"Szerelmi játékok istenének színpada" (V&Jimin [BTS]) YAOI!!!! #2

     Miután megkapták a feladatukat a srácok, lassan neki is láttak. Volt aki örömmel esett neki a rá kiszabott feladatnak, egyesek pedig meglehetősen viszolyogva és húzódzkodva álltak a feladathoz.

- Hyung és akkor nem lehetne, hogy én is vásárolni menjek? - tette fel Jin körül toporzékolva a kérdését Jimin. Nagyon nem akart WCt pucolni.

- Nem - felelte nemes egyszerűséggel az idősebb, miközben épp a tisztítószereket pakolta elő. - Menj szépen és tedd rendbe a fürdőt. Minél hamarabb nekiállsz, annál hamarabb végzel vele - tanácsolta tapasztaltan bár fel sem nézve a fiúra. Épp a sütőt vizsgálta, hogy mennyire koszos, és mennyire erős tisztítószerre van szüksége hozzá.

     Jimin nem próbálkozott aztán tovább, hanem szomorúan indult a dolgára. Először körbejárta a szobákat egy nagy kosárral és összeszedte a szennyes ruhákat, amelyeket jobb esetben Jungkook már összedobált neki egy kupacba. Szétválogatta őket, aztán a mosógépbe dobálva választotta ki a megfelelő programot a tisztításukra.

    Míg a gép dolgozott, Ő maga nagy levegőt vett és nekilátott a súrolásnak. Először a tükröket takarította le, aztán a csempéket törölte át, utána következett a zuhanykabin és a fürdőkád. Még az ablakot is megpucolta, de valahogy a WCnek még nem tudott nekifogni.

     Pihenésképpen kivitte a már megtisztított ruhákat a nappaliba, hogy kiteregesse őket száradni. Ahogy a ruhákkal babrált, friss öblítőillat lengte be a teret, jó érzés volt bent lenni.

- Siess törpe, mindjárt porszívózok fel! - csapta fenéken egy vizes ruhával a békésen teregető fiút Hoseok.

- Hya! Hyung... - fintorogva kapott a sértett testrészéhez a fiatalabb. Kivette társa kezéből az egyetlen ruhadarabot, ami még nem lógott a szárogatón és feltette a helyére. - Te hogy tudtad megcsinálni? - fordult vissza még J-Hope-hoz, mikor már készülte elhagyni a nappalit.

- Mit? - pislogott rá teljesen értetlenül. - A WC takarítását? - kérdezett rá aztán vigyorogva, mire egy bátortalan bólintás volt a felelet. - Hát először elég szar volt. Szó szerint - tette hozzá kegyetlenül elvigyorodva, amivel már most elvette az összes maradék kedvét a fiatalabbnak a takarítástól. - De nem kell parázni. Nincs benne semmi. Felveszed a gumikesztyűt és akkor nem lesz baj - tanácsolta, majd visszafordult a kanapé előtt lévő szőnyeghez, hogy feltekerhesse és kivihesse az erkélyre kirázni.

- Szerinted ez merre van? - mutogatta Suga Namjoon-nak a Seokjin által írt bevásárlási listát.

- Hmm... Talán arra - mutatott el nekik bal kéz felé a vezető. - Amúgy minden oké? - érdeklődött barátjától, csak úgy mellékesen, közben a már így is hatalmasra pakolt bevásárlókocsit tolva.

- Aham - felelte lazán a másik, a polcokat kémlelve, hogy megtalálhassa a keresett fűszert.

- Biztos? Mármint... Jungkook-kal is minden rendben? - próbálkozott tovább finoman Rap Monster.

- Persze, miért ne lenne? Nézd csak, ez az? - mutatta felé a kis tasakot.

- Azt hiszem igen. Fogalmam sincs, Seokjin szokott főzni, Ő tudja. Vegyük meg ezt, aztán ha nem jó, Ő majd elmegy másikért - tette bele a kocsi tetejére.

- Oh, ha már itt vagyunk... ez is kell - vett le a polcról egy csomag cukrot Yoongi és édesen mosolyogva tette az árukupac tetejére.

