- Ezt nem hiszem el! Hol lehet? Már elmúlt hajnali kettő és még nincs itthon... - gondolkoztál hangosan a nappaliban a kanapén ülve. Egyszer csak nyitódott az ajtó. Ő az.
- Szia Életem! - lépett be Yoseob szélesen vigyorogva.
- Te csak ne "Életem-ezz" itt! Tizenegy óta várlak. Tudod, hogy aggódtam? Semmi telefon, semmi SMS... - támadtad le párodat. - És ez már nem az első alkalom. Én megértem, hogy elfoglalt ember vagy, és tudod jól, hogy mennyire támogatlak. De azért igazán szólhatnál, ha tovább maradsz... - teremtetted le az idegességtől és az aggodalomtól remegve.
- De..de... Ne haragudj! - nézett rád kiskutya szemekkel párod.
- És mégis hol kóboroltál?
- Azt...nem mondhatom meg.
- Tessék? Na jó! Ez egy kicsit sok volt nekem mára. Ne haragudj! - álltál meg előtte karba font kezekkel.
- Sajnálom. Majd megtudod, ha eljön az ideje - motyogta halkan szerelmed.
- Biztos valamelyik táncossal voltál. Csak nem mered a szemembe mondani, hogy már nem szeretsz! Régóta furcsán viselkedsz. Mennyivel jobbak azok a lányok nálam? - borultál ki teljesen.
Magad sem értetted, miért vágtál a fejéhez ilyen dolgokat, miért kezdtél ilyen csúnya vádaskodásba. Talán csak fáradt voltál már, eleged volt a folytonos várakozásból és elhallgatott dolgokból.
- Hogyan? Jól vagy? Mindennél jobban szeretlek és sosem lennék képes megcsalni Téged!
- Aha.. hagyjuk Seob... - sóhajtottál elkeseredetten. - Azt hiszem a kanapé megfelelő lesz számodra az éjszaka eltöltésére.
- _______! Ne csináld ezt! Szeretlek!!! - kapott utánad hevesen és megfogta a kezedet.
- Eressz! Nem érdekelsz! Gyűlöllek! - mondtad könnyeiddel küszködve a hamis szavakat, majd mindketten, fájó szívvel és nyugtalanul aludni mentetek.
- Jó reggelt Édesem - keltett két szorosan ölelő kar és egy édes hang.
- Hagyj! - bújtál ki ölelése alól még félálomban.
- Most mi a bajod? Mit tettem? Ne haragudj rám! - próbált hízelegve engesztelni kedvesed.
- Nem érdekelsz! Hagyj békén - fordultál el tőle még mindig duzzogva.
- Jól van, Te akartad. Elmegyek, este jövök, talán addigra megnyugszol... Szia - váltott át azonnal rideg magatartásra Yoseob és kiment az ajtón, magadra hagyva.
Eléggé lehangolt olt a kis incidensetek miatt Yoseob. Nem tudta, mivel hozhatná helyre azt, amit elrontott. Mert azt látt, hogy igen is elrontotta a dolgokat, pedig teljesen az ellenkező szándékkal cselekedett.
- Szia Manó! Megjöttem - lépett be a nappaliba Seobie. De sajnos sehol nem talált senkit. Csak a konyhapulton egy cédulát ezzel a felirattal:
Ne haragudj, de ez nekem nem megy. Nagyon szeretlek, de ha Te azt a másikat választod akkor legyetek boldogok.
U.I.: A cuccaimért még visszajövök.
Barátod szemeiből lassan egy patak kezdett el csörgedezni, majd lerogyott a konyhapult tövébe és keservesen zokogott. Kezében egy apró dobozkát szorongatott. Ekkor Te léptél be a lakásba.
- Szia - köszöntött rekedtes hangon, kisírt szemmel most már exed.
- Szia - üdvözölted rémülten- Veled mi történt? - léptél hozzá közelebb.
- Semmi különös - szipogta- Csak elhagyott a barátnőm, akit mindennél jobban, tiszta szívemből szerettem - kezdett bele a keserű színjátékba.
- Értem. Sajnálom. De talán volt rá oka, nem?
- Nem sok. Végig sem hallgatott. Most akartam volna megmagyarázni mindent. De esélyt sem adott.
- Talán még nincs veszve minden - simogattad meg a vállát. - Hívd fel.
- De ez nem telefon téma.
- Akkor beszéld meg vele minél hamarabb - indultál be a szobádba pakolni a cuccaidat.
- Várj! - szólt utánad, miközben feltápászkodott. - Elmondhatom az én verziómat is?
- Igen - vettél mély levegőt és felkészültél a lehető legrosszabbra is.
- Tegnap azért jöttem később, mert sokáig tartott a próba, és többször meg kellett állnunk miattam, mert egy kicsit rosszul voltam - amikor e szavakat mondta, nagy rémület fogott el, de hamar folytatta. - Nyugi semmi komoly csak fáradság. Aztán próba után bementem még az ékszerészhez, azért hogy ezt megcsináltassam neked - nyújtotta át a kis dobozkát.
Egy eljegyzési gyűrű volt benne. Egy lila kővel a közepén. Most már a Te könnyeid is megindultak, a bűntudattól és a meghatódottságtól. Minden világossá vált számodra. Megértetted, hogy Kedvesed miattad jött haza később, Te pedig nagyon csúnyán megvádoltad. Megértetted, hogy ebben a sztoriban Te vagy az egyetlen hibás. De Seobie folytatta.
- Megvártam amíg elkészül. De már nem jutottam haza, mert megint rosszul lettem. DooJoon hyung velem volt hál' Istennek, így azonnal hazavitt hozzá és lefektetett. Ezért jöttem haza később. Ne haragudj. Nem akartam, hogy miattam idegeskedj. De azt már meg sem kérdezem, hogy mit mondasz a gyűrűre... - hajtotta le a fejét pityeregve.
- Ne haragudj! - préselted ki e szavakat nagy nehezen könnyeid tengerében fuldokolva, majd a nyakába borultál és egyre azt hajtogattad. Percekig csak egymás nyakában csüngtetek és zokogtatok. - És az esetben, ha még áll az ajánlatod és még mindig szeretnél egy ilyen elviselhetetlen feleséget, akkor a válaszom igen! - nem érkezett felelet csak egy forró csók.
Óvatosan felvett a karjaiba és bevitt a hálóba, ahol finoman lefektetett az ágyra. Csókotok forró volt és mély, minden érzelmet és szenvedélyt magába foglalva ízleltétek egymást. Talán még sohasem volt ilyen szenvedélyes játékotok.
Elkezdte lehúzni rólad a felsődet, majd egy laza mozdulattal ledobta a földre. Követted példáját és Te is megszabadítottad Őt pólójától. Lassan végigsimítottál gyenge ujjaiddal izmos hasán. Egy kicsit beleborzongott lágy érintésedbe. Az érzés viszonzásául melleiddel játszadozott szerelmed, majd végül, szinte észrevétlenül került le rólatok szépen sorban minden ruhadarab. Csak sodródtatok az eseményekkel, lassan de mégis szenvedélyesen élveztétek egymást közelségét. Testetek felforrósodva vonaglott egymáson a kéjesebbnél kéjesebb mozdulatok nyomán.
Finoman vezette beléd hatalmasra duzzadt férfiasságát. Lassan és mélyen mozgott benned. Mindeközben Te lábaidat átfontad derekán és hátát karmolásztad élvezeted levezetése képen. Minden érintésedbe beleborzongott erős teste. Fokozatosan emelte tempóját, mire egyre hangosabb sóhajok és nyögések hagyták el ajkaitokat. Nem éreztél semmit a külvilágból. Egyedül Seobie létezett, Őt érezted magadban, ahogy még jobban hatolt mélyebbre, elérve gyönyörpontodat. Majd amikor elérte mozgása leggyorsabb ütemeit egyszerre elélveztetek. Érezted a testedben és párod testében szétáramló örömet.
Megnyugodtál. Tudtad, hogy ezek után Yoseob megbocsájtott Neked.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése