóhaj. Onew lassan megfordult a széken és Kibum felé vette az irányt. Key derekánál kétoldalt térdelt fel, majd a nyakánál fogva felhúzta a fiatalabbat és az ágy háttámlájának nyomta.
- H-hyung... Mi a baj?- nyöszögte Key.
- Direkt csinálod ezt?- kérdezte fújtatva Jinki.
- Mit?- értetlenkedett Kibum.
- Teljesen felhúztál!- dörzsölte neki a csípőjét Kibum hasának.
- Oh... ah...- Key kajánul elvigyorodott. Elérte a célját.
- Te gaz csábító! Most bűnhődni fogsz!
- De jó! Akkor játszunk?- incselkedett az idősebbel.
- De még mennyire!- egyből Key duzzadt és kiszáradt ajkaira kapott.
Éhesen falták egymást. Onew most világosodott meg, hogy egész eddig erre ment ki a játék. Szó mi szó már elég régen élvezhették ilyen közelről egymás társaságát. Nagyon sok volt a munkájuk és szinte aludni sem volt idejük, nem, hogy szeretkezni. De úgy látszik Key éhsége már akkora volt, hogy ez nem érdekelte és megtalálta a módját, hogy megszerezze azt amit már oly régóta nélkülöznie kellett. Persze Onew sem tudta volna tagadni, hogy mennyire kívánta már szerelmét. Érezni akarta az Őt körülvevő, ismerős, szűk és édes forróságot, hallani akarta azokat az apró nyögéseket és bélyegeket szeretett volna kedvesétől a nyakán és a hátán.
Egymás szájába lihegtek és egymásból vették a levegőt, semmi áron nem voltak hajlandóak elszakadni egymástól. Onew Key combjait járta be kezeivel, míg a fiatalabb Jinki pólója alatt kutakodott. Most, hogy ennyi comebackjük volt, ennyi tánccal, Jinki eléggé kigyúrta magát. Persze ezt a nyilvánosság elől roppant jól titkolja. Még a tagok sem igen tudnak róla. Egyedül Key, és emiatt büszkének érezte magát. Örült, hogy a fiú csakis az övé.
Lassacskán megszabadultak minden ruhadarabjuktól. Meztelenül vonaglottak egymáson, csókolgatták és cirógatták a másik testét ott ahol csak érték. Eközben duzzadt férfiasságuk egymást súrolták ezzel is kisebb nyögéseket kiváltva mindkettejükből. Onew Kibum mellbimbóit kényeztette ajkaival és nyelvével. Finoman körzött bimbói körül, megrágcsálva azokat. Eközben Key kicsiny kezei Jinki férfiasságát masszírozták. Kéjes nyögések lepték be az egész szoba csendjét. Lassan kezdtek beleunni az előjátékba így Onew a szekrényéhez lépett és síkosítót vett ki belőle. Gyorsan visszaaraszolt párjához és akait vette birtokba. Gyengéden masszírozta nyelvével szerelme izmát. Mindeközben kezével lepattintotta a doboz tetejét. Csókjukat megszakította és kezébe nyomott a csúszós anyagból. Összedörzsölte tenyereit, majd merevségét kezdte el masszírozni vele. Key kipirulva és lihegve nézte végig a műsort. Onew a maradék anyagot Key felsőtestére kente és gyengéden masszírozta.
Végül egy mély és heves csók kíséretében jobb kezével Kibum bejáratánál körzött. Egy hirtelen mozdulattal belevezette egy ujját. A fiatalabb fájdalmasan nyögdécselt alatta. Hiába már rég érezhette ezt.
- Lazulj el Bummie.- csókolgatta nyugtatóan párját Jinki.
- Jóh.- bólogatott válaszul hevesen.
Lassacskán engedett a szorításából és sikerült még néhány ujjával lazítania. Mikor megfelelően felkészültnek vélte szerelmét kezébe vette merev hosszát és apránként bevezette Key nyílásába. Key már meg sem próbált a fájdalommal foglalkozni, gondolataiban minduntalan az járt, hogy végre érezheti magában ezt az ismerős, forró és lüktető részt. Nem tartotta magát féken egyre hangosabban nyögte szerelme nevét a sötét éjszakába. Csak úgy vergődött kedvese alatt. Fejét hol oldalra hol hátra vetette, kezeivel bejárta az idősebb egész testét végül formás fenekén állapodott meg, azt markolgatta forró mancsaival.
Onew kezdett fáradni. Lassú és mély tempót diktált. Igyekezett minden lökésével a fiatalabb szemei elé csillagokat varázsolni. Csókokkal lepte be Kibum porcelán fehér bőrét. Néha még aprókat bele is harapott. Ezután váratlanul megállt a mozgásban.
- Ehjajhh... mmm....?- nyöszögött Key. Valószínűleg a megállás okát szerette volna megtudni.
Mire észhez térhetett volna már Onew ölében találta magát méghozzá háttal a fiúnak.
Jinki feltornázta magát ülő helyzetbe és az ölére emelte a szinte eszméletlen Kibum-ot. Végül háttal neki kötött ki.
- Mozogj Bummie, drága.- susogta a fülébe karcos hangján majd ráfogott a férfiasságára.
Abban az ütemben mozgatta kezét, amiben Key lovagolta meg őt. Key Jinki lábain támaszkodott és úgy mozgatta testét az idősebben. Onew apró puszikat hintett Key nyakára, gerincére és egész hátára.
Tempósan kergették maguk előtt a gyönyört. Már tényleg nem sok kellett egyikőjüknek sem.
- Aaahhhh..... h-hyuungghh.... aooohhhh...- nyögte Key.
- Mondd a nevemh...!- kérte az idősebb.
- O-ohhh O-onew... hyuunghh... Énh... mindjárt ahhhhh.....
Mivel régen nem érezhették egymást így hamar eljött a csúcspont és még édesebb volt a beteljesülés öröme.
Key-t élesen lélegezve találta meg a mézédes öröm. Teste megremegett és a lepedőre és Jinki kezére spriccelte forró, fehér nedvét. Onew egy nagy morranással teljesült be. Háta megfeszült, fejét hátraszegte, olyannyira, hogy be is verte a kobakját, kezét pedig még inkább rászorította szerelme férfiasságára. Magját kedvese belsejébe lövellte.
Hangosan kapkodtak mindketten a levegő után. Mikor valamelyest rendeződtek bennük a dolgok leszálltak egymásról és lefeküdtek az ágyra.
- Szóval Bimmie ki volt éhezve.- nevetett Key képébe Onew.
- Csak azt ne mondd, hogy Te nem!- vágott vissza a díva.
- Én ilyet nem mondtam! Gyere menjünk el zuhanyozni.
- De hyuuung! Én nem akarok.- nyavalygott Kibum.
- Pedig muszáj lesz. Nekem még a munkát is be kéne fejezni.
- Egyszer komolyan elzárom a gépedet!- fenyegetőzött Kibum.
- Rendben. vont vállat a vezető- De én akkor is megyek zuhanyozni. Majd gyere Te is.- ezze a fürdőbe vette az irányt.
Persze Key nem követte. Sőt. Mire Onew végzett, Kibum már az édes álmát aludta. Onew betakargatta, befejezte a dolgát, majd melléfeküdt, átkarolta és elaludt Ő is.
Halloween Party K-Pop módra (Taemin [SHINee])
Már nagy sürgés-forgás uralkodott el a SHINee dormban, hisz mindenki nagy sebbel-lobbal készült az idei Halloween-i ünnepségre. Ezt minden évben megrendezik. Az idei szervezők az MBLAQ tagjai. Tavaly Mir nyerte a "pary csúfja" címet. Félreértés ne essék, itt mindig azt díjazzák aki a legrondább vagy legijesztőbb jelmezt ölti magára. És a nyertes az, akinek be kell vállalnia, hogy a következő évi mulatságot Ő és a csapata rendezik meg. Ez egy elég rangos esemény a K-Pop világában de erről nem sok külsős tud. Itt megjelenik az "Idolvilág" színe-java.
Te barátoddal, Lee Taemin-nel mész erre a kis bulira. Már a második alkalom, hogy büszke kísérője lehetsz az énekesnek. Te is velük együtt készülődsz az eseményre. Egy kicsit feltuningolt középkori boszorkánynak a jelmeze mögé bújsz. Rövid, csipke, koromsötét miniszoknyát vettél fel, egy sötétkék magassarkúval a lábadon. Hátadra, a hűvös időre tekintettel, egy bársony, bokáig érő szintén sötétkék leplet terítettél. Hosszú, sötétbarna hajadat, laza loknikba göndörítetted, melyek enyhén omoltak rá vállaidra. Szemhéjadra gyenge füstös sminket varázsoltál, míg ajkaidra vérvörös rúzst kentél fel. Még seprűd is volt kellékként.
- Milyen gyönyörű az én boszim!- nyomott egy cuppanóst arcodra párod.
- Köszönöm.- karoltad át oldalról.
- Nem megyünk?- kérdezte Taemin.
- Szerinted kire várunk?- néztél rá felvont szemöldökkel.
- A Mindenhatóra?
- Hát ki másra?- nevettetek fel.
- Haha nagyon viccesek vagytok!- jött a szobából a sértődött hang.- Egyébként is __________ a kékhez mióta illik a vörös rúzs?- kötött már megint beléd.
- Hm. Most óta. Amúgy meg nem tök mindegy?! Halloween van vagy mi a szösz... Csak gyertek mááár!- dobtad le magad a kanapéra Taemin mellé.
Lassan kisétált a szobájából Jonghyun és elétek állt.
- Jaaaj de édeees Naruto! Nagyon jó a jelmezed!- dicsérted meg.
- Tényleg jó lettél, hyung.- csatlakozott hozzád Minnie is.
- Köszönöm.- ezzel Ő is helyet foglalt mellettetek.
Lassan Jinki is kivánszorgott a kuckójából.
- Jesszusom! Freddy! Most álmodok? Jaj ne vigyél eeel!- baromkodont kedvesed.
Mindenki csak nevetni tudott rajta. Ezek szerint Onew jelmeze is jóra sikeredett. És végül Key is megjelent.
- Oh... ez... ez... olyan zöld.- próbáltad visszafogni a nevetést kisebb-nagyobb sikerrel.
- Hyung jó lettél Te is!- biztatta Őt is Taemin.
- Na most, hogy mindenki megvan indulhatunk is. Minho a helyszínen csatlakozik hozzánk.- közölte Jonghyun.
A kocsiban újabb emlékezetes pillanatok születtek amiken nagyokat kacagtatok. Lassan meg is érkeztetek egy igen kísérteties házhoz. Egy apróbb habozás után végül úgy döntöttetek, hogy a ház belsejét is szemügyre veszitek. Mikor beléptetek az ajtón egy Sikolynak öltözött alak fogadott Titeket.
- Sziasztok! Rég láttalak benneteket. Kerüljetek beljebb. Nem harapunk, csak egy kicsit.
- Seungho? Te vagy az?- kérdezett rá Onew.
- Hát ki más?- vette le nevetve fejéről a maszkot a házigazda.
- Rég láttalak.....- Onew leragadt Seungho-nál.
Így már csak négyen folytattátok az utatokat. Elindultatok a nappali felé, ahol még több vendég sorakozott. A tömegben felfedezted az F(x)-es barátnőidet és láttad, hogy a Secret is megjelent. Kicsit odamentél hozzájuk és társalogtál velük. Ha a szemed nem csalt akkor azt láttad, hogy Jonghyun épp a BEAST-es DooJoon-nal társalgott, Key U-Kiss Kevin-jével ütötte el az időt míg Taemin a Super Junior maknaejával beszélgetett. Utadat párod felé szeretted volna venni de közben Yongguk megállított.
- ________ de rég láttalak. Nagyon csinos vagy. Így nem fogod megnyerni a bált.- kuncogott.
- Köszönöm. Nem is az volt a cél.- világosítottad fel.
- Kár. Idén mi vagyunk a zsűri. Majd találkozunk a pontozásnál.- mosolygott rád és tovább állt.
Mire eljutottál volna Taemin-hez addigra egy újabb személlyel állt le eszmét cserélni, név szerint Baro-val. Úgy gondoltad inkább nem zavarod meg Őket így elbattyogtál a bárpulthoz és kértél valami frissítőt. Már talán e negyedik italodat fogyaszthattad mikor megláttad a tömegben Minho-t. Nem volt rajta semmi különös felszerelés csak egy műtős ruha. Biztos a forgatásról maradt rajta. Összeszedte a fiúkat majd hozzád vezette Őket.
- Szia _________.- köszönt az elbűvölő mosolyát mellékelve.
- Szia Minho.
- Milyen eddig a buli?- érdeklődött az újonnan érkezett.
- Nem nagy szám...- válaszolta Key.
- Mit hallanak füleim? Valaki leszólj a bulinkat?- lépett körötökbe LeeJoon.
- Szevesz LeeJoon!- pacsizott le vele egyből Jonghyun.- Rég láttunk. Hogy halad a filmed?
- Jaj a kis pornós!- csúszott ki Taemin száján.
- Hééé nem vagyok pornós!- kapta fel a vizet egyből a megszólított.
- Tudom én. Csak belekóstoltál a szakmába, nem baj az!- heccelte tovább az idősebbet.
- Jaj Te gyerek! Most hagyd abba míg szépen mondom! Az csak egy jelenet a filmben...- szabadkozott tovább Joon.
- Jól van, tudom mi a szitu. Csak szívom a véred.- lökte oldalba Taemin Joont.
- Jéééé és tényleeeg!- nevette fel Onew a poénon. A kis Drakulának és a többieknek is lassan leesett a nevetség tárgya és Ők is jóízűen kacagtak.
- És Minho, Te minek öltöztél be?- kérdezett rá a másik házigazda.
- Én? Háát... Igazából Frankeinsteinnek.- mosolygott a fiú.
- De hát Ő nem is így nézett ki.-értetlenkedett Jonghyun.
- Tudom. Én a jóképű változata vagyok.- húzta ki magát büszkén Minho.
Erre megint kitört mindenkiből a nevetés. Még beszélgettetek egy keveset aztán Joon lassan magatokra hagyott titeket. Az este folyamán a fiúk a táncparkettet is meglátogatták. Taemin téged is felkért de nem igazán volt kedved magas sarkúban ropni. Így megint a bárpultnál kötöttél ki egy pohár alkohollal a kezedben. Ahogy nézted a táncoló és vihorászó tömeget és sorra döntötted magadba az italt kezdtél egyre jobban elszédülni. Friss levegőre volt szükséged így az erkély felé vetted az irányt. Mikor kiértél a betonból lévő, szépen kifaragott korlátnak dőltél és úgy kémlelted a sötét éjszakát. Nem kellett hozzá sok idő, hogy meglásd mi áll a ház mögött. Egy temető. Ezt sem gondoltad volna, hogy egy ilyen hely mellett rendezik meg a bulit. A kíváncsiságod eluralkodott feletted, így az oldalsó lépcsőn vigyázva lelépdeltél és a sírok közé ballagtál. Nézegetted, tapogattad az emlékműveket, majd mikor elfáradtál leültél egyre és csak csendben figyelted a kihalt temetőt.
- Mmmegharaplaaak!- érkezett szorosan a füled mögül a morgás.
- Te atya Úr Isten! Taemin, neked elmentek otthonról! A szívbajt hoztad rám, Te lüke!- kaptad a mellkasodhoz a kezedet és próbáltad rendszerezni légzésedet.
- Ne haragudj, szándékos volt.- kuncogott.
- Ne röhögj! Ezt mg visszakapod!- majd melled alatt összefontad kezeidet és neki háttal visszaültél a sírra.
Így teltek a percek, csendesen egymás mellett. Tudtad és érezted, hogy melletted van de nem fordultál meg felé.
- Még mindig haragszol?- kezdte el gyengéden cirógatni karodat.
- Talán.- vontál vállat.
- Ne haragudj rám!- fohászkodott.
- Fogd be vagy békává varázsollak!- fenyegetted meg.
- Rendben, legyen. De akkor utána csókolj is meg.
- Ugyan miért tenném?
- Mert a mese szerint akkor herceggé változok.- hallottad a hangján, hogy mosolyog.
- Hát mindenhogy Te jössz ki jól?
- Úgy látszik.- kisebb hatásszünet- Haragszol még?
- Eddig se haragudtam! Rád nem lehet.- fordultál vele szembe.
- Akkor megnyugodtam.- csókolt meg.
Visszagondoltál a mai nap mókás jeleneteire és belemosolyogtál lágy csókotokba.
- Mi az?- kérdezte kíváncsian Minnie.
- Csak örülök, hogy a barátnőd lehetek.
- Szeretlek.- és ezzel egy újabb, ezúttal szenvedélyes csókba hívott.
Forró nyelveitek egymás szájában vívtak a dominanciáért, amit végül Taemin szerzett meg. Gyengéden masszírozta nyelvével tiédet. Eközben kezét derekadra vezette és közelebb vont magához. Lassan elvált puha ajkaidtól és arccsontodat, állad vonalát végül nyakadat lepte be becéző csókjaival. Fejedet kissé hátraszegve élvezted ahogy perzselő nyelvével kényezteti nyakad fedetlen bőrét. Mindeközben Te hátát simogattad és apró sóhajokkal jutalmaztad munkálkodását. Kezeit hátadra tette, majd lefektetett és föléd kerekedett. Mikor fejed hozzáért a sír hideg kőlapjához, feleszméltél.
- Taemin.- toltad el magadtól mellkasánál fogva.
- Igen, Kicsim?- nézett rád kérdően.
- Ezt... ezt lehet, hogy nem itt kéne... Nem egy temetőben és nem egy síron...
- Miért? Legalább egy újabb extrém hely. Felírhatnánk a listára.
- Még vezeted a listát?
- Hogyne vezetném.- nevetett.
- De nem. Ezt most komolyan mondom. Tényleg nem itt kéne. Menjünk be a házba és nézzünk körül az emeleten. Biztos van üres szoba.- javasoltad.
- Hát legyen.- ekkor kézen ragadott és szélsebesen maga után húzott a házba.
Már nagyon oda lehetett, ha ennyire sietős volt. A házban csend volt, mindenki a zsűri pontozását figyelte. Nesztelenül fellopóztatok az emeletre és körbenéztetek a szobák között. Volt ahonnan nem félreérthető hangok szűrődtek ki.
- Héééé ez nem On...
- Gyere Minnie, ez üres!- szóltál párodnak.
- Meg mernék esküdni, hogy Onew hyung hangját vagyis... nyögéseit? hallottam az ajtó előtt.
- Nem szép dolog hallgatózni!- nevelted meg.
- De én nem is...- kandikált kifelé az ajtón.
- Taemiiin!- szóltál rá erélyesebben.
Te már az ágyon feküdtél, cipőidet ledobtad a köpenyeddel együtt. Beharapott ajkakkal, magad mellett megpaskoltad az ágyat. Taemin nem bírt ellenállni a látványnak, így bezárta az ajtót és melléd telepedett. Végül onnan folytattátok ahol abbamaradt.
Húsos és puha párnáidat vette birtokba mézédes ajkaival. Finoman falta testnyílásodat. Kezeivel ruhád cipzárjához kalandozott, amit egy egyszerű mozdulattal le is húzott. Meztelen hátadat kezdte el cirógatni hosszú ujjaival. Eközben Te zakóját már le is varázsoltad róla és már az inge gombaival babráltál. Egy pillanatra sem váltatok el egymás ajkaitól. Puha nyelvével kényeztetett. Mindeközben Te a hasán lévő kockáit rajzolgattad körbe vékony és kecses ujjaiddal. Majd Ő kényelmesen elhelyezett téged az ágyon és befészkelte magát a lábaid közé. Kihasználva az alkalmat, míg nem vagytok egymás szájában, lecsúsztatta rólad falatnyi jelmezedet. Tovább folytatta munkálkodását. Arcodról megint letért nyakadra. Gyengéden harapdálta, szívogatta és nyalogatta vékony bőrödet. Néha megtalálta egyik erogén zónádat. Mikor ahhoz ért forró ajkaival hangosan nyögtél egyet és hátát karmoltad. Lassan lejjebb halad égető csókjaival megtalálva ezzel két formás domborulatodat. Ügyes kezeivel kicsatolta az elöl csatolós melltartódat és tovább folytatta kényeztetésed. Eközben Te a nadrágjának a gombjával és cipzárjával bajlódtál. Néha hozzáért kezed merevedő férfiasságához. Azokban a pillanatokban Ő szisszent fel apróbbakat. Mikor leügyeskedted nadrágját, alsóját keresztül kezdted el ingerelni ágaskodó hímtagját. Erre egy apróbb morranással jelzett vissza. Ő eközben melleidet kényeztette, hol kezében tartva azokat, hol ajkai közé fogva bimbóidat. Addig nem hagyott békédet, míg mindkét mellbimbód égnek nem állt. Azok után nyelvét lassan levezette hasadon egészen a bugyidig. Fekete, csipke tangádat fogaival húzta le rólad és egy egyszerű mozdulattal félre is dobta a többi ruha mellé. Végül kíváncsi ajkaival visszatért felhevült testedhez és szeméremdombodat lepte el puszikkal. Ujjaival megbizonyosodott róla, hogy még nem vagy teljesen elázva, szóval lehet folytatni a kényeztetést. Puha ajkai közé fogta csiklódat és érzékien elkezdte azt nyalogatni, harapdálni, húzkodni. Minden egyes érintésétől kirázott a hideg és tested egy apróbbat megrázkódott. Nem bírtad hang nélkül hagyni az eseményeket, így kisebb nyögések hagyták el telt ajkaidat. Nem nagyon bírtál magaddal, ezért Taemin hajába túrtál és egy érzelmes csókba húztad fel magadhoz. Eközben cselesen egyik kezeddel a bokszerét is lerángattad róla, így kényelmesebbé téve kisebbik énje helyzetét. Taemin széjjelebb tolta lábaidat, majd elhelyezkedett köztük. Egy nagy levegőt vett, Te egy biztató pillantást vetettél felé és ezzel bejáratodhoz irányította férfiasságát. Néhányat körzött nyílásodnál majd végül óvatosan, vigyázva elmerült forróságodban. Végre magadban érezted teljes lüktető hosszát. Lassan kezdte el benned a mozgást. Minden lökésnél nyögések sokasága hata el szátokat. Egyszerűen megőrjített az érzés, mikor hosszú tagját érezted falaid között csúszni. Tempója fokozatosan váltott gyorsabbra.
- Meghőhrjítehszh... aahhh...- nyögted alatta.
- Imádlakh... babyhh....áááhhhjj...- harapott enyhén válladba.
Egymás nyakát és vállát puszilgattátok, míg Te kezeiddel hátát karistoltad gyengéden. Egészen addig folytattátok ezt, míg el nem találta benned azt a bizonyos pontot.
- Igeeehnhh oohhhh....- sikítottad az éjszakába a hirtelen jött jó érzés hatására.
Taemin csak morogni tudott, mint egy állat. Nem bántad, Te így szeretted Őt, a Te kis állatodat. Nyakán kiduzzadtak az erek az erőlködéstől. Kéjesen és őrjítő lassúsággal nyaltál végig rajtuk. Mozgása már a tetőponton volt. Lábaidat a lehető legjobban széttártad, hogy minél jobban hozzád férjen. Testnedveitektől síkos testek egymáson cuppogva csúszva mozgott az éjszaka csendjét ezzel is színesítve. Egy óriási nyögés kíséretében Taemin beléd lövellte forró magját de a mozgással még nem állt le. Egy hosszú csókba forrtatok össze, míg még mindig mozgott feletted. Téged is elért a gyönyör édes hulláma. Hátad megfeszült, tested megremegett, gyűrűid összehúzódtak. Még néhányat lökött rajtad kedvesed de végül elhagyta szerelembarlangod. Pihegve melléd feküdt és betakart.
- Húh... Ez isteni volt, Életem.- nyomott egy puszit orrod hegyére.
- Ebben egyet értek.- mosolyogtál majd közelebb kúsztál hozzá.
I hate You, but I love You! (Niel [Teen Top])
- Nem érdekelnek a kifogásaid!- üvöltötted barátod képébe.
- Nem hiszlek el, hogy állandóan hisztizned kell. Egyszer ez nem jó, máskor az nem felel meg! Rinyagép vagy!- üvöltötte vissza az ingerült fiú.
- Még Te beszélsz?- kaptad fel még jobban a vizet- Elvárod, hogy mikor hazaérsz tisztaság fogadjon, meleg étel és én. De Te semmit sem teszel! Gondolj csak vissza! Mikor voltunk utoljára bárhol is?! Nem azt kérem, hogy minden este puccos éttermekben vacsorázzunk és hotelokban aludjunk... Csak egy kis romantikus séta a parton vagy egy mozi! Olyan nagy kérés ez? Hülye tuskó!- vágtad hozzá még utoljára.
- Igen elég nagy kérés, mert ha nem tudnád énekes vagyok és igen elfoglalt. Ezt vállaltad 2 évvel ezelőtt! Tessék!
- Én tudom jól, hogy mit vállaltam, de ez már rég nem az! Tudod mit?! Fordulj fel! Gyűlöllek!!!!- kiabáltad utána, hisz Ő már az ajtóban állt.
- Hasonló szépeket Neked is!- ezzel kirántotta az ajtót és kiviharzott rajta. Akkorát csapódott a falap, hogy még a ház falaival együtt Te is beleremegtél.
Duzzogtál, toporzékoltál egy sort, majd bánatodban felhívtad legjobb barátnődet és megkérted, hogy hadd mehess át hozzá egy kicsit beszélgetni.
- Imádom Niet de közben gyűlölöm is, amiért ilyen. Hisz tudod nagyon jól, hogy régen sokkal másabb volt.- ecsetelted barátnődnek a történteket.
Szürke színű kanapéján ültél, lábaidat feneked alá húztad, kezedben egy bögre teával, amit barátnőd készített neked. A lány melletted foglalt helyet, veled szembefordulva. Ő is egy bögre, gőzölgő gyümölcsteát szorongatott kezeiben. Csendben figyelt. Hagyta, hogy hadd engedd ki magadból az összes bánatodat és dühödet. Majd mikor ezt megtetted Rajta volt a sor, hogy valamiféle tanácsot adjon Neked.
- Először is nagyon sajnálom, hogy így alakult. Én is elég régóta ismerem Danielt és elég nehéz elhinnem Róla, hogy egyáltalán kiabált Veled. Én azt mondom, hogy várj egy kicsit. Büntesd azzal, hogy nem szólsz hozzá, nem készítesz vacsit meg ilyenek. Na meg persze ágyba sem bújsz Vele- kuncogott.- Majd kiköltözteted a kanapéra. Azt úgysem bírják sokáig. Hidd el utána térden álla kér bocsánatot.- kacsintott.
- Hát nem is tudom... Nem nagyon lenne szívem...
- Megbántott? Rosszul esett? Akkor meg ne hezitálj!- adta ki a parancsot barátnőd.
- Jó-jó. Lehet, hogy igazad van. Egy próbát megér.
Rászántad magad és végül meg is tetted, amire a barátnőd ösztönzött. Mikor hazaértél magadnak készítettél vacsorát, de egy morzsával sem többet annál, ami számodra elég lenne. És a kanapén is megágyaztál kedvesednek.
- Szia Drágám!- lépett be az ajtón Niel, úgy mintha délelőtt mi sem történt volna.
- Hello.- üdvözölted röviden.
- Ma mi lesz a fincsi vacsi?- kérdezte tenyereit összecsapva.
- Hm, nem tudom.- vontál egyszerűen vállat.
- T-tessék?- nézett rád értetlenül.
- Hát én már ettem, szóval Te is azt eszel amit csak szeretnél.
- De ez mégis mit jelentsen?
- Semmit. Nem volt kedvem főzni. Nagyon elfoglalt voltam ma.- játszottál cinikusan a nappali közepén.
- Ahhhaaaa... És kinek van itt megágyazva?- kérdezett rá a lényegre Niel.
- Neked. Mostantól idekint fogsz aludni. Remélem nem kényes a hátad.- intettél Neki, majd bevonultál a hálószobába.
- Hééé! Várj! Ezt ugye nem gondoltad komolyan?- még bentről hallottad, hogy morog egy sort majd a lámpa fénye elaludt és vele együtt Ti is nyugovóra tértetek.
Ez ment napokig. Nagyon nem szeretted látni, ahogyan Daniel szenved. A Te szíved is beleszakadt ebbe az egészbe, éppen úgy, mint az Övé. De nem voltál hajlandó engedni. És a legnagyobb baj az volt, hogy Ő sem igazán volt az a "megadom magam" típus. Szóval a napok csak teltek. Úgy gondoltad nem ártana kimozdulni, így a barátnőiddel elmentetek egyet plázázni.
Eközben Niel-lel:
- Haver mi van veled? Rosszabb vagy, mint a mosott szar? De már napok óta! Figyelj oda jobban!- szúrta le Nielt a lábáról C.A.P.
- Jól van, ne haragudj, hyung. Jobban figyelek.- ígérte meg Niel, majd folytatódott a táncpróba.