- Suga... - vigyorodott el a vezető, gyermeki énjén, amit mostanában egyre kevesebbszer enged látni. - Én... csak azért nyaggatlak, mert látom, hogy valami nincs rendben - próbálkozott meg újra, nyíltabban Rap Monster. - Ha közted és Kookie között van valami probléma... - sóhajtott - hiába magán ügy, de tudnom kell. Nem akarok beleavatkozni tényleg, de tudod jól, hogy ezek a dolgok az egész bandára kihatással vannak. A lebukást pedig senki sem szeretné. És nem csak rólatok van szó, hanem bármelyik szerelmes emberről - sütötte le egy pillanatra a tekintetét szónoklata közben. Hisz Ő is szerelmes volt. Halálosan. - Szóval ne vedd személyes támadásnak -

- Nam - szakította félbe a monológját Suga és egy mély sóhaj kíséretében ráemelte a tekintetét. Ennyivel is hallgatásra bírta vezetőjét, nem kellett hozzá más csak egy erélyes pillantás. - Nincs semmi baj - mosolyodott el végül lágyan, amiből Namjoon is tudta, hogy tényleg igazat beszél.

     Látta a szemeiben, hogy valóban nem történt semmi eget rengető probléma, ami a bandát vagy bármelyik tagot is veszélyeztetné. Megbízott benne, így nem faggatta tovább.

     Yoongi egyszerűen csak ihlethiányban szenvedett. De tényleg, szó szerint szenvedett. Ezt látta rajta RapMon is és a többiek is. Viszont szégyellte bevallani, ezért próbált egymaga megbirkózni a feladattal.

     A dormban mindenki csendesen munkálkodott. Seokjin a konyhát tisztogatta, az Ő féltett kis váracskáját tette rendbe, közben jókedélyűen dalolászott. Úgy döntött, hogy a maradék hozzávalókból készít majd valami finomat a srácoknak, mert igazán keményen dolgoznak, megérdemlik.

     A nappalit a porszívó zaja uralta, Hoseok bravúros táncmozdulatokkal dobta fel az amúgy rettentően unalmas és monoton munkát. Forgós rendszerben takarítottak. Először Jungkook pakolt el egy-egy helyiségben, utána Taehyung törölgetett le és végül jött Hope a porszívózással és a felmosással. Így nem rondítottak bele a másik munkájába. Nagyon ügyesen összefogtak.

     Jimin kitartóan takarította a mosdót, legyűrte mindenféle rossz gondolatát és bátran megküzdött a kosszal.

- Hya, hyung, ne olvass! - lökte oldalba Jungkook V-t. - Sosem leszünk kész - korholta az idősebbet, bár szája sarkában mosoly bujkált.

- Woa, tök tuti képregényei vannak Hopie hyung-nak - nézegette teljesen átszellemülve a polcokat a fiú, nem is figyelve társára.

- Akkor majd kész tőle kölcsön. De törölgetni ne felejts el. Én mentem a szobátokba - hagyta magára a Maknae a még mindig csodálkozva bámészkodó fiút.

    Taehyung még egy darabig ámuldozott a könyveken. Le is vett egyet-kettőt, amelyik a címe alapján színpatikus volt számára, belelapozgatott és így észre sem vette, mennyire elment az idő. Teljesen úgy viselkedett, mintha most járna hyung-ja szobájában életében először és a könyveit is csak most találta volna meg. Pedig ez korán sem volt így.

     Mikor aztán észbe kapott, gyorsan leportalanított mindenhol és tovább is állt Namjoon-ék szobájába. Először az íróasztallal kezdett, szépen letakarította, majd ebben a szobában is megtalálta a könyvespolcot. Náluk jóval kevesebb könyv volt, és azok sem ilyen ifjúsági regények vagy képregények hanem vagy tankönyvek vagy komolyabb témájú irodalmi művek. Egyik sem izgatta fel nagyon V fantáziáját, unalmasnak tartotta a száraz és/vagy nehéz dolgokat.

    Viszont egy könyv gerince mégis igazán lázba hozta. Cikornyás latin betűkkel volt ráírva valami egészen különösen hangzó, meglehetősen távoli és idegen cím. A narancssárga betűk a fekete alapon szinte világítva hívták fel magukra a figyelmet. Megbabonázott tekintettel nyúlt a könyvért és lassan emelte le a polcról, féltve, nehogy megsérüljön.

     Amikor szembesült a könyv borítójával, kissé hátrahőkölve tartotta távolabb magától. Sosem gondolta volna, hogy hyung-jai ilyen pajzán dolgokat is tartanak maguknál. Persze, nyílt titok volt köztük, hogy mindannyiuk szexuális élete teljesen egészséges, nem voltak már kisfiúk sem, de ez mégis zavarba hozta Taehyung-ot.

- Anangaranga, avagy szerelmi játékok istenének színpada - olvasta fel a borítóra nyomtatott címet.

     Szemöldökeit összevonva lapozott bele a könyvbe. Szebbnél szebb és részletesebb rajzok mutatták be az egyes pozíciókat szeretkezés közben. A szövegbe beleolvasva arra is rá kellett jönnie, hogy elég jó tanácsokat is leírtak, hogy mivel lehet élvezetesebbé tenni a szeretkezést, mit kell elkerülni. Aztán akadt olyan fejezete is a könyvnek, amely külön a nővel és külön a férfival foglalkozott. Egyes bájitalok, szérumok receptje is meg volt adva és Taehyung egy pillanatig komolyan el is gondolkozott azon, hogy ki kellene próbálnia, de aztán kiverte a fejéből az ötletet.

     Rettentően megtetszett neki a könyv, teljesen felcsigázta az érdeklődését, mint egy kamaszodó fiúnak, és úgy érezte, hogy azonnal el akarja olvasni az egészet, magába akarja szívni a szerelem minden tudományát. Csak aztán rá kellett jönnie, hogy  a könyv nem az övé, elkérni elég ciki lenne, ellopni meg nem szeretné, még ha kölcsönbe lenne, akkor sem. Másrészről pedig bántotta, hogy férfi és nő kapcsolatáról szól a könyv, mivel neki férfi párja van. Persze... hiszen Ők a nem normális pár, ezért nincs is oka igazán jogosan kiakadni.

     Mégis a jól kidolgozott, szinte eleven erotikus képek hirtelen hatalmas izgalmat keltettek Taehyung-ban. Tágra nyílt szemekkel, nagyokat nyelve olvasgatott bele mindenbe, aztán mikor megunta, a képeket bámulta. Teljesen elkápráztatták az illusztrációk. Szíve nagyokat dobbant a gondolatra, hogy talán párjával is kipróbálhatnának hasonló huncutságokat.

     Elvarázsolt világából aztán a szoba egyik tulajdonosa rántotta ki. A könyvet gyorsan a háta mögé dugva, megszeppenten pislogott fel hyung-jára. Borzasztóan rajtakapottnak érezte magát.

- Gyere Tae, szünetelj egy kicsit. Eszünk - mosolygott rá kedvesen Seokjin.

"Szerelmi játékok istenének színpada" (V&Jimin [BTS]) YAOI!!!! #1

     Napsütéses tavaszi reggelre ébredtek a Bangtan fiúk a közös dormjukban. Lágyan világította be a tavasz vidám színeivel a szobákat. Mégis egy ilyen gyönyörűen kezdődő napon mindenki kelletlenül ébredezett. Ennek is megvolt a maga oka. Ugyan szabadnapot kaptak, de ez hiába való tény, mivel ezt a napjukat takarításra kellett fordítaniuk. A menedzser szerint akkora disznóóllá vált a lakásuk néhány hónap alatt, hogy muszáj lesz nekiállniuk a rendrakásnak. Hívhattak volna takarítót is, de a srácok és a vezetés is úgy gondolta, hogy jobb, ha nem idegenek turkálnak a holmijaik között. Úgyis Ők használják a cuccokat, inkább Ők pakolják el, úgy biztos tudni fogják, mit hol keressenek majd.

     Igazából nem minden szobában ment nehezen a kelés, voltak akiknek könnyen ment, volt olyan, akinek muszáj volt, hogy könnyen menjen és akadt olyan tag is, aki az Istenért sem akart megmozdulni. A vezető türelmes volt társaival, éppen ezért csak kilenc óra körül álltak neki a reggelinek, ami közben felosztották a feladatokat.

- Este sokat gondolkoztam - kezdett bele a magyarázásba Jin, miután mindenki elé odapakolta a reggelijét és utolsóként helyet foglalt az asztalnál. Hangja komolyan csengett, arcán kifejezéstelen vonások uralkodtak. - De végül megtaláltam mindenki számára a legtesthezállóbb feladatot - jelentette be végül szélesen mosolyogva.

- Miért mindig Te osztod be a munkákat, hyung? - sopánkodott méltatlanul Jungkook.

Nem azzal volt baja, hogy nehéz feladatott szokott kapni az ilyen alkalmak során, hanem inkább az zavarta, hogy amióta együtt laknak, szinte mindig mindenki ugyan azt csinálja. Már megunta a portörölgetést, hogy állandóan tüsszögő rohamokat kapott a rengeteg porcicától. Sokkal szívesebben cserélt volna a többiekkel. Például inkább bevásárolt volna Jimin és V helyett, vagy Yoongi porszívózását választotta volna. Mondjuk Hoseok wc pucolását semmi pénzért nem vállalta volna el. A konyhát pedig tudta, hogy Jin még véletlenül sem adta volna ki a kezei közül.

- Mert Ő a legidősebb - felelte meg higgadtan a kérdést Namjoon.

Őt sosem zavarta a beosztás. Igaz, nem a szíve csücske a takarítás, mindig akadna sokkal több és jobb elfoglaltsága is ennél, amit ezerszer szívesebben végezne, viszont párja elbűvölően édes kérlelő tekintetének sosem tudott ellenállni. És különben is, a pakolással egyáltalán nem volt nagyobb baja.

- De Te vagy a vezetőnk - folytatta továbbra is az értetlenkedést Jimin.

Neki sem volt ínyére ez a takarítósdi, de sosem szólalt fel ellene, mert úgy gondolta, hogy Ő és Tae mindig is megúszták a nehezét, hiszen a bevásárlás szinte számukra már móka. Valamint ezen felül szerettet udvariasan viselkedni párjával és a legtöbb cuccot cipelni hazáig, hogy megmutassa, milyen erős Ő valójában. Persze ezen Taehyung csak jóízűen nevetett. Ilyenkor az egész napot végigszórakozták. Szóval Ők különösebben nem bánták a dolgot.

- Ugyan, ez nem jelent semmit - vont vállat unottan Suga. - Csak rájuk kell nézni és süt róluk, hogy fülig szerelmesek. Hát persze, hogy az orránál fogva vezeti, amerre csak akarja - tette még hozzá rosszmájúan.

Alapvetően nem volt ilyen zsörtölődős Yoongi, és nem is zavarta barátai együttléte. Neki a takarítással volt a legnagyobb problémája. Szerinte ez csak felesleges és időpocsékolás az egész. Számára sosem létezett rendetlenség csak túlzsúfolt helyiség. Neki minden dolga a helyén volt, csak sok volt a cucca. Amit Ő lerakott valahova, azt nem hanyagságból tette, hanem azért, hogy megtalálja ha a közeljövőben szüksége lenne rá. Persze a tényleges szemét Őt is zavarta. De mire odafordult, hogy eltakarítsa, csodával határos módon már valaki más megtette ezt helyette. Így egy idő után már nem is törte magát ezért.

- Oh valóban? - nevetett fel harsányan Hoseok. - Mondja ezt a bagoly a verébnek. Te is pontosan ugyan ennyire bele vagy habarodva a mi nem is olyan kicsi Maknae-nkba - jegyezte meg mindentudóan, egy öntelt vigyorral az ajakin bólogatva a rapper.

Köztük sokszor adódott ebből vita. Hoseok lételeme, egyszerűen imádja a tagok vérét szívni és ezzel észrevétlenül is mosolyt csalni az arcukra. És ez alól Suga sem kivétel egy pillanatig sem. Nem is szokott baja lenni a másik társa hülyeségével, egészen addig, míg a szerelemmel nem kezdi el piszkálni. Számára ez olyan különleges dolog, annyira intim és bensőséges, hogy egyszerűen képtelen ezzel a témával és érzéssel ennyire egyszerűen, lekezelően undorító és kicsinyes módon bánni. Hiába a barátaival él együtt, ezt jobb szereti magának megtartani.

- Ne szívd mellre, haver! - veregette vállon a csendben fortyogó, tányérja felé forduló Yoongi-t, Hoseok. A sértett csak lerázta magáról barátja vállait és továbbra sem nézett fel senkire. Combján megérezte párja kezét, ahogy az asztal alatt nyugtatóan cirógatja.

- Ez csúnya volt, hyung - jegyezte meg halkan V, elhúzva a száját.

Igaz, párjával Ők voltak a legharsányabb páros az egész csapatban. Soha nem zavartatták magukat a dormban, akár a többiek jelenlétében is nyíltan flörtöltek egymással. Viszont azt is tudták nagyon jól, hogy mindennek, ami köztük történik, a dorm falain belül kell maradnia, hiszen ez a karrierjük és az egész életük rovására menne. Taehyung azzal is tisztában volt, hogy Suga-ék a legkonzervatívabb - ha lehet ilyet mondani egy meleg párra - és legvisszafogottabb páros, így igyekezett tiszteletben tartani Őket.

- Mielőtt még egy nagyobb vita alakulna ki, elmondanám, ma kinek milyen munkát szánok - vette magához ismét a szót a legidősebb tag. Mintha az előző szócsata meg sem történt volna, mindenki csendben ülve várta a halálát, csak a tányérhoz koccanó evőeszközök hangja hallatszott. Nem vártak nagy megváltást, lélekben mindenki felkészült a szokásosra.

- Yoongi-yah és Namjoonnie mennek bevásárolni - kezdett bele a felsorolásba, mire mindenki nagy szemekkel kapta rá a tekintetét. - Hopie felporszívózik és felmos. Mindenhol - tette hozzá, de a megszólított már nem is figyelt rá, mert örömében teljesen elveszett. - Jiminnie kimossa a szennyest és kitakarítja a fürdőt. A WCt is! - nézett rá szúrósan a teljesen elkeseredett fiúra. - Taehyung port törölget, Jungkook-ah pedig pakol. A konyha pedig természetesen marad nekem - mosolyodott el a végére angyalian Seokjin.

Boldogan, együtt (Luhan [EXO-M])

     Már évek óta egy párt alkottok Luhan-nal és épp elérkezettnek láttátok az időt arra, hogy a családalapításra adjátok a fejeteket. Nagyon szeretnétek egy kisbabát. Minden vágyad, hogy gyermeket szülhess annak a férfinak, akit a világon legjobban szeretsz- apukád után. Már kiskorod óta vágysz egy teljes, szerető családra, ami most megvalósulni látszik.

     Mindig is úgy képzelted, hogy az első szerelmed lesz a társad életed végéig és majd együtt küzdötök meg az élet nehézségeivel, együtt örültök a szép pillanatoknak. Úgy néz ki, hogy most maradéktalanul valóra válhat az álmod.

     A teszt fölött ülve, izgatottan egymáshoz bújva beszélgettetek.

- Te mit szeretnél? Fiút vagy lányt? - kérdezte Lulu izgatottan tördelve ujjait.

- Nekem mindegy csak egészséges legyen - felelted szelíden elmosolyodva.

- Jaaaj én úgy várom! Én egy fiút szeretnék elsőnek. Hogy megtanítsam focizni - vigyorgott szélesen párod. Szerencsére Ő is olyan jövőt képzelt el, mint Te, így nem is volt kérdés, hogy a baba lesz a következő lépés közös életetekben.

- Elsőnek? - fordultál felé felvont szemöldökkel. - Honnan veszed, hogy lesz következő? - háborodtál fel.

- De édesem, én azt hittem, hogy többet szeretnél - nézett rád hatalmas, értetlenségtől csillogó szemekkel Lulu.

- De én azt hittem világosan megmondtam? - fújtad ki lassan a levegőt és alsó ajkad beharapva figyelted az asztalon pihenő tesztet.

     Nem a több baba gondolatával volt problémád. Egyszerűen csak... még nem tudtad elképzelni, hogy ennyi próbálkozás után, mégis sikerült megesned és most már valóban teljes lehet a családotok. Persze, hogy szerettél volna még gyerekeket, csak... hirtelen nem tudtad, mit csinálj, mit gondolj.

- Nem, képzeld még nem mondtad, vagy legalábbis nekem nem! - emelte fel a hangját a kelleténél jobban szerelmed.

- Most mi van? Egyáltalán nem is biztos, hogy állapotos vagyok! - csattantál fel idegesen.

     Ekkor egyszerre pillantottatok a tesztre és sajnos az állt rajta, amit nagyon nem szerettetek volna.

Negatív, még nincs kisbaba.

     Könnyeiddel küszködve szaladtál ki a szobából. A csalódottság és fájdalom erősen feszítette mellkasodat. Hibásnak érezted magad. Túlságosan is beleélted magad és nagyon rosszul esett a csalódás.

     Luhan azonnal utánad eredt, hogy megvígasztalhasson. A nappaliban utolérve kapta el a kezed és magához akart húzni de ellökted. Hiába ellenkeztél olyan hevesen- magad sem tudtad, miért- Ő erősen tartott, és a füledbe suttogott.

- Ne haragudj rám. Csak már annyira szeretném ezt a babát - zárt szorosan erős karjaiba.

     Nem bírtad tovább, így torkodat fojtogató gombóc utat tört magának és remegve hagytad, hogy könnyeid arcodat áztassák, majd egy idő után Luhan pólóját.

- Nem haragszom. Én is szeretném, de mi van ha velem van a baj? - kérdezted könnyeiddel harcolva, teljesen kétségbe esve.

- Ugyanannyi esély van rá, hogy velem van baj. Egyébként is még csak néhány hónapja próbálkozunk. Van akiknek évekbe telik, mégis sikerül. Ne add fel, kérlek - nyugtatott kedves szavaival, hátadat lágyan simogatva. - Minden rendben lesz, kicsim - távolodott el tőled egy kicsit és állad alá nyúlva nézett mélyen a szemeidbe, közben hüvelykujjával könnyeidet szárította fel. - Annyi kis lurkónk lesz, hogy majd alig fogunk tudni bírni velük - mosolygott rád biztatóan, majd lassan ajkaidra hajolt és gyengéd csókba hívott.

     Játékotok pillanatok alatt feledtette el veled a bánatot és testedben újult erővel lobbant fel a vágy lángja. Karjaidat nyaka köré fonva húztad magadhoz közelebb. Nyelvével fürgén, mégis lágyan siklott ajkaid közé és finoman masszírozta a Te nyelved.

     Hosszú és érzelem dús csókotok után lihegve váltatok el, majd Luhan egy huncut mosollyal az ajkain kapott fel hirtelen karjaiba és a hálóba vitt. Óvatosan fektetett a puha párnák közé, majd föléd tornyosulva óráknak tűnő percekig csak szépséged csodálta.

- Imádlak _______ - súgta érzékien neved s ismét ajkaidra tapadt.

     Szerelmes csatátok közben kezei gyengéden cirógatták oldalad, s majd mikor ráunt arra, hogy a köztetek lévő ruhaanyag útját állja ujjbegyeinek, hogy selymes bőrödet érinthesse, egy laza és gyors mozdulattal lekapta rólad a felsődet. Szélesen mosolyogtatok egymásra, az előbbi búnak nyoma sem volt már sehol, csak teljesen belefeledkezve a helyzetbe szerettétek egymást.

     Luhan kihasználta az alkalmat, míg nem ajkaidat bűvölte és saját felsőjétől, sőt alsó öltözékétől is megszabadult és úgy mászott vissza föléd teljesen meztelenül, hogy újra birtoklóan csókolhasson.

Forró játékotok közepette fürge ujjai egy pillanatra sem pihentek meg és lapockád alá nyúlva csatolta ki melltartódat, hogy néhány szempillantással később a csipkés anyagtól megszabadíthasson és formás halmaidra cuppanhasson.

     Édes ajkaival állad vonalán keresztül vándorolt el nyakadhoz, amit finoman megharapdált, majd hosszan nyalt végig fogai nyomán. Jól esően sóhajtottál fülébe, megborzongtál a kellemes érzéstől, amit párod okozott számodra.

     Nem sokáig időzött nyakadnál, hamar kulcscsontjaidra tért át, gyengéden karcolta fogaival porcelán bőrödet s végül ajkai egyik mellbimbód körül állapodtak meg. Fogai közé zárta kis kavicskádat és óvatosan rágcsálta, halkan cuppogott rajta, eközben egyik kezével másik melledet masszírozta gyengéden.

      Luhan mindig is profi volt az előjátékban, ahogyan ezt most is bebizonyította, hiszen annyira elterelte a figyelmedet, hogy szinte fel sem tűnt, fél kezével milyen ügyesen gombolta ki nadrágodat és térdedig le is tolta azt. Onnantól már Te is besegítettél neki és lerúgtad magadról a farmert.

Miután mellbimbód teljesen megkeményedett ajkai közt, elengedte és másik halmodat lepte be édes és perzselő csókjaival. Mindeközben szabad kezével ismételten nem tétlenkedett, bugyidba nyúlva cirógatta lágyan nőiességedet.

- Imádom, hogy ennyire benedvesedsz tőlem - kuncogta melledre, majd egy hihetetlenül perverz de mégis csábító mosollyal nézett fel rád. Hiába annyi év együttlét, egy-egy ilyen beszólása után még most is könnyen zavarba tudsz jönni.

     Ujjaival lágyan érintette érzékeny részedet, finoman körzött csiklód felett, mire halkan felnyögtél. Ujja hegyét óvatosan vezette bejáratodhoz és finoman tologatta beléd párszor.

- Ah... Luhanh... - kapaszkodtál vállaiba, a hirtelen jött kellemes érzéstől. - Kérlekh! - nyögted türelmetlenül és álla alá nyúlva húztad magadhoz egy szenvedélyes csókra.

     Több sem kellett párodnak, azonnal lehúzta rólad elázott fehérneműdet és lábaid közé fészkelte magát. Széles terpeszben feltárulkozva vártad, hogy életed szerelme végre birtokba vegye szerelembarlangodat.

     Egy határozott lökéssel merült el benned teljes hosszával párod, a várva várt érzéstől kéjesen nyögtél fel, Luhan-ból pedig mélyről tört fel egy elég férfias morgás.

     Azonnal gyors tempóra kapcsolt, nem volt miért finomkodni, mindketten kívántátok már a másikat.

- Ah... mégh...! - kérlelted, körmeiddel végigszántva háta puha bőrét.

     Az érzésre párod csak felszisszent és próbálta a kérésedet teljesíteni. Egyre gyorsabban mozgott benned, mélyeket és erőseket lökve. Lábaidat felemelte, combjaidat markolászta erősen. Beharapott ajkakkal figyelte kéjtől enyhén eltorzult arcodat, majd kóbor tincseidet finoman kitűrte szemeid elől és lelassított mozgásával. Elengedte lábaidat és föléd hajolva hívott egy szeretetteljes csókba.

     Hangosan lihegtél ajkai közé. Oka volt annak, hogy megállt. Tudta jól, éreztétek mindketten, hogy közel jártok a beteljesüléshez. És mivel nem tehette örökkévalóvá a pillanatot, ezért Luhan csak próbálta a lehető leghosszabbra elnyújtani a szenvedélyes aktust.

     Csókotok után ismét elváltak ajkaitok, kissé felegyenesedett szerelmed és újra mozgásba lendült. Minden lökéssel megpróbált egyre beljebb kerülni érzékeny testedben és gyönyöröd pontját ostromolta.

- Oh igenh! - morrant fel, ahogy érezte, össze-összerándul forró falad lüktető tagja körül.

      Alhasadban megjelent az ismerős bizsergő érzés, tested enyhén remegni kezdett a boldogságért. Luhan kezével a csiklódat ingerelte, hogy még nagyobb élvezethez juttasson.

- Ah, szerelemh! - nyöszörögted vékony hangon, mikor utol ért a beteljesülés és Lulu karjaiba kapaszkodva, enyhén rázkódó testtel elélveztél. Neki még hátra volt az utolsó, legnagyobb élvezethullám, így megállás nélkül mozgott feletted, hogy Ő is átléphesse az édes élvezet gyönyörű kapuját.

     Pillanatokkal később megérezted magadban forró magját, ahogy belülről teljesen megtölt. Így az élvezet utolsó pillanatait együtt élhettétek át. Még finoman lökött rajtad néhányat, majd óvatosan, szépen lassan hagyta el testedet. Megremegtél az érzésre, ahogy ondóját érezted magadból kifolyni. De legalább megnyugtatott a tény, hogy ismét megpróbáltátok, és reménykedtél, hogy ezúttal sikerrel is fogtok járni.

     Még egy-két csókot adott a nyakadra és a szádra, majd magához húzott és betakart. Boldogan szusszanva bújtál szerelmedhez és megnyugodva hajtottátok fejeteket álomra.

2 hónappal később

     Már napok óta ismerős rosszullétek gyötörtek. Lulu-nak még nem mondtál semmit, nem akartad, hogy megint bezsongjon aztán csalódnia kelljen.

     Egyik nap együtt ebédeltetek pároddal, amikor hirtelen megint elkapott az émelygés. Elnézést kérve álltál fel az asztaltól és míg párod láthatott szépen lassan sétáltál el, majd mikor eltűntél a látótávolságából, azonnal rohanni kezdtél a mosdó felé.

     Rettentően forgott körülötted a világ, úgy érezted, hogy valami hiper meghajtású körhintán ülsz és sosem akarnak többet leengedni róla. A gyomrod borzasztóan kavargott és azt hitted ha azonnal nem szabadulsz meg a tartalmától, akkor valami szörnyűség fog bekövetkezni.

     Ugyan Luhan kezdetben nem sejtett semmit, mégis aggódva ment utánad, mikor hosszú percekkel később sem tértél hozzá vissza.

     Kint állt az ajtóban, és bekopogva szólított meg.

- Jól vagy drágám?

- Persze édesem csak sokat ettem - füllentetted, mikor már a kád szélén ültél. Elrendezted magad, de hirtelen olyan fáradtság és zavarodottság tört rád, hogy még egy kicsit muszáj volt elidőznöd a fürdőben. Szerelmed aztán nem is igazán gyanakodott.

     Még aznap délután lementél a boltba és vettél egy tesztet. Hajtott a kíváncsiságod és a megérzésed. Nem akartál szólni Lulu-nak, mert egyáltalán nem szeretted volna az múltkori esetet megismételni. Ha nem vagy várandós, akkor legalább csak Te magad csalódtál, ha pedig mégis megtörtént a csoda, akkor meg megtudod vele lepni Luhan-t.

      Épp jöttél ki a fürdőből a teszttel a kezedben mikor veled szemben Ő állt. Na azért mégsem annyira hülye, hogy egy ilyen szituációból ne tudná összerakni a dolgokat.

- Csak nem? - kérdezte boldogan.

- Még nem tudni - felelted idegesen és megadva magad a helyzetnek inkább a nappaliba vonultál, mögötted pároddal.

- Júj! Olyan izgatott vagyok! -csillogott Luhan szeme boldogan.

- Jójó, nyugi, várd ki még ezt a 2 percet - mondtad és átölelted.

- Rendben - bólintott és szorosan tartott magához közel.

     2 perccel később megnéztétek az eredményt.

Pozitív!

     Végre, a sok próbálkozás után. Kisbabátok lesz. Nagyon boldogok voltatok. Lulu örömében a nyakába vett és szinte végigrohant veled az egész lakáson.