Életre szóló zsákmány (Mir&Key [MBLAQ&SHINee]) YAOI!!!!

Drága Unnie-mmal szerepeztünk egyet. ^^
Key-t Kitty Unniem alakítja a sárga színnel.
Mir-t én játszom a kék színnel.

Borús éjszaka volt. Nem sokan mászkáltak már ilyenkor az utcákon. Bár egy- két finom falat mindig csatangolt errefelé. Most is egy fiút követtem.

Késő este végeztem a munkahelyemen, mint mindig. Az otthonom nem volt messze, csak fél óra kényelmes sétámba tellett minden reggel és este megtenni. Kora ősz volt. A levelek még a fákon voltak de színeik rég nem a megszokott zöld árnyalatokat tükrözték. Bár ezt a sötétben nem lehetett látni. A szél kissé fújt, az eső is szemerkélni kezdett, így kabátomat teljesen felhúztam, gallérját nyakam köré szorítottam. A kihalt utcán magányos de igen sietős lépteket hallottam meg magam mögül. Kicsit én is megszaporáztam a lépteimet. Nem mintha félnék de jobb a bajt elkerülni.

Áldozatom sietősre fogta így kénytelen voltam bevetni a vámpírképességeimet. Halkan mintha lebegnék úgy eredtem a nyomába. Éreztem hogy egy kissé megnyugszik. már ott voltam mögötte éreztem vérének íllatát. Szemfogaim fájón megnyúltak a gondolatra hogy nemsokára ehetek.

Már csak egy sarok és egy rövidke utca választott el kényelmes ki otthonom bejáratától. Megnyugodtam, mert a lépteket már nem hallottam és mert nem volt sok vissza, hogy üres, hideg de annál is inkább biztonságos kis kuckómba lehessek. Ám egy hirtelen pillanatban valami megmagyarázhatatlan erő az egyik ház falának taszított. Első pillanatban az ijedségtől szemeim becsukódtak. Majd mikor kinyitottam őket egy vékony, magas, szőke hajó korombeli srác állt szorosan velem szembe.

-Szia szépfiú. Igazán ínycsiklandó az illatod. mi a vércsoportod? - mivel mentális képességemmel tartottam a falnál így mind két kezemmel lehúztam a kabátját majd a nyakához hajoltam és végignyaltam a fülétől a válláig

- E-elnézést de nem értem. Mi ez az egész? Nem engedne el?- habogtam miközben kétségbeesetten ficánkoltam a szorításában.

-Hagyjam futni a vacsit. A-a. És ha jó fiú leszel még mást is kaphatsz tőlem. -simítottam végig a testén. -Tudod mi vámpírok remekül értünk az élvezetekhez.

- Szó-szóval Te vámpír vagy?- kérdeztem a nyilvánvalót. Viszont ha ez valóban igaz akkor nagy bajban vagyok... Olvastam már néhány sztorit Róluk.- És most kiszívod a vérem? És meghalok? Vagy én is vámpír leszek?- magamat is meglepve tettem fel a számára biztosan bugyutának tűnő kérdéseimet.

-Akarsz az lenni?-kérdeztem vigyorogva. -Amúgy csak táplálkozás és sex céljából kellesz.

- Kösz.- fintorodtam el.- Igazán nagylelkű az ajánlatod de azt hiszem nem élek vele. És bocsáss meg de egyéb szolgálatokban sem állhatok rendelkezésedre. Most pedig fejezzük.be a bohóckodást és engedj el!- hirtelen keményebbre váltottam. Egy pillanatig tényleg megtévesztett egy, az utca sötét rejtekébe burkolózó őrült pasi kirohanása. Ch... Vámpírok nincsenek is. És mit ne mondja voltam már egy két buliban, ferdült már el egy két estém. De sex egy pasival... Felháborodva ficánkoltam tovább.

-Nem hiszel nekem?-morrantam rá. Szemfogaimat kivillantva kaptam feléje.-Most már hiszel nekem taknyos. 325 éves vagyok szóval ha benne vagy hanem én kielégítem a vágyaimat ma éjjel.-ezzel megcsókoltam.

Tágra nyílt szemekkel, lefagyva tűrtem ajkaim birtokló ostromát. Nem tudtam mit gondoljak. Hirtelen ért minden. Vámpír, 325 éves, pasi, vágyak, kielégíteni, megcsókolt. Ezek cikáztak gondolataimban. Kelletlenül elvált ajkaimtól majd megnyalta saját párnáit és elégedetten vigyorgott.

- Finom vagy. Mi a neved szépfiú?

- Bang CheolYong. A barátaimnak ragadványnevemen Mir. És neked?- daráltam monoton még mindig a történtek hatása alatt. Miért is "barátkozom" én egy vámpírral?!

-Hmm én Kim Kibum névre hallgatok. De te szólíts csak Key-nek. Tudod nem nagyon akaródzik elengedni téged. Olyan más vagy mint a többi ember. Benned van valami különleges.-suttogtam a fülébe.

- Bennem? Különleges? Na ne nevettess!- kuncogtam- Maximum annyi, hogy a többi ember már rég segítségért sikított volna és/vagy már halott lenne...

-Nem hiszem el hogy te nem érzed. 325 év alatt nem éreztem ilyet.-csípőmet neki nyomtam hogy érezze miről is beszéltem. Kitágult szemekkel meredt rám ami felettébb mulattatott.

- O-oké. Azt most már érzem, hogy Te mit érzel...- kapkodtam levegő után.- Amúgy nem lennél olyan kedves és nem engednél el? Csak mert már fáj a szorítás. Ígérem nem futok el. Sőt itt lakom- böktem fejemmel a szemközti házra- fel is mehetünk.- hogy én mi a jó büdös fityfenét csinálok?! Ez igen jó egy kérdés. Itt ígérgetek neki meg felhívom magamhoz miközben negyed órája sem ismerem és a nevén, a korán és a "foglalkozásán" kívül semmit sem tudok... Teljesen megzakkantam. Vagy ezt Ő teszi velem?!

-Hm rendben gyere- elkaptam a kezét és elindultam vele arra amerre mondta.

Az ajtóban megálltunk és előkutattam a kulcscsomómat. Kinyitottam az ajtót majd előre mentem az utat mutatni. A harmadikon lakok. Nincs lift így gyalogszerrel tettük meg. Csak remélni tudtam, hogy a kíváncsi szomszédaim ebből mit sem vesznek észre. Halkan próbáltam meg a bejárati ajtót is kinyitni. Egy laza kézmozdulattal beinvitáltam vendégemet. Rutin szerűen csuktam az ajtót, zártam majd villanyt kapcsoltam. - Kupit nem ér nézni.- nem vagyok annyira rendetlen de egy jó ideje egyedül élek és látogatókat sem gyakran fogadok.

-Nem is a házad érdekel.- morrantam rá. A háta mögé osontam majd a nyakába csókoltam. Mennyei volt a bőre illata. kezemet alhasára vezettem és simogattam.

Testem furcsán reagált a történtekre. Eszem szerint tiltakoztam volna. De ezt valami nem engedte. Valami furcsa és megfoghatatlan dolgot éreztem. Tetszett? Élveztem? Talán ez szavakban a legkifejezőbb. Fejemet hátrahajtottam. Így könnyebben hozzáfért puha bőrömhöz. Fogaival gyengéden karcolgatni kezdte érzékeny részemet. Tudtam vagyis éreztem mi fog következni ezért összeszorított szemekkel vártam a "végzetem".

-Hmm szeretnéd hogy megharapjalak? -kérdeztem miközben alfelemet hozzá dörzsöltem.

- Nem igazán ez a vágyam. De csináld. Nem maradhatsz éhen...- hangomban egy kis gúny is megcsillant. Már igazán nem értettem ezt a különös "kapcsolatot". De nem is érdekelt. Csak sodródtam...

-Ez így nem mókás- karcoltam meg a nyakát. -Tiltakozz egy picit. vagy tudod mit? -egy könnyed mozdulattal letéptem a felsőtestét borító ruhaanyagokat. Nagyon izgató látványt nyújtott.

- Hé! Mit csinálsz?- szedtem fel a földről az elszakadt ingemet.- Még kidobhatlak a házból! A kedvenc ingem volt...

-Majd veszek neked 20-at helyette. -szorítottam magamhoz. Újból megcsókoltam. Ajkai finom puhák voltak.

Miközben ajkaimat bűvölte hosszú vékony ujjaival testemet simogatta. Érintése nyomán testem megremegett. Szinte szikrázott köztünk a levegő.

-Te is úgy kívánsz engem mint én téged? -kérdeztem miközben ágyékát simogattam. Halkan felnyögött ami zene volt a füleimnek.

- I-igen.- suttogtam.

-Akkor merre van a hálószobád? vagy csináljuk a kanapén? -ledöntöttem a kanapéra és elkezdtem csókolni a testét. Nadrágjától finoman szabadítottam meg. -Mond hogy te is akarod hogy megharapjalak.

- Azt az örömöt nem kapod meg!- nyújtottam ki rá a nyelvemet.- Egyébként ott a szobám.- mutattam a konyha melletti ajtóra.

Felkaptam és besiettem a szobájába. Ledobtam az ágyra és vetkőzni kezdtem.

Tátott szájjal néztem testét. Nem volt annyira kigyúrva, de azért a kockái pont látszottak. És atya ég! Milyen hófehér bőre volt. Vággyal teli szemekkel lestem minden mozdulatát. Ajkamat megnyaltam. Arra vágytam, hogy érinthessem. Valami különös "bűverő" kerített hatalmába.

Még elbájolni sem kellett. Miután megszabadultam a ruháimtól rá vetettem magam. -Mond csak mit szeretnél bogaram?- megmarkoltam férfiasságát. mire felnyögött- mit csináljak veled?

- Bármit. Csak csináld!- egyszerűen teljesen a hatása alá kerültem. Akartam.

-Bármit? -nevettem szemfogaim elővillantak . egyik ujjamat a szájába nyomtam mire ö végignyalta. Mikor elég nedves volt az ujjam alfeléhez vezettem majd egy határozott mozdulattal belé vezettem.

Sosem csináltam még ilyet. Ez olyan bizarr volt. De annál inkább izgató. Bár furcsálltam, hogy eddig sosem vonzottak a férfiak most pedig egyből beadtam a derekam. Fájdalmasan nyögtem fel mikor felnyúlt a seggembe.

-Nemsokára jobb lesz. -ígértem neki majd felvezettem még egy ujjamat. Állkapcsom és ágyékom is sajgott ezért az emberért.

Mély levegőkkel próbáltam nyugtatni magam. Néhány percre rá már jobb is volt. Ám partnerem a tőle nem megszokott- már amennyire ismerem- gyengédséggel bánt velem. Csípőmet feltoltam, jelezve, hogy mehet tovább.

Mikor jelezte hogy mehetek tovább nem késlekedtem ujjaimat kihúztam belőle majd szerszámommal helyettesítettem. mind a ketten felnyögtünk nagyon élveztem hogy végre kitölthetem benne az űrt. Lassan mozogni kezdtem hogy megszokjon.

Miközben bennem mozgott alfelem borzasztóan bizsergett és szorított. Hangosan lihegtünk egymás fülébe. Lábaimat feljebb toltam, hogy könnyebben elérjen a jobb érzés. Kezeimmel Kibum vállaiba kapaszkodtam. Ajkaival nyakamat ízlelgette. Izzadt testünk csattogva siklott egymáson.

Erős késztetést éreztem hogy megharapjam. nyakát megnyaltam és fogaimat belemélyesztettem. Mindkettőnket elért a gyönyör. Ő is belém harapott hogy ne üvöltsön fel. Vérem a szervezetébe került.

Nem értettem, mi történt körülöttem. Testünk megvonaglott, forró nedvemet kettőnk közé lövelltem. Hirtelen nyakamba mélyesztette hegyes fogait. Megszédültem, fejem megfájdult. Éreztem, hogy vérem kiáramlik testemből. Szívem hevesen pumpálta a friss vért. Kábultan estem vissza a puha párnák közé.

-Sajnálom -lihegtem mikor elváltam tőle. -Mir jól vagy?

- Ahm.- lassan elsötétült előttem minden. Utolsó kép ami előttem lebegett az az, hogy Key felettem támaszkodik, szája szélén vékony csíkban folyt le a vérem és kétségbeesett képet vágott.

Hogy a franc essen belé. nem így terveztem. De mióta érdekel egy halandó hogy mi is történik vele. Most meg a mellkasomat akarja szétfeszíteni az aggodalom. Csuklómba haraptam hogy adjak neki a véremből.

Mikor magamhoz tértem szörnyen fájt a fejem. Körbenéztem. Be voltam takarva Kibum mellettem feküdt és aggódva figyelt. Nem tudom mennyi ideig voltam eszméletlen. - Mi történt?- kérdeztem rekedten.

-Elájultál. Hogy vagy? -kérdeztem aggódva.

- Mint akit fejbe vertek egy mázsás súllyal. De ne aggódj megleszek.- egy apróbb mosolyt csaltam ajkaimra.

Nem tudtam hova tenni az érzéseimet. -Nálad maradhatok nappalra? mert fél órán belül világos lesz.

- Persze. Maradj csak ameddig jól esik.- engem is meglepett a felajánlásom. Sosem szoktam így viselkedni idegenekkel. De volt valami... Főleg most. Miután sexeltülnk. Szeretkezésnek nem mondanám hanem valami természetfeletti kapcsolatnak. Mi történik velem?

-Köszönöm. Amúgy szólok kaptál a véremből.

- Akkor...? Ez most azt jelenti...?- hirtelen rémület ült ki az arcomra és felé fordultam. Jobb karján könyökölt,fejét támasztotta, testét csak derekától borította a takaró.

-Nem amíg te azt nem mondod hogy megtehetem. -simítottam végig arcán.

- Ezt most hogyan értsem?-igazság szerint nem nagyon voltam otthon ebben a témában azt a néhány mende-mondát leszámítva amit könyvekből olvastam.

-Csak akkor változol át ha a véremből adok neked de nem ilyen keveset hanem majdhogynem a teljeset. Érted?

- Értem. Nem tudom.- magam elé meredtem. Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek.

-Nyugalom van időd dönteni.-mosolyogtam rá. -De én bebújok a szekrénybe mivel a nap nekem halálos.

- Ne bújj el. Majd besötétítek. Gyere.- megfogtam a kezét és kirángattam az ágyból.

Meglepődtem a felajánlásán de követtem őt. -És mond csak neked van valakid?

- Családra vagy bárátokra gondolsz? Bár mindegy is. Egyik sincs. Neked?- mondandóm közben a konyha felé ettem az irányt. Korán volt de éhes voltam.

-Hát tudod én már születésem óta egyedül vagyok.

- Szegényke. Ezen könnyen segíthetünk.- villantottam rá széles mosolyomat. Amióta a szüleim meghaltak és a nővérem elhagyott nagyon egyedül vagyok. Nem bánom a társaságát.

Tágra nyílt szemekkel néztem rá. -Veled maradhatok?

- Engem nem zavarsz. Legalább lenne kivel beszélnem.

-Köszönöm- öleltem meg. - Amúgy nem gondolkodtál még azon hogy milyen lenne halhatatlannak lenni?

- Nincs mit. De. Gondolkodtam. Kicsit félek.