Ígéretét sorra szegte meg a fiatalabb, hisz egymás után tévesztette el a lépéseket.
- Mi a baj, Daniel?- kérdezett rá már L. Joe is.
- Semmi. Túlélem.- legyintett a megszólított.
- Nem döngölheti a barátnőjét, tuti az a baja.- nevetett fel pimaszul Changjo.
- Elhallgass!- förmedt rá Niel.
- Jójójójó! Nyugalom! Niel, nyugodj le, Te pedig fejezd be az idétlenkedést! Legközelebb szappannal mosom ki a szádat! Remélem értve vagyok!- lépett közbe a Leader.- Mára szerintem ennyi elég. Menjünk haza.
- Ne de tényleg mi a baj, hyung?- kérdezte meg a mindig kíváncsi Ricky is.
- Ahj...- fújta ki a levegőt Niel.
- Nekünk elmondhatod!- veregette vállon Chunji.
- Hát igazából az van, hogy... hogy __________ most vagy szakított velem, vagy csak szüneteltei a dolgot. De nem főz, nem is takarít és még a hálóból is kirakott...
- Jaj szegény pára.- sajnált meg C.A.P.- És mivel érdemelted ezt ki?
- Azt hiszem, hogy elhanyagoltam. Múltkor azt vágta a fejemhez, hogy már nem is emlékszik rá, hogy mikor voltunk együtt bárhol is. Moziba vagy csak szimplán sétálni.
- És erre Te?- követte feszített figyelemmel az eseményeket a kis Maknae.
- Én? Én azt mondtam, hogy nincs rá időm, mert elfoglalt vagyok és mikor összejöttünk, Ő tudta nagyon jól, hogy mit vállal.
- Ájjájjájjájjáj....- csóválta meg a fejt Chunji.- Ez egy nagyon rossz válasz volt, ugye tudod? Ezt haver, rendesen elszúrtad...
- Tudom.- hajtotta le a fejét megbánóan.- De lövésem sincs, hogy hogyan hozhatnám helyre.
- Tudod a nők, olyanok, mint a virágok. Gondozni kell Őket. Öntözni, hogy ne száradjanak ki; tápot adni Nekik, hogy fejlődjenek; permetezni a leveleiket, hogy megvédje Őket a betegségektől. A nőkkel is ugyan így kell bánni. Hidd el egy kis apróságtól is teljesen odáig lesznek. Csak egy kis bonbon az asztalon, egy szál virág a reggeli mellé, egy romantikus séta, egy filmnézés a nappaliban összebújva. És minden gond elszáll. Hm? Mit mondasz? Gondolkozz el rajta és sürgősen találj ki valamit míg nem késő!- mondta a bölcs szavakat L. Joe.
- Hűűű hyung! Te mióta vagy ilyen bölcs?- nézett kikerekedett szemekkel barátjára Changjo.
Válasza egy vállrántás volt.
- Igazad van. Nagyon szépen köszönöm, Nektek! Azt hiszem van egy ötletem!- ugrott fel örömében Daniel.
Mindeközben Te egészen jól szórakoztál barátnőiddel. Teljesen elszaladt az idő. Épp egy kávézóban ültetek, mikor rápillantottál karórádra ami fél nyolcat mutatott.
- Lányok, nem kéne lassan indulni? Kicsit későre jár. Már sötétedik és nem szeretnék hazafelé furcsa alakokkal találkozni.
- Igazad van. Szerintem is induljunk.- erősítettek meg.
Ezzel hazafelé vettétek az irányt. Gyalog mentetek, hisz közel laktatok egymáshoz, így nem is féltetek annyira. Téged utolsó előttiként "tettek ki". Elbúcsúztál barátnődtől majd befelé vetted az irányt.
Mikor beléptél az ajtón érdekes illatok csapták meg orrodat. Volt abban minden. A tisztaság illata, mivel valaki felporszívózott és felmosott; a frissen mosott ruhák illata is benne volt az elegyben, mert a szárogító kint állt a nappaliban a ruhákkal; és valami most készülő étel illata is keringett a lakásban. Nem értetted mi történik, így hamar beljebb kerültél.
- Szia.- köszöntél hangosan, hogy párod is meghallja.
- Szia Édesem.- jött ki a konyhából Niel.
- Te mit csinálsz?- kérdezted megilletődve, mikor megölelt.
- Ölellek.- motyogta bele a füledbe.
- Nem, nem úgy... hanem most? Mi ez az egész?
- Ja...- lépett egy lépést hátrébb, majd elkezdte megmagyarázni.- A srácok is felvilágosítottak arról, hogy mekkora egy tajparaszt voltam. Figyelj, én tényleg nagyon sajnálom.- hajtotta le a fejét.
- Mekkora egy hülye vagy Te, Ahn Daniel!- nevetted ki.- Annyira gyűlöllek!
- Kár... mert én meg imádlak...- csoszogott be a konyhába.
Gyönyörűen megterített asztal, virággal, behűtött pezsgővel. Ez fogadott Téged, mikor beléptél a konyhába. Szemed szád nyitva maradt.
- Jézusom, ez gyönyörű.- ugrottál a nyakába.
Niel kihúzta a székedet, leültél, feltálalta az ételt és falatoztatok. Finom volt nagyon minden amit eléd rakott. Nagyom meglepődtél, hogy itt mindent Ő készített. Nem tudtad, hogy ilyen jó szakács. Eddig nagyon is jól titkolta...
- Hát ez nagyon-nagyon finom volt. Köszönöm szépen.
-Ugyan. Ne köszönd. Még nincs vége az estének.- mosolygott rád, széles mosolyával.
- Mit tervelsz?- nézted ahogyan a mosogatóba pakolja a szennyest.
- Semmi különöset. Csak meg szeretném hálálni, hogy vagy nekem. És bepótolni mindent ami eddig kimaradt.
Nem hittél a fülednek. Már nagyon rég hallottál Tőle ilyen szép szavakat. Nagyon jól esett ez a kis törődés. Lassan és csendben a háta mögé lopóztál és hátulról átkaroltad. Egy cseppet összerezzent a hirtelen jött érintésedtől, de miután feleszmélt letette azt, ami a kezében volt és feléd fordult.
- Köszönöm.- suttogtad, míg elmerültél hatalmas sötét szemeiben, amivel Téged fürkészett.
Válasza egy szenvedélyes csók volt. Már olyan rég akartad érezni húsos és puha ajkait. Hiányoztak. Gyengéden falta velük a Te párnáidat. Jobb kezét nyakadra vezette hogy jobban magához húzzon, bal kezével csípődön játszadozott. Gyengéden rámarkolt csípődre és ajkaidtól el nem válva megindultatok a háló felé. Finoman terített le a franciaágyra a puha párnák közé. Lassan elkezdtél pólója alatt kutakodni ügyes kezeiddel. Mindeközben Niel végig az ajkaidat kényeztette sajátjával. Kezedet végigsimítottad enyhén kidolgozott testén. Csókotokon érezted hogy egész teste beleremegett érintésedbe. Kezeit kibújtattad a rövid ujjú pólójából ezzel felszabadítva egész felsőtestét. Mindeközben egy pillanatra sem szakadtok el egymás édes és puha ajkaitól. Niel még mindig az oldaladat simogatja és a melleidet masszírozza ruhán keresztül. Majd elszakadt tőled és megszabadított lenge felsődtől és útban lévő melltartódtól. Nyelvével elkalandozott a nyakad felé. Kezei melleidet masszírozzák. Halk sóhajok hagyják el kívánatos ajkaidat. Nyelvével teljesen bebarangolta egész testedet. Húsos ajkai nyomán szinte felperzselődött a bőröd. Egyre szaporábban vettétek a levegőt. Mindeközben te sem tétlenkedtél. Vékony ujjaiddal hasfalát simogattad. Majd áttértél a hátára. Az élvezet levezetése képpen, amit már most nyújtott neked, hátát karmolásztad, gyengéden belemélyesztetted körmödet. Ez nagyon tetszett neki hisz kéjes sóhajok hagyták el vastag ajkait. Lassacskán lekerültek a maradék ruhadarabok is. Daniel kezeivel belső combodat simogatta. Kirázott az érzéstől a hideg. Kezét nőiességedhez vezette. Érezte hogy már készen állsz. Hogyne álltál volna készen, hisz már olyan régóta vágytál rá. Kívántad. Érezni akartad magadban. Ezzel a kis szünettel nem csak Vele szúrtál ki... Férfiasságát bejáratodhoz vezette, amitől összerezzentél. Akartad. Finoman beléd vezette hosszú merevségét. Hangosan felnyögtél az érzéstől. Végre ennyi idő után magadban érezhetted forró és lüktető tagját.
- Ohhh... Igen... Hadd halljam a hangod...ahhh...- nyögte kéjesen Niel.- Úgy ish... rég hallottahhm...
Már a látványodtól képes lett volna elmenni. Ahogy szemeid résnyire nyitva voltak, ahogy beharaptad az alsó ajkadat és ahogy erős karjaiba kapaszkodtál mind nagyon beindította. Láthatóan nem csak Neked hiányzott. Elkezdte benned az ütemes mozgást. Nem sokáig bírta a kínzást. Hamar gyors tempóra váltott. Hangosan nyögtétek egymás neveit az éjszakába.
- Mé... Még... Erősebbenhh... Ahhhhh... Nieeelllhhh.....- nyögted alatta az élvezettől elvakultan. Nem kellett kétszer kérned. Lábaidat még jobban széttárta de sajnos így sem érte el legérzékenyebb pontodat. Bal lábadat a vállára emelted.
- Ohhhh... Ahhhh.... Ott....- sikítottad a gyönyörtől. Egyre erősebb és határozottabb mozdulatokkal sodort az élvezet határai felé. Majd egy lökésnél a hátad megfeszült, fejed hátraszegted és egy hatalmas nyögéssel elélveztél. Daniel szorításodtól és lüktetésedtől szinte azonnal követett téged. Forró magját beléd lövellte.
Hangosan lihegve feküdtetek egymás mellett.
- Szeretlek.- mondta, majd magához húzott és a fejed búbját csókolgatta.
- É is, Te lökött!- karoltad át, majd egymás ölelésében elaludtatok.
- Nem hiszlek el, hogy állandóan hisztizned kell. Egyszer ez nem jó, máskor az nem felel meg! Rinyagép vagy!- üvöltötte vissza az ingerült fiú.
- Még Te beszélsz?- kaptad fel még jobban a vizet- Elvárod, hogy mikor hazaérsz tisztaság fogadjon, meleg étel és én. De Te semmit sem teszel! Gondolj csak vissza! Mikor voltunk utoljára bárhol is?! Nem azt kérem, hogy minden este puccos éttermekben vacsorázzunk és hotelokban aludjunk... Csak egy kis romantikus séta a parton vagy egy mozi! Olyan nagy kérés ez? Hülye tuskó!- vágtad hozzá még utoljára.
- Igen elég nagy kérés, mert ha nem tudnád énekes vagyok és igen elfoglalt. Ezt vállaltad 2 évvel ezelőtt! Tessék!
- Én tudom jól, hogy mit vállaltam, de ez már rég nem az! Tudod mit?! Fordulj fel! Gyűlöllek!!!!- kiabáltad utána, hisz Ő már az ajtóban állt.
- Hasonló szépeket Neked is!- ezzel kirántotta az ajtót és kiviharzott rajta. Akkorát csapódott a falap, hogy még a ház falaival együtt Te is beleremegtél.
Duzzogtál, toporzékoltál egy sort, majd bánatodban felhívtad legjobb barátnődet és megkérted, hogy hadd mehess át hozzá egy kicsit beszélgetni.
- Imádom Niet de közben gyűlölöm is, amiért ilyen. Hisz tudod nagyon jól, hogy régen sokkal másabb volt.- ecsetelted barátnődnek a történteket.
Szürke színű kanapéján ültél, lábaidat feneked alá húztad, kezedben egy bögre teával, amit barátnőd készített neked. A lány melletted foglalt helyet, veled szembefordulva. Ő is egy bögre, gőzölgő gyümölcsteát szorongatott kezeiben. Csendben figyelt. Hagyta, hogy hadd engedd ki magadból az összes bánatodat és dühödet. Majd mikor ezt megtetted Rajta volt a sor, hogy valamiféle tanácsot adjon Neked.
- Először is nagyon sajnálom, hogy így alakult. Én is elég régóta ismerem Danielt és elég nehéz elhinnem Róla, hogy egyáltalán kiabált Veled. Én azt mondom, hogy várj egy kicsit. Büntesd azzal, hogy nem szólsz hozzá, nem készítesz vacsit meg ilyenek. Na meg persze ágyba sem bújsz Vele- kuncogott.- Majd kiköltözteted a kanapéra. Azt úgysem bírják sokáig. Hidd el utána térden álla kér bocsánatot.- kacsintott.
- Hát nem is tudom... Nem nagyon lenne szívem...
- Megbántott? Rosszul esett? Akkor meg ne hezitálj!- adta ki a parancsot barátnőd.
- Jó-jó. Lehet, hogy igazad van. Egy próbát megér.
Rászántad magad és végül meg is tetted, amire a barátnőd ösztönzött. Mikor hazaértél magadnak készítettél vacsorát, de egy morzsával sem többet annál, ami számodra elég lenne. És a kanapén is megágyaztál kedvesednek.
- Szia Drágám!- lépett be az ajtón Niel, úgy mintha délelőtt mi sem történt volna.
- Hello.- üdvözölted röviden.
- Ma mi lesz a fincsi vacsi?- kérdezte tenyereit összecsapva.
- Hm, nem tudom.- vontál egyszerűen vállat.
- T-tessék?- nézett rád értetlenül.
- Hát én már ettem, szóval Te is azt eszel amit csak szeretnél.
- De ez mégis mit jelentsen?
- Semmit. Nem volt kedvem főzni. Nagyon elfoglalt voltam ma.- játszottál cinikusan a nappali közepén.
- Ahhhaaaa... És kinek van itt megágyazva?- kérdezett rá a lényegre Niel.
- Neked. Mostantól idekint fogsz aludni. Remélem nem kényes a hátad.- intettél Neki, majd bevonultál a hálószobába.
- Hééé! Várj! Ezt ugye nem gondoltad komolyan?- még bentről hallottad, hogy morog egy sort majd a lámpa fénye elaludt és vele együtt Ti is nyugovóra tértetek.
Ez ment napokig. Nagyon nem szeretted látni, ahogyan Daniel szenved. A Te szíved is beleszakadt ebbe az egészbe, éppen úgy, mint az Övé. De nem voltál hajlandó engedni. És a legnagyobb baj az volt, hogy Ő sem igazán volt az a "megadom magam" típus. Szóval a napok csak teltek. Úgy gondoltad nem ártana kimozdulni, így a barátnőiddel elmentetek egyet plázázni.
Eközben Niel-lel:
- Haver mi van veled? Rosszabb vagy, mint a mosott szar? De már napok óta! Figyelj oda jobban!- szúrta le Nielt a lábáról C.A.P.
- Jól van, ne haragudj, hyung. Jobban figyelek.- ígérte meg Niel, majd folytatódott a táncpróba.
Ígéretét sorra szegte meg a fiatalabb, hisz egymás után tévesztette el a lépéseket.
- Mi a baj, Daniel?- kérdezett rá már L. Joe is.
- Semmi. Túlélem.- legyintett a megszólított.
- Nem döngölheti a barátnőjét, tuti az a baja.- nevetett fel pimaszul Changjo.
- Elhallgass!- förmedt rá Niel.
- Jójójójó! Nyugalom! Niel, nyugodj le, Te pedig fejezd be az idétlenkedést! Legközelebb szappannal mosom ki a szádat! Remélem értve vagyok!- lépett közbe a Leader.- Mára szerintem ennyi elég. Menjünk haza.
- Ne de tényleg mi a baj, hyung?- kérdezte meg a mindig kíváncsi Ricky is.
- Ahj...- fújta ki a levegőt Niel.
- Nekünk elmondhatod!- veregette vállon Chunji.
- Hát igazából az van, hogy... hogy __________ most vagy szakított velem, vagy csak szüneteltei a dolgot. De nem főz, nem is takarít és még a hálóból is kirakott...
- Jaj szegény pára.- sajnált meg C.A.P.- És mivel érdemelted ezt ki?
- Azt hiszem, hogy elhanyagoltam. Múltkor azt vágta a fejemhez, hogy már nem is emlékszik rá, hogy mikor voltunk együtt bárhol is. Moziba vagy csak szimplán sétálni.
- És erre Te?- követte feszített figyelemmel az eseményeket a kis Maknae.
- Én? Én azt mondtam, hogy nincs rá időm, mert elfoglalt vagyok és mikor összejöttünk, Ő tudta nagyon jól, hogy mit vállal.
- Ájjájjájjájjáj....- csóválta meg a fejt Chunji.- Ez egy nagyon rossz válasz volt, ugye tudod? Ezt haver, rendesen elszúrtad...
- Tudom.- hajtotta le a fejét megbánóan.- De lövésem sincs, hogy hogyan hozhatnám helyre.
- Tudod a nők, olyanok, mint a virágok. Gondozni kell Őket. Öntözni, hogy ne száradjanak ki; tápot adni Nekik, hogy fejlődjenek; permetezni a leveleiket, hogy megvédje Őket a betegségektől. A nőkkel is ugyan így kell bánni. Hidd el egy kis apróságtól is teljesen odáig lesznek. Csak egy kis bonbon az asztalon, egy szál virág a reggeli mellé, egy romantikus séta, egy filmnézés a nappaliban összebújva. És minden gond elszáll. Hm? Mit mondasz? Gondolkozz el rajta és sürgősen találj ki valamit míg nem késő!- mondta a bölcs szavakat L. Joe.
- Hűűű hyung! Te mióta vagy ilyen bölcs?- nézett kikerekedett szemekkel barátjára Changjo.
Válasza egy vállrántás volt.
- Igazad van. Nagyon szépen köszönöm, Nektek! Azt hiszem van egy ötletem!- ugrott fel örömében Daniel.
Mindeközben Te egészen jól szórakoztál barátnőiddel. Teljesen elszaladt az idő. Épp egy kávézóban ültetek, mikor rápillantottál karórádra ami fél nyolcat mutatott.
- Lányok, nem kéne lassan indulni? Kicsit későre jár. Már sötétedik és nem szeretnék hazafelé furcsa alakokkal találkozni.
- Igazad van. Szerintem is induljunk.- erősítettek meg.
Ezzel hazafelé vettétek az irányt. Gyalog mentetek, hisz közel laktatok egymáshoz, így nem is féltetek annyira. Téged utolsó előttiként "tettek ki". Elbúcsúztál barátnődtől majd befelé vetted az irányt.
Mikor beléptél az ajtón érdekes illatok csapták meg orrodat. Volt abban minden. A tisztaság illata, mivel valaki felporszívózott és felmosott; a frissen mosott ruhák illata is benne volt az elegyben, mert a szárogító kint állt a nappaliban a ruhákkal; és valami most készülő étel illata is keringett a lakásban. Nem értetted mi történik, így hamar beljebb kerültél.
- Szia.- köszöntél hangosan, hogy párod is meghallja.
- Szia Édesem.- jött ki a konyhából Niel.
- Te mit csinálsz?- kérdezted megilletődve, mikor megölelt.
- Ölellek.- motyogta bele a füledbe.
- Nem, nem úgy... hanem most? Mi ez az egész?
- Ja...- lépett egy lépést hátrébb, majd elkezdte megmagyarázni.- A srácok is felvilágosítottak arról, hogy mekkora egy tajparaszt voltam. Figyelj, én tényleg nagyon sajnálom.- hajtotta le a fejét.
- Mekkora egy hülye vagy Te, Ahn Daniel!- nevetted ki.- Annyira gyűlöllek!
- Kár... mert én meg imádlak...- csoszogott be a konyhába.
Gyönyörűen megterített asztal, virággal, behűtött pezsgővel. Ez fogadott Téged, mikor beléptél a konyhába. Szemed szád nyitva maradt.
- Jézusom, ez gyönyörű.- ugrottál a nyakába.
Niel kihúzta a székedet, leültél, feltálalta az ételt és falatoztatok. Finom volt nagyon minden amit eléd rakott. Nagyom meglepődtél, hogy itt mindent Ő készített. Nem tudtad, hogy ilyen jó szakács. Eddig nagyon is jól titkolta...
- Hát ez nagyon-nagyon finom volt. Köszönöm szépen.
-Ugyan. Ne köszönd. Még nincs vége az estének.- mosolygott rád, széles mosolyával.
- Mit tervelsz?- nézted ahogyan a mosogatóba pakolja a szennyest.
- Semmi különöset. Csak meg szeretném hálálni, hogy vagy nekem. És bepótolni mindent ami eddig kimaradt.
Nem hittél a fülednek. Már nagyon rég hallottál Tőle ilyen szép szavakat. Nagyon jól esett ez a kis törődés. Lassan és csendben a háta mögé lopóztál és hátulról átkaroltad. Egy cseppet összerezzent a hirtelen jött érintésedtől, de miután feleszmélt letette azt, ami a kezében volt és feléd fordult.
- Köszönöm.- suttogtad, míg elmerültél hatalmas sötét szemeiben, amivel Téged fürkészett.
Válasza egy szenvedélyes csók volt. Már olyan rég akartad érezni húsos és puha ajkait. Hiányoztak. Gyengéden falta velük a Te párnáidat. Jobb kezét nyakadra vezette hogy jobban magához húzzon, bal kezével csípődön játszadozott. Gyengéden rámarkolt csípődre és ajkaidtól el nem válva megindultatok a háló felé. Finoman terített le a franciaágyra a puha párnák közé. Lassan elkezdtél pólója alatt kutakodni ügyes kezeiddel. Mindeközben Niel végig az ajkaidat kényeztette sajátjával. Kezedet végigsimítottad enyhén kidolgozott testén. Csókotokon érezted hogy egész teste beleremegett érintésedbe. Kezeit kibújtattad a rövid ujjú pólójából ezzel felszabadítva egész felsőtestét. Mindeközben egy pillanatra sem szakadtok el egymás édes és puha ajkaitól. Niel még mindig az oldaladat simogatja és a melleidet masszírozza ruhán keresztül. Majd elszakadt tőled és megszabadított lenge felsődtől és útban lévő melltartódtól. Nyelvével elkalandozott a nyakad felé. Kezei melleidet masszírozzák. Halk sóhajok hagyják el kívánatos ajkaidat. Nyelvével teljesen bebarangolta egész testedet. Húsos ajkai nyomán szinte felperzselődött a bőröd. Egyre szaporábban vettétek a levegőt. Mindeközben te sem tétlenkedtél. Vékony ujjaiddal hasfalát simogattad. Majd áttértél a hátára. Az élvezet levezetése képpen, amit már most nyújtott neked, hátát karmolásztad, gyengéden belemélyesztetted körmödet. Ez nagyon tetszett neki hisz kéjes sóhajok hagyták el vastag ajkait. Lassacskán lekerültek a maradék ruhadarabok is. Daniel kezeivel belső combodat simogatta. Kirázott az érzéstől a hideg. Kezét nőiességedhez vezette. Érezte hogy már készen állsz. Hogyne álltál volna készen, hisz már olyan régóta vágytál rá. Kívántad. Érezni akartad magadban. Ezzel a kis szünettel nem csak Vele szúrtál ki... Férfiasságát bejáratodhoz vezette, amitől összerezzentél. Akartad. Finoman beléd vezette hosszú merevségét. Hangosan felnyögtél az érzéstől. Végre ennyi idő után magadban érezhetted forró és lüktető tagját.
- Ohhh... Igen... Hadd halljam a hangod...ahhh...- nyögte kéjesen Niel.- Úgy ish... rég hallottahhm...
Már a látványodtól képes lett volna elmenni. Ahogy szemeid résnyire nyitva voltak, ahogy beharaptad az alsó ajkadat és ahogy erős karjaiba kapaszkodtál mind nagyon beindította. Láthatóan nem csak Neked hiányzott. Elkezdte benned az ütemes mozgást. Nem sokáig bírta a kínzást. Hamar gyors tempóra váltott. Hangosan nyögtétek egymás neveit az éjszakába.
- Mé... Még... Erősebbenhh... Ahhhhh... Nieeelllhhh.....- nyögted alatta az élvezettől elvakultan. Nem kellett kétszer kérned. Lábaidat még jobban széttárta de sajnos így sem érte el legérzékenyebb pontodat. Bal lábadat a vállára emelted.
- Ohhhh... Ahhhh.... Ott....- sikítottad a gyönyörtől. Egyre erősebb és határozottabb mozdulatokkal sodort az élvezet határai felé. Majd egy lökésnél a hátad megfeszült, fejed hátraszegted és egy hatalmas nyögéssel elélveztél. Daniel szorításodtól és lüktetésedtől szinte azonnal követett téged. Forró magját beléd lövellte.
Hangosan lihegve feküdtetek egymás mellett.
- Szeretlek.- mondta, majd magához húzott és a fejed búbját csókolgatta.
- É is, Te lökött!- karoltad át, majd egymás ölelésében elaludtatok.
Happy Birthday, Taemin! (Taemin [SHINee]) YAOI!!!!
Elfelejtett ajándék...
- Taemin, ide hoznád az üvegemet?- kérdezte Onew hyung, mikor leültem mellé a kanapéra.
- Persze hyung.- álltam fel fáradtan és odalépdeltem az italért.- Tessék.
- Köszönöm.- mosolygott rám a megszokottnál kedvesebben.
Nem tudtam mire vélni de nem törődtem vele. Újra helyet foglaltam. Ekkor másik hyungom szólított meg.
- Taemin, Drága. Idehoznád nekem a törölközőmet, ha szépen megkérlek?- kérte Key.
- Kérj szépen, hyung.- vetettem felé egy huncut vigyort.
- Ej a pimasz mindenedet!- mosolygott- Kééérleeek, kérlek kérlek kérleeek!- aegyozott.
- Rendi.- ezzel felpattantam a helyemről de ez olyan szerencsétlenül sikeredett, hogy teljesen nekiütköztem Jonghyun hyungnak.
Kezeim tompításként magam elé tettem, így érezhettem jól kidolgozott testét. Ujjaim kockáit simogatták. Nagyot nyeltem, majd képzeletben jól pofon csaptam magam, hogy mégis mi a jó francokat művelek.
- Tetszik?- súgta oda egy kihívó mosoly kíséretében.
- M-mi...? Bo-bo-csánat...- Habogva bocsánatot kértem és Key törölközőjéért mentem.
- Tessék.- adtam át neki.
Mire oda értem, hogy leülhetnék Minho foglalta el a helyemet.
- Naaaa hyung! Az az én helyeeem!- hisztiztem.
- Csak volt! Már az enyém!- röhögött.
- Gonosz.- toporzékoltam.
- De ha szeretnéd csücsülhetsz az ölembe.- paskolta meg a térdeit, majd rám kacsintott.
- Idióta...- ma mindenki meg van zakkanva, csak én nem?
Egész nap így ment. Alig hagytak nyugtomat. Minden egyes tánc után engem ugráltattak. Hozzak ezt, vigyek azt, rakjam le emezt, vigyem ide amazt. Kibum-nak még a hátát is meg kellett masszíroznom, mert beáll neki a sok tánctól.
És ha mindez nem lett volna elég, ebédidőben pedig engem küldtek le kajáért. Az ebédlőben persze rettentő hosszú volt a sor. De legalább a büfés néni kedves volt, Ő emlékezett arra, hogy ez a nap miért fontos számomra és kaptam tőle egy ajándék sütit. Lassan visszaballagtam a próbaterembe.
- Nyaaamii!!! Fincsii kajaaa!! Olyan éhes vagyok már!- csapta össze tenyereit Minho.
- Ugye hoztál nekem csirkét?!- mutatott rám Onew szúrós tekintetét mellékelve.
- Természetesen hyung.- mondtam unottan.
- Na azért!- vette ki a kezemből a műanyag dobozt.
- Júúúj süüütiii! De drága vagy, Minnie, hogy hoztál nekem sütit.- vette el a doboz tetejéről az édességemet Jonghyun. Egy puszit nyomott az arcomra és betolta az "ajándékom".
- Hééé... hyung... az... az... eny...- biggyesztettem le ajkaimat.
- Mit mondasz?- fordult felém vigyorogva Key.
- Semmit.
Ilyen tényleg nincs. Komolyan elfelejtették volna, hogy ma van a szülinapom? A csicskáztatással még nincs annyira nagy bajom, hisz azt mindig csinálják de, hogy még annyit sem böktek ki, hogy Boldogot!, ez rosszul esett. Gondoltam, hogy ennél már tényleg nem lehet rosszabb. Tévedtem. Vége lett a próbának.
- Aki utoljára készül el, az gyalog jön hazaaa!- kiabálta Lieder-sshi és már be is húzott a fürdőbe.
Na remek. Már szinte törvény szerű volt, hogy én leszek az utolsó. Lebattyogtam az épület lépcsőjén és a parkon keresztül sétáltam el egészen a lakásunkig. Út közben végig a fiúkon járt az eszem. A legjobb barátaim, szinte már a családom és komolyan elfelejtették a szülinapomat. Nagyon rosszul esett. Pedig én nagyon szeretem Őket.
Mikor hazaértem senki sem volt a lakásban. Furcsa. Pedig Ők autóval voltak. Nem sokat töprengtem, csináltam valami hűsítőt és beültem az ágyamba. Miközben a hideg innivalómat iszogattam tovább gondolkoztam. Már annak a gondolatát is beültettem a fejembe, hogy Ők nem is szeretnek igazán. Ez nagyon rosszul érintett és már lassan el is kezdtem pityeregni. Annyira, annyira, hogy lassan az álom is elnyomott. Csak arra ébredtem, hogy a srácok hazajöttek és nagy zajt csaptak a konyhában. Felültem az ágyamon, felhúztam a térdeimet és átkaroltam azokat. Nem voltam hajlandó kimenni.
Majd a szobám ajtaja lassan kinyílt. Vékony fénysugár szűrődött be, ami megvilágította látogatóm arcát.
- Szia kicsi Minnie. Bejöhetünk?- kérdezte félve Onew.
- Hm.- vontam vállat.
- Na ne legyél ilyen.- szólított meg kedvesen Key, miközben mindannyian leültek körém az ágyra.
- Még én ne legyek ilyen?- kérdeztem ingerülten- Tudjátok, hogy mit tettetek velem egész nap?
- Sajnáljuk. egy kicsit tényleg elszálltunk.- tette a kezét az enyémre Jonghyun.
- Kicsit? Már addig is eljutottam, itt a csendes kis magányomban, hogy már nem is szerettek.- csuklott el a hangom.
- Jaj, Drága! Ne mondj ilyen badarságot.- kezdte finoman Minho- Mindennél jobban szeretünk téged.
Ekkor egy könnycsepp gördült le arcomon. Hát mégis?
- Ne sírj kis Maknae.- törölte le könnyemet Jinki hyung.
- Én... én...- szipogtam- már azt hittem, hogy elfelejtettetek...
- Ez nem igaz. Én még a telefonomba is beírtam.- mutatta vigyorogva mobilját Jjonggie.
- Most pedig odaadhatjuk az ajándékunk?- kérdezte bizonytalanul Kibum.
- Ühüm.- bólogattam sebesen. Nagyon kíváncsi voltam.
Lassan közeledett felém arcával hyungom és a következő amire emlékszem az az, hogy ajkaink egymás ajkain pihennek. Nagyon meglepődtem és el akartam húzódni de nem sikerült. Erősen tartott. Miután elszakadtunk egymástól, kérdően néztem rájuk.
- Lazulj el és élvezd. Ez a Te napod.- utasított Jonghyun hyung egy kaján mosollyal ajkain.
Óvatosan pólóm alá nyúlt és oldalamat kezdte el cirógatni. Eközben Key szemem, arcomat és számat lepte be becéző csókjaival. Onew hyung az övemmel és a nadrágom gombjával bíbelődött. Néha hozzáért kezeivel férfiasságomhoz, amitől kirázott a hideg. Minho a nyakamat és vállaimat puszilgatta, simogatta. Lassan megszabadítottak minden ruhadarabomtól, csak a boxerem maradt rajtam. Vigyázva lefektettek az ágyra majd nem zavartatva magukat előttem szórakoztak. Minho Key-t csókolgatta és vetkőztette, míg Jonghyun Onew-val játszadozott. Én csak tátott szájjal bámultam cselekedeteiket. Azok a forró csókváltások, érzéki érintések és apró nyögések és sóhajok teljesen elvették az eszemet.
- Nézzétek! A mi kis Maknae-nknak tetszik a műsor.- vigyorgott Minho, miközben éledező férfiasságomra mutatott. Szégyenemben azonnal eltakartam a szóban forgó testrészem.
- Naaa. Ne takard el.- kúszott oda hozzám Key.- Hadd lássam...- kuncogott a fülembe, majd ráharapott arra.
Halkan felnyögtem és kezeimet elvettem magam elől. Kibum az alsóm szélébe akasztotta vékony ujjait, majd egy laza mozdulattal levette rólam azt. Borzasztóan szégyelltem magam. Kicsit bele is pirultam, hogy ilyen helyzetben vagyok előttük de a fejemben egyre csak Jonghyun szavai visszhangoztak, lazítani, élvezni. Mikor fejemet félrefordítottam azt láttam, hogy Jonghyun és Minho épp akkor váltottak egy szenvedélyes csókot. Időm sem volt elgondolkozni az eseményeken, mert valami forróságot éreztem meg férfiasságom körül. Mikor odapillantottam azt vettem észre, hogy tövig Key szájában van az egész hosszom. Mély levegőt vettem és elengedtem magam. Mikor látta, hogy készen állok lassan lekezdte fejét mozgatni. Mindeközben Minho az ajkaimat kényeztette, Onew és Jonghyun pedig egy-egy mellbimbómat nyalogatta, harapdálta. Nem bírtam már ki. Halkan nyögdécseltem hyungjaim alatt. Key egyre gyorsabban mozgatta tagom körül kecses ajkait. Minden mozdulattal egyre közelebb sodort a kielégülés felé. Eközben Jonghyun a fenekemet markolászta, Onew a hasamat puszilgatta Minho pedig a nyakamat szívogatta. Hátam ívbe feszült, csípőm megemelkedett.
- Neeh...- nyögtem és el akartam venni hyungom fejét de elkéstem. Forró anyagom a szájában landolt, amit élvezettel ízlelgetett.
- Fincsi.- búgta fülembe- Boldog szülinapot Kincsem.- puszilt meg ajkamon.
Kicsit kifújtam magam és már változott is a felállás.
Onew négykézlábra állított majd az éjjeliszekrénybe nyúlt, ahonnan síkosítót vett elő. Eközben Key alám feküdt és ajkaimat ostromolta, Minho és Jonghyun pedig a nyakamat és hátamat vették célba. Már azt sem tudtam hol vagyok és, hogy pontosan mit is csinálunk. A mámor sűrű köde szállt rá elmémre és teljesen befedte azt. Fenekemnél megéreztem Jinki síkos és meleg ujjait. Lassan körzött bejáratomnál. Vigyázva vezette belém első ujjának első ujjpercét. Nem tett semmit. Türelmesen várta, hogy izmaim lazuljanak. Nagyon erősen koncentráltam, hogy minél hamarabb tudja folytatni. Finoman vezette belém következő ujját is. Kínzóan lassan mozgatta bennem tagjait. Néha ollózott párat bennem, majd végül harmadik ujját is magamban tudhattam. Enyhén behajlított ujjaival mozgott bennem. Minden egyes lükéssel egyre jobban elérve azt a bizonyos pontot. Mindeközben a többiek sem tétlenkedtek. Ott csókoltak ahol értek. Lassan újra elért az édes öröm. Testem megremegett Jinki alatt, majd nedvemet Key alhasára spricceltem.
- Boldogságos szülinapot, kicsi Maknae.- motyogta fülembe bársonyos hangján Leader-sshi, majd rápuszilt érzékszervemre.
Újabb pihenő vette kezdetét. Légzésemet nehezen rendeztem. Alig bírtam felfogni mindazt ami körülöttem történt. Mire újból észbe kaptam már megint a hátamon feküdtem, felettem pedig Jonghyun szorgoskodott. Férfiasságát kenegette síkosítóval. Nagyot nyeltem hossza látványára. Ezt mindet belém fogja rakni? Be fog férni? Kételyeimet azonnal eloszlatta, mivel egyből egy határozott mozdulattal belém hatolt. Egy hangosat nyögve engedtem ki magamból minden fájdalmamat. Lassan mozgott felettem. A többiek most nem szóltak bele tevékenységünkbe, most egy kicsit magukkal voltak elfoglalva. Az egész szoba a nyögéseinktől visszhangzott. Halk csattogás kísérte minden egyes mozdulatunkat, ahogy az izzadt testeink összeérintkeznek. Lábaimmal körbefontam Jonghyun alfelét, hogy még mélyebbre sikerüljön neki hatolni. Egyre gyorsabb tempóra váltott. Láttam ahogy nyakán kiduzzadnak az erek, mikor egy hangos morgás kíséretében belém lövellte izzó nedvét. Lihegve borult vállaimra, míg én erőtlenül leengedtem csípőjéről lábaimat.
- Boldog születésnapot, Kölyök.- mondta, majd megcsókolt.
Néhány másodpercnyi szusszanás után egy újabb menetbe kezdtünk. Ezúttal Minho volt a szerencsés. Szintén négykézláb találtam magamat. Popsimnál megéreztem Minho lüktető merevségét. ez talán még az előzőnél is nagyobb volt. De kétségbeesésre megint nem volt időm. Minho férfiasságom köré fonta hatalmas kezét és lassan mozgatni kezdte csuklóját. Ezzel a tettével elterelte figyelmemet arról, hogy belém hatolt. Először fájdalmasan nyögdécseltem de már egész hamar kezdtem megszokni az érzést. Minho hyung próbálta összeegyeztetni a mozgását. Egyre erősebbeket lökött rajtam és egyre szorosabban fogott rá merevségemre. Ennyi menet után már eléggé el voltam fáradva de Ő nem adta fel. Egyre csak a boldogság felé sodort mindkettőnket. Néhány perc után már szinte csillagokat láttam szemeim körül. Kezeim már nem bírták így az ágyra rogytam, Minho kezébe engedtem nedvem. Izmaimat összerántottam forró tagja körül, amitől Őt is elérte a gyönyör és belém élvezett. Morogva kihúzódott belőlem és mellém feküdt.
- Boldog szülinapot, Nagyfiú!- kócolta össze hajamat.
Nem jutottam szóhoz. Lassan hátamra feküdtem és csak pihegtem. A többiek is apránkét körém gyűltek és úgy feküdtünk az ágyon.
- Ez holnap nagyon fog fájni...- panaszkodtam.
- Nem baj. holnap majd mi fogunk kiszolgálni téged!- mondta Onew.
- Köszönöm.- suttogtam az éjszakába.
- Hát igazából Kibum-nak köszönd. Nagy részt az Ő ötlete volt.- mosolygott Jonghyun.
- Thank You, Almighty Diva. /Köszönöm, Mindenható Díva./
- With pleasure, Dear. /Örömmel, Kedves./
Jót nevettünk az egészen, majd lassan mindannyian álomba szenderedtünk.
Magányos emberek (Kris [EXO-M])
Már fél éve annak, hogy szakítottál a barátoddal. Egyszerűen nem bírtad elviselni. Eleged lett.
3 évig voltatok együtt. Ebből a 3 évből az első másfél év tökéletes volt. Mintha egy tündérmesében érezted volna magad. Párod minden nap meglepett valami aprósággal. Néha csak egy tábla csokival a kedvenc fajtádból, volt amikor egy csokor virággal és megesett az is, hogy egy nyaralással. Aztán a tündérmese kezdett átfordulni rémálommá. Egyre többször kimaradt éjszaka és mikor rákérdeztél sosem adott értelmes választ. Egy darabig tűrted. Egy darabig hittél neki, hogy sok a munka vagy nagy a dugó hazafelé. Aztán volt olyan is amikor már szabályosan hulla részegen állított haza. Nem tudtad mit tegyél. Sokszor magadban kerested a hibát és arra gondoltál, hogy talán miattad lett ilyen. Elhanyagoltad, kevesebbet foglalkoztál vele, nem voltál elég gyengéd. Ezért többször is megpróbáltad kiengesztelni. Ám mikor közeledtél feléje egyre inkább csak eltávolodott tőled. Már nem láttad értelmét a sok húzza-vonnának. Mikor egyik nap délután hazaért párod leültél vele megbeszélni a dolgokat. Már nem voltál kíváncsi az igazi okokra, hogy miért maradt ki vagy, hogy miért itta le magát a sárga földig. Csak véget akartál vetni mindkettőtök szenvedésének. Így közösen elhatároztátok, hogy akkor és ott elválnak egymástól útjaitok.
Most egy bárban ülsz. Azóta a nap óta minden este meglátogattad ezt a bárt. Szinte már a törzshelyed. Ez nem az a lepukkant, részegekkel teli pub. Nem, ez egy elegáns szórakozó hely. A pultnál bordó bőrhuzatos magas bárszékek, a boxok ülései is ugyan ilyen bőr huzattal vannak borítva. A falak sötétek. Halvány hangulatvilágítás fedi fel az ide látogató emberek kilétét. Pont annyira világos, hogy kivehesd az emberek vonalait és szemügyre is vehesd Őket de ugyanakkor pont annyira sötét, hogy amikor kell senki nem vesz észre.
És hát ezen a helyen üldögélsz, töltöd el fél éve minden estédet. Magányosan. Nem a bánat miatt menekültél ide. Egyszerűen úgy érezted el kell menned valahová, nem ülhetsz otthon a 4 fal közé zárva, mert akkor biztosan begolyózol. Itt sem beszélsz senkivel, látszólag nem vagy egyedül. Látszólag. Legbelül hihetetlenül magányos vagy.
Amíg ezeken gondolkoztál a pincér egy koktéllal a tálcáján lépett oda hozzád.
- Jó estét, hölgyem!- tette le az asztalra a teli poharat.
- Jó estét. Elnézést de én nem rendeltem semmiféle italt.
- Igen. Ön nem is. Az a férfi küldi önnek.- mutatott egy elegáns pasira a felszolgáló.
- Oh.... Értem. Kérem átadná neki, hogy nagyon szépen köszönöm.
- Örömmel.- azzal ott is hagyott.
Láttad, hogy odamegy az idegen férfihoz, elmondja neki az üzeneted, mire Ő elmosolyodik, bólint egyet majd elküldi a pincért. Nem volt számodra idegen ez a férfi. Fél éve, amióta ide jársz, minden este itt van Ő is. Elegánsan, csendesen ücsörög a sarokban egy magasított fotelban és onnan nézi a vendégeket. Volt amikor csatlakoztak hozzá talán a barátai is. Elég népesek, lehettek vagy tízen is. Neked is feltűnt már de nem tudtad hogyan is közeledj feléje. De ez így pont jó volt. Ő van férfiból, Ő tegye meg az első lépést.
Aznap este nem történt semmi. Elfogyasztottad az ajándék italodat és hazamentél.
Ez ment lassan már egy hete. Mindig kaptál tőle finomabbnál finomabb frissítőket. Ám egy nap az itallal együtt Őt is megkaptad.
- Jó estét, szép hölgy.- szólított meg mély, férfias hangján.
- Jó estét.- mosolyogtál rá.
- Leülhetek?- kérdezte.
- Persze, foglaljon csak helyet.
Leült melléd és egész este nem is szólt hozzád. Néha-néha összepillantottatok de ezen kívül semmi nem történt. Ezt még eljátszottátok olyan két-három alkalommal. Mindig csak egy kicsit halad előre a kapcsolatotok.
- Megtudhatnám a becses nevét, gyönyörű ifjú hölgy?- villantotta feléd elbűvölően sármos mosolyát.
- ____________. És az Öné?
- Wu Fan de a közeli barátaimnak egyszerűen Kris.
- Szóval nem koreai.
- Nem.
Majd megint néhány napig semmi haladás. Csak ültetek egymás mellett, iszogattatok és mindeközben izzott körülöttetek a levegő. És végül már a tegeződésig is eljutottatok. Hm, nézzük csak, mennyi idő kellett ehhez? Csak 1 hónap.
- __________.- jött bal oldalad felől a megszólítás.
- Igen?- néztél rá nagy szemekkel. Talán egy újabb lépcsőfok?
- Nem gondolod, hogy eleget kerülgettük már a forró kását?- duruzsolta füledhez közel. Olyan közel volt hozzád, hogy érezted lecsapódni leheletét bőrödön. Kirázott a hideg.
- D-de...- dadogtad elhalóan.
- Hát akkor, mire várunk?- lehet egy forró csókot nyakadra.
Gyomrod görcse rándult. Rég nem éreztél hasonlót. Tagadhatatlanul kívántad Kris-t. Érezni akartad minden egyes porcikáját akkor és ott. Nem érdekelt semmi csak a pillanatnyi öröm.
- Te is- nyomott mégy egy puszit nyakadra- magányos vagy- csókolt egyre feljebb- én is- nyalt füled mögé- az vagyok.- harapott rá füledre- Tegyük boldoggá egymást.- mély hangjától kirázott a hideg, bizsergés futott végig gerinceden.
- Rendben.- fordultál felé és ajkaira tapadtál. Leszálltatok a székeitekről, nyaka köré fontad kezeidet így is közelebb vonva magadhoz majd lassan elindultatok a kijárat felé.
- Kint áll a kocsim.- vált el lihegve tőled- Gyere.- fogta meg csuklódat és már vezetett is kifelé.
Egy fekete limuzinhoz vezetett, kinyitotta az ajtót, Te behuppantál a fekete bőr ülésre majd becsukta az ajtót, megkerülte a kocsit és Ő is helyet foglalt melletted. Nehezen de kibírtad az utat. Hamar oda is értetek. Egy hatalmas villánál állt meg a kocsi. Este volt már de az egész udvart betöltötte a díszvilágítás fénye. Szintén kézen fogott és magával húzott be a házba egészen a szobájáig.
Finoman az ajtónak préselt, kezeidet a fejed fölött összefogta és ajkaidat kényeztette. Érinteni, érezni akartad így kiszabadítottad magad szorításából, ami azért nem volt olyan erős, és nyakát, vállait kezdted el simogatni. Ajkadról arcodra, füleidre és nyakadra tért át. Eközben Te megszabadítottad ébenfekete zakójától. Kinyitotta az ajtót majd bevezetett rajta. Lassan és finoman az ágyra fektetett. Ajkaival még mindig a Te puha és kívánatos párnáidat ostromolta, míg keze egészen máshol járt. A ruhádat kezdte el kibontani. Mindeközben Te sem tétlenkedtél. Ingének gombjait pattintottad sorra szét, hogy eléd tárulhasson kidolgozott teste. Vékony ujjaiddal finoman és érzékien simítottál végig kockáin ami miatt halkan belenyögött csókotokba. Mire észhez tértél már csak a fehérneműid voltak rajtad. Fordítottál a helyzeten. Most Te kerültél felülre. Kicsatoltad övét és leszedted róla a nadrágját. Ezután egy forró csókért hajoltál piros és puha ajkaihoz. Eközben csípődet lassan mozgattad ágyékán. Már érezted combodnak nyomódni merev férfiasságát. Kris már nehezen viselte incselkedő játékod így újra maga alá tepert. Ajkaidat vadul tépte. Hatalmas kezeivel melleiden játszadozott. Leszedte rólad sokat takaró melltartódat és úgy folytatta játékát. Tevékenysége nagyon beindított így apró sóhajokat hallattál ezzel is jelezve mehet tovább. Ajkaival lejjebb tévedt nyakadra, melleidre és hasadra. Apró puszikkal lepte el alhasadat, miközben bugyid fogságától is megszabadított.
- __________, akarlak.- suttogta.
Nyakánál fogva lerántottad egy csókra. Nyelveitek hol az Ő szájában hogy a Te szádban csatáztak, mikor hirtelen megérezted magadban egy ujját. Belenyögtél csókotokba a hirtelen jött érzéstől. Lassan mozgatta benned végtagját. Majd fokozatosan csatlakoztatta többi ujjait is míg összesen 3 ujja nem volt benned. Hosszú tagjaival szinte azonnal elérte tested legérzékenyebb pontját. Minden lökésnél hangosan nyögted a nevét. Körmeiddel vállait és hátát karmolásztad gyengéden. Lassan az orgazmus határán álltál.
- Méghh... Nehh... álljh leehh.... ahh....- nyögted alatta teljes önkívületben.
- Gyönyörűh vagyh _________....- búgta füledbe.
Az édes élvezet előtti utolsó másodpercekben gyengéden nyakára haraptál, majd mikor elért a boldogság hangosan nyögted fel nevét. Kicsit kifújtad magad majd percek múlva Kris ujjait merev férfiassága váltotta fel. Gyomrod már az érzésétől is beleremegett. Végre magadban érezhetted forró és lüktető hímtagját. Lábaidat teljesen feltolta, hogy minél jobban el tudjon helyezkedni. Kezeivel fejed mellett támasztotta meg magát. Lassan kezdett bele a ringásba. Nem akart tolakodó lenni. Ki akarta élvezni minden egyes pillanatát ennek a pillanatnyi örömnek, pont úgy ahogy Te is. Ajkaitok szüntelenül egymáson pihentek. Kezeiddel bejártad Kris egész testét, mellkasát, hátát, karjait. Egyszerűen nem tudtál vele betelni. Ütemesen ringott fölötted. Néha a jóleső érzéstől bele-bele sóhajtottatok a csókba. Kéjes nyögéseitek és az egymáson mozgó izzadt testetek hangjai színesítették az éjszakai hangjait.
- Máhr... nehm sokh... ohh... ahh....- nyögte fölötted.
Egyre gyorsabb tempót diktált. Szinte már nem láttál a gyönyörtől. Belülről egy feszítő érzés kerített hatalmába. Érezted ahogy Kris teste megvonaglik feletted és beléd lövelli forró magját. Ekkor hátad ívbe feszült, alfeled görcsbe rándult és szinte csillagokat láttál szemeid előtt. Kris nevét hajtogatva ért utol téged a részegítő boldogság. Kris teljes súlyával rád feküdt, fejét nyakhajlatodba fúrta és ott pihente ki magát. Eközben Te sűrű hajába túrtál és vékony ujjaiddal tincseit morzsolgattad.
- Ez észveszejtő volt, Édes.- motyogta füledbe majd kihúzódott belőled és melléd feküdt.
- Köszönöm, Kris.- fordultál felé.
- Tudod ha már mindketten magányosak vagyunk... és hát ha ilyen jól egymásra találtunk... szóval...
- Igen?- néztél fel rá kérdően, mire Ő még közelebb húzott magához.
- Szóval nem kell nekünk magányosnak lenni. Itt vagyunk egymásnak.
- Értelek.- adtál egy puszit az arcára.
Talán mégsincs veszve minden. Talán még lehetek boldog. Ezekkel a gondolatokkal a fejedben aludtál el Kris hatalmas, védelmező karjai közt.
Let's Fly (B1A4) #4
Baro POV
Őszintén szólva nagyon meglepődtem, mikor CNU közölte, hogy az a lány akit mind a négyen szeretgettünk a húga. De azt hiszem ezzel nem csak én voltam így. Úgy röstelltem magam a történtek után. És nem hibáztatom CNU hyungot, megérdemeltük amit kaptunk tőle.
Azóta már egy hónap telt el de én másra sem tudok gondolni csak _________-ra/re. A többiek már biztos elfelejtették de én még mindig érzem puha bőrét testemhez simulni, ahogy vékony ujjait arcomon húzza végig, édes illatát, halk sóhajait. A fenébe is...! Most is itt fekszek az ágyon és bámulok ki az ablakon és Rá gondolok. Nem lesz ez így jó....
Néhány hete rávettem magam, hogy felkutassam ____________-t. Még mindig a mi cégünknél dolgozik csak nem a mi háttértáncosunk. De a főnök irodájában minden dolgozóról van akta. Az énekestől, a táncoson és a hangmérnökön keresztül egészen a menedzserig és a takarítónőig, mindenkiről. Egyik nap belógtam és megkerestem __________ aktáját is. Megnéztem hol lakik és mi a telefonszáma. Gyorsan leírtam, mindent visszatettem a helyére és kiosontam az irodából. Kicsit filmbe illő volt a helyzet de végül is a lényeg, hogy megvan amit kerestem.
Ezek után rávettem magam és írtam egy SMS-t _________-nak/nek.
Sokáig csak üzeneteken keresztül beszélgettünk. Aztán volt amikor már fel is hívtuk egymást. Nagyon kedves és vicces lány.
Holnapra találkát beszéltünk meg egy közeli parkba. Ez olyan első randi lenne. Megbeszéltük, hogy mindent tiszta lappal kezdünk és úgy teszünk, mintha meg sem történet volna az a bizonyos dolog. Nagyon izgatott vagyok. Ezt most nem ronthatom el. Igazán megkedveltem ezt a lányt és úgy érzem Ő is így van velem. Na meg ha Hyung megtudja... Áh... bele sem merek gondolni. Inkább arra kell koncentrálnom, hogy minél jobb délutánt töltsünk el együtt.
Te szemszöged
Még egy óra volt vissza a nagy találkozóig. Én már rég készen voltam és a szobámban járkáltam fel s alá. Egy fekete farmernadrágot vettem fel, felsőnek pedig egy félvállas szürke pólót amin kék strasszok voltak. Hosszú hajamat enyhén begöndörítettem és kiengedve hagytam. Sminkem nem volt erős, csak finom és lágy. A körmöm szinte tövig rágtam az izgalomtól. Izgultam amiatt, hogy tetszeni fogok-e neki, amiatt, hogy nem rontok-e el semmit és a legfontosabb ami izgatott, hogy a bátyám meg ne tudja. Bíztam Baro-ban, és tudtam, hogy majd ügyesen átveri Őket, hogy miért kell lelépnie.
Lassan elérkezett az idő, hogy elinduljak a parkba, ahová megbeszéltük. Anyuéktól sietősen elköszöntem és már vettem is az irányt a célpontomig.
Egy gyönyörű délutánnak néztünk elébe. Sütött a nap, a parkban a fákon madarak daloltak és Baro percre pontosan megérkezett. Méghozzá nem akárhogy, egy csokor rózsa és egy doboz bonbon kíséretében. Illedelmesen üdvözöltem és megköszöntem figyelmességét majd kézen fogva elindultunk sétálni. Séta közben rengeteg dologról beszélgettünk. Szóba kerültek komoly dolgok is de drága barátom elhülyéskedte azokat is. Annyira szeretem Baro humorát. Úgy meg tud nevettetni. Mikor eleget sétáltunk leültünk egy padra és az előttünk ugrándozó madárkákat figyeltük.
- __________.- szólított meg hirtelen. Felé fordultam és hatalmas, étcsokoládé színű, sötét szemeibe néztem.
- Igen?
Nem válaszolt csak egyik kezével átkarol és lassan közelítette fejét enyémhez. Mikor már az orrunk összeért én elkaptam a fejem.
- Figyelj Baro. Én nagyon szeretném, de talán ez egy kicsit gyors.
- Megértelek. A Te tempód szerint haladunk. Ha azt kívánod én várok. Bármeddig.
- Köszönöm.- simítottam végig kezemmel puha arcán.
- Oh milyen édesek! Mindjárt elfolyok!
- CNU?!- néztünk rá mindketten nagy szemekkel.
CNU POV
Épp a boltból sétálnék vissza a dormba mikor a túloldalon egy aranyosan turbékoló párt fedeztem fel. Olyan ismerősek voltak de háttal ültek nekem így nem láttam az arcukat. Átmentem az úton és oldalról meglestem Őket. Azt hittem dobok egy hátast mikor megláttam, hogy __________ és Baro enyelegnek a padon. Nem eltiltottam Őket egymástól? Felháborító, hogy így fogadnak szót az idősebbnek! Gondoltam majd jól leszidom Őket, ennek céljából odamentem hozzájuk.
- Mit kerestek itt?- kérdeztem rá az amúgy nyilvánvaló dologra.
- Mi? Ja mi? Mi csak összefutottunk az utcán...- rögtönözte meséjét barátom.
- Mi... össze...- habogta közben húgom.
- Aha. Az én hátam meg tollas és szárnyaim vannak, hogy madárnak néztek! Randiztok!
- Neeem! Mondom összefutottunk aztán úgy gondoltuk leülünk ide és beszélgetünk egy kicsit.
- Szóval akkor azt akarod mondani, hogy azt a majdnem csókot is csak beképzeltem?!
- Nem. Vagyis...- ebből már nem tudta magát kimagyarázni egyik sem.
- Most komolyan? A hátam mögött randizgattok? És ráadásul pont Sunwoo-val?
- Kösssz...
- Van mit!
- Hé, hyung! Mi a baj velem?!
- Csak túl jól ismerlek... Ezt most komolyan gondoltátok?
- Még sosem gondoltam semmit ennyire komolyan.- fogta meg barátom kezét ________ és erősen megszorította.- És nem állhatsz az utunkba! Szeretjük egymást!
- Úgy van!
- Jójójójó! Nyugi! Úgy látom a szerelmes szív útjába hiába állok be, úgyis eltapos...- Ekkor ________ és Sunwoo mosolyogva összenéztek.- DE! De... ha meg mered bántani a húgomat, teszek rá, hogy a barátom vagy! Jól megszorongatom a tökeidet, lekapom őket és megetetem veled! Remélem világos!
- Mint a nap!- csúsztatta szabad kezét ölére. Jót mosolyogtunk ezen majd lassan hazaindultunk.
Azóta már 3 hónap telt el. Amióta a szerelmes gerlepár együtt turbékol Baro-t mintha kicserélték volna. Sokkal figyelmesebb és kedvesebb. Persze a hülyeségeit ugyan úgy nyomatja. Nem is Ő lenne ha nem tenné. De ________ jó hatással van rá. 1 hónapja ________ is beköltözött hozzánk a dormba. Segít a lakás körüli teendőkben és persze mindenek előtt kedvesével van együtt. Komolyan néha már egy kicsit féltékeny is vagyok erre a félnótásra. Teljesen kisajátítja a húgomat. Na de ameddig kárt nem okoz benne addig engedem.
Épp a minap történt, mikor elmentem a szobájuk előtt. Majdnem szívrohamot kaptam. Azt hittem bemegyek a szobába és tényleg kiherélem Baro-t. Elég félreérthető hangok jöttek ki az ajtón.
- Ohhh... ahh... Barooo~
- Ahh... mégh... egy kicsithh... ah...
- Baroh... mindjárth... ahhh....
Mi a fene? Muszáj volt bemennem. Mégsem hagyhattam, hogy...
- Ti mégis mi a....?- rontottam be de a mondatom nem fejeztem be. Érdekes kép tárult elém. __________ az íróasztalának a fiókját rángatta, Baro pedig hátulról segített rá. Mikor beléptem szétrebbentek.
- Mi... mi csak a fiókot... a fiókot akartuk kinyitni.- mondta megszeppenve ________.
- Mit hittél hyung?- kérdezte röhögve Sunwoo- Hogy épp kufi...- fagyott le a mosoly dús ajkairól, mikor meglátta komoly tekintetemet.
- Igen. Azt hittem.
- Jaj ne reagálj már túl mindent! Te leszel az első akinek szólunk ha megtörtént, ígérem.- nyugtatott meg húgom.- Na de most akkor Te is segíthetnél kinyitni ezt a fránya fiókot.
Let's Fly (B1A4) #3
Amikor benyitottam az ajtón rendesen meglepődtem azon amit láttam. Kiesett a kezemből minden cucc és csak tátott szájjal álltam az ajtóban. Nem tudtam, hogy mi miatt hányjam el magam. Azért mert a társaim egy kupacban fekszenek a földön egy pléden, ráadásul meztelenül vagy azért mert a húgom is köztük van.
- Hjaaaa!!! Mi ez? Te Úr Isten! Mit csináltatok?- kiabáltam rájuk, miközben beviharoztam a terembe.
- Jajj Drága, lazulj el és csatlakozz.- lépett hozzám Jinyoung és a nyakamat kezdte el cirógatni és csókolni.
- Eszednél vagy?!- üvöltöttem rá, és ellöktem magamtól.- Ő a húgom!!!
- MIVAN?!- tekintetük köztem és _______ között cikázott.
- CNU én...- suttogta ________.
- Jól van, semmi baj.- guggoltam le hozzá és megöleltem.- Mit csináltak Veled ezek az állatok?
- CNU... én... Ők... velem...- kezdett el pityeregni.
- Jaj Kicsim.- takartam be egy pléddel, kezeibe adtam a ruháit majd felvettem az ölembe.
- Hé azért ennyire nem volt rossz...- motyogta Baro.
- Hogy mondtad?!- léptem oda hozzá.
- S..s.. semmi...
- Mertem remélni! Egy darabig Nektek KUSS van! Világos?! Kiviszem a mosdóba felöltözni és megnyugtatni. Aztán visszajövök, ajánlom, hogy addigra mindenkin legyen ruha és utána jól elbeszélgetünk!
Kivittem _________-t a női mosdóba. Még szerencse, hogy éjfélkor nem nagyon járnak erre dolgozók... Így én is bementem vele a mellékhelyiségbe. _________ bevonult egy fülkébe és felöltözött. Még mindig sírva és remegve jött ki.
- CNU... én... én sajnálom. Szólnom kellett volna, hogy jelentkeztem. És nem kellett volna engednem Nekik...
- Semmi baj. Nem a Te hibád. Gyere ide.- nyújtottam felé kezemet majd erős karjaim közé zártam, Ő mellkasomra hajtotta fejét és úgy próbált megnyugodni. Éreztem, hogy még mindig reszket. Legszívesebben jól bemostam volna annak a négy vadbaromnak, aki ezt tette vele. De nem tehettem... A barátaim. Bár...! Ha Ők csak ilyen simán nekirontottak szegény lánynak... Bele sem merek gondolni mit és hogyan csinálhattak vele. Kezeim ökölbe szorultak, gyomrom is összerándult és már fújtattam a dühtől.
- Nyugi.- suttogta ________ és mellkasomat simogatta.
- Meg leszel itt? Nekem be kell mennem ezekhez az ökrökhöz és el kell beszélgetnem velük.
- Persze, menj csak. Köszönöm.
Küldtem felé egy mosolyt, majd kifelé vettem az irányt.
- CNU, várj!- szólt utánam.
- Igen?- kaptam felé ijedten a fejem. Odasétált hozzám és megpuszilta az arcomat.
- Te vagy a világ legjobb bátyója.- és megölelt.
- Én is szeretlek, húgi.
- Ti világ barmai! Ökrök! Észnél vagytok?!- rontottam be hozzájuk.
- CNU, meg tudjuk magyarázni...- kezdett bele Leaderünk.
- Aha, és szerinted érdekel? A húgomat erőszakoltátok meg!- ezzel behúztam egyet Jinyoung-nak.
- Hé-hé! Haver, nyugi!- fogott le Baro. Lábamat hátralendítettem és jó erősen Baro érzékeny pontjába rúgtam vele.
- CNU nyugodj már le!- kiabált rám Sandeul.
- Ne mondd meg, mit csináljak! Szerinted a húgomnak ez volt az álma? Az, hogy így veszti el a szüzességét?- Sandeul is gazdagodott egy monoklival.
- Neee! Gongchan-t hagyd békén!- állt elém vérző orral Jinyoung.
- Miért tenném? Ő könyörült _________-n/on/en/ön mikor épp módszeresen megbaszta?
- Hogy mondhatsz ilyet? Ő aztán tényleg nem csinált semmi rosszat. Neki is ugyan úgy ez volt az első.
- Na remek!- löktem arrébb Jinyoung-ot és gyomron térdeltem a maknae-t.
Te szemszöged
Ez oltári volt. Ilyet még sosem láttam, éltem át. A világ legperverzebb dolga volt ez de mégis tetszett. 4 tökéletes, szexi pasi kényeztetett. Ez valami káprázatos érzés. Nem sokan mondhatják el, hogy ilyen jó első alkalomban volt részük. Igaz néha borzasztóan fájt. De együtt átvészeltük. Segítettek nekem, mindenben, amiben csak tudtak. És ahogy levettem ez nem csak nekem volt az első.
Mikor a bátyám ránk nyitott nagyon megijedtem és csak akkor esett le igazán, hogy mit is műveltünk. Nem a félelemtől vagy a fájdalomtól remegtem a karjai közt. Egyáltalán nem. A mérhetetlen szégyen emésztett. Akkor döbbentem csak rá igazán, hogy a testvéremet becsaptam magamat pedig a földig aláztam. Minden büszkeségem elúszott. Legalábbis ennek az öt embernek a szemében biztos. Hogy tehettem ezt? Négy vadidegen sráccal csak úgy lefeküdni? Igaz, hogy hallottam már róluk, szinte ismeretlenül is de ismertem Őket. De akkor is. Borzasztóan éreztem emiatt magam.
Mikor CNU elment nem bírtam tovább és utána eredtem. Megálltam a próbaterem ajtajánál és hallgatóztam. Hallottam ahogy üvöltözik a barátaival. Elmondhatatlanul rosszul éreztem magam, hogy miattam veszekednek. Amikor a kulcslyukon belestem láttam, hogy épp Gongchan-t rúgta gyomorszájon. Áááúúú.... Ez még nekem is fájt. Majd tovább hallgatóztam.
- Mi nem tudtuk, hogy a húgod.- szólalt meg Baro, mikor már kicsit helyre jött.
- Kicsit jobban figyelhettetek volna rá a bemutatkozásotoknál! Különben is! Ha nem a húgom lenne, sem kellett volna egy vadidegen csajra rámásznotok. Betegek vagytok! El sem merem képzelni mit érezhetett... Négyen egyszerre nekirontani... Állatok!- kiabálta bátyám.
- Hát ami azt illeti... nem négyen csak ketten-ketten...- kezdte ecsetelgetni Sandeul a megtörténteket.
- Fúúújj! Könyörgöm kímélj meg a részletektől!
- De miért nem mondtad, hogy van húgod?- kérdezte Gongchan.
- Ezek után csodálkozol? Úgy tudtam! Én éreztem, hogy ez lesz! Ha bemutattam volna Nektek úgyis valamelyikőtök rámászott volna. Én meg ismerlek már annyira titeket, hogy tudjam, nem titeket szeretnélek sógornak.
- Kössssz...- horkant fel Jinyoung.
- Van mit! Ezek után rá sem nézhettek! Nem találkozhattok vele, nem kereshetitek! Remélem értve vagyok!- mi? Most komolyan eltilt tőlük a bátyám? És a tánc?
- És a tánc?- kérdezte Sandeul.
- Majd beszélek a főnökkel. Azt hiszem jobb lesz ha hazamegyünk. Én hazakísérem ________-t, és majd utánatok megyek.
Út közben CNU-val megfogadtuk, hogy a szüleinknek nem mondunk semmit. Jobb ha nem tudnak róla. Valami rövid és elfogadható mesét is kitaláltunk. Mikor hazaértünk kimagyaráztam magam, majd lefeküdtem. CNU visszament a dormba.
Let's Fly (B1A4) #2
CNU POV
Megint ki lett találva, hogy menjünk el gyakorolni. Már annyira elegem van a srácok agyament ötleteiből. Éjnek évadján kell nekik is gyakorolni és az új táncoslányt megismerni. Persze a drágáim arra nem gondoltak, hogy megéheznek vagy hasonló szükségleteik lesznek... Egészen mostanáig.
" - CNUUU kéérleeek! Hozz nekünk kajááát!- mászott a képembe aranyos maknaenk.
- De fiúk!
- CNUUU léégysziii! Csatlakozott a nyaggatásomhoz Sandeul is, minden aegyoját bevetve.
- A fenébe is, hogy Nektek nem lehet ellenállni."
Nos így történt az, hogy elindultam vacsiért este 11-kor. Miközben a sarki éjjel-nappali vettem az irányt, hogy vegyek valami gyorsan elkészíthető, egyszerű ételt, megszólalt a telefonom.
- Igen?
- Szia Dongwoo, Drágám. Hogy vagy?
- Szia anya. Valami baj van, hogy ilyenkor keresel?
- Nem semmi. Csak régen beszéltünk.
- Anyaaa... Ismerlek. Mi a baj?
- Jaj fiam.- sóhajtott fel.
- Anya, megijesztesz.- vettem komolyabbra a formát.
- Nem tudod, hogy hol van a húgod? Még mindig nem jött haza. Azt mondta a barátaival megy el táncolni. Nagyon aggódom.
- Tegnap beszéltem vele utoljára. Várj hazaugrok. Itt vagyok a közelbe. Anyu?
- Igen Kincsem?
- Van otthon valami kaja?
- Persze, nem régen fejeztük be apáddal a vacsorát. Már éhesek voltunk, nem tudtuk megvárni _________-t.
- Oké, akkor vihetnék a fiúknak?
- Persze. Na akkor várlak. Puszi, Édesem, és vigyázz magadra.
- Rendben, sietek, szia anya.
És így kerültem haza. Nagyon aggódtam a húgom miatt. Nem az a tipikus jókislány. És van néhány elég érdekes barátja, de nem szokott olyat csinálni, hogy egyszerűen kimarad.
Mikor hazaértem üdvözöltem a szüleimet, kicsit beszélgettünk. Próbáltam a telefonján is elérni a húgomat de nem válaszolt. Addig anyu elpakolta az ennivalót, majd elbúcsúztam és indultam is vissza a próbára. Szegény srácok biztos azt hiszik a föld nyelt el. Úgy döntöttem, hogy miután a fiúknak bedobtam a finom ételt elmegyek és felkutatom __________-t.
Már a próbaterem ajtajánál álltam, mikor elég érdekes hangok hallatszódtak ki... Ilyen nincs, hogy a srácok nem vártak meg. És ekkor benyitottam.
Jinyoung POV
Miközben Baro __________-t kényeztette a kicsi maknae hozott Nekünk néhány plédet és elénk terítette, hogy ne a kemény és hideg parketten kelljen tennünk a teendőnket.
Baro ________ ajkait, szemeit, arcát és állcsontját lepte el csókjaival. Sandeul Lassan és finoman levetkőztette a lányt, míg Gongchan és én egymást csókoltuk és vetkőztettük. Néha-néha félre néztünk és láttuk hármójuk izgató játékát.
- Hát nem gyönyörűek?- suttogtam Gongchan ajkaira.
- De, hyung, azok. Hyung?
- Hm?
- Én nem merem...
- Jajj ne viccelj Te butus. Itt vagyunk. Nem lesz semmi baj.- csókoltam meg.
_________ kéjesen sóhajtozott Baro és Sandeul keze között. Lassan a lányon sem volt már ruha. _________ óvatosan végig simított Junghwan vállain, kezein majd kigombolta az ingét és levette róla. Baro mindeközben a lány nyakát, kulcscsontját és melleit kényeztette. Mi is beszálltunk. Nyakát és hátát leptük be perzselő csókjainkkal. Junghwan Baro felsőjét húzta le, majd egy puszit nyomott arcára és a nadrágját is levarázsolta raperünkről.
Lassan lekucorodtunk a plédekre és folytattuk egymás kényeztetését. Mindenki ott simogatta és csókolta a másikat ahol csak érte. Minden érintés felperzselte bőrünket. Az egész helyiséget kéjes köd lepte be és érzéki nyögéseinktől volt hangos. Egymás ölében vonaglottunk, szívünk egy ütemre dobbant, lélegzetvételünk ugyan úgy akadozott.
Végül felvettük végleges pózunkat és elkezdődhetett az őrületes éjszaka.
_________ rám feküdt és nyakamat, mellkasomat csókolta, masszírozta. Néha vállaimba is belekapaszkodott. Finoman mozgatta csípőjét enyémen. Ez nagyon tetszett nekem és a kicsi Jinyoung-nak is. Mikor megfelelőnek érezte a pillanatot kezébe vette merev férfiasságom és magába vezette. Lassan mozgott rajtam. A Többiek minket figyeltek és egy-egy csókot váltottak kis műsorunk alatt.
