Már fél éve annak, hogy szakítottál a barátoddal. Egyszerűen nem bírtad elviselni. Eleged lett.
3 évig voltatok együtt. Ebből a 3 évből az első másfél év tökéletes volt. Mintha egy tündérmesében érezted volna magad. Párod minden nap meglepett valami aprósággal. Néha csak egy tábla csokival a kedvenc fajtádból, volt amikor egy csokor virággal és megesett az is, hogy egy nyaralással. Aztán a tündérmese kezdett átfordulni rémálommá. Egyre többször kimaradt éjszaka és mikor rákérdeztél sosem adott értelmes választ. Egy darabig tűrted. Egy darabig hittél neki, hogy sok a munka vagy nagy a dugó hazafelé. Aztán volt olyan is amikor már szabályosan hulla részegen állított haza. Nem tudtad mit tegyél. Sokszor magadban kerested a hibát és arra gondoltál, hogy talán miattad lett ilyen. Elhanyagoltad, kevesebbet foglalkoztál vele, nem voltál elég gyengéd. Ezért többször is megpróbáltad kiengesztelni. Ám mikor közeledtél feléje egyre inkább csak eltávolodott tőled. Már nem láttad értelmét a sok húzza-vonnának. Mikor egyik nap délután hazaért párod leültél vele megbeszélni a dolgokat. Már nem voltál kíváncsi az igazi okokra, hogy miért maradt ki vagy, hogy miért itta le magát a sárga földig. Csak véget akartál vetni mindkettőtök szenvedésének. Így közösen elhatároztátok, hogy akkor és ott elválnak egymástól útjaitok.
Most egy bárban ülsz. Azóta a nap óta minden este meglátogattad ezt a bárt. Szinte már a törzshelyed. Ez nem az a lepukkant, részegekkel teli pub. Nem, ez egy elegáns szórakozó hely. A pultnál bordó bőrhuzatos magas bárszékek, a boxok ülései is ugyan ilyen bőr huzattal vannak borítva. A falak sötétek. Halvány hangulatvilágítás fedi fel az ide látogató emberek kilétét. Pont annyira világos, hogy kivehesd az emberek vonalait és szemügyre is vehesd Őket de ugyanakkor pont annyira sötét, hogy amikor kell senki nem vesz észre.
És hát ezen a helyen üldögélsz, töltöd el fél éve minden estédet. Magányosan. Nem a bánat miatt menekültél ide. Egyszerűen úgy érezted el kell menned valahová, nem ülhetsz otthon a 4 fal közé zárva, mert akkor biztosan begolyózol. Itt sem beszélsz senkivel, látszólag nem vagy egyedül. Látszólag. Legbelül hihetetlenül magányos vagy.
Amíg ezeken gondolkoztál a pincér egy koktéllal a tálcáján lépett oda hozzád.
- Jó estét, hölgyem!- tette le az asztalra a teli poharat.
- Jó estét. Elnézést de én nem rendeltem semmiféle italt.
- Igen. Ön nem is. Az a férfi küldi önnek.- mutatott egy elegáns pasira a felszolgáló.
- Oh.... Értem. Kérem átadná neki, hogy nagyon szépen köszönöm.
- Örömmel.- azzal ott is hagyott.
Láttad, hogy odamegy az idegen férfihoz, elmondja neki az üzeneted, mire Ő elmosolyodik, bólint egyet majd elküldi a pincért. Nem volt számodra idegen ez a férfi. Fél éve, amióta ide jársz, minden este itt van Ő is. Elegánsan, csendesen ücsörög a sarokban egy magasított fotelban és onnan nézi a vendégeket. Volt amikor csatlakoztak hozzá talán a barátai is. Elég népesek, lehettek vagy tízen is. Neked is feltűnt már de nem tudtad hogyan is közeledj feléje. De ez így pont jó volt. Ő van férfiból, Ő tegye meg az első lépést.
Aznap este nem történt semmi. Elfogyasztottad az ajándék italodat és hazamentél.
Ez ment lassan már egy hete. Mindig kaptál tőle finomabbnál finomabb frissítőket. Ám egy nap az itallal együtt Őt is megkaptad.
- Jó estét, szép hölgy.- szólított meg mély, férfias hangján.
- Jó estét.- mosolyogtál rá.
- Leülhetek?- kérdezte.
- Persze, foglaljon csak helyet.
Leült melléd és egész este nem is szólt hozzád. Néha-néha összepillantottatok de ezen kívül semmi nem történt. Ezt még eljátszottátok olyan két-három alkalommal. Mindig csak egy kicsit halad előre a kapcsolatotok.
- Megtudhatnám a becses nevét, gyönyörű ifjú hölgy?- villantotta feléd elbűvölően sármos mosolyát.
- ____________. És az Öné?
- Wu Fan de a közeli barátaimnak egyszerűen Kris.
- Szóval nem koreai.
- Nem.
Majd megint néhány napig semmi haladás. Csak ültetek egymás mellett, iszogattatok és mindeközben izzott körülöttetek a levegő. És végül már a tegeződésig is eljutottatok. Hm, nézzük csak, mennyi idő kellett ehhez? Csak 1 hónap.
- __________.- jött bal oldalad felől a megszólítás.
- Igen?- néztél rá nagy szemekkel. Talán egy újabb lépcsőfok?
- Nem gondolod, hogy eleget kerülgettük már a forró kását?- duruzsolta füledhez közel. Olyan közel volt hozzád, hogy érezted lecsapódni leheletét bőrödön. Kirázott a hideg.
- D-de...- dadogtad elhalóan.
- Hát akkor, mire várunk?- lehet egy forró csókot nyakadra.
Gyomrod görcse rándult. Rég nem éreztél hasonlót. Tagadhatatlanul kívántad Kris-t. Érezni akartad minden egyes porcikáját akkor és ott. Nem érdekelt semmi csak a pillanatnyi öröm.
- Te is- nyomott mégy egy puszit nyakadra- magányos vagy- csókolt egyre feljebb- én is- nyalt füled mögé- az vagyok.- harapott rá füledre- Tegyük boldoggá egymást.- mély hangjától kirázott a hideg, bizsergés futott végig gerinceden.
- Rendben.- fordultál felé és ajkaira tapadtál. Leszálltatok a székeitekről, nyaka köré fontad kezeidet így is közelebb vonva magadhoz majd lassan elindultatok a kijárat felé.
- Kint áll a kocsim.- vált el lihegve tőled- Gyere.- fogta meg csuklódat és már vezetett is kifelé.
Egy fekete limuzinhoz vezetett, kinyitotta az ajtót, Te behuppantál a fekete bőr ülésre majd becsukta az ajtót, megkerülte a kocsit és Ő is helyet foglalt melletted. Nehezen de kibírtad az utat. Hamar oda is értetek. Egy hatalmas villánál állt meg a kocsi. Este volt már de az egész udvart betöltötte a díszvilágítás fénye. Szintén kézen fogott és magával húzott be a házba egészen a szobájáig.
Finoman az ajtónak préselt, kezeidet a fejed fölött összefogta és ajkaidat kényeztette. Érinteni, érezni akartad így kiszabadítottad magad szorításából, ami azért nem volt olyan erős, és nyakát, vállait kezdted el simogatni. Ajkadról arcodra, füleidre és nyakadra tért át. Eközben Te megszabadítottad ébenfekete zakójától. Kinyitotta az ajtót majd bevezetett rajta. Lassan és finoman az ágyra fektetett. Ajkaival még mindig a Te puha és kívánatos párnáidat ostromolta, míg keze egészen máshol járt. A ruhádat kezdte el kibontani. Mindeközben Te sem tétlenkedtél. Ingének gombjait pattintottad sorra szét, hogy eléd tárulhasson kidolgozott teste. Vékony ujjaiddal finoman és érzékien simítottál végig kockáin ami miatt halkan belenyögött csókotokba. Mire észhez tértél már csak a fehérneműid voltak rajtad. Fordítottál a helyzeten. Most Te kerültél felülre. Kicsatoltad övét és leszedted róla a nadrágját. Ezután egy forró csókért hajoltál piros és puha ajkaihoz. Eközben csípődet lassan mozgattad ágyékán. Már érezted combodnak nyomódni merev férfiasságát. Kris már nehezen viselte incselkedő játékod így újra maga alá tepert. Ajkaidat vadul tépte. Hatalmas kezeivel melleiden játszadozott. Leszedte rólad sokat takaró melltartódat és úgy folytatta játékát. Tevékenysége nagyon beindított így apró sóhajokat hallattál ezzel is jelezve mehet tovább. Ajkaival lejjebb tévedt nyakadra, melleidre és hasadra. Apró puszikkal lepte el alhasadat, miközben bugyid fogságától is megszabadított.