-Ha gondolod és belevágnál én vigyázom rád. Tudod 3 évszázad egyedül kicsit kiakasztó. -nevettem fel.- Engem akaratomon kívül változtattak át. Akkor haltak meg a szüleim is. Épp háború volt. Egy vámpír a vér szagára jött oda. Úgy gondolta kell neki valaki akivel játszadozhat. Így mivel még épp hogy dobogott a szívem átváltoztatott.

- Szomorú történet. Belevágnék, mert ne kérdezd miért de megbízom benned. De félek a kockázattól. Fáj? Lehet belőle bajom?

-Neked nem fáj mivel én adok vért neked. de jól gondold meg mert többet nem mehetsz a napra és nem igazán lesz lehetőséged ismerkedni.

- Barátaim csak érdekből vannak velem... De akkor fel kell adnom az eddigi életem. Nem tudom. Kaphatok még egy kis időt?

-Én eddig sem siettettelek-simítottam végig az arcán.

- Köszönöm. Mihez lenne kedved? Mit csináljunk ma?

-Feküdjünk vissza és szeretkezzünk. Rendesen ne úgy mint az előbb mit szólsz?-kérdeztem perverz mosollyal.

- Jaj te buja fiú!- közelebb léptem hozzá és megcsókoltam.

Ö csókolt meg. nagyon jó érzés volt hogy szabad akaratából tette. Karjai közt újra embernek éreztem magamat. -Tudod most újra érzek.-suttogtam ajkaira majd felkaptam és a szobába vittem.

Örültem, hogy hozzásegíthettem valamiféle jó érzéshez. Nem nagyon ismerem de amennyit elmesélt a múltjából nem lehetett a legjobb. Gyengéden lefektetett az ágyra. Finoman kioldotta a köntösömet és becsúsztatta alá kezeit.

Testét gyengéden simogattam és csókolgattam. Szemfogaimmal karcolgattam hasát. Elértem férfiasságát majd végignyaltam rajta.

- Ahh...- sóhajtottam fel mikor nemes részemhez hozzáért. Mellkasom hevesen emelkedett fel és le. Kezemmel sűrű hajába túrtam.

Lassan bevezettem a számba . Lomhán mozgattam a fejem tagján.Édesen nyögdécselt. Kezemmel testét simogattam.

- Ahh... Mégh...!- nyöszörögtem alatta. Csípőm ütemesen löktem előre szájába . Készségesen fogadott magába. Nem volt már sok vissza.

Mielőtt elélvezett volna abbahagytam. Végigcsókoltam a testét újra és végén megállapodtam az ajkánál vadúl csókolni kezdtem.

Kezemet végigfuttattam hátán majd végül a fenekébe markoltam. Hasamhoz hozzádörgölődött kemény merevedése. Erőt vettem magamon és magam alá fordítottam. Nyakát és mellkasát csókjaimmal és karmolásaimmal tarkítottam.

- Ugh te vadmacska. -nyögtem fel ahogy karmolászott még jobban tűzbe jöttem.

Csak vigyorogni tudtam ezen. Jobb kezemet férfiasságára vezettem, kissé megszorítottam majd egyenletesen mozgatni kezdtem a csuklómat.

Olyan érzékien csinált mindent hogy azt előtte még senki. Hangosan nyögdécseltem alatta. Hirtelen átfordítottam és belehatoltam. Mindketten egyszerre sóhajtottunk fel.

Hirtelen ért tette. Torkomból egy hangos nyögés szökött fel. - Mozogj.- lihegtem egy kis idő elteltével. Hatalmas mérete teljesen kitöltött mintha egymásnak lennénk teremtve. Forrón lüktetett szűk falam között férfiassága. Nagyon gyengéden bánt velem. Lábaimat dereka köré fontam, úgy ringtunk együtt.

Lágy hangja töltötte be a szoba csendjét. Testünk tökéletes harmóniában volt egymással és az univerzummal. Tudtam hogy nekem vele kellett maradnom. És ez így volt helyes. melyet löktem így elérve azt a bizonyos pontját nyögött egy hatalmasat.

- O-otth...!- valamit elért bennem. Nem tudom mi volt az de újra érezni szerettem volna. Olyan tökéletes volt Vele minden. Boldog voltam és nem csak testileg. Akartam Őt. Akkor és ott és mindörökre. Már meghoztam a döntésem...

Mélyet löktem csípőmmel újra azt a pontját elérve. -Én...én mindjárt -nyögtem két lökés között.

- Én... Is...- ajkaira tapadtam. Lágyan csókolgattam édes párnáit. Gerincemen végigfutott egyfajta bizsergés. Hátam megfeszült. Kibum teste megvonaglott felettem az utolsó lökése közben. Tökéletes pontossággal ért el mindkettőnket egyszerre a gyönyör.

Pihegve feküdtem rajta. nyakát finoman harapdáltam. -Mesélj egy kicsit magadról drágám. -nem tudom miért mondtam ezt de kimondtam és mintha megkönnyebbültem volna

- Apukám és anyukám 5 éve haltak meg egy autóbalesetben. A nővérem sokáig mellettem állt de aztán egy idő után elengedte a kis öcsikéje kezét és Japánba költözött. A suliban jeles tanuló voltam. Volt egy bandám is ami sajnos feloszlott de azóta is csak Ők 4-en az igazi barátaim. Imádom a kekszet. Most egy irodában dolgozom. Angolul tanulok kisebb-nagyobb sikerekkel... Még valami amit tudni szeretnél?- kis monológom közben lemászott rólam és mellém feküdt.

-Voltál már igazán szerelmes?

- Hm. Azt hiszem igen. Egyszer még a suliban. De sajnos a lány nem viszonoztam. Emlékszem mennyire rossz volt. Aztán volt sok barátnőm de lassacskán mindegyik kapcsolatnak vége szakadt. Ez talán a sors...- húztam egy félmosolyra ajkaimat.

-Sajnálom. Lehet hogy jobb lenne neked egy nő mellet.-suttogtam.

- Lehet. De ne kérdezd, hogy hogyan és miért de én Téged választalak.- közelebb bújtam hozzá.- Csak azt nem tudom mi legyen. Tartsalak meg a házi vámpíromnak vagy engedjem meg, hogy engem is azzá tegyél. Figyi! Vannak érveim is. Ha ember maradok tudok neked segíteni, járok dolgozni lesz pénzünk, lakásunk, kajánk, bármit megadhatok neked amire szükséged van. De csak bizonyos ideig élek. Ha viszont átváltoztatsz én.is olyan leszek, mint Te. Teljesen megváltozik az életem. A "jövőnk" nem igen lesz biztos. De legalább örökre együtt lehetünk. Na Te mit mondasz?- mosolyogva figyelte végig hangos eszmefuttatásomat.

-Természetesen örökké. Tudod nem mondtam de piszok gazdag vagyok.

- Na jól van ám!- csaptam meg a mellkasát- Èn meg itt görcsölök, hogy hogyan fogunk megélni... Még a végén kiderül, hogy egy kastélyban laksz, gróf vagy és az állandó és hűséges személyzeted is vámpírokból áll, mert történetesen Őket is átváltoztattad... Ja és mindez egy Szöul közeli kis falu erdejének mélyén...

-Hát kastélyom az történetesen nincsen meg személyzetem sincs de..áhh még gróf se vagyok csak azért sikerült összeszednem pár wont az évek alatt.-mosolyogtam rá.

- Na nem bánom. Nekem elég, hogy vagy.- kis hatásszünet- Benne vagyok.

- Várj akkor te most képes vagy itt hagyni mindent?

- Tudod az élet mindenhogyan veszteséges és nehéz. Én eddig nagyon sokat vesztettem és többet szenvedtem, mint boldog lettem volna. Így is-úgyis biztos nehéz. De nem jobb az ha a terheket egy örök életen át is de egy társsal cipeled?

-Igazad van akkor készen állsz?-kérdeztem higgadtan.

- Hát ha erre fel lehet készülni... Akkor igen.

Saját csiklómba haraptam és a szájához tartottam. Kicsit félve de elfogadta és lassan kortyolgatta véremet. Időközben hogy testében gyorsabban szétáradjon a vérem megharaptam a nyakát.

Mindent úgy tettem ahogyan Key utasított. Iszonyat rossz érzés volt látnom a vérző csuklóját majd kiinnom belőle az éltető vörös folyadékot. Íze enyhén savanyú volt. Már alig bírtam nyelni a szám szélén is folyt kifelé a vére. Majd a nyakamba harapott. Elkezdtem szédülni, testem remegett. Semmit sem éreztem a helyén. Csak egyben voltam biztos, hogy nem adhatom fel, mert akarom és, mert Kibum vigyáz rám.

Lágyan megnyaltam a seben a nyakán amely rögtön beforrt. Éreztem hogy a szíve egyre lassabban ver és átalakul. én is gyengültem ahogy véremet vette de nem érdekelt majd kialszom magam mellette. Csendben vártam hogy megszűnjön a dobogás. ez egy percen belül megtörtént. Tudtam hogy megszületett újra és most már nem kell visszafognom majd mellette magam . elvettem a csuklómat és végignyaltam rajta. -Jó éjszakát szerelmem egy új élet vár ránk ha felébredsz.

Testem.lassan gyengült. Kezdtem elveszíteni az eszméletemet. Halvány foltokat láttam magam előtt, tompa hangokat hallottam, illatokat éreztem. Egész testem égett és lüktetett. Majd lassan pilláim elnehezedtek és örökre lecsukódtak. Fogalmam sincs, hogy hány órás netán napos kóma vagy alvás után ébredtem.meg, mert a szoba ugyan olyan sötét volt. Körbenéztem. Senki nem volt mellettem. Először azt hittem ez mind álom volt. De végignéztem magamon. Hófehér bőr, fekete haj. És a szemeim... - Hát mégsem álom...- motyogtam a tükör elé.

-Máris megbántad volna? -lopóztam mögé. Csak elugrottam neked reggeliért szerelmem -adtam neki egy csomag vért neki.

- Nem bántam meg. Csak még szoknom kell. Köszönöm szépen.- megpusziltam. Bementünk a konyhába és nekiláttunk a számomra még igencsak szokatlan reggelinek. Először nem is nagyon mertem belekóstolni.

-Nem fog megharapni. És nagyon jó az íze meglátod-biztattam.

- Legyen igazad.- majd mély levegőt vettem, összeszorítottam a szemeimet és belekortyoltam. Már elsőre is más volt a zamata, mint amit az eddigi életem során tapasztaltam. Sokkal finomabb volt, jobban is esett. Apránként egyre jobban megízlett. Többet és többet akartam. Ijesztően többet. Muszáj volt magam megfékeznem.

-Nyugalom van itt bőven. Tudom milyen nehéz ilyenkor Tessék-nyújtottam át neki még 3 zacskóval.

Mint valami vadállat, úgy kaptam felé. Kibontottam és szürcsöltem. Teljesen elszégyelltem magam Key előtt... Teljesen disznóként viselkedtem. Félretoltam a csomagot. - Köszönöm elég volt.

-Nekem ne mond én körölbelű ennek a tripláját ittam meg ha zacskóban számolom ami akkor ugye nem volt szóval én 3 embert végeztem ki -hajtottam le a fejem.

- Sajnálom. Te nem kérsz?- toltam felé a zacskót.

-Én már ettem köszi.

- Hát jó.- magamhoz vettem és ismét csillapítani próbáltam a vérszomjamat. - Mára mi lesz a program? És úgy amúgy mindenkorra? Nincs munkám, barátaim, családom és szomszédaim. Mit tegyek? Mit kell tennem?- érdeklődtem miután befejeztem a reggelit.