Sunwoo hirtelen ötlettől vezérelve __________ mögé mászott, megállította a mozgásban, majd hátsó bejáratába mélyesztette ujját. Éreztem ahogy a lány összerezzen a hirtelen jött és kellemetlen érzéstől. Megnyugtatása képen megragadtam nyakát és lehúztam egy érzéki csókra. Mire elszakadtunk egymástól, Baro már méretes szerszámával munkálkodott _________ belsejében.
- Mozoghatsz Cica...- suttogta a fülébe, majd ráharapott az érzékszervére.
_________ Abban a pillanatban elkezdett újra mozogni még mindig ágaskodó merevedésemen. Baro ugyan abban az ütemben mozgatta magát a lányban. Nyögéseink egyre hangosabbá váltak. Kezeim bejárták _________ egész felsőtestét, hátát, vállait végül formás mellein pihentek meg. ________ közel hajolt hozzám és ajkaimat vette birtokba forró párnáival. Baron kezeivel a lány csípőjére fogott és úgy segítette a mozgásban, szájával nyakát és gerince vonalát kényeztette.
Sandeul átmászott Gongchan-hoz és míg minket figyeltek egymáson is segítettek. Sandeul a legkisebb hatalmas merevedése köré fonta kezeit és érzékien mozgatta rajta azokat. Mindezt a tükörből láttam.
Hangos nyögések és sikítások közepette mindhármónkat elért a gyönyörű és édes boldogság.
Pihegve borultunk egymásra.
- Készen álltok a következőre?- néztem végig társaimon miután valamelyest rendszereztük lélegzetvételünket. Bizonytalanul de bólintottak.
Kimásztam _________ alól és a hátára fordítottam.
- Tiétek a terep.- veregettem hátba Gongchan-t és Sandeul-t. Baro-val úgy helyezkedtünk, hogy tökéletes rálátásunk legyen a kis mozira.
Gongchan POV
Finoman befészkeltük magunkat __________ lábai közé. Gyengéden simogattuk és csókoltuk.
- Hyung... Nekem ez nem megy.
- Jajjj Channie! Ne legyél ilyen. Ügyes leszel.- csókolt meg Sandeul hyung.
- Ha Te mondod.- adtam mosolyogva egy puszit arcára és folytattuk amibe belekezdtünk.
Én ________ nyakát csókoltam, szívogattam, míg Hyungom a lány mellein játszadozott hol nyelvével hol kezeivel.
Ráfogtam férfiasságomra és óvatosan __________ bejáratához vezettem, köröztem vele néhányat, majd elmélyültem benne. Jézusom, de forró és szűk. Még sosem éreztem ilyen jót. Lassan kezdtem bele a mozgásba. Minden pillanatát élvezni szerettem volna. Mindeközben egymást simogattuk.
- Vigyázni itt jövök!- szólt mosolyogva Hyungom, megálltam a mozgásban és az én merevedésem mellé vezette sajátját.
_________ fájdalmasan felnyögött. Vártunk, türelmesen vártunk, hogy csillapodjon a fájdalma. Cirógattuk, csókoltuk, hogy minden figyelmét eltereljük a rossz érzésről.
Mikor eléggé biztosak voltunk benne, hogy már jobban van Sandeul hyunggal együtt elkezdtünk ________-ban/ben mozogni. Mindhárman hangosan nyögtünk. A kéj sötét köde lepte el szemünket és egyre csak fokoztuk a mozgásunkat. Egymást csókoltuk, egymás szájába nyögtünk. Sosem éreztem még ilyen boldogságot. Nagyon megtetszett ez az érzés. Fejünket hátra vetve mozogtunk tovább _________-ban/ben. Hirtelen alfelem megfeszült és __________-ba/be engedtem forró magomat. Néhány lökéssel később Junghwan hyung is követett és a lányba engedte nedvét. _________ izmai összerándultak Sandeul hyung és az én férfiasságom körül. Borzasztó jó érzés fogott el. A levegőt kapkodtuk, szívverésünket talán még két háztömbbel arrébb is hallották. Egymást ölelve vettük a levegőt. Óvatosan kicsúsztunk __________- ból/ből és mellé feküdtünk a plédre.
- Isteniek voltatok.- adott egy-egy puszit izzadt homlokunkra a Leaderünk.
Ekkor kopogást hallottunk, majd nyílt az ajtó. CNU hyung.
Bennragadva (Taeil&Jungup [Block B&B.A.P]) YAOI!!!!
Ahjj... ma is egy fárasztó nap... Semmi kedvem megint a Show Champion-ben fellépni. Elegem van. Elfáradtam. Már hónapok óta gyakoroljuk a Nillili Mambo-t de nekem még mindig nem megy. Annyira utálom, hogy a fiúknak mindig miattam kell többet próbálniuk a táncot. De össze kell szednem magam. Ő is ott lesz. Őérte érdemes felkenem és végigszenvednem az unalmas és fárasztó próbát.
Már régóta kinéztem magamnak ezt a kis srácot. Mindig is felkeltette ez érdeklődésem. A két banda jóban van egymással. Igaz a B.A.P nem rég debütált, itt a Show Champion-ben is a Warrior számukkal lépnek majd fel. De attól még erős barátságok kötődtek.
Lázasan folyt a készülődés. A színpadtechnika, a fények és a hangok beállítása közben egy-egy táncpróba volt elejtve. Aztán ruhapróba, kamerapróba. Próba próba hátán. A falra tudnék mászni ettől az időszaktól.
De mindig az vigasztalt, hogy amikor Jongup-ra pillantottam csak a gyönyörű mosolyát láttam. Az a látvány mindennél többet ér számomra. Mindig bearanyozza a napom. Elmélkedésemből Yongguk mély és hangos hangja szakított ki.
- Srácok! Valaki hozzon már egy rohadt mikrofont ami működik is!
- Majd én elmegyek, hyung.- ajánlja fel Jongup.
- Jól van, de aztán siess vissza!- nézett rá szúrósan a kissé kiborult Leaderük.
- Csak tudnám merre a szertár?- mondta halkan de én mégis meghallottam.
- Segíthetek?- léptem mellé.
- Háááttt... igazából, nem tudod véletlenül, hyung, hogy merre van a szertár?- vakarta meg idegesen tarkóját. Nem nézett a szemembe, a földet bámulta maga előtt. Jajj olyan kis édes.
- De, tudom. Gyere elmegyek veled. Nekünk most úgyis szünet van.- fogtam kézen és magam után húztam.
- Jaj de jó. Köszönöm, hyung.- örvendezett és követett.
Kicsit messze volt a szertár a színpadtól. Egy folyosón kellett végigmennünk, majd a végén balra befordulni. És ott állt egy rozoga ajtó. Az volt a raktár bejárata. Ilyenkor szabad volt a be- és kijárás is. Kinyitottam a sötét színű falapot és beengedtem rajta Jonguppie-t. Mikor beléptünk gőzerővel keresni kezdtünk egy, még működő mikrofont. Észre sem vettük, hogy mögöttünk az ajtó becsapódott. Mikor megtaláltuk a keresett eszközt kifelé vettük az irányt. Jongup a kilincsre helyezte kezét és lenyomta azt, ám nem engedelmeskedett neki. Újra megpróbálta de szintén hasztalan.
- Mi történt?- léptem oda én is.
- Hyung. Azt hiszem bent ragadtunk.- nézett rám kétségbe esett tekintettel.
- Aish... Az nem jó...- én is megpróbáltam a kilincset lenyomni de semmi haszna nem volt. Különben is Jongup erősebb nálam. Ha neki nem ment. Csak álltunk egymás mellett a szűk helyiségben egymáshoz nagyon, ismétlem NAGYON közel.
- Most mi lesz?- kérdezte aggódva és arcomat fürkészte.
- Nem tudom. Várunk ameddig ránk nem találnak.
- Telefon! Hívjuk fel Őket!- nyúlt egyből zsebébe a fiatalabbik.- Ahhjjj... ilyen nincs.... nincs térerő... a francba!
Egy pillanatig csak némán álltunk egymással szemben. Még sosem voltam hozzá ilyen közel. Nem mertem sötét szemeibe nézni, mert féltem elveszek bennük.
- Hyung.- törte meg a csendet.
- Igen?
- Nekem klausztrofóbiám van. Nagyon nem vagyok jól. Hyung, most mit csináljunk?- kezdett el bepánikolni.
- Jól van. Ne izgulj. Mindjárt ránk találnak. Nyugodj szépen meg. Mély levegő be, és mély levegő ki.- szépen követte utasításomat, mint a jó gyerekek.- Jobb már?
- Egy kicsit.
- Lazulj szépen el. Itt vagyok nem lesz semmi baj.
Hirtelen ötlettől vezérelve átöleltem. Azt akartam, hogy tudja, itt vagyok neki. Nem kell félnie. Meglepetésemre visszaölelt. Szorosan vont magához, mintha én lennék az utolsó mentsvára akiben megkapaszkodhat. Kezeim hátát simogatták. Lassan engedett a szorításból. Kibújtam karjai közül majd egymást néztük. Váratlanul elkezdett lehajolni felém végül puha ajkait enyémekre zárta. Mi a fene? Ez most komoly, hogy megcsókolt? Vagy álmodom? Mert már álmodtam erről de a végén kiestem az ágyból...
Lassan hatolt be ajkaim közé nyelvével. Kicsit csikis volt az érzés de ki lehet bírni. Finoman masszírozta nyelvével enyémet, majd egy cuppanóssal elvált tőlem.
- Hyu... hyung én sajnálom... nem tudom mi ütött belém...
- Ne tedd.
- Tessék?
- Ne sajnáld. Élveztem.- kicsit megszeppent, meg is ijedtem, hogy talán most rontottam el mindent. Aztán elmosolyodott és újabb forró csókba hívott. Kezeit oldalamon futtatta végig amitől elfogott az édes borzongás. Ajkaimról nyakamra tért át. Fülem mögött, nyakamat és kulcscsontomat puszilgatta, néha meg-megszívta. Mindeközben én a kezemet hátán, vállain vagy erős karjain pihentettem. Váratlanul pólóm alá siklottak kezei és hasamat kezdték el cirógatni. Egy hirtelen mozdulattal lerántotta rólam a felsőmet. Kaptam az alkalmon és míg ajkaink újra nem találkoztak én is megszabadítottam Őt felesleges pólójától.
Most én hívtam szenvedélyes csókba. Szőke tincseibe túrtam és úgy vontam magamhoz még közelebb. Kezeit nyakam köré fonta és úgy csókolt, forrón, szenvedélyesen.
Mindeközben ágyékunk néha össze-össze ért. Éreztem, hogy már nem csak nekem szűk a nadrágom odalent. Ő is ugyan úgy kíván, mint én Őt. Ettől a gondolattól még jobban beindultam. Mennyit álmodoztam erről és mióta vártam ezt a pillanatot? És végre itt van. Teljes életnagyságban, hús és vér emberként.
Fordítottam helyzetünkön és úgy álltunk meg, hogy Jongup előtt egy derékmagasságig érő stóc doboz hevert. Fájdalmasan elváltam puha párnáitól tőle és a dobozok felé fordítottam.
- Hajolj szépen rá.- súgtam fülébe, majd fülcimpájára haraptam, amitől felnyögött.
Okosan engedelmeskedett nekem és ráhajolt a kartonokra. Megfogtam a melegítőjét a derekánál és alsónadrágjával együtt letoltam. Hmmm... Milyen formás kis popsik. Nem tudtam neki ellenállni és jól beléjük markoltam. Jongup erre csak felnevetett.
- Folytatnád?- mondta zavartan.
- Nem kell többször kérned.- csókoltam bele nyakába.
Ajkaimmal gerince vonalát kényeztettem egészen fenekéig. Elváltam tőle, kigomboltam a nadrágom, letoltam a bokámig. Fenekéhez dörzsöltem a már javában ágaskodó merevedésem. Hangosan felnyögött.
Először első ujjamat vezettem belé. Lassan és finoman mozgattam benne. Olyan szűk... Majd utána küldtem második ujjam is. Egyenletes tempóban mozgattam végtagjaimat, miközben Ő fájdalmasan nyögött alattam. Nyakát és hátát puszilgattam, szabad kezemmel pedig simogattam. Rossz volt látni, hogy Neki fáj. Végül harmadik ujjamat is elmélyítettem benne. Ekkor már nem fájt neki annyira. Néhányat ollóztam benne, hogy biztos legyek benne, hogy eléggé kitágult már.
- Készen állsz?
- Igen... Csak gyere... Érezni akarlak...- suttogta kéjesen.
Nem volt nálunk se óvszer se síkosító. Sajnos ezek nélkül kellett belé vezetnem férfiasságomat. Mikor teljesen bent voltam jólesően felsóhajtottunk. Úr Isten de szűk és forró. Egy nagyot nyeltem és vártam. Vártam míg megszokja, hogy teljesen kitöltöm.
- Mozoghatsz.- adta meg a jelet.
Lassan kezdtem bele. Minden lökésemmel próbáltam a prosztatáját eltalálni. Azt akartam, hogy Neki is jó legyen. Egyik kezemet lüktető merevsége köré fontam és lökéseimmel ellentétes ütemben masszírozni kezdtem. Egyre hangosabban nyögött és ezúttal már nem a fájdalomtól.
- Ahh.... Hyungh.... mégh.... erősebbehhnnn.... oohhhhh...- nyüszögte alattam.
Olyan izgató volt látni, hogy alattam vergődik és a kielégülést hajszolja. Eleget téve kérésének egyre mélyebbeket és erősebbeket löktem rajta. Kezemet is gyorsabban mozgattam.
Nem volt már sok vissza ahhoz, hogy mindketten beteljesüljünk.
- Éhhnn... mindjárt el... elmegyek... aahhhh...- nyögtem fülébe, majd nyakát vettem ismét birtokba.
Ahogy ráhajoltam forró, vágytól izzó testünk, izzadságtól síkosan vonaglott egymáson. Őrjítő volt a látvány és az érzés is. Elvesztettem a fejem. Néhány erőteljesebb lökés után elért bennünket a végzet. A végzet édes íze. Forró magomat beleengedtem szerelmem felhevült testébe. Jongup a kezemre élvezett el.
Megfordult és megcsókolt.
- Köszönöm.- lehelte ajkaimra.- Szeretlek.- Tessék? Jól hallottam? Tényleg azt mondta?
- Én is.- csókoltam meg.
Gyorsan felöltöztünk, hogyha ránk találnak nehogy egy szál semmibe tegyék azt...
- Ez a mi titkunk marad rendben?- néztem mélyen a szemébe Jongup-nak.
- Rendben, hyung.- nyomott egy puszit az arcomra.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)