- __________, akarlak.- suttogta.
Nyakánál fogva lerántottad egy csókra. Nyelveitek hol az Ő szájában hogy a Te szádban csatáztak, mikor hirtelen megérezted magadban egy ujját. Belenyögtél csókotokba a hirtelen jött érzéstől. Lassan mozgatta benned végtagját. Majd fokozatosan csatlakoztatta többi ujjait is míg összesen 3 ujja nem volt benned. Hosszú tagjaival szinte azonnal elérte tested legérzékenyebb pontját. Minden lökésnél hangosan nyögted a nevét. Körmeiddel vállait és hátát karmolásztad gyengéden. Lassan az orgazmus határán álltál.
- Méghh... Nehh... álljh leehh.... ahh....- nyögted alatta teljes önkívületben.
- Gyönyörűh vagyh _________....- búgta füledbe.
Az édes élvezet előtti utolsó másodpercekben gyengéden nyakára haraptál, majd mikor elért a boldogság hangosan nyögted fel nevét. Kicsit kifújtad magad majd percek múlva Kris ujjait merev férfiassága váltotta fel. Gyomrod már az érzésétől is beleremegett. Végre magadban érezhetted forró és lüktető hímtagját. Lábaidat teljesen feltolta, hogy minél jobban el tudjon helyezkedni. Kezeivel fejed mellett támasztotta meg magát. Lassan kezdett bele a ringásba. Nem akart tolakodó lenni. Ki akarta élvezni minden egyes pillanatát ennek a pillanatnyi örömnek, pont úgy ahogy Te is. Ajkaitok szüntelenül egymáson pihentek. Kezeiddel bejártad Kris egész testét, mellkasát, hátát, karjait. Egyszerűen nem tudtál vele betelni. Ütemesen ringott fölötted. Néha a jóleső érzéstől bele-bele sóhajtottatok a csókba. Kéjes nyögéseitek és az egymáson mozgó izzadt testetek hangjai színesítették az éjszakai hangjait.
- Máhr... nehm sokh... ohh... ahh....- nyögte fölötted.
Egyre gyorsabb tempót diktált. Szinte már nem láttál a gyönyörtől. Belülről egy feszítő érzés kerített hatalmába. Érezted ahogy Kris teste megvonaglik feletted és beléd lövelli forró magját. Ekkor hátad ívbe feszült, alfeled görcsbe rándult és szinte csillagokat láttál szemeid előtt. Kris nevét hajtogatva ért utol téged a részegítő boldogság. Kris teljes súlyával rád feküdt, fejét nyakhajlatodba fúrta és ott pihente ki magát. Eközben Te sűrű hajába túrtál és vékony ujjaiddal tincseit morzsolgattad.
- Ez észveszejtő volt, Édes.- motyogta füledbe majd kihúzódott belőled és melléd feküdt.
- Köszönöm, Kris.- fordultál felé.
- Tudod ha már mindketten magányosak vagyunk... és hát ha ilyen jól egymásra találtunk... szóval...
- Igen?- néztél fel rá kérdően, mire Ő még közelebb húzott magához.
- Szóval nem kell nekünk magányosnak lenni. Itt vagyunk egymásnak.
- Értelek.- adtál egy puszit az arcára.
Talán mégsincs veszve minden. Talán még lehetek boldog. Ezekkel a gondolatokkal a fejedben aludtál el Kris hatalmas, védelmező karjai közt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése