Hope World (J-Hope&JungKook [BTS]) YAOI!!!!

Újabb szerepezést hoztunk ^^
J-Hope-ot Kitty Unnie-m alakítja zöld színnel
JungKook szerepét én játszom lila színnel
Mindenki más fekete színű


Lassan 8 hónapja vagyunk együtt J-Hope hyunggal. Azelőtt is imádtam hyungot de azóta teljesen elválaszthatatlanok vagyunk. Egészen az elmúlt 2 hétig. Mikor itthon vagyunk 1-1 puszit ha ad, alig szól hozzám, állandóan Suga hyung nyakán lóg. Órákra eltűnögetnek... Kezdtem igazán mérges lenni. Már hiányoztak a szép szavai, a puha érintései és mi egyebe...
- Mi a baj Kookie?- ült le mellém a kanapéra Jin hyung.
- Semmi.
- Bővebben?
- Nem sok.
- JungKook! Ide figyelj!- fordított maga felé. unottan néztem rá. most jön a hegyi beszéd- Már napok óta ilyen vagy. Már a tegnap reggeli műsorban is feltűnő voltál. Változtatnod kell ezen. Mi a baj? Hadd segítsek.
- Szerinted mi a bajom? Nem tűnt fel, hogy az a seggfej- mutatok a konyhába Suga-val cseverésző Hope-ra- lassan 2 hete teljesen levegőnek néz, hanyagol?!
- Áááá szóval kicsi Maknae kielégületlen!- röhögött RapMon.
- Pofa be hyung!- megdobom egy párnával.
- Tisztelettel beszélj velem, kölyök!- horkant fel Leader-shii.
Kiöltöm rá a nyelvem.
- Jó most már hagyjátok abba!- jött ki a szobából V hyung.
- Pedig én egész jól szórakoztam!- röhögött JiMin hyung.
- Marha viccesek!- felálltam bementem a szobámba és becsaptam az ajtót.

-Szerinted így jó lesz? Nem akarom hogy csalódjon- suttogtam Sugának.
-Ne aggódj biztos hogy tetszeni fog neki tudod hogy mennyire szereti a meglepetéseket. -röhögött fel mellettem.
Nagyon féltem, hogy elveszítem az én kis sütikémet. 8 hónapja éljük együtt életünket és most szeretném még komolyabbra f ordítani a kapcsolatunkat ezért is kérem mindig Suga segítségét. Féltem attól hogy nem fog neki tetszeni ezért napjában 20-szor variáltam mindenben. Épp a konyhába beszéltük a legújabb változást mikor ajtócsapódásra lettünk figyelmesek.
-Ki volt ez?-dugtam ki a fejem kíváncsian az ajtón.
-A Maknae . Menj utána hátha megnyugtatod.-felelte Jimin. Többször sem kellett mondania egyből felrohantam és benyitottam.
-Mi a baj szerelmem?

- Semmi bajom sincs.- vontam vállat az ágyam szélén ücsörögve.

-Na akkor nem csapkodnál.-letérdeltem elé és a szemébe néztem. Nagyon is hiányzott. Minden tekintettben.

- Tudod mit? Igenis van bajom! Elegem van abból, hogy így viselkedsz velem. Ha már nem kellek neked akkor kérlek mondd meg nekem a szemembe, és ne légy együtt a hátam mögött Suga hyunggal!- emeltem fel rá a hangom.

-De..De.. Ezt honnan veszed? Én szeretlek téged és soha nem... Ezt nem értem-vakartam meg a fejem - Ki mondott neked ilyeneket? hm??

- Lehet, hogy még csak 16 vagyok de szemem azért van. Észreveszem, hogy mi zajlik körülöttem!- fogtam magam és felálltam- Ha Te nem mondod ki, hogy vége van, akkor majd én megteszem!- néztem le, a még mindig a földön guggoló J-Hope-ra. Már a sírás fojtogatott.

Szemeimbe könnyek gyűltek. Ez nem lehet igaz ez csak egy rossz álom. Átöleltem a lábait.- Ne csináld ezt velem. Kérlek Én nagyon is szeretlek téged. -szinte már zokogtam.

- Gondolom akkor is ezt mondogatod, mikor Suga-val enyelegsz...- vágtam neki oda flegmán. 
Nagyon fájtak saját szavaim. De nem tehettem mást. Már nagyon nem bírtam ezt. Nekem is kibuggyantak apró könnyeim. Alkarommal letöröltem majd kissé higgadtabb hangnemben megszólaltam.
- Kérlek most engedj el.

Teljesen lefagytam. Elengedtem lábait. Ő kisétált az ajtón. Abban a pillanatban egy világ tört bennem össze. Miért kellett ennek így lennie? Miért nem vár mégy egy picit? Rengetek Miért?-em volt de egy válaszom sem. Lassan felálltam majd levonszoltam magam a földszintre ahol mindenki kellemesen beszélgetett. Olyan jó volt látni ahogy JongKookie is nevetgélt. Senki sem hiányolt ezért úgy döntöttem kiszellőztetem a fejemet.

- Naaa TaeTae hyuuung! Légysziii! Hadd aludjak ma veled!- nyaggattam kint a konyhában V-t.
- De miért akarsz ennyire mellettem aludni. Ott van HoSeok.- veregetett hátba.
- Nincs.- feleltem egyhangúan.
- Ho-hogyan?- nézett rám nagy szemeivel kérdőn hyung.
- Úgy, hogy nincs. Szóval. Naaaa lééégyysziiii!!!- nyöszörögtem tovább.
- Na jó. Egye fene.- adta be a derekát V.
Amíg a többiek a nappaliban beszélgettek, J-Hope elszivárgott, addig én gyorsan átcuccoltam a másik szobába.
Közeledett az este 6 óra. Lassan indulnunk kellett a fellépésre de J-Hope még sehol sem volt.

-Mindjárt otthon vagyok YoonGi. Csak eljöttem sétálni. 
-Akkor is nemsokára fellépés merre vagy útközben felveszünk visszük a ruháidat is.- Közölte velem idegesen mire elmondtam neki a címet. Semmi kedvem nem volt ma énekelni. Csak a szobába akartam bújni és kisírni a szemeimet. Nem kellett sokat várni mire megjöttek a srácok. Csendben beszálltam a buszba senkire sem néztem rá csak leültem. Teljesen el voltam "varázsolódva". Mikor odaértünk a sminkesek szörnyethalva az ábrázatomtól igyekeztek minél emberibb kinézetet adni nekem.


Egész készülődés közben kerültem HoSeok-ot. De ahogy láttam megvolt a társasága. YoonGi és RapMonster ápolgatták.
Az öltözőben a kanapén ültem a TV-t bámulva. Semmi értelmes nem ment benne, a mesét leszámítva, így hát azt néztem.
- Tessék!- huppant le mellém TaeHyung egy tábla csokit az orrom alá nyomva.
- Hát ez?- néztem rá felvont szemöldökkel.
- Hogy legyen egy kicsit jobb kedved.- ledobta az ölembe, a hajamat pedig összekócolta a kezeivel.
- Köszönöm.- fújtattam kissé idegesen, de aztán ez hamar átment nevetésbe.
Felbontottam a csokit és majszolni kezdtem. Idő közben mindenki körém, pontosabban a csoki köré gyűlt.
- Srácoook! 2 perc és kezdünk! Gyertek!- jött be a menedzser hyung.

Jó volt beszélgetni NamJoonnal és YoonGi-vel Igaz nem mondtam el nekik hogy mi a bánatom. Mikor szólt a menedzser kiindultam. Igaz ezt sem vette nagyon észre senki mert még mindig csokit próbálta legyúlni  JungKook csokiját. Talán ilyen gyorsan elfelejtett? Ennyi tért számára ez elmúlt háromnegyed év? Miért ? Tudtam hogy cselekednem kéne de nem tudtam hogy hogyan.

A fellépés hamar eltelt. A műsorvezető néhány kérdést is feltett nekünk az új albummal kapcsolatban. És persze mindehhez jó pofát kellett vágni. Fúúj de uuutááálooom a műmosolyokat.... De sajnos abban a pillanatban nagyon nem ment a szívből jövő mosolygás.
Lementünk a színpadról, mindenki hulla fáradtan rontott be az öltözőbe.
- Ééééén ülök a kanapéééraaa!!- rohant előre JiMin hyung, mindenkit fellökve és elterült a bútoron.
- Nem gondolod, hogy nekünk is szoríthatnál egy kis helyet?- löködte le a lábát a karfáról Jin.
- Bocsánat.- ült fel a megszólított.
Én a sarokba kuporodtam le, hátamat a hideg falnak döntöttem. Nagyon jól esett.

-Milyen messzi is vagyunk otthonról? -Kérdeztem hirtelen.
-Kb. olyan fél óra miért?-Kérdezte Jimin.
-Mert szeretnék hazagyalogolni. Ilyenkor már senki sem járkál. És szeretnék egyedül lenni.- feleltem szomorúan a szemem sarkából láttam Kook arcát de mintha nem érdekelné semmi sem.
-Nem mehetsz haza egyedül! Felejtsd el!-szólt rám NamJoon de nem érdekelt felkaptam a kabátom majd elindultam hazafelé.

- Ebbe ma meg mi ütött?- kérdezte RapMon.
- Én nem tudom.- felelte Jin.
- Én sem.- vonta meg a vállát JiMin.
- Talán...- fordult felém Suga. Lassan mindenki felém nézett. Tőlem várták a választ.
- Most mi van?! Honnan tudjam?- felkaptam a cuccaimat és elmentem lezuhanyozni.
Nem bírtam a nyomást. Most még inkább hiányzott, mint valaha. Csak álltam a zuhany alatt és mint valami óvodás kisgyerek pityeregtem. Utáltam magam amiért ilyen gyenge voltam. De nagyon hiányzott. Ám elhatároztam magamban, hogy erős leszek és megpróbálok tovább lépni. A csapat érdekében is...
Gyorsan összeszedtem magam. Mindenki rám várt. Beültünk a kocsiba és hazahajtottunk.

Lassan sétáltam haza. Egy terv kezdett körvonalazódni bennem és ehhez Suga haverom kellett. Eldöntöttem hogy első dolgom lesz vele egyeztetni.

Későn értünk haza. Út közben még boltba is benéztünk. J-Hope a nappaliban ücsörgött. Amint beléptünk már le is támadta Suga-t. Megpróbáltam nem venni róla tudomást. Felmentem V szobájába és átvetkőztem pizsamára. Eközben Jin és RapMon elkészítették a vacsit.
- Kész a vacsora srácok! Gyertek enni!!!- kiáltotta el magát JiMin hyung.
Mindenki összegyűlt a konyhában. Én TaeHyung és Jin hyungok közé ültem.


-Suga kérlek segítened kel nekem-Támadtam le rögtön.
-Mi van?
-Ma szakított velem. Azt hiszi hogy megcsalom de nem így van. Én mindennél jobban szeretem őt. -mondtam neki.
-Tudom én azt. na mondjad miben segíthetek?
-Nem tudnánk egy nappal korábra rakni a meglepit?  Csak mert akkor elhívnám és elmagyaráznék neki mindent.
-Jó rendben akkor holnap reggel intézkedem. Akkor Péntek 3 órára jó lesz?
-Holnap csütörtök. Rendben . Akkor kitalálom hogy hogyan is hívom el.

Felszaladtam a szobába amikor egy üres ágy fogadott. Kiköltözött. Egy ujjabb ok arra hogy összetörjek. Nem akkor is visszaszerzem. Vacsoránál még csak rám se nézett. Én szokásosan csendeben ültem míg mindenki zajongott.

- Finom volt köszönöm. Mentem aludni.- toltam ki a székem.
- Hisz még a felét sem etted meg.- csodálkozott Suga.
- Nem vagyok éhes.- fintorogtam rá.
- Ez így nem lesz jó, ifjú úrfi!- csóválta a fejét Jin.
Unottan vállat vontam majd felballagtam a mosdóba fogat mosni. Mikor végeztem, jóóó alaposan megmostam az arcomat, majd megtöröltem és elsétáltam V szobájáig. Halkan benyitottam. Üres volt. Bementem, leültem az ágy szélére.
- Hát Te már itt is vagy?- mosolygott rám kedvesen hyungom. Észre sem vettem, hogy bejött.
- Igen.
- Na jól van. Gyere aludjunk.
Lefeküdtem az ágyba, Ő mellém bújt és betakargatott.
- Szép álmokat.- suttogta az éjszakába.
- Szép álmokat TaeTae hyung.- majd elnyomott az álom.


-Na ideje kinyögni hogy mi bajotok van.-Jött nekem Jimin. 
-Szakított velem. Azt hiszi, hogy megcsalom őt Sugával. Pedig csak a hónapfordulónkra akartam neki valami különlegeset tervezni.- feleltem lehajtott fejjel 
-És akkor ezt miért nem mondod el neki?-kérdezte NamJoon 
– Én akartam de nem hallgatott meg. De Pénteken 3 órára lesz lefoglalva szálloda és oda kéne csalni valahogy. Én őrülten szeretem és vissza akarom kapni. A szobánkból is kiköltözött valószínűleg V-nél van. 

-Akkor odaküldöm neked! De béküljetek ki mert ez így nem tesz jót neked és nekünk sem ! Irány lefeküdni- adta ki a parancsot Jin. Felmásztam a szobába és Kook ágyába feküdtem.

 - Ébresztő kis Maknae! Hasadra süt a nap!- keltegetett finoman TaeHyung. 
– Mennyi az idő? Nem aludhatnék tovább csak egy kicsi?! Ígérem nem lesz sok.- dörmögtem a párnába behunyt szemekkel, kómásan. 
– Sajnos nem aludhatsz tovább. Gyere kelj fel!- kezdett el rángatni.
 - De neeem akaroook TaeTae hyuuungg!!!- hisztiztem. Napok óta csak egyre rosszabb a helyzetem... Addig-addig civakodtunk míg V kirántott az ágyból. Olyan ügyes volt, hogy még arról is gondoskodott, hogy puhára essek, történetesen rá. Arcunk kínosan közel volt egymáshoz, orrunk szinte összeért. 
– Srácok ke.... ljetek....- állt az ajtóban döbbenten JiMin. 

- Mi a baj JiMinnie?- hallottuk meg Suga hangját. Lassan mindenki körénk gyűlt.

-Ezt nem hiszem el- suttogtam magam elé. Éreztem, hogy nem kéne bemennem de mégis megtettem. Kirohantam a szobából egyenes a fürdőből. Megengedtem a hideg vizet és aláálltam. Azt akartam, hogy ez egy rossz álom legyen. Hogy mikor felébredek akkor az én szerelmem álmosan szuszogjon mellettem. 
-Hope Nyisd ki.-kiabált a Leader 

– Mindjárt.– Elzártam a csapot és kimentem. a ruháimból folyt a víz de nem érdekelt. Vissza akarom kapni. csak ez víz hangzott a fejemben.


- Én.. Sa-sajnálom... hyung....- gyorsan felpattantam és kiszaladtam úgy ahogy voltam a folyosóra. Leültem a lépcsőre és gondolkoztam. Annyi minden cikázott a fejemben. Odabent nem történt semmi, de mégis minden... Én már nem tudtam, hogy mit is akarok. Teljesen össze voltam zavarodva. Akarom-e még J-Hope-ot vagy akarok-e egyáltalán valaki mást? Ebbe az egészbe szörnyen belefájdult a kobakom is.

 Átöltöztem majd kifelé vettem az irányt. Kook a lépcső tetején ült és gondolkodott Lassan közeledtem felé nehogy megijedjen. -Beszélhetnénk?

– Mondjad.- pillantottam fel rá.

– Szeretném veled tisztázni ezt az egészet.-kezeimet tördeltem hiszen féltem, hogy visszautasít.

 - Ha arról akarsz beszélni amit az előbb láttál, akkor megnyugtatlak az csupán a véletlen és a sors műve...


-Nem arról hanem rólunk.

- Arról azt hiszem nincs mit beszélni.- felálltam és épp bemenni készültem, mikor megragadta a karom.- Engedj.

 -Kérlek csak had magyarázzam meg. Ha utána is azt mondod, hogy menjek akkor megyek. Csak egyszer hallgass végig

Nagyot sóhajtottam. Végül is... Ez így fair. – Hallgatlak.

 -Nem itt. Így nem értenéd meg. Holnap 3 kor legyél a 561-61 Yeonnam-Dong, Mapo-Gu-nál és minden megtudsz.

- Muszáj ezt?- nyögtem fel.- Jó elmegyek. De ha átvágsz, nagyon megjárod!

-Ígérem nem fogsz csalódni bennem. -mosolyogtam rá szélesen.

 - Remek... Most már mehetek? Egyszerűen belesajdult a szívem, hogy itt állt előttem, azzal a gyönyörű mosolyával vigyorgott rám, és nem érinthettem meg.

Legszívesebben a nyakába ugrottam volna de nem tehettem meg. Még nem. Szaladtam Sugához hogy meg van e a foglalás és megkönnyebbülésemre minden elő volt készítve.

 Gyorsan bementem a lakásba, már fáztam egy kicsit. A fürdőben jó meleg víz alá álltam. Testem bizsergett a cseppek érintésétől. Jó érzés fogott el. Automatikusan cselekedtem. A tusfürdőt szétkentem egész testemen. Nyakamat, mellkasomat simogattam, hasamat és végül kezem lentebb tévedt. Annyira megalázónak érzem az ilyet. De sajnos akkor csak ez tudott abban segíteni, hogy jobban ellazuljak. Kezemet egyre gyorsabb ütemben mozgattam, hangomat próbáltam minél inkább elfojtani.
 - Kookie. Bent vagy?- kérdezte Jin. 
- I-igen. Egy pillanat.- erőt vettem magamon és válaszoltam. 
– Rendben.

Gyorsan befejeztem amit elkezdtem majd rendesen lezuhanyoztam és egy szál törölközővel a derekamon sétáltam ki.

Egész nap le sem lehetett lőni amit a műsorvezetők is észrevettek. 
 -Mi ez a jókedv J-Hope?-kérdezte a műsorvezető. 
– Áh semmi. Csak nagyon jó kedvem van. 
– Jót aludt a drága Seok.-felelte Jin 

– Hahaha de vicces vagy drága-dobtam neki egy puszit.

- Úgy látszik, hogy a BTS összes tagja ma nagyon jó kedvben van.- folytatta a műsorvezető, melyre mindenki válaszul hevesen bólogatott. A műsor tele volt játékokkal és feladatokkal. Én kimondottan élveztem. 
-De naaaa TaeTae hyung! Vegyél a nyakadbaaa!- hisztiztem aranyosan, mint mindig. 
– Na jól van. De visszafelé Te hozol.

– Akkor ezt megbeszéltük.- és sípjelre máris száguldottunk a cél felé, lehagyva magunk mögött JiMin és RapMonster párost. Fáradtan de jó kedvvel vonultunk vissza az öltözőbe.

Imádok minden pillanatot amit vele tölthettem. Olyan édes volt. Bár az zavart hogy V-vel volt. Boldogan huppantam le a kanapéra.

 - Ma tényleg nagyon fel vagy dobva J-Hope!- jegyezte meg Suga.

 -Boldog vagyok mi ezzel a baj?-mosolyogtam rá 

– Semmi örülök neki-mosolygott ő is.

 Elfintorodtam majd a kocsi felé indultam meg. A többiek is követtek. 
- Ma még hova kell mennünk?- érdeklődtem meg a napirend további részét a Leader-ünktől.

 -Próba. Aztán holnap reggel 6-kor ének. majd 9:30-tól tánc és ennyi.
– Akkor szabad délután juppi. -ugrottam egyet. és rákacsintottam a Leaderre.

 - Szabad. Szabad...-sóhajtott NamJoon- De csak ésszel!- célozgatott. Bár fogalmam sincs, hogy mire. De akinek szólt az biztos értette.
 - Rendben. Köszönöm. Amíg nem értünk oda a próbaterembe a kisbuszban tanulni próbáltam.

 -Mit tanulsz? -kérdezte Suga Kookot de csak egy megsemmisítő pillantást kapott. Nagyon reméltem hogy helyre jön minden. A táncpróbán elkerülhetetlen volt hogy a közelébe legyek amit én nem bántam

 Utálom a matekot. De most komolyan. Az egy dolog, hogy jó vagyok belőle de attól még ki nem állhatom. A táncpróba hosszú volt. Már fáradt is voltam. Többször rontottam a kelleténél. 
- Mi van veled JungKook?- nézett rám kérdőn Leaderünk. 
– Semmi. Sajnálom. Jobban oda fogok figyelni.- hajoltam meg. 

- Rendben. Akkor most tartsunk egy kis szünetet.- javasolta Jin. 
- Legyen. De csak 10 perc!- mondta szigorúan RapMon.

 Fáradt voltam de még így is boldog. De szerelmemen inkább a feszültség látszott. Nem értettem miért. Odamentem hozzá és megöleltem. Tudom, hogy haragszik meg minden de én nem bírtam tovább nélküle.

 - Mi van veled?!- ficánkoltam a karjai között. Azt nem mondom, hogy nem volt jó... Sőt. Csak nem értettem.- Miért ölelgetsz? Miért nem Suga karjaiban omlasz össze?!- erre hirtelen mindenki felém kapta a fejét. 
- Miről beszélsz?- háborodott fel YoonGi hyung.
 - Hát arról, hogy hetek óta milyen jól elvagytok.- flegmáztam. Eközben J-Hope elengedett és szomorúan nézett rám. 
- Ez butaság Kookie!- próbálta bizonygatni igazát Suga. 
– Nem vagyok vak. De nem is érdekel.- vontam vállat. Lassan pakolni kezdtem. 
- Hová óhajtasz menni? Elmondanád?- emelte fel hangját NamJoon. 
– Egy barátomhoz. Majd este jövök. Vagy nem.- ezzel kiviharoztam az ajtón. Meg akartam látogatni egy régi jó barátomat. Biztos voltam benne, hogy Ő tud segíteni abban, hogy ellazuljak. Elvitt magával szórakozni.

 -Pedig azt mondta, hogy eljön velem. Ezt nem hiszem el. -már majdnem sírtam de a srácok előtt tartottam magam. 
– Biztos elmegy holnap ne aggódj.-nyugtatott Suga

 Az egész éjszakát egy szórakozóhelyen töltöttük. YongGuk nagyon örült nekem. Sokat beszélgettünk. Elmeséltem neki, hogy eddig, hogyan is alakult az életem.
 - Oh hát ezen könnyen segíthetünk kicsi JungKook.-megsimogatta a buksimat majd kért még egy kör italt. A 4. vagy 5. kör után már nagyon nem számoltam semmit. Kezdtem érezni az alkohol hatását. A zenét tompán hallottam, az illatok és szagok kezdtek összemosódni. Foltokban láttam az embereket a villogó fényektől és a cigifüsttől. Mozgásom bizonytalan volt. 
- Gyere JungKook.- fogta meg a kezem- Menjünk egy nyugisabb helyre.– Talán lifttel mehettünk és egészen magasra, mert amíg a kis fülkében ácsorogtam úgy éreztem, hogy egy örökkévalóság telik el. De az is meglehet, hogy az időérzékemet veszítettem csak el.
 - Gyere ne félj!- hívott be sejtelmesen mosolyogva YongGuk a sötét szobába. Imbolyogva sétáltam be. Leültetett egy székre. Egy kis lámpát felkapcsolt majd eltűnt az egyik helyiségben. Egy tálcával tért vissza ami le volt takarva. 
– Na és akkor most lazuljunk.- jött hozzám közelebb. Arcomat, fülemet, nyakamat kezdte el csókolgatni, harapdálni. 
– Én... Nem... 
– Hogy mondod?
– Nem... Akarom... 
– Dehogynem. Mindjárt ellazulsz és jobb lesz.
 - De neem...- próbáltam meg ellökni magamtól de kezeim erőtlenek voltak. Egyre erőszakosabban közeledett. Kezemet lekötözte, ruháimat leszaggatta.
 - Engeeedj eeell!!- ficánkoltam alatta. 
– Még mit nem. Most jön a móka!- megnyalta férfiasságomat. Egyik ujját vezette belém semmi nélkül. Durván mozgatta. Szinte üvöltöttem a fájdalomtól majd abbahagyta és a tálcához lépett. Egy vékony és hosszú gumitömlőt vett le róla egy injekciós tűvel együtt. 
- Nem karom! Eressz el YongGuk!!- kiabáltam. Annyira még nem voltam beállva, hogy ne tudjam felfogni, hogy mi történik körülöttem. Lassan közeledett felém. Ficánkoltam de hiába. Egyik kezemet eloldozta és rákötötte a gumit. Gyorsan a másik kezemet is kiszabadítottam. Kissé ellöktem magamtól, felkaptam a széket és leütöttem vele. Nem sokáig tartott a kábulata de annyira pont elég volt, hogy összekapjam a ruháimat és eliszkoljak. Sokáig csak rohantam. Sírva rohantam. Összedőlt bennem egy világ. Az egyik legjobb barátom majdnem bedrogozott és megerőszakolt... Csalódtam. Nagyon fájt. Mire hazaértem már majdnem teljesen józan voltam. Becsuktam az ajtót, hátamat a fa lapnak döntöttem, lecsúsztam a járólapra, szakadt, mocskos ruháimat gyűrögettem és csendben zokogtam.

 Hajnal 3 volt. Nem tudtam aludni. Féltem a holnaptól. Féltem hogy talán nem bocsájt meg. Egyszer csak hallottam hogy nyitódik majd csukódik a bejárati ajtó. Leosontam hogy megnézzem ki az ilyenkor. Mikor odaértem teljesen lefagytam. Lefagytam azért mert oly heves zokogás rázta, és azért is mert oly heves gyűlölet lett úrrá rajtam. Odaguggoltam elé. 
– Mi történt szerelmem?-kérdeztem gyengéden

- Én... Nem... Nem akartam... Sajnálom.- zokogtam tovább. Nem voltam képes a szemébe nézni.

 Megijesztett. -Mi történt. Ki bántott? Megölöm-morogtam miközben magamhoz szorítottam.

 Megremegtem érintésétől. Csak még jobban rákezdtem a bömbölésre. Nem akartam, hogy a többiek is felkeljenek de ezzel elkéstem.
 - Mi a baj?- rohant hozzánk Jin. Könnyeim majdnem megfullasztottak. Alig bírtam válaszolni. 
– Olyan emberrel és olyan helyen voltam szórakozni akivel és ahol nem kellett volna...- zokogtam. Szemeim tiszta vörösek és duzzadtak voltak.
 - De hát mi történt?- faggatott tovább Jin. 
– Ő... Nekem... Szóval engem... – zavaromban és szégyenemben lehajtottam a fejem.

-Megölöm.-szorítottam magamhoz. 
-De ki volt az?-kérdezte Jin.

- Yo-YongGuk...- a hideg is kirázott ahogy kimondtam a nevét.

  Felpattantam majd a kabátomért mentem.
 -Te meg hova mész? -szólt rám NamJoon.
 -Ezt nem hagyom annyiban. Nem érdekel semmi. Az én szerelmemet senki sem bánthatja büntetlenül.-mérgelődtem.

 - Várj! Ne menj! Kérlek!- álltam fel és próbáltam visszatartani. Beálltam az ajtóba és nem engedtem ki.

 -Miért nem? Bántott téged és ezt nem hagyom.-Öleltem magamhoz.

 - Kérlek.- szipogva karoltam belé- Nem akarom, hogy bajod essen. Elég volt ez nekem... Majd elkerülöm és nem lesz baj. Kérlek.

 -De.-sóhajtottam egy hatalmasat.-Jól van de ma nálam alszol. Nem érdekel hogyha haragszol. Nem érdekel semmi. Neked mellettem a helyed, és nekem meg melletted. -öleltem magamhoz

 Nem szóltam semmit csak szorosan hozzábújtam. A többiek csak mosolyogva néztek minket. Tekintetükből látszott, hogy tudták.minden rendben lesz. Arra a maradék 2,5 órára mindenki visszafeküdt. Ahogy HoSeok mondta nekem mellette kellett aludnom. Hátulról átkarolta derekamat és úgy aludtunk el. Szörnyű rémálmok gyötörtek.

 Le sem hunytam a szemem. Szorosan öleltem magamhoz mikor megéreztem, hogy remeg. Biztos hogy rémálmai vannak így szorosan öleltem magamhoz. Reggel nyúzottan keltem ki az ágyból.

 - Jó reggelt.- suttogtam rekedten.- Hogy aludtál?- ültem fel az ágyon amibe beleszédültem. Gyorsan a fejemhez kaptam.

-Csak óvatosan. Én jól. -füllentettem.-Hozzak gyógyszert?

 - Nem kell köszönöm.- kidugtam a lábamat a takaró alól és felültem- Azt hiszem iszok egy pohár vizet.- lassan felálltam, minden bútorban megkapaszkodtam és kisétáltam a konyhába. J-Hope mögöttem jött, gondosan figyelte minden lépésem. 
- Ehjj de szét vagytok csúszva!- röhögött JiMin. 
– Ch...- néztem rá idegesen.
 - Ezért készültem én nektek finom frissítő teával.- mosolygott kedvesen Jin.

 -Köszi. -mosolyodtam el fáradtan.-de inkább egy jó erős feketét kérek.
 -Kook Leveled jött egy bizonyos BY-töl.-jött be a konyhába V

 - Az meg ki? Köszi.- vettem ki a kezéből. Amint felbontottam megtudtam, hogy kitől kaptam. Bang YongGuk. 

"Kedves Kookie! Nagyon nem volt szép tőled, hogy az este úgy otthagytál. De én nem haragszom rád. Sőt. Már el is felejtettem. Így arra gondoltam, hogy megismételhetnénk ezt az estét. És folytathatnánk ott ahol abbahagytuk. Neked semmi dolgod sincs. Majd én kereslek. És nagyon remélem, hogy a kis buksidban semmiféle nemleges válasz nem motoszkál, mert hát hogy is mondjam. Ha valaki visszautasítja Bang YongGuk-ot az nagyon rosszul jár. Sok szeretettel: a legjobb barátod." 

 Amint elolvastam a levelet torkom kiszáradt, szívem hevesen vert, kezem elgyengült és a bögrém kiesett belőle. Mindenki felfigyelt a csörömpölésre. Összetéptem a levelet és kihajítottam a kukába. A konyhapultra támaszkodva vettem mély levegőket.

-Mi a baj? megint ő volt az?-simogattam meg a hátát. Egyre nagyobb harag gyülemlett fel bennem YongGuk iránt. -Szerelmem mond mit írt?

- Semmi különöset. Csak barátilag üdvözölt...

-Miért nem bízol bennem szerelmem?-kérdeztem halkan könnyekkel a szememben.
 -Srácok indulnunk kell. Délután megbeszélitek.-szólt be a konyhába Suga. Így elindultam a kocsihoz

Ahjj... Nem érti. Nem benne nem bízok. Hanem YongGuk-ban... Féltem, hogy baja lesz. Az egész próba unalmasan egyhangúan telt...

Bosszún törtem a fejem. Ezt akkor sem hagyom annyiban. Kook nagyon fáradtak nézett ki. Féltem, hogy baja lesz. Végeztünk a próbával én a hotelba mentem és vártam a szerelmem.

Hazamentünk. J-Hope el is húzta a csíkot. Csak remélhettem, hogy semmi butaságot nem fog csinálni. Lezuhanyoztam, leültem a kanapéra és a TVt bámultam üres tekintettel. 
- Nem kellene neked valahova menned? -bökdöste a vállam Jin. 
- Hahó! JungKook!- szólongatott tovább. 
– Tessék? 
– Mondom nem kell menned valahová? 
- Nem. Nem tudom.- bambultam tovább a TVt.
 - JungKook. Valamit ígértél HoSeok-nak. Hogy 3-ra ott leszel. 
– Hű a fenébe! Tényleg!- felpattantam és mint a mérgezett egér rohangáltam a lakásban. 3 óra után indultam el. Mire megtaláltam az adott címet azt hittem, hogy soha nem érek oda. Egy hatalmas hotellal szemben álltam. – És most?!- motyogtam magamban.

3 után felhívtam Sugát hogy Kook elindult e már. Azt mondta igen de elfelejtette ezért késik. Megnyugodtam. Lesétáltam és már a bejáratnál toporgott. 
– De jó hogy itt vagy gyere menjünk be. -kézen fogva húztam az egyik szoba felé.

Mikor beléptünk a szobába teljes nyugalom fogott el. Gyönyörűen és ízlésesen fel volt díszítve.
 - Hallgatlak.- álltam meg a szoba ablaka előtt.

Nagy levegő után elkezdtem. -Tudod holnap lenne a hónapfordulónk. És én egy különleges ajándékot akartam neked. Ezért Suga segítségét kértem mert ő ismeri a szálloda tulajdonosát. De én féltem, hogy nem tetszik majd valami ezért minden percben változtatni akartam. Ezért voltam vele annyit. Sose gondoltam volna, hogy te ezt annak veszed, hogy megcsallak. Esküszöm soha még egy pillanatra se hogy ezt tegyem. Érted?

- Oh.- abban a pillanatban csak annyit voltam képes kinyögni. Ezt oltárian elszúrtam.... A féltékenységi rohamommal elszúrtam az Ő kedvét, az enyémet és még veszélynek is kitettem magam... – Annyira egy barom vagyok.... sajnálom....- rogytam össze. Ha csak akkor ott, a szobában végighallgatom... Akkor most nincs ez mind...

– Én sajnálom mindig azt hiszem, hogy nem vagyok elég jó neked. akkor megbocsájtasz?

- Ez butaság. Te vagy az egyik legjobb dolog az életemben. Megbocsájtok, ha Te is meg tudsz nekem.- néztem fel rá nagy szemekkel.

– Nincs mit megbocsájtanom szerelmem. -mosolyogtam rá. -de most gyere mert már nagyon hiányoztál sütikém.

- Jövök.- húztam a lehető legszélesebb mosolyra ajkaimat. Felpattantam és a nyakába ugrottam. Már majdnem megfojtottam szegényt. Agyon puszilgattam puha arcát.- Szeretlek.- suttogtam.

-De hiányzott már ez. -csókoltam meg. majd az ágyra döntöttem végigsimítottam a testét nem akartam elsietni semmit sem

- Nekem is.- kuncogtam. Érintésétől megremegtem. Csúnya képek próbálták mg megrohamozni az agyamat de nagyon igyekeztem nekik nem hagyni. Lehúztam magamhoz egy forró csókra. Lágyan érintett. Nyelveink gyengéden masszírozták egymást.

-Remélem nem bánod ha most kívül-belül megszeretgetlek?-kérdeztem két csók közt. Lágyan végigsimítottam ágyékán.

- Ah...- sóhajtottam fel.- N-nem bánomh...- hangom megremegett, mikor saját ágyékát enyémhez nyomta. Újra szenvedélyes csókban forrtunk össze. Kezeimet levezettem nyakából és oldalán futtattam végig, végül a pólója alatt pihentettem meg őket.

Mikor megéreztem kezét a pólóm alatt kirázott a hideg. Lassan lehúztam a felsőjét és lágy csókokkal halmoztam el a testét. Mellbimbójával játszadoztam és közben ágyékát simogattam.

- Ahhh...- nyöszörögtem alatta. Mellkasom gyorsan süllyedt fel és le. Ahogy forró vizes nyelvecskéjével mellbimbóimat nyalogatta teljesen beindított. Kezemet levezettem derekára, majd végül be a farmere alá. Formás fenekét masszíroztam.

Halkan nyögtem fel mikor belemarkolt a fenekembe. Én kibontottam a nadrágját és határozott mozdulattal a szoba végébe száműztem. Csodálattal néztem végig a testén. Férfiassága merészen meredezett

- Naaa hyung...- takargattam magam. kissé zavarban voltam. Az is irritált, hogy míg én lassan teljesen meztelen voltam, Ő szinte egész harci felszerelésben ült csípőmön. Átfordítottam magam alá. Pólóját még út közben lekaptam. Ajkaimmal csókok ösvényét festettem fel kidolgozott testére. Nadrágját kigomboltam majd az enyém után küldtem. Lágyan végigsimítottam a bokszerén keresztül hatalmas férfiasságán majd az utolsó ruhadarabjától is megszabadítottam. Incselkedően mosolyogtam rá. Arcomat merevedéséhez dörgöltem, mint valami kiscica, aprókat pusziltam rá.

-Héé na mit csinálsz?-nyögtem fel.

- Nem tetszik?- merevedtem le. Kétségbeesett pillantásokkal néztem fel rá.

– Nem azt mondtam-kuncogtam-De ezt hagyd inkább rám.-sunyin elmosolyodtam és magam alágyűrtem.

- Há-hát jó.- alig hogy észhez tértem a hirtelen fordulattól újra elvesztettem a fejem. Apró harapásokkal jutott el merevedésemig.

Lágyan végignyaltam egész hosszán. Kezemmel hasát simogattam. Makkját óvatosan megszívtam Ő hangosan felnyögött. Nyelvemmel becézgettem testrészét. Közben az egyik ujjammal óvatosan belé hatoltam

- Ah... HoSeok!- szinte ügy üvöltöttem a nevét. Olyan érzékien kényeztetett. Magam sem csinálhattam volna jobban.

 Nevemet hallani a szájából maga volt a mennyország. És ez még jobban ösztönzött a folytatásra. Még egy ujjam toltam belé majd ollózó mozdulatokat végeztem.

Testem megremegett. Bizsergés fogott el alfelem tájékán. Hosszú ujjaival lassan de erősen mozgott bennem. De merevségem kényeztetését sem hagyta abba. - Ohh... Hyunghh..- mocorogtam alatta. Testem teljesen kifeszült. Megpróbáltam felhúzni magamhoz. – Én-mindjárt-elsülök.- tagoltam neki mondandóm.- De csak veled együtt.- majd megcsókoltam.

Felnevettem-Hát rendben-ujjaimat kihúztam belőle majd elhelyezkedtem és készenáltam arra hogy belé hatoljak. Lágy csókkal próbáltam ellazítani majd egy határozott mozdulattal kitöltöttem őt

- Auh...- mélyesztettem körmeimet vállába. Kissé felszisszent és várt. Nyeltem egy nagyot, mély levegőt vettem és bólintottam, hogy folytathatja.

 Lágyan simogattam és vártam hogy elmúljon a fájdalma. mikor jelzett hogy mozoghatok lassan kezdtem mozogni. Teljesen magával ragadott az élvezet. -Szeretlek. -suttogtam neki

 - Éhn ish...- lábaimat dereka köré fontam, hogy könnyebben mozoghasson. Arcát puszilgattam nyakát és fülét haraptam nyalogattam. Kezemmel vállaiba kapaszkodtam.

Egyre gyorsabb tempót kezdtem diktálni. Kezemmel férfiasságát izgattam. Minél gyorsabb ütemben mozogtam annál közelebb voltam a beteljesüléshez. Gyengéden belső combjába haraptam amikor elélveztem majd a következő pillanatban ő is követett

Hátam ívbe feszült J-Hope nevét nyögve teljesültem be. Magvamat kettőnk közé lövelltem. Hope belém engedte. – Ez meg fog látszani.- mutogattam a combomra a harapásnyomra.- Köszönöm.- pusziltam meg.

 -Sajnálom. Nem akartam.-dőltem rá. Ajkait újabb vad táncba hívtam.

  – Semmi baj. Most már van jelem tőled. A Tiéd vagyok.- vigyorogtam rá majd befészkeltem magam mellé. Nyakát és mellkasát puszilgattam, simogattam.

 -És nekem mikor lesz jelem? Hm?-incselkedtem vele.

 - Akarsz?- vigyorogtam rá.

-Ez kérdés?-villantottam rá a legsexybb mosolyomat.

 - Nem.- ezzel nyakára tapadtam. Mint valami kis vérszívó úgy rágtam, szívtam a bőrét de csak finoman. Kulcscsontjánál már bátrabb voltam. Ott nem igazán látják.

 Felnevettem. ahogy ajkai engem jelöltek meg. 
– Én kis Piócám. -öleltem magamhoz. -Soha többet ne veszekedjünk jó?

 - Soha.- pusziltam meg- De nem lehetnék valami cukibb állatka?- hízelegtem.

-Hm Nyuszi? nem inkább Sütiszörnyecske.-nevettem fel.

- Jó. A Te egyetlen kis Sütiszörnyecskéd.- csókoltam meg.

-Ne menjünk el innen. Jó? Nem akarom hogy YongGuk akár egy centire is megközelítsen.-szorítottam magamhoz

 - Én sem. De sajnos ismerem. És örökre sem maradhatunk itt.- szontyolodtam el.

-De mit írt a levélben?-kérdeztem kíváncsian.

 - Hogy meg fog keresni és folytatni fogjuk... Ha pedig nemet mondok bajom eshet... Hope én félek. Félek tőle, félek titeket is belerángatni.

– Na csak próbáljon meg hozzád érni.-remegtem az idegtől.-nem fogjuk engedni, hogy egy újjal is hozzád érjen ne félj.

- Kérlek nyugodj meg.- simogattam.

– De még a gondolata is felbosszant, hogy akár csak hozzád ér érted?-morrantam fel majd erősen szorítottam magamhoz

- Szeretlek.- suttogtam. Nem akartam, hogy miattam idegeskedjen. De megértettem hiszen fordítva én is így tennék.

-Gyere játszunk még. -simítottam végig testén.-vagy mit szeretnél csinálni?

 - Pont ezt szerettem volna kérni- haraptam rá alsó ajkára

 Gyengéden elkezdtem simogatni férfiasságát közben érzékien csókoltam

 Ajkait becéző csókokkal leptem el, orrommal cirógattam arcát, bújtam hozzá. Már csak a dorombolás hiányzott. Kezeimmel felsőtestét simogattam, masszíroztam.

-Mint egy macska. Dorombolsz nekem?-kérdeztem miközben apró csókokat adtam minden porcikájára

 - Neked bármit. Amit csak akarsz. Meow... Grrr...- nyávogtam és doromboltam. Ráültem a csípőjére és úgy folytattam tovább. Gyengéden karmolgattam is.- Grrr... Meow...

-Te szexy Vadmacska. -öleltem magamhoz. Majd kopogtattak. 
-Ki a frász zavar ilyenkor? -kérdeztem. Kook-ot bebugyoláltam majd a bokszeremet megkerestem majd felhúztam és ajtót nyitottam. 
– Te meg mit keresel itt??

- Ahj...- sóhajtottam kelletlenül. HoSeok ment ajtót nyitni. Addig én is magamra kaptam valamit közben szitkozódtam. 
- Ki az hyung?- léptem oda mellé mikor megláttam YongGuk elégedett vigyorát. 
-Àh! Őt keresem.- vigyorgott szüntelen.- Látom kicsit rosszkor jöttem.
– Az nem kifejezés.- morogtam.
 - Elrabolhatnám egy kicsit?- fordult J-Hope-hoz- Tudod van egy lerendezetlen ügyünk.
 - Nem megyek veled sehova!- emeltem meg a hangomat.

 -Ne próbálj meg hozzáérni. -álltam Kook elé. -Szóval takarodj innen.
 -Dehogy megyek. Gyere ki vagy megbánod. -kiabálta mire behúztam neki egyet. Fájt de nem érdekelt. Ő meglepettségében hanyatt esett.
 -Na ezt nem kellett volna.

YongGuk felállt és szabályosan megfejelte J-Hope-ot, aki emiatt nekem dőlt. 
- Te normális vagy?!- kiabáltam rá. Majd Hope vérző orrához kaptam. 
- Jaj de aranyosak vagytok...- nyávogott cinikusan Guk.- Lehet, hogy mindkettőtökre szükségem lesz.- majd kihasználva szerelmem gyengeségét megragadta karomat és kirángatott. 
– Eressz!!- haraptam meg. 
– A kis vadmacska!- erre lekevert nekem egyet.

 Nem tett jót h megfejelt de gyorsan összeszedtem magam. Utánuk szaladtam és fellöktem azt a barmot. Elkezdtem ütni. Úgy viselkedhettem mint egy őrült. Ő is keményen védekezett. -Hívj valakit gyorsan-hadartam el Kook-nak gyorsan

Azt sem tudtam hirtelen, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Gyorsan visszaszaladtam a szobába átkutattam mindent a telefonom után. Legjobbnak láttam ha Suga hyungot hívom. 
– Szia Kookie. Hogy vagy?
– Hyung! Azonnal gyere a hotelba. 
– De miért? Mi történt?
 - Kérlek siess. Hozd a többieket is. YongGuk épp most veri péppé J-Hope-ot.- kukkantottam ki az ajtón
- A franc! Meglátott. Leteszem. Siess. Köszi. Szia!– Ezzel elkezdtem rohanni de Guk gyorsabb és erősebb volt. 
- Engedj el hallod?!- kiabáltam. Nem szólt semmit. Elkezdett a lift felé rángatni. Hope eszméletlenül feküdt a földön az arca véres volt. YongGuk kezén folyt a verte. 
- HoSeok!!!- üvöltöttem mikor elhaladtunk mellette. Rángattam a karomat de nem engedett, megállni sem hagyott.- Szerelmeeem!!!– visítottam sírva a lift ajtajából.- Engedj el te állat!!!

 Elvesztettem az eszméletemet. Túl gyenge voltam. Mikor magamhoz tértem a hotelszobában voltam és Jin ült az ágyamon. -Hol van Kook?-ültem fel hirtelen. 
-A többiek épp üldözik őket. Én csak kiugrottam a kocsiból. De mi történt?
– Nem tudom. egyszer csak megjelent és nekiállt cirkuszolni. elkezdtünk verekedni de ő erősebb volt.-hajtottam le a fejem.

Leráncigált a parkolóba, betuszkolt az autóba, lekötözött majd elindultunk. A visszapillantóból láttam, hogy egy kocsi követ minket. Reménykedtem benne, hogy a srácok azok. Kanyarogtunk jobbra-balra, behajtottunk kis utcákba. 
- Nah végre le vannak rázva.- álltunk meg egy kietlen területen egy romos ház előtt.– Gyere!- rángatott ki.
 - Most mit fogsz csinálni velem? 
– Tudod Te azt nagyon jól.- mosolygott gonoszul. 
– És ha a barátaim megtalálnak?! 
– Úgysem fognak.

-Jin én ebbe belepusztulok. Felhívom Sugát.-mikor felvette letámadtam -Mondj valamit. Veletek van? 
– Nem a rendőrség pont most ért ide Szóval igen most mennek érte. -egy lövés hallatszott majd még egy. Felkiáltottam-Mondj már valamit.

 Berángatott a romos épületbe. Felvitt egy egész jó állapotban lévő szobába. Lelökött az ágyra. 
– Itt maradsz!- förmedt rám. Amíg kiment kissé szemügyre vettem a helyet. Kicsi beszögelt ablak, rozoga ajtó, 3. emelet. Egy nagy ágy. Egy kis fa íróasztal 2 fiókkal és egy székkel. Odamentem az asztalhoz és kihúztam a fiókját. Egy pisztolyt találtam benne. Remegő kézzel vettem ki. 

- Te meg mit csinálsz?- ijedtemben összerezzentem mély hangjától. Kezemben a pisztollyal megfordultam. Remegő kézzel szegeztem felé a fegyvert. Majd meghúztam a ravaszt. Elsült. De nem talált. Vagyis nem Rongyosuk-ot. 
- Eszednél vagy?!- üvöltött rám majd saját fegyverével kilőtte az enyémet a kezemből. Egy kis horzsolással megúsztam. De ami azután jött... Durván az ágyra lökött. Kezeimet vastag kötéllel az ágy sarkához erősítette. A ruháimat leszaggatta. Sajátjaitól is megszabadult. – Segítség! Valaki!- rángattam a karomat. Lassan hangtalan elkezdtek potyogni könnyeim. Semmi figyelmeztetés nélkül belém döfte férfiasságát. Azt hittem menten szétszakadok. – TE ÁLLAT!!- üvöltöttem. 
– Tudod szeretem ha szorít!- vigyorgott rám elégedetten. Meg sem várta míg levegőt bírok venni azonnal elkezdett mozogni. Közben erősen szorította a karjaimat. Kezei nyakam köré fonódtak. Lassan elkezdte szorítani. 
- Neh... Megfulladokh...- ficánkoltam. Válaszul kaptam két pofont. Fenekem majd’ szétszakadt, csípőm fájt. Levegőt alig kaptam. Bepánikoltam. A könnyeim patakokban folytak.

-Nem tudom. A rendőrök most mennek be. Ne aggódj.-nyugtatott telefonon keresztül. 
– Hogy nyugodjak meg? A szerelmemet talán most erőszakolja meg. És nyugodjam meg? Hol vagytok?-teljesen kiakadtam. hadonásztam ordítoztam pedig majd elájultam úgy fáj minden porcikám.

Miközben felettem mozgott magamban imát mormoltam, hogy felébredjek és csak egy rossz álom legyen semmi több. Lassan kezdtem elveszíteni az eszméletemet is. Már csak emlékképek voltak előttem. Egyik pillanatban YongGuk mély torokhang kíséretével engedte belém ragacsos váladékát. A másik pillanatban betörte valaki az ajtót. Kicsivel azután hangos kiabálást hallottam. Mintha a rendőrség szó is elhangzott volna. Valaki leráncigálta rólam Guk-ot. Testem remegett. Remegett a zokogástól, a fájdalomtól, a félelemtől és az idegtől. Szemeim csukva voltak. Aztán ismerős hangokat véltem felfedezni. Valaki a kezeimet is eloldozta és betakart.

-Nem kell idejönnöd. Mindjárt hazavisszük induljatok ti is haza. Készítsetek neki meleg fürdőt és teát. Nagyon rosszul van. -hadarta Suga majd letette. 
– Jin indulunk. 
 -Rendben menjünk.

 Valaki felvett a karjába és kivitt a szobából. Résnyire kinyitottam a szemem.
 - NamJoon hyung.- zokogtam fel majd pólójába kapaszkodva bújtam hozzá közelebb. 
– Cssss... Már semmi baj.- simogatta a hátam. Éreztem, hogy alattam megfeszült az összes izma. Óvatosan betett a kocsiba majd előre ment.
 - Esküszöm kinyírom azt a férget... 
- Nyugodj meg RapMon. Majd én vezetek.- Ült be előre JiMin hyung. Suga és V hyungok ültek mellém. Fogták a kezem, csitítottak a sírásban. Hamar hazaértünk.

Mikor hallottam az ajtó nyitódását rögtön odaszaladtam -Szerelmem. -suttogtam átvettem NamJoontól és a fürdőbe vittem. -Mit tett veled az az állat?

Képtelen voltam válaszolni. Csak a nyakába kapaszkodtam és zokogtam. Annyira szégyelltem magam, hogy fiú létemre csak bőgni tudtam. De ez fejezte ki leginkább az érzéseimet. Hogy mennyire megijedtem, mennyire fájt és fáj is, hogy dühös voltam. Leültetett a kád szélére és „kicsomagolt” a lepedőből. Mikor megláttuk a vérfoltokat csak csendben bámultuk. Testem még mindig remegett.

Megölöm. Csak ez a gondolat volt a fejemben. A víz kellően meleg volt és lassan beleraktam szerelmemet. -Mindjárt visszajövök. -simítottam végig meggyötört arcán

Aprót bólintottam. A víz tükrén megpihenő habokkal játszadoztam, mint egy kisgyerek. Kezeimet törölgettem vele, nyakamat, vállaimat. Mindenhol elidőztem egy kicsit és a zöldülő liluló foltokat figyeltem. Sírásom alábbhagyott de gondolataim állandón elém vetítették a szörnyűbbnél szörnyűbb képeket.

-Jin kész a kamilla tea?
 -Igen itt van tessék-adott át egy bögre gőzölgő italt-Hogy van?
– Mint aki lélekben meghalt. -sírtam el magam. Tudtam hogy nem hagyhatom sokáig egyedül ezért gyorsan összeszedtem magam. -Szerelmem ebből igyál egy kicsit jót fog tenni

Megint bólintottam majd kézbe vettem a bögrét. Belekortyoltam. Pontosan olyan volt amilyennek szeretem a teát, édes és citromos. Néhány korty után letettem a földre.
 - Köszönöm.- suttogtam rekedten. Felálltam és kiszálltam a kádból. J-Hope a hátamra terítette a törölközőmet és hátulról átölelt. Érintése után megremegtem.

-Ugye nem félsz tőlem vagy attól ha hozzád érek?-kérdeztem könnyek közt. Hallottam olyanról ha valakit megerőszakolnak utána már nem engedik közel a párjukat. lélegzet visszafojtva vártam reakcióját

- A-azt hiszem... Ta-talán egy kicsit.- fojtogatott a sírás.- Én úgy sajnálom HoSeok.- szeretem Őt. De... Ez az egész... Annyira megviselt most. Jelenleg ha a saját anyám puszilna meg attól is rosszul lennék. Jut eszembe. Anya. Nem tudhatja meg.

-Megértem de attól egy szobában maradjunk vagy menjek máshoz?-kérdeztem újfent. Egy lépést hátráltam tőle hogy ne ijedjen meg tőlem

- Mellettem maradnál?- fordultam szembe vele. Lehet, hogy az érintéstől féltem de tőle nem. A közelsége megnyugtatott. A srácok kedvessége jól esett.

-Ezt kérned sem kell. Menj be öltözz fel viszek be teát még jó?– mikor bólintott lementem a konyhába és készítettem neki teát és néhány szendvicset hátha eszik valamennyit. Óvatosan mentem be hátha alszik. -Fent vagy még életem?-suttogtam

- Ühüm.- bólogattam. Nem tudtam elaludni. Akárhányszor becsuktam a szemeimet rémképek tárultak elém. Hope nagyon kedves volt. Hozott fel teát és szendvicset. Enni nem tudtam, mert gyomrom görcsben volt de inni viszont ittam. Amennyit sírtam kellett pótolnom a vizet.

 -Annyira de annyira sajnálom hogy nem tudtalak megvédeni attól a senkiházitól. -hajtottam le a fejem.– Legszívesebben elbújnék szégyenemben.

- Ne okold magad. Nem vagy hibás.- a sötétbe meredve mondtam ki egyhangúan a szavakat. Mindketten az ágy támlájának dőlve ültünk. Nem Ő volt a hibás. Az egyetlen bajkeverő én vagyok. Ha nem kapok féltékenységi rohamot, nem balhézok és nem megyek el... Akkor ez most mind nincs. Az egyetlen hibás én vagyok.

-Ha egy kicsivel erősebb vagyok... De ugye tudod hogy szeretlek még ha te ezt most nem is érzed.

- Tudom.- feleltem még mindig egyhangúan. Hogyne éreztem volna. Az, hogy mellettem volt, hogy nem hagyott ott mikor megtudta, hogy egy darabig nem vagyok hajlandó, képtelen vagyok vele és bárki mással testileg kapcsolatot létesíteni. Tudtam, éreztem, hogy szeret. Annyira fájt, hogy így kellett látnia. Ő nem ezt érdemli. Fájt, hogy nem tudtam kimutatni neki, hogy mennyire szeretem.

Nem tudtam mit mondani neki. Csak ültem ott és halhattam lélegzetvételét. Kezembe temettem arcomat és halkan pityeregtem….

- Ne sírj.- tettem kezemet a vállára. Majd’ beleszakadt a szívem, hogy miattam kell így látnom.

 -Nem sírok. csak valami a szemembe ment. -hüppögtem.-Hozzak még be teát?

- Azt megköszönném.- átlátszó vagy szerelmem. Csóváltam meg enyhén a fejem.

-Akkor rögtön hozom.-kibattyogtam. Épphogy elértem a konyháig. Ott összecsuklottak a térdeim én meg néztem ki a fejemből. Miért nem lehetünk boldogok? Miért nem vagyok elég erős? Felálltam és újratöltöttem a bögréjét és visszamásztam.

- Köszönöm hyung.- Kezemben szorongattam a bögrémet. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna. De nem tudtam megtenni. Állandóan csak a rémképek gyötörtek. – Aludj nyugodtan. Nem kell velem virrasztanod.

-Úgy sem tudnék aludni. Szóval majd hordom neked a teát meg az ennivalót.-mosolyogtam rá

- Olyan kedves vagy. Köszönöm.- mosolyogtam. Nem hiszem, hogy látta a sötétben. – Ugye holnap nem kell mennünk sehová? Nincs kedvem a sok emberhez.

  -Majd beteget jelentünk. én a fejemmel megijeszteném a rajongókat.-nevettem

 - Rendben. Azt kétlem. Én sokkal viseletesebb vagyok...- sokáig csak csendben ültünk a sötétben. Egy pillanatra sem voltam képes az agyamat kikapcsolni. Állandóan visszapörögtek az események. Úgy éreztem minden egyes alkalommal mikor behunytam a szemem, hogy ott vagyok és újra élem. Úgy gondoltam, hogy ebből nem lesz soha kiút. Sosem lesz vége. Soha nem fogok aludni. – Szeretlek.- suttogtam váratlanul. Annyira akartam, hogy érezze. De egyszerűen képtelen voltam arra, hogy jobban kimutassam.

-Én tudom szerelmem-óvatosan megfogtam a kezét. Szerencsémre nem húzta el. lágyan simogatni kezdtem.

Ahogy kezemet simogatta kezdtem megnyugodni. Mély levegőket vettem. Talán éjfél vagy 1 óra körül lehetett az idő. Pilláim lassan lecsukódtak. Mintha mázsás súlyokat aggattak volna rájuk. Újra feltűntek a rémképek. Ahogy Guk kiabál velem, ahogy fojtogat... De próbáltam ellenük küzdeni. Próbáltam elnyomni őket. Néha J-Hope arca ugrott be. Távolról hallottam, hogy nevet. Aztán hirtelen olyan kép ugrott szemeim elé, hogy kézen fogva sétálunk. Minden rendben van. Puszit ad az arcomra. Sokat nevetünk. Majd hirtelen feltűnik YongGuk. Minden feketébe borul. Nagy vihar támad. Szétválaszt minket Hope-pal. Helyére Guk kerül. Torkomon érzem kezeit, hallom kárörvendő kacaját. Hevesen zilálva, kapálózva, forgolódva izzadtan ébredek.

   Éreztem ahogy Kook hirtelen kirántotta a kezét a kezemből. Észre sem vettem, hogy elaludtam. -mi a baj szerelmem? rosszat álmodtál?

– Ühüm.- kapkodtam a levegőt. Egy- két kósza könnycsepp is legördült arcomon. Testem megint remegett. – Én ezt nem bírom!

Megöleltem. Tudom, hogy nem bírja de én sem bírtam már ezt nézni. alig pár óra leforgása alatt idegroncs lett belőle. -Már nem bánthat többet érted? Soha többé.

- De itt- böktem a fejemre- itt állandóan zaklat. Nincs egy nyugodt pillanatom. Ha csak egy percre is sötét van a szemem előtt megjelenik. HoSeok én nem bírom. Meghibbantam. Én... Én... Nem...- zokogtam. Erősen szorítottam magamhoz és csak zokogtam.

A szívem meghasadt. Abban a pillanapban a lelkem apró cafatjain egy manó ugrált gonoszan röhögve. -Hozok neked nyugtatót. Hátha attól kialszod magad. -álltam volna fel de olyan erősen szorított, hogy nem volt szívem otthagyni.

 - Kérlek...- fulladoztam könnyeimben. Kicsit később mikor valamelyest megnyugodtam Hope lement nekem gyógyszerért. Egész sokáig aludtam. Igaz 2 darabot vettem be. Álmok nem gyötörtek, érzések nem kínoztak. Csak lebegtem a fehér felhők között. Reggel, talán olyan 8 óra körül, borzasztó fejfájással ébredtem.

Miután ö elaludt én nem bírtam. a fürdőbe mentem és a tükörbe néztem. Ajkam fel volt repedve szemem be volt lilulva. Beálltam a zuhany alá és leültem a fülkébe. A víz segített ellazulni így el is aludtam.

Nagyon megijedtem mikor mellettem üres volt az ágy. Felültem. Nehezen kivonszoltam magam és kétségbeesetten kerestem J-Hope-ot.
 - Jó reggelt Kook. Jobban vagy?- mosolygott kedvesen Jin. Láttam rajta, hogy feszült. 
– Nem mondanám. Nem tudod, hogy Hope hova tűnt? 
– Nem.- Ezzel sarkon fordultam és amennyire erőmből tellett sietve kutattam át a házat. Végül a zuhany alatt megtaláltam. A vizet elzártam. Törölközőt terítettem rá és próbáltam eljutni vele a szobánkig.

-Mi történt?-kérdeztem rekedt hangon. Nagyon fáztam a szívem hevesen dobdogot. Fel sem fogtam, hogy ki segít bemennem. Igazából a külvilágot sem igazán érzékeltem.

 - Elaludtál a zuhanyzóban.- besegítettem az ágyba, jól betakargattam mert vacogott majd melléfeküdtem.

  -Sajnálom hogy gondot okozok neked. Tudom, hogy nem akarsz senki közelébe lenni.-suttogtam

- Kivéve Téged.- bizonytalanul emeltem felé kezemet, hogy arcán végigsimíthassak.

 -Szeretlek.-egy gyengéd csókot adtam puha párnáira. Ebben a helyzetben nem is vágytam többre. Olyan jó volt hogy mellettem volt és nem lökött el magától.

Kissé váratlanul ért csókja. De olyan gyengéden és óvatosan csinálta, mint még soha senki... Nem volt szívem elhúzódni tőle. Erőt vettem magamon és elűztem az ördögeimet.

-Jó reggelt. Hogy vagytok?-jött be RapMon és mögötte a többiek. 
– Azt hiszem megfáztam. De úgy alapjáraton is szétmegy a fejem -próbáltam mosolyogni. 
– Főzök valami finomat. Amúgy mire kellett a nyugtató?-kérdezte Jin

- Nem tudtam aludni.- feleltem szűkszavúan. 
– De egyből 2-t kellett bevenni?!- aggodalmaskodott tovább Jin.
 - Igen.

-Hagyd így legalább átaludta azt a pár órát. 
 -Jó jó hozok levest. -hátrált ki Jin. Tüsszentettem párat. Majd kiköptem a tüdőmet. 
– sajnálom- dőltem hanyatt az ágyon.

- Pihenj.- megfogtam a homlokát. Szinte lángolt. Kimentem a mosdóba borogatásért.

-neked kéne pihenned

- Megvagyok. Ne aggódj.- fejére tettem a hideg borogatást mitől összerezzent. Gyógyszert is vittem be neki.

Nem akartam neki teher lenni. Szegénykémnek így is sok baja van nélkülem is. A lelke darabokban. Nekem kéne őt ápolnom nem neki engem. -Én Sütiszörnyem.-suttogtam neki.

Neki szüksége volt rám, nekem szükségem volt rá. Ez így volt rendjén. Ameddig Őt ápolgattam legalább a gondolataim is csillapodtak.

 -A menedzser mihamarabbi gyógyulást kíván. -jött be a Leader.– Neked meg azt üzeni, hogy menj be a rendőrségre feljelentést tenni.

- Muszáj?

  -Azt szeretnéd, hogy a nyakadra járjon?-ült le kedvesem mellé.-Nem kell találkoznod vele. csak feljelentened. Ha akar Hope is mehet mert 8 napon túlgyógyuló a szája. csak ne áruljátok el magatokat. -paskolta meg finoman a kezét

- Neki pihennie kell. Elmegyek.- felálltam az ágyról és a szekrényhez léptem. Átöltöztem. Teljes felszerelésben ültem a nappaliban.

-Kérlek vigyázz rá. Én magam mennék de nem engedne el.-nevettem fel. 
-Persze. De remélem, hogy mihamarabb felépül. -mondta RapMon. – De megyek mert gyorsan meg akarom járni. Sietünk.
 Lesietett én meg egyedül maradtam egy ideig még fent voltam de hamar elnyomott az álom

Gyomorideggel mentem be a rendőrségre. NamJoon hyung kísért el, mivel kiskorú vagyok és mert egyedül nem bírnám. Hosszas várakozás után, ami alatt agyontördeltem a kezeimet, behívtak. 
– Jó napot kívánok!- hajoltunk meg illedelmesen.- Feljelentést szeretnénk tenni. 
– Értem. Ki ellen és mi miatt?- érdeklődött a rendőrfőnök.
 - Gyerünk. Csak bátran.- fogta meg a kezem bátorításul RapMon.
 - Szóval... Bang YongGuk... Tegnap... Szóval... Elrabolt és megerő... Megerőszakolt...
 - Értem. Elmondanád, hogy hogyan történt?
 - Bekopogtatott az ajtón, elráncigált és...- nagyot nyeltem.
 - Muszáj ezt?! Nem látja, hogy mennyire szenved?!- morrant fel RapMon.
 - Sajnálom. De meg kell írni a jegyzőkönyvet.

Álmomban JongKookkal voltam. Minden tökéletes volt. Egy hatalmas házban laktunk csak mi ketten. Már nem dolgoztunk. Szeretgettük egymást. Majd belibbent egy kislány. A mi örökbe fogadott lányunk. Elsírtam magam. -Köszönöm hogy vagy nekem szerelmem-suttogtam ajkaira.

Nehezen, könnyeimmel küszködve, kezeimet tördelve elevenítettem fel a nem olyan rég történt eseményeket. – Köszönjük. A jelentést felvettük. A továbbiakban értesítjük majd önöket.- tájékoztatott a rendőrfőnök.
 - Gyere Kookie. Elviszlek cukrászdába.- ajánlotta fel Leader-Shii. 
- Köszönöm. Nem voltam beszédes kedvemben, legjobb társaságnak sem lehetett mondani. De RapMonster igazán megértő volt. Mikor hazaértünk felmentem a szobába. Hope olyan édesen aludt. Nem akartam zavarni.

Arra ébredtem, hogy nem kaptam levegőt. Felültem az ágyon és nagy levegőket vettem. Sötét volt a szobában. Lassan felkeltem és lecsoszogtam a konyhába de sehol senki. a hűtőben kerestem valamit enni így leültem enni.

A fürdőben ücsörögtem, hogy senkit se zavarjak. Fel s alá járkáltam. Azt hittem, hogy jobb lett de cseppet sem. Azt mondják, hogy a vég előtt van egy kis javulás. Szóval be fogok golyózni...

 Mikor mentem volna vissza megláttam, hogy a fürdőben ég a villany így oda mentem. -Hát te?-kérdeztem rekedt hangon

- Csak nem akartam zavarni...

-Ajj te butus. -öleltem meg- miért nem keltettél fel? akkor rögtön elmesélhettem volna az álmomat

 - Gyere. Menjünk be. Ott elmondhatod.- elindultam a szoba felé. Ő követett.

 Bementünk a szobába és felkapcsoltam a villanyt. és mesélni kezdtem neki. -Mind a ketten visszavonultunk már. Egy hatalmas házban laktunk boldogok voltunk és képzeld volt egy kislányunk is.-elsírtam magam. – Úgy fáj, hogy ez csak álom.

- Ne sírj.- fogtam meg a kezét. Annyira fájt így látnom. De nem tudtam mit tenni.

-Nem azért sírok mert fáj hanem hogy ezt nem tudom megadni neked.-suttogtam

 - De mit? Együtt vagyunk. Szeretjük egymást. Van hol laknunk. A barátaink elfogadnak minket így. Sőt... Mi a baj?

– De tudom, hogy neked fáj. Hogy talán sosem fogsz többet szívből mosolyogni.

 - Ez butaság. Majd... Idővel.... Emiatt ne aggódj.

   -Miért ne aggódnék? Te vagy a lelkem másik fele. Érted? -néztem a szemébe

 Nagyot nyeltem.- Igen. Értem. Sajnálom.- sóhajtottam. Időre volt szükségem. Felálltam és kisétáltam. Nem találtam a helyem a világban... Kezdtem bepánikolni. A sírás kerülgetett. Nem tudtam magam kontrollálni... Csak mentem. Mentem neki mindennek...

Nagyon fájt hogy itt hagyott. Könnyeim megmásíthatatlanul folytak. A lelkem sajgott miatta. Bárcsak felébrednék ebből az álomból.

 Tollat és papírt vettem elő. Leültem az asztalhoz és könnyekkel teli szemekkel írtam.

 "Kedves drága egyetlen szerelmem. Én írok neked, Kookie. Annyira de annyira sajnálom a történteket. Minden az én hibám. Nem akartam senkinek sem rosszat. Sajnálom, de még csak gyerek vagyok. Annyira rosszul érzem magam emiatt. El kell mennem gondolkozni és lenyugodni. Ígérem amint jobban leszek visszajövök. Vigyázzatok egymásra. Szeretlek: A Te Sütiszörnyecskéd."

 Az asztalon hagytam a cetlit majd elindultam. Arra amerre a lábaim vittek.

  Valószínűleg álomba sírtam magam mert reggel a fiúk kiabálásra keltem. 
-Hope kelj Kook lelépett. ezt a levelet hagyta neked.-nyomott egy papírdarabot a kezembe Jin. Gyorsan elolvastam majd kirohantam. Mezítláb rohantam az utcákon. Tudom, hogy azt írta, hogy visszajön de még gyerek. Rohantam sírtam és kiabáltam. Nem akartam azt hogy egyedül hagyjon egy percre sem.

Anyuékhoz mentem. Nem volt senkim se. Azt mondtam nekik, hogy egy kis szünetet kaptunk. Reggel a kapucsengőre keltem. Anyuék már rég a munkahelyükön voltak. 
– Igen?! - nyitottam kómásan ajtót.- J-Hope! Hát Te?

-De jó hogy megtaláltalak. -öleltem magamhoz. -Miért hagytál ott?

 – Én ezt nem bírom... Miattam szenvedünk. Kell egy kis idő. Sajnálom.

-Én nem szenvedek kérlek hadd segítsek.-térdeltem le elé

- Én nem tudom...- sóhajtottam- állj fel. Még jobban fel fogsz fázni

 -Nem érdekel. Nem. Tudom hogy fáj és hogy utálod a gondolatot is hogy megérintselek. És ne mond azt hogy én kivétel vagyok mert tudom hogy így van. De megbirkózunk vele érted? Mind a ketten. Együtt.-sírtam

- Nem tudom... Én tényleg nem... Sajnálom. Nem vagyok rá képes. Gyenge vagyok feladtam.- zokogtam. Megint remegtem. Ez csak egyre rosszabb. Véget akartam vetni ennek. Sürgősen.

-Segítek valahogyan. Nem adhatod fel. Mi lesz velem velünk nélküled? -felálltam és mélyen meggyötört tekintetébe néztem.– Ha te feladod én is. Nélküled... nélküled én nem...nem tudnám elviselni az életet. -suttogtam halkan

- Megyek. De kérlek. Könyörgöm, értsetek meg.- hang nélkül beinvitáltam. Adtam neki egy cipőt. Összepakoltam majd elindultunk a dormba.

Tudom, hogy önző vagyok de muszáj volt. Inkább zárkózzon be de maradjon a közelemben. -Sajnálom hogy ilyen önző vagyok.

 - Ne edd magad emiatt. Nem vagy az.- léptem be a dorm bejárati ajtaján. El akartam slisszolni a srácok elől de nem sikerült. 
 - Hogy vagy Maknae?- érdeklődött JiMin. 
– Megvagyok.

-Menj fel szerelmem.majd elmondok nekik mindent

- Jó.- fogtam magam és felmentem. Leültem az ágy szélére. Csak meredtem magam elé.

-Békén kell hagyni. Annyira szenved szegényem. 
 -Te is szenvedsz megint lázas vagy. Feküdj le. viszek gyógyszert. -mondta Jimin. 
– Felmegyek hátha elbír viselni.

Csak ültem és néztem ki a fejemből. Nem akartam semmit. Se élni se érezni se semmit. Hope zavart meg csendes magányomban.

-Maradhatok? vagy költözzem át valakihez?

Vállat vontam. – Már meghibbantam. Ha nem félsz a kirohanásaimtól. Attól, hogy percenként más a hangulatom. Akkor maradhatsz. De nem vagyok jó társaság továbbra sem.

– Ha nagy késsel támadnál akkor se félnék tőled. -jelentettem ki. -De ha zavarok szólj.

- Nem.- ezzel kidőltem az ágyra. Ő hang nélkül ledőlt mellém.

-Hoztam neked gyógyszert Hope. Holnap meg mész a dokihoz. -jött be Jimin.-Kook neked is menned kéne. lehet írna fel nyugtatót neked is

- Van.

-Kérlek . Utána békén hagylak. És a többiek is amíg te nem szólsz hozzánk. jó?-győzködte a maknaét Jimin

- Meg vagyok köszönöm.- nem volt erőm semmihez. Egyszerűen fájt és utáltam magam amiért így bántam velük. De nem tudtam ezt kezelni.

-Elmegyek én ő meg majd eldönti.-feleltem gyengéden.

 - Menjetek. Menjetek el!- tessékeltem ki Őket. Egyedül akartam lenni.

-Adsz egy párnát? Nem akarom itt hagyni. 
– De a földön sem alhatsz.-mondja Jimin. 
– Dehogynem. Féltem. Szóval itt maradok.
 -Jól van gyere.

Így teltek sorra a napok. Egy szót sem szóltam senkihez. Enni nem sokat ettem. Önmagam árnyéka voltam. Percenként rohamok törtek rám. Csak gyógyszereken éltem. Pont egy hete történt minden. Percre pontosan mindent újragondoltam és átéltem. Mindent éreztem. Sírva ültem az ágyamon és a párnával csapkodtam azt. Testem remegett, mint oly sokszor mostanában.

Minden egyes nap álomba sírtam magam. Az ajtó előtt aludtam és hallgattam, hogy mit csinál. 
-Én ezt nem bírom. Csinálnunk kell valamit.-Sírtam NamJoon-nak. 
– Tudom de mit? Nem enged közel magához senkit. -felelte ő is könnyeivel küszködve. Hirtelen felpattantam és berohantam hozzá.
 -Szerelmem kérlek gyere el velem. Elmegyünk egy dokihoz. Kérlek ez így nem mehet tovább.-zokogtam

- Nem. Nem. Neeem. Hagyj. Nem megyek sehova. Jól leszek. Minden rendben. Nem kell nekem egy lelkifurkász aki csak megkínoz. Mindjárt elfelejtem és kész. Csak... Csak... Hagyjatok. Egy kicsit. Ígérem. Még kérek 1 napot.

-1napot kapsz. Ha nem javulsz elviszlek. érted? Tönkreteszed magad. Még NamJoon is sír miattad. Kérlek

- Mi-miattam? Sírt?- hűltem el.- Ígérem. Holnap ilyenkorra már semmi bajom sem lesz.- erőt vettem magamon.

 -Köszönöm! Ma még kint alszom.-mondtam majd kimentem.