-Hát szerintem költözzünk el. Mivel ha meglátnak a barátaid magyarázkodhatnék. visszajöhetünk úgy 100 év múlva ha szeretnéd.

- Kösz. Végül is 100 év múlva ki tudja mi lesz... Csak elfelejtenek addigra.- lehet, hogy ezt kissé bántóan mondtam pedig nagyon nem úgy akartam.- Akkor pakolok. Hova megyünk? Mit pakoljak? Sok fürdőgatyát meg pólót vagy esetleg hideg helyre megyünk és kell a télikabát?

-Nem úgy tűnsz mint aki lelkesedik ezért az egészért.Figyelj én csak meg akarlak védeni téged. Én már követtem el hibákat és nem akarom hogy ezeket neked is meg kelljen tapasztalnod.

- Pedig én nagyon is lelkes vagyok. Nem tudom miről beszélsz... És megértelek, hálás is vagyok miatta, hogy itt vagy és segítesz. Na de tényleg mit pakoljak?

-Attól függ hova szeretnél menni de tudod mit ne hozz semmit majd ott megveszünk mindent-feleltem.

- Megtehetjük?- finoman érdeklődtem.

-Ha szeretnéd egy egész szigetet megveszek neked. szóval igen megtehetjük.-nevettem fel.

- Jaj milyen aranyos vagy.- megpusziltam az orrát.- Hát legyen. Akkor itt hagyok mindent. Veled tartok a nagyvilágba.

-És hova menjünk? -kérdeztem izgatottan. kicsit olyan volt mint egy nászút.

- Elmehetnénk Párizsba?- néztem rá csillogó szemekkel.- Nagy vágyam, hogy egyszer eljussak oda. A szerelmemmel...- suttogtam a végét.

-Hát ha nem gond hogy velem kell jönnöd akkor felőlem mehetünk.Van ott egy két vámpír ismerősöm.- villantottam rá széles vigyoromat.

- Miért lenne gond.- néztem rá értetlenül- Te vagy a szerelmem.- ezt még így sosem mondtam ki. Nem régóta ismerem de minden egyes együtt eltöltött perc után érzem, hogy egymás "végzetei" vagyunk.

Felkaptam és megpörgettem. -Szeretlek. -kiabáltam a világba. -de akkor induljunk. Gyere most megmutatom hogy utaznak a vámpírok. -megfogtam a kezét és szembe álltam vele. -Hunyd le a szemed és gondolj Párizsra hogy ott sétálsz. Jól csinálod csak ez lebegjen a szemed előtt. Ha kitisztul a kép nyisd ki a szemed.

Nem éreztem semmi mást csak könnyedséget, lebegést, egy kisebb szellőt. Végül kinyitottam a szemem és az Eiffel torony előtt álltam Key-jel kézen fogva. - Wow... Ez... Ez.. Gyönyörű... Köszönöm.- a nyakába ugrottam.

- Nem én csináltam hanem te . -nevettem fel. de gyere menjünk mielőtt a rendőrbácsi megbüntet azért amiért a fűre léptünk.

- Hehe.- vidáman kacarászva kézen fogva szaladtunk, sétáltunk, beszélgettünk. Bejártuk szinte az egész várost. Soha nem éreztem magam.ilyen jól.

Olyan jó volt vele lenni imádtam minden vele töltött pillanatot. Bemutattam az ismerőseimnek akik örömmel üdvözölték az örökkévalóságban. -Bang CheolYong elem maradsz az örökkévalóságig?- kérdeztem az Eiffel torony tetején.

- Ha más választásom nincs akkor igen...- nagyon szomorúan nézett rám- Jaj Te! Csak viccelek. Persze, hogy veled maradok ameddig csak tudok. Szeretlek!- közel hajoltam hozzá és lágyan megcsókoltam.