Nagyot sóhajtottam. Leültem a földre és elkezdtem magamban tisztázni a dolgokat. Próbáltam magamnak megmagyarázni, hogy ez csak egyszer fordult elő. Többször soha. Hope sosem bántana. A rémképek csak az agyam szüleményei és nem bántanak. Én... Én tényleg nagyon igyekeztem...

Visszamentem a Leaderhez és elmeséltem neki mindent. Nagyon reménykedünk a holnapban. 11 óra fele befeküdtem az ajtó elé és rögtön elaludtam. Reggel reményekkel telve keltem.

A nap sugarai lágyan simogatták arcomat. Szép reggelre ébredtem. Nagy levegőt vettem és a hátam mögött akartam hagyni a fájó emlékeket. Minden rosszat elfojtottam magamban és ha 1-1 rossz gondolat megtámadt azonnal elhessegettem és az ellenkezőjét hajtogattam magamban. Nem akartam orvoshoz menni. A gondolatától is hányingerem volt. Attól pedig, hogy a srácok és Hope miattam aggodalmaskodik a falnak tudtam volna menni.

Lementem reggelit készíteni majd felmentem. 2 percig néztem az ajtót majd bekopogtam. -Bejöhetek?

Még egy utolsó rövid eszmefuttatás, arról, hogy ha beengedem nem halunk meg. Kinyitottam az ajtót. – Jó reggelt.- mosolyogtam.

-Jó...jó reggelt. Hoztam neked reggelit. -jó volt mosolyogni látni. gyorsan arrébb rúgtam a párnát mielőtt átesek rajta. -ugye megeszed?

- Attól függ.- erre nagyon szigorúan nézett- Csak vicceltem. Azt nem ígérem, hogy mindet megeszem. De eszek belőle.

-A kedvencedet csináltam-mosolyogtam rá mikor elvette a tálcát.

 - Figyelmes vagy, köszönöm.- egy falatott vettem számba. Hosszasan ízlelgettem végül lenyeltem. Hope feszülten figyelt.- Finom.

Megkönnyebbültem hogy ízlett neki. Kicsit közelebb ültem hozzá. Figyeltem minden mozdulatát kicsit feszült volt de próbálta leplezni. Tudtam hogy hosszú idő lesz az amíg újra együtt leszünk normálisan.

 Erősen szorongattam a pálcikákat feszültségem levezetése képen. Kedvesen mosolyogtam közeledésére. Gyomrom görcsben volt de nagyon igyekeztem mindezt leplezni. – És a többiek hogy vannak?

– Várják a jelentést.-mosolyogtam kínosan.- ők is nagyon aggódnak érted. Ne aggódj ennél közelebb nem megyek majd ha te azt mondod.-mosolyogtam rá

- Köszönöm a türelmed.- viszonoztam elbűvölő mosolyát- Nem akarnak bejönni?

– Szólhatok nekik.-kimentem és szóltam a srácoknak, hogy jöjjenek be. 
 -Szia Nagy legény. Huhh de lefogytál. -kezdett bele Jin mire Rapmon megbökte. 
– Jó újra veled beszélni Süti.-mosolygott Rapmon.

 - Ugye nem.haragszotok rám? Nagyon sajnálom. Úgy hiányoztatok. 
- Rád? Haragudni? Na ne viccelj!- nevetett JiMin- Rád nem lehet.- borzolta össze amúgy is szép hajkoronám. Kicsit megijedtem. 
– Naaa hyung! Ezt miért kellett?- nézett rá csúnyán V. 
– Semmi baj. Hagyjad. Jó újra veletek.- mosolyogtam- Mikor megyünk próbálni. Sokat hagytam ki. Pótolnom kell.

– Előbb erősödj meg. amúgyis még van 1 hetünk mi sem voltunk bent addig. -felelte a Leader 
-Amúgy Hope visszaköltözhet? Nem bírom elviselni, hogy a földön alszik.- mondta Suga.
 -Nekem jó ott na.-adtam a választ egyből

- De azért valaki majd segíthetne legalább a dalokban.- húztam a szám. Így is jól lemaradtunk miattam. Miattam... 
– Majd. Ráér.- erősködött tovább RapMon. 
– Ja amúgy visszaköltözhet persze.- mosolyogtam Suga-ra. Erre Hope nagyon megörült bár próbálta leplezni. Még mindig nagyon átlátszó szegény. Minden ki olyan feszült volt. Én az ágy közepén ültem. A többiek az ajtóban ácsorogtak. Mintha fertőző beteg lennék. – Nem ültök le?- paskoltam meg magam mellett az ágyat- Olyan messze vagytok. Nem vagyok leprás. Nem fertőzök.- duzzogtam.

-Olyan buta vagy.-Ugrott le mellé Suga.-csak nem akarunk megijeszteni.
Én szorosan mellé ültem és óvatosan megfogtam a kezét. Mindenki köré gyűlt. Egész jól viselte. Vállára hajtottam fejem majd beszívtam az illatát. Nagyon hiányzott már.
 -Amúgy elkezdődtek a tárgyalások. És neked nem kell bemenned mert a vallomásod elég bizonyíték, hogy hosszú időre lecsukják.- mondta halkan V.

- Szuper.- torkomban gombóc volt. Gondolni sem akartam erre az egészre. Nem hogy újra látni. Gondolataimtól a hideg is kirázott.- Játszunk valamit.- váltottam át feltűnően egy másik témára.

 -Mit játszunk?Twister,Activiti felelsz vagy mersz? Persze a piás verziója.-ajánlotta Rapmon. Mi mind Kook válaszát vártuk hiszen őt akartuk felvidítani

- Én nem is tudom srácok. Inni nem akarok. Ugye az nem baj? Activiti?

-dehogy. -feleltük egyszerre.
 -Akkor irány a nappali.-adta ki a parancsot Jin. Leindultunk majd elővéve a táblát párokat alkottunk. RapMon-Jin Jimin-Suga Kook-Én és V volt a bíró.

- A szabályokat feltételezem mindenki tudja.- kezdett bele V hyung. Hevesen bólogattunk.
- Rendben. Akkor a RapJin páros az 1-es, a SugaMin páros a 2-es és J-Kook pedig a 3-mas csapat. Az egyszerűség kedvéért. Egyes csapat kezd.- vezényelte a dolgokat TaeHyung. Jin ment ki. Mutogatott. Hát azt látni kell, hogy szerinte hogyan lehet elmutogatni az asztalterítőt.  
– Nos rendben. 1 pont az 1-es csapatnak.- jegyzetelt V.- Ti jöttök.- Suga ment ki. Ahogyan körülírta, hogy mi az a tisztasági betét és ahogyan ezt JiMin kitalálta... Nagyon megnevettettek.

-Ti jöttök.-nézett ránk Tae 
-Én megyek jelentettem ki. Kihúztam a kártyát és rajzot választottam. Kaptam egy lapot meg egy tollat. És elkezdtem. Hát nem csalódtam magamban. Szegény Sütike alig bírta kitalálni. Pedig egyszerű volt. Lovaglás. Hát ezt hogy nem bírta kitalálni.

 - Azt hiszem belőled sem lesz festőművész.- röhögött RapMon. 
– Nekem tetszett.- vigyorogtam. 
- Nah akkor kezdődik újra a kör. 1-es csapat. Most RapMonster jöjjön ki.- vezényelt továbbra is V. 
– Kutya!- kiabálta Jin. Elég nyomi rajz lett... 
– Neeem... A másik.
 - Macska!- üvöltötte be ismét Jin.
 - Neeem a másik másik!- segített NamJoon. 
– Milyen másik?!- éretlenkedett Jin. 
- Sajnálom fiúk. Lejárt az egy perc. Lehet rabolni.- szólt közbe TaeHyung. 
– Hörcsög!- szólalt meg Suga. 
– Nem.
– Tengeri malac.- mondtam félénken. 
– Sajnos az sem.
– Tényleg ilyen ronda lett?- szontyolodott le RapMon. 
– Igen!- röhögte ki JiMin.
 - Görény?!- azt hiszem én voltam az egyetlen aki még a játékkal foglalkozott. 
- Igeeeen!- örvendezett Leader-shii.
 - + 1 pont a 3-mas csapatnak.
 - Ez az!

-Hát te elbújhatsz mögöttem a rajztudásoddal Hyung.-nevettem 
Csendbe legyél taknyos.-röhögött.
 -Jó akkor kettes csapat -Jimin ment ki és mutogatott. Elég viccesen mutogatta el hogy vetélkedő. Senki sem találta ki. 
– Te sem tudsz mutogatni -förmedt rá Suga.

- Jól van már na!- védekezett JiMin- nem lehetek teljesen tökéletes.- nevetett. 
– Jaj csak ránk ne szakadjon a ház!- folytatta Suga. Én csak megállás nélkül nevettem rajtuk. Már a könnyem is kifolyt. 
– Kook Te jössz.- mosolygott V. 
– Megyek.- kihúztam a világ legnehezebb feladatát. Körülírás. 
– Hyung. Ezt hogy?!- suttogtam V fülébe.
 - Hééé! Ez csalás!!!- ugrott fel JiMin. 
– Nem édes ez nem az.- csitította Suga.
– V a bíró. Ő független. Segíthet.

Feszülten figyeltem minden szavát. Nehéz volt. De csak megoldom valahogy. Habár úgy nagyon nehéz hogy ilyen szexy. Elvesztem a nevetésében és mosolygós hangjában. Egyszer csak valaki meglökött így orra estem. -Héé ezt miért kellet?

- Nagyon elbambultál.- röhögött JiMin. 
– Naaa de figyeljeteeeek!!! Vagy akkor nem is mondom.- vontam vállat sértődötten.

-Ne haragudj csak..csak elbambultam -pirultam el.-Tiéd minden figyelmem Mondjad

  - Szóóóval. Olyan élőlény ami a lakásban él. Jin szereti őket, Suga szobájában kiszáradt. Ezt úgy általánosan hogy hívják?

-Hal? -próbálkoztam.

  - Nem. Nem állat. Él de nem állat.

-Akkor növény Virág?

- Az első szó. És milyen? Hol tartod? A lakás melyik részén? 
– Juuuj nekem már megvan.- vigyorgott Suga. 
– Nem csoda... Kiszárítottad szegénykét.- sopánkodott Jin. 
- Nem is. Ez a lüke nem öntözte.- bökte oldalba JiMin-t.

-Szoba növény. Emlékszem Jin majdnem megsiratta szegény növényt.-nevettem fel

 - Igen.- nevettem. 
– Jaj az vicces volt.- tetézte RapMonster is. 
– Hagyjátok már!- szólt Jin. 
– Oké. Akkor még egy pont a 3-mas csapatnak.- jegyzetelte V.

-Mi vagyunk az ászok szerelmem-Öleltem át óvatosan. 
-Akkor még egy forduló és a győztes mindent visz!-adta ki az újabb utasítást TaeTae. -Egyes csapat Jin jön és mutogat. De előtte dupla vagy semmi mehet vagy egy pontért vállaljátok?
– Legyen dupla vagy semmi.-felelte határozottam a Leader. 
– De ez elejétől fogva rabolhatnak. jó akkor kezdjed.- Elkezdte mutogatni mi feszülten figyeltük a mozdulatait. 
-Labdarúgás-vágtuk rá mindannyian egyszerre

 - Helyes. De most akkor mi legyen?- kérdezte a bírónk. - Ha jól számoltam 2 pontotok van. Akkor elosztjuk a 2 csapat között.
- Neeem! Ilyet nem játszunk!- titakozott NamJoon hyung. 
– Akkor mi legyen?- állt tanácstalanul V. 
– Húzzon egy újat.- javasoltam.

-Aish hogy ilyen okosak vagytok. Akkor kezdjed.-parancsolt rá V És Jin elkezdte. Én feküdtem a röhögéstől Senki sem tudta kitalálni így úszott a pontjuk.
 -Na mi volt az? -kérdeztem 
-Vetőgép ti majmok.

Majdnem belefulladtam a nevetésbe. 
– Ilyet nem felismerni!- háborgott hyung. 
- Jól kellett volna elmutogatni.- szívta a vérét Suga. Erre Jin válasza egy megsemmisítő pillantás volt. 
– Jahhj.- fújtam ki magam- Egy pillanat és jövök. Hozok inni.- álltam fel még mindig mosolyogva.

-Olyan jó őt megint mosolyogni látni.-suttogta Jimin 
– Nekem mondod? Most igaz, hogy félve de megint egésznek tudhatom magam. Ő megsérült és vele együtt én is. -suttogtam 
– Tudjuk és örülünk, hogy mind a ketten jobban vagytok. És holnaptól hízókúrán vagytok mind a ketten értve vagyok?- Szólt Jin erélyesen. 
– Nem is fogytam le. Én igen is jól tartom magam.-nevettem

- Tessék!- léptem be a nappaliba egy hatalmas tálcával ami tele volt poharakkal. - Jin hyungnak tea, Leader-shii-nek sör, JiMin hyung almalé, Suga hyung szintúgy. TaeTae hyung narancslé. Hope multivitaminosat kap csak úgy mint én.- pakolgattam ki a poharakat.

 -Köszönöm szépen – harsogta mindenki. 
– Te mindenre gondolsz szerelmem -villantottam rá egy szerelmes mosolyt

-Ugyan. Ez a legkevesebb.- pirultam.
 - Nah akkor folytathatjuk?- kérdezte V mikor mindenki kifújta magát.

-Mi jövünk és Én megyek-jelentette ki Suga- És mi is kockáztatunk.
 -Húzz egyet! Áhhá körülírás. Nehéz lesz de próbáld meg.
– Egy tündéri pasi, alacsony hatalmas kék szemekkel, szövetséget hozott létre, megmentett két világot is, két különböző filmben, Hol varázslóval, hol földönkívülivel küzd. Megelégszünk az egyik filmbeli nevével.- tagolta Suga    

- Harry Potter?- találgatott JiMin.
 - Nah én ebből kimaradok- sóhajtott Jin- Nem vagyok jó az ilyenekben.

-Én tudom -nevettem gonoszul.- Djágaság is benne van. Szóval Zsákos Frodo.
 -Hogy a franc. Honnan jöttél rá? -akadt ki Suga. 
-Könyörgöm a kedvenc filmem. Gyűrűk Ura Trilógia. Nem tudsz olyat kérdezni amit nem tudnék. -Nevettem sátánian.

- Nyuuu ügyes vagy hyung!- fogtam meg a kezét. 
- Na most ki jön?- érdeklődött TaeTae.

-Szerintem felesleges úgy is megnyertük.- büszkélkedtem 
– Akartok ellenük versenyezni? -kérdezte felvont szemöldökkel a bíró 
– Nem -vágták rá egyszerre mi meg csak röhögtünk.

 - Jaaaj ez nagyon tetszett köszönöm.- örvendeztem pakolás közben. Jin nekiállt az ebédnek. RapMon segített neki vagy hátráltatta nem tudni. A többiekkel pedig a nappaliban lustultunk.    

-Jó végre visszakapni azt aki régen voltál. Ugye nem depizel többet?-kérdezte Jimin mire sípcsonton rúgtam -Muszály emlékeztetned folyton? Gyökér.-szóltam rá 
– Majd akkor lesz teljesen gyógyult ha HoSeok ölében ül mint rég és majd megeszik egymást.-szólt közbe Tae is. 
-Az agyam eldobom tőletek!-akadtam ki. Félve Kookra pillantottam de nem igazán láttam az arcát.

Nem igazán tudtam hova rakni azt amit mondtak. A képek ismét megjelentek a szemem előtt. Gyorsan kinyitottam őket és elűztem a rossz gondolatokat valahova az agyam hátsó részébe. Vettem egy mély levegőt majd mosolyogva megszólaltam. 
- Nyugalom. Már teljesen jól vagyok. Ne aggódjatok. És nem. Nem akarok bedepizni többet. És látjátok – ültem közelebb Hope-hoz. Megfogtam a kezét fejemet a vállára hajtottam- Nem félek tőle. És tőletek sem.- ez inkább hangzott a magam megnyugtatása és meggyőzéseként, mint, hogy Nekik bizonygatok.

Szívem erőteljesen kezdett el kalapálni mellkasomban. Ahogy megéreztem illatát és teste melegét a kicsi Seok nem bírt nyugton maradni. Lábaimat keresztbe tettem hogy még véletlenül se lássa senki. Tudtam hogy Kook még arra sem állna készen hogy egy ágyba feküdjön velem nemhogy arra... Pedig milyen jó lenne végigsimítani meztelen testén. 
– N... nekem ki kell mennem a mosdóba.- mondtam majd felszaladtam.

- Ennyire ijesztő vagyok?- meredtem magam elé. 
– Ugyan dehogy.- veregetett hátba Suga. 
– Csak Hope ilyen pisis.- röhögött V. 
- Hát jó.- mosolyogtam.- Megnézem, hogy kell-e Jin-éknek segítség.

Én kénytelen voltam magamhoz nyúlni. Le kellett alacsonyodnom arra a szintre. Tudtam hogy a fiúk tudták miért rohantam el és csak reméltem hogy nem mondják el neki. Miután kellően rendbe szedtem magam lementem a konyhába. Kook nekem háttal állt de nem akartam megijeszteni így direkt csaptam egy kis zajt. Hátrafordult én meg megöleltem őt. 
– Sajnálom, hogy elfutottam csak nem akartalak megijeszteni.-suttogtam a fülébe

- Mit segítsek?- érdeklődtem a konyhában.- Lehet, hogy megzavartam valamit?- suttogtam. Nagyon úgy nézett ki, hogy hyungjaim.elvesztek egymásban. 
– Nem. Nem kell semmit sem.- válaszolta RapMon. 
– Miket beszélsz? Ő legalább nem hátráltat. Ha nem nagy fáradtság felszeled a zöldségeket?- kért meg Jin. 
- Persze.- bólogattam vidáman. Előkészülődtem. Majd nekiálltam. A konyhapulton ténykedtem mikor meghallottam J-Hope-ot bejönni. Hátulról megölelt. Majd a fülembe suttogott. 
– Ugyan mivel ijesztettél volna meg?- suttogtam vissza.

– Majd pár hónap múlva megtudod-mondtam neki és hasára vezettem a kezemet a fejemet meg a vállára tettem. -Szeretlek-suttogtam bátortalanul

Lefagyva álltam ott. Talán sejtettem, hogy mi volt a dologban. De nem akartam rágondolni. Sajátos terápiám szerinte felejtsünk el.mindent. Minden rosszat magyarázzunk meg, hogy miért is rossz, és miért is valószerűtlen. Kicsit elbambultam. Finoman eltoltam magamtól J-Hope-ot. Nem akartam megbántani de azt hiszem sok volt az infó na meg a zöldségek nem aprítódnak fel maguktól.

 -Kint várlak.-sóhajtottam -Mi van a kis Seok nem bírt magával?-nevetett fel Jimin. -Kapd be.-duzzogva mentem be a szobámba és az ágyra dobtam magam

- Jó.- gyorsan befejeztem a zöldségeket majd kimentem a konyhából. Azt hiszem az a RapJin páros területe. – Hope hol van?- érdeklődtem. 
– Felment a szobájába duzzogni.- felelte Suga. 
– Duzzogni? Mit mondtatok neki? 
– Mi? Mi semmit.- tagadott V. 
– Ahj...- felmentem hozzá. Leültem mellé az ágyra. 
– Mi a baj?

-Semmi-duzzogtam még mindig. 

- Figyelj. Gondolom, hogy mi a bajod. Nagyon sajnálom. A srácok könnyen piszkálnak, hisz ők ottvannak egymásnak. Ígérem, hogy nagyon igyekezni fogok, hogy minél hamarabb itt lehessek neked. Jó?- tettem kezemet a combjára.

– Olyan buta vagy csak azt nem bírom, hogy piszkálnak. Én tudok rád várni akár évekig is. -fogtam meg a kezét.

- Köszönöm.- annyira akartam neki segíteni. Annyira akartam, hogy legalább neki jó legyen. De nem tudtam, hogy neki álljak-e. Bírni fogom-e. Befeküdtem mellé és simogattam.

– Tudod, jó hogy itt vagy mellettem.-suttogtam mert féltem, hogy elrontok valamit

 - Ennek örülök.- suttogtam vissza majd bátortalanul megpusziltam. Combját és oldalát simogattam továbbra is. Jó volt úgy vele.

Nagyon is jól esett minden érintése. De még most kellett megállítanom vagy később nem fogok tudni parancsolni magamnak. -Kérlek. Ezt hagyjuk most abba. Én... Én nem akarok neked rosszat

- Tudom, hogy nem akarsz... Én viszont jót akarok neked. Ha majd rossz akkor szólok. Rendben?

– Olyan erős vagy-mosolyogtam rá majd megcsókoltam

- Csak miattad.- nem akartam semmi mást csak hogy Ő jól érezze magát. Folyamatos harcot vívtam a démonaimmal. De érte, értünk megéri. Mély levegőt vettem, összeszedtem magam és belevágtam. Kezemet a pólója alá vezettem. Hasát és mellkasát simogattam. Mellbimbóját kissé megcsipkedtem. Ezután nadrágja alá nyúltam.

-Nyugalom én tudok várni már mondtam-nagy kortyokban szívtam magamba a levegőt hiszen férfiasságom lüktetett érintése alatt

Most már nem hagyhattam ott szegényt teljesen felizgulva. Én még nem álltam rá készen. Nagyon nem. De Ő igen. – Nem hagyhatlak így itt.

-De de. -megfogtam a kezét és magamhoz rántottam. Csak megöleltem. 
– Csak veled akarok szeretkezni. -suttogtam

- Re-rendben.- mellkasának döntöttem a fejem. Kicsit kirázott a hideg.- Majd... Majd máskor.

Jó volt csak így feküdni. Hátát simogattam és dúdoltam.

 Nem érdekelt semmi. Egyre jobban próbáltam felejteni. És azt hiszem ez az Ő karjai közt ment a legjobban. - Gyertek ebéd.- nyitott be V- Hupsz. Nem akarok zavarni. Bocsi.- ezzel ki is ment. Fogadok, hogy elpletykázta a többieknek.
- Jó étvágyat!- mosolyogtam. Leültünk és elkezdtünk falatozni.
– Nagyon finom lett.- dicsértem. – De csak azért, mert én szeltem a zöldséget.

-Szerintem is azért ilyen finom-simogattam meg arcát

- Naaa és engem már senki sem dicsér?- duzzogott Jin. 
– Dehogynem, drága.- ölelte meg RapMonster. Miután megettük az ebédet elpakoltunk magunk után.
 - Ki mosogat?- kérdezte Jin.- Mert, hogy mi nem az is biztos. Mi fűztünk.- mutogatott magára és RapMon-ra.
 - Én meg segítettem.- húztam ki magam a feladat alól. 
– Én nem akarok!- jelentette ki JiMin. 
– Én sem!- állt mellé Suga. 
– De én sem.- tiltakozott V. 
– Pedig valakinek el kell.- nevetett Jin miközben elvonultak a szobába. Szó nélkül nekiálltam mosogatni. Ha egyszer senki sem akar, otthagyni meg nem lehet. 
– Délután mi lesz a program?- kiabáltam ki a nappaliba.

Szó nélkül beálltam mellé mosogatni. 
– A délutáni program mindenki vonul szobára.-kiabált vissza Jimin 
– Mi elmenjünk sétálni?-kérdeztem halkan

- Igen. Az most jól esne.- mosolyogtam. Lassan befejeztük. Ketten gyorsabban haladtunk.
– Köszönöm a segítséget.- karoltam át.

-Ugyan ez a legkevesebb. gyere öltözzünk Tudok egy jó cukrászdát nem olyan messzi. -adtam egy puszit az orrára majd beirányítottam a szobába ahol gyorsan felöltöztünk és elindultunk

– Szép az idő.- vettem egy nagy levegőt a friss, tavaszi illatokból. Kezemet finoman kezébe csúsztattam. Így sétáltunk tovább, kézen fogva.

-Te szebb vagy-mosolyogtam rá. Hamar megérkeztünk a cukrászdához. Kint ültünk le.
-Én egy Epertortát meg egy orosz krémet kérek-adtam le az én rendelésem.
-És te Süti mit kérsz?

 - Hmm... Sütit.- nevettem- Mondjuk egy fekete erdőt. Tudod a csoki és a megy isteni együtt.- áradoztam a süteményről. Hamar ki is hozta a pincér.
- Megkóstolod?- tartottam felé a villámon egy falatot.

-De csak akkor ha te is az enyémeket.-nevettem rá majd megettem a felém nyújtott darabot élismerően nyammogtam.
-Ez tényleg finom. De most te jössz.- nyújtottam felé először a csokis majd orosz krémet

Ajkaim közé zártam a villán lévő falatokat, megízlelgettem őket, majd hümmögések közepette dicsértem. – Köszönöm.- pusziltam meg Hope arcát.

Elpirultam. 

-Szeretlek. -mondtam neki mélyen a szemébe nézve. Abban a pillanatban csak én meg ő léteztünk. Tudtuk, hogy nem árthat nekünk semmi és senki. Hiszen a mi szerelmünk kitartó. Egészen a sírig.