Az évforduló (Jongup [B.A.P.])

Szerelmeddel ma vagytok 1 évesek. Jongup megígérte, hogy hamar megpróbál elszabadulni a próbáról és az egész délutánt együtt töltitek majd. Te erre a napra szabadságot kértél a főnöködtől. A dromban tevékenykedtél. Jobb híján takarítottál. A fiúk néha igen rendetlenek tudnak lenni. Elkél egy nő is a lakásban. Így amióta Jongup-pal együtt vagytok Te lettél a csapat anyukája. Takarítasz, főzöl és lelkizel velük. Mikor végeztél a teendőkkel leültél a kanapéra és TV-ztél. Már délután 4 óra felé járhatott az idő mikor lassacskán hazaszállingóztak a srácok. Mivel tél volt (lassan lábaltok ki belőle de azért még érezni a hideget és a sötétséget és néhol egy kis havat) már szürkület uralkodott az utcákon.
- Mi a baj, Kislány?- ült le melléd a kanapéra Himchan.
- Semmi. Csak Jongup-ot várom. Hol lehet ennyi ideig? Megígérte, hogy nagyon siet.
- Nem tudom. Biztos dolga van. De miért várod ennyire?- kérdezte ártatlanul.
- Ma vagyunk 1 évesek. És megígérte, hogy ezt a délutánt együtt töltjük.
- Hihetetlen, hogy már 1 éve velünk élsz.- csodálkozott rá a dolgokra Daehyun.
- Bizony-bizony. Gyorsan repül az idő.- mondta mindentudóan Youngjae.
A beszélgetést a mobilod zaja szakította félbe. SMS. Jongup-tól.

" Szia, Édes. :-* ♥ Ne haragudj a késésért. :-/ Remélem kárpótolni tudlak majd. De először is nézz ki az ablakon! ;-)

Szeretlek:

A Te Jonguppie-d~♥ "

Mit sem sejtve sétáltál oda az ablakhoz. A többiek tisztes távolból követtek Téged. Mikor kinéztél elállt a lélegzeted. A hóba egy szív volt kitaposva, benne a neveddel. Mellette Jongup állt egy csokor vörös rózsával. A többiek vagy bambán néztek ki, vagy vigyorogtak, kuncogtak. Te nem tudtál nagyon törődni velük, mert a lábaid azonnal vinni kezdtek. Méghozzá ki az ajtón, be a liftbe, ki az ajtón egészen Jongup karjaiba. Jól megszorongattad a Te nyuszidat, majd hirtelen lerántott a hóba. Elkezdtetek egymással hócsatát vívni. Még hallottátok fentről Yongguk lemondó sóhaját:
- Szerelmes gyerekek...- majd mindenki eltűnt az ablakból.
A földön a hóban feküdtél feletted szerelmed.
- Szeretlek.- súgta füledhez közel hajolva. Hogy megerősítse szavát még egyet rá is harapott az érzékszervedre. Ezután érzéki csókba hívott. Vad táncot jártak nyelveitek. Aki az utcán arra járt mindenki megnézett Titeket. De nem érdekelt. Ő itt a szerelmed. És úgy szereted ahogy van. Bolond, romantikus, kedves, jóképű, tehetséges. És Ő a Tiéd. Szerelmes voltál. És nem féltél ezt az embereknek megmutatni. Mikor jól kicsatáztátok magatokat elindultatok fel. Ugyanis Te egy szál rövid ujjú pólóban és egy vékony cicanadrágban voltál; csurom vizesen. Mikor felértetek gyorsan lezuhanyoztatok (persze külön) és átöltöztetek.
- Valami szép ruhát vegyél fel. Nem kell olyan elegánsnak lenni csak legyen szép. Jó ez hülyeség, mert Te mindenben szép vagy.- sütötte le szemeit életed.- El szeretnélek ma este vinni valahová.
-Rendben.- majd szófogadóan besétáltál a hálóba és a gardrób előtt ácsorogtál, válogattál. Végül a választásod egy térdig érő, lenge, világoskék koktélruhára esett. Amikor kiléptél a szobából mindenkinek elakadt a szava. Te nevetésben törtél ki. Senki nem értette miért. Két oka volt: Először is a banda meglepett fejei. Főleg Zelo-é. Másodszor pedig, mert Jongup-pal összeöltöztetek. Rajta egy sötétkék farmernadrág és egy világoskék ing volt. Miután jól kimúlattátok magatokat és elköszöntetek beültetek Jongup kocsijába és már el is indultatok.
- Hová megyünk?
- Titok.- nyomott egy puszit a homlokodra.
- De naaa~! Légysziii~! Mondd el.- kérlelted.
- Nem lehet. Meglepetés.- nem engedett.
Majd még egy 10 percnyi kocsikázás után megérkeztetek a célotokhoz, vagyis úgy gondoltad, mivel a kocsi motorja leállt. Mikor kiszálltatok Dél-Korea egyik legelegánsabb és legdrágább hoteljával találtad magad szembe.
- WOW.- adtál hangot a meglepettségednek.
Párod kézen fogott és elindult befelé. Az ajtónál udvariasan előre engedett, majd odabent újból előre ment. Egy kis étteremhez értetek. A földszinten volt az ajtótól jobb kéz felől. Nagyon hangulatos hely. Bárzongorista játszott a zongoránál. Amíg te körbenéztél addig észre sem vetted, hogy a pincér a helyetekre vezetett. Az étel íncsiklandó volt. Nem hiába ez az egyik legjobb hely Szöulban. Miközben vacsoráztatok sokat beszélgettetek, nevettetek. Mikor végeztetek elballagtatok a recepcióra.
- Jó estét kívánok! Moon Jongup néven van szobafoglalásom.
- Jó estét kívánok! Igen, látom. Egy szoba egy nagy ággyal. A Han folyóra való kilátással. Igen. Ez az. A 318-as szoba. Parancsoljanak, itt a kulcs.- nyújtotta át a tárgyat.- Jó éjszakát!
- Jó éjszakát!- köszöntetek el, majd beszálltatok a liftbe.
- Milyen romantikus. Köszönöm.
- Ugyan. Ne köszönd. Egyébként ez még mind semmi. Majd nézz ki a szoba ablakán. Az nagyon gyönyörű.- kacsintott rád.
Amint felértetek azonnal az ablakhoz siettél, hogy megnézhesd a kilátást. Lélegzet elállító. Gyönyörű. A folyó, a fények. Csodálatos.
- Hé! Azért levegőt vegyél!- kuncogott kedvesed, majd hátulról átkarolt. Így álltatok egy jó darabig. Majd  Jongup lassan elkezdte a nyakadat elborítani apró csókjaival. Jóleső sóhajok hagyták el kívánatos ajkaidat. Majd megfordultál párod biztonságot nyújtó, erős kezeiben, így szembekerülve vele. Vadul ajkaira tapadtál. Már nagyon hiányzott neked a közelsége. Sajnos a dormban nem, vagy csak nagyon ritkán tudtok együtt lenni... hiszen a többiek... Már nagyon kívántad. És Ő is téged. Erőteljesen tépte ajkaidat, nyelvetek csatát vívott egymással. Ezután megfogtad inge gallérját és lassan hátrafelé kezdted el lökni. Ajkatok nem vált el egymástól. Majd elkezdted kigombolni ingét. Minden egyes gombnál egy-egy csókot nyomtál puha párnáira. Mikor végeztél addigra oda is értetek az ágyhoz. Megfordultál, hogy Jongup ki tudja cipzározni a ruhád. Egy apró mozdulattal le is esett rólad a sokat takaró egyberészes szoknya. Visszafordultál, szembe szerelemeddel és az ágyra lökted. Csípőjére ültél és úgy folytattad a kényeztetését. Nyakát vetted célba. Pusziltad, haraptad, csókoltad. Mindeközben apró ujjaiddal formás, jól kidolgozott felsőtestét simogattad. Kéjes sóhajok hagyták el szerelmed ajkait. Ettől még jobban beindultál. Nyelveddel egyre lejjebb vetted az irányt. Egy kicsit elidőztél mellbimbói körül. Megrágcsáltad őket, szívogattad, de persze csak finoman. Ezalatt kezeid a nadrágjának fogságából szabadították fel életedet. És végül, mikor már semmi nem választott el egymástól, kajánul rámosolyogtál és puha ajkaid közé vetted merev hosszát. Nyelveddel és ajkaiddal egyaránt kényeztetted párod. Lassan, nagyon lassan. Masszíroztad, szívogattad. Ennek hatására egyre hangosabban nyögött alattad. Nem bírta elviselni ezt a kínzó tempót. Csípőjét kicsit meglökte. Ezzel gyorsabb mozgásra ösztönözve. Majd néhány lökés után szádba engedte élvezetét. Te készségesen nyelted le.
- Oppa. Finom vagy.- mosolyogtál rá perverzül, majd egy szempillantás alatt lekaptad a falatnyi bugyidat és magadba vezetted Jongup ismét hatalmasra duzzadt férfiasságát. Még időt sem hagytál neki feleszmélni. Szájához hajoltál és egy szenvedélyes csókba invitáltad. Mindeközben őrjítő lassúsággal mozogtál rajta. Lassan fel, majd még lassabban le. Kezeit derekadra akarta fonni, hogy besegítsen de Te nem hagytad. Egy kicsit játszani akartál vele. Ám Ő erősebb így kezeit kiszedte szorításodból és derekadra tette. Erősen magára húzott ezzel elérte benned azt a pontot amely tested legbelső, legérzékenyebb pontja. Egy hangos sikoly hagyta el szádat, miközben szerelmed diadalittasan mosolygott rád. Innentől nem volt megállás. Fokoztátok a tempót, így sodorva magatokat és egymást a gyönyör felé.
- Ahzt... hiszem... mindjárth... elh... aaahhhh....- nem tudta befejezni mondandóját Jongup, mert elérte a gyönyör legnagyobb, legerősebb hulláma és Ő hagyta, hogy elsodorja. Neked még kellett egy kis idő, hogy kövesd Őt. Ezért még nagyobb sebességre váltottál és úgy lovagoltad meg párodat és kicsivel később a gyönyör hullámait. Egymás nevét lihegtétek. Jongup mellkasára borultál és próbáltad rendezni a légzésedet, kisebb-nagyobb sikerekkel. Ám itt még koránt sem volt vége az éjszakának. Jongup összeszedte magát és maga alá fordított. Ajkaidra tapadt miközben nőiességedet izgatta ujjaival. Hirtelen magadban érezted első ujját. Kéjesen belenyögtél csókotokba. Majd előző ujját követte a második, azt pedig a harmadik. Lassan mozgatta benned hosszú ujjait. Minden egyes lökésnél próbálva egyre mélyebb jutni. Hangosan nyögdécseltetek bele a még mindig tartó csókba. Te az érzéstő, szerelmed a látványtól. Majd egy hangos nyögés kíséretében hátad ívbe feszült, mellkasod megemelkedett, és Jongup kezébe élveztél.
- Jo... Jonguppiiieee~! Aaahhh...
De nem sokat hagyott pihenni, mert mire észbe kaptál, már beléd merült, ezúttal forrón lüktető merevedésével. Kínzóan lassan mozgott benned. Talán ezt az előbbi játékod miatt kaptad.
- Jonguppiiieee~ Kéérleek.... aahhh....- könyörögtél neki. De Ő mintha meg sem hallotta volna. Ördögien elmosolyodott és folytatta a kínzást. Hát ha Ő így akkor Te is úgy. Gondoltad. Elkezdted magad szűkíteni. Erősen összehúztad kedvesed tagja körül az izomgyűrűidet. Megállt a mozgásban. Arcáról másodpercek töredéke alatt fagyott le a vigyor.
- Neehh... csináldh... megőrjítesz...- préselte ki fogai közül a szavakat. Ekkor elengedted a szorítást, megkegyelmeztél rajta. Ezután nem volt megállás. Mint az őrölt úgy mozgott feletted. Egyre erősebbeket lökött. Mígnem végül alfeletek megfeszült, mellkasod ismét megemelkedett. Újra elértétek az édes örömöt. Párod egy határozott férfias morgás kíséretében engedte belég édes nedvét. Válladba fúrta a fejét, megvárta míg rendeződik a légzése, majd kicsúszott belőled és melléd feküdt. Magához húzott, betakargatott és a füledbe súgta:
- Szeretlek. Boldog 1 évet.
- Én is szeretlek. Neked is.- motyogtad erőtlenül, majd elaludtatok.

Maknae Love (Taemin&Mir [SHINee&MBLAQ]) YAOI!!!!

Taemin POV.

Egy kis összejövetelt tartottunk, barátainkkal, az MBLAQ-el. Megünnepelve mindkét banda come back-jét. A két csapat amúgy is nagyon jóban van egymással. Már délután elkezdtük a készülődést. Key és Jonghyun elmentek bevásárolni, mi pedig hárman a lakást takarítottuk. Miután a többiek hazaértek elkezdődött a fűzöcskézés. Nagy volt a sürgés-forgás a konyhában, annak érdekében, hogy minél hamarabb készen legyünk. Nagyon izgatottan vártuk vendégeinket.

Eközben az MBLAQ lakásában:

- Biztos, hogy jó vagyok így?- kérdezte aggódva Mir.

- Mir, basszus! Nem díjkiosztóra megyünk! Különben is már harmadszor öltöztél át.- rivallt rá Joon.

- Jól van na! De milyen?

- Nagyon jó. Csak induljunk már!- sürgette a legfiatalabbat Seungho. Ezzel el is indultak.

SHINee-ék háza táján:

- Jajj Umma! Kérlek igyekezz! Mindjárt itt vannak és még hárman nem voltunk a fürdőben.- kopogtam be idegesen Kibum-hoz a fürdőbe.

- Jólvan, jólvan...- jött ki fején egy törülközővel és dereka köré tekerve egyel.- Nem kell mindig gorombáskodni.

- Uuutááálooook Maknae lenni!!!- dörömböltem az ajtót, mikor Minho besuhant előttem és bezárta azt.

- Jajj ne mondj ilyet!- mosolygott rám az előszoba kanapéjáról Onew.

- De mondok! Te könnyen vagy! Te vagy mindenhol az első.... És én? Én, pedig mindenhol az utolsó...- duzzogtam.

Miután végre én is elkészültem lassan megérkeztek vendégeink. Rég nem találkoztunk a szóban forgó csapattal, hisz a sok munka... De akkor sem gondoltam volna, hogy ennyire fogok örülni a látogatásuknak. Főleg egy valakiének. Igen. Mir hiányzott a legjobban. Miután köszöntöttük egymást Onew mindenkit bevezetett a nappaliba. Míg helyet foglaltak Key kihozta a frissítőket.

- A-a, kicsit Taemin!- csapott a kezemre Umma- Te még nem ihatsz alkoholt.

- Na neeeee! Ne csináljátok! Most komolyan?!- háborodtam fel.- Ilyen a világon nincs...- vágódtam el a kanapén.

- Jó akkor a pohár széléről lenyalhatod.- engedte meg Appa.

- Az nem kell.- vágtam rá durcásam és toltam el a felém nyújtott üveget.

- Jaj de szigorúan fogjátok a Ti kis kincseteket.- szólalt fel Seungho.

- Mi csak nagyon féltjük.- magyarázkodott Jonghyun.

- Aha...- flegmáskodtam.- Oda ne rohanjak...

- Hogy beszélhetsz így velünk? Mi mindent megteszünk, hogy boldogan élj, hogy ne essen semmi bántódásod! És ez a hála?!- sértődött meg Key.

- Azt hiszem Bummie, egy kicsit túlreagálod.- szólalt fel félve Onew.

- Hát persze! Te is csak fogd ennek a kis hálátlannak a pártját!

- Jaj drága, én nem úgy gondoltam. De talán igazuk van... Már felnőtt a mi kis Minnie-nk. 

Umma fújt egy nagyot majd tudomást se véve a történtekről kiment a konyhába. Appa utána igyekezett. Így hárman maradtunk a vendégeinkkel.

- Ne haragudjatok rá... Csak megjött a havibaja.- viccelődött Minho, amire mindenki hevesen felnevetett. Már igazán semmi kedvem nem volt ehhez az egész estéhez. Kibum minden kedvemet elvette. Ezt észre is vette rajtam Mir. Megbökdöste az oldalamat, majd a fejével az erkély felé bökött. Egyből értettem mire gondol. Felállt majd szép csendben semmi feltűnés nélkül követtem.

- Mi a baj, Tökmag?

- Jaj ne kezd már Te is... Te tudod a legjobban, hogy milyen a legfiatalabbnak lenni.

- Tudom hát. De az én "szüleim" nem ilyen szigorúak.

- Jó neked...- odasétáltam a korláthoz és összefont karokkal támaszkodtam rá, majd fejemet is a karjaimra hajtottam, így néztem az éjszakai fényekben úszó Szöult és a csillagokat. Kicsit hűvös volt már, így este 9 felé.

- Jó ég, Te remegsz!- rémült meg Mir. Majd egy lépéssel mögöttem termett és hátulról átkarolt. Hirtelen valami furcsa melegség fogott el. De nem csak a testének melege, hanem valami más. Valami belső melegség. Nem tudtam mi az. Talán még bele is pirultam, mert égni éreztem az arcomat. Majd lassú mozdulattal megfordultam. Ő nem engedett ki a karjai közül. Én csak bámultam hatalmas gesztenyebarna szemeibe. Oh.. azok a szemek. Teljesen elvesztem bennük. 

- Jobb már?- kérdezte, mire feleletem csak egy gyenge bólogatás volt.

Néhány perccel később arra lettem figyelmes, hogy fejünk egyre közeledik egymáséhoz. Kínosan közelebb és közelebb. Furcsa bizsergés járta végig testemet. Nem tudtam mit teszek. Nem tudtam megálljt parancsolni. De talán nem is akartam. És mikor már majdnem megtehettük volna, jött az eget rengető üvöltés drága Ummám gyönyörű ajkai közül:

- Asztalhoz!!!!- ijedten szétrebbentünk majd bementünk és helyet foglatunk az asztalnál. Nem sok falat ment le a torkomon. Csak az tudott a fejemben járni ami nemrégiben történt kint az erkélyen.

- Jól vagy?- hajolt oda hozzám Key.- Olyan sápadtnak tűnsz. Alig ettél valamit.

- Jól vagyok, nincs semmi bajom!- vágtam oda neki mélyeket fújtatva.

- Biztos?- tette a kezét a homlokomra- Nem lehet, hogy az előbb odakint megfáztál?- aggodalmaskodott tovább.

Már nem bírtam, nagy ricsajjal toltam ki a székem és felálltam.

- Elegem van! Értitek? Elegem van abból, hogy állandóan kisgyerekként kezeltek! Már nem vagyok óvodás! Vegyétek már észre! Megfolytatok a túlzott gondoskodásotokkal. Kibum- fordultam felé- ha neked pedig túlzottan gondoskodhatnékod van akkor fogadj örökbe egy gyereket vagy csinálj egyet valakinek és azt ápolgasd!- vágtam oda neki a csípős megjegyzést. Mondandóm közben mindenki csendben figyelt, nekem pedig egy kósza könnycsepp szökött ki szememből. Mikor végeztem a "beszédemmel" beviharoztam a szobámba. Nem törődtem senkivel. Nem érdekelt, hogy Key-t vérig sértettem, az sem zavart, hogy a vendégek előtt. Elegem volt. Ekkor nyílt ki a szobám ajtaja. Rémülten kaptam fel a fejem, hogy megnézhessem ki zavart meg csendes magányomban. Nagy meglepetésemre Mir volt az.

- Bejöhetek?- kérdezte halkan.

- Már bent vagy.- válaszoltam hűvösen. Nagyot nyelt és leült mellém az ágy szélére.

- Ne haragudj. Nem akartalak letorkollni.- fordítottam felé a fejem.

- Semmi baj. Megértelek. De kérlek nézd el nekik. Csak szeretnek, és féltenek.

- De nem kell.- fakadt ki belőlem- egyszerűen annyira akarnak rólam gondoskodni, vigyázni rám, hogy már lassan megfojtanak. De tudod, már annyira csak megszokásból csinálják mindezt, hogy ha kérdeznél tőlük valami személyeset rólam, tuti nem tudnák rá a választ. Azt sem tudják ki volt az utolsó szerelmem... Egyáltalán, hogy én valaha voltam szerelmes valakibe... Csak görcsösen ragaszkodnak a pici Minnie-hez. De az már rég nem én vagyok....- sóhajtottam egy nagyon mélyet.

- Jól van. Nincs semmi baj.- karolta át a vállamat. Jóleső érzés futotta végig testemet. Mi lehet már megint ez?- Ne is foglalkozz velük. Menjünk ki fejezzük be a vacsorát.- javasolta.

- Nem. Én nem szeretnék most velük lenni. Ne haragudj.

- Semmi baj. Akkor tudod mit? Inkább mesélj nekem.- kacsintott rám- Ki a Te nagy szerelmed?- mosolygott vidáman.

Na és akkor ez volt az a nagyon kínos csend ami következett. Én egy hatalmasat nyeltem, talán még Ő is meghallotta, azután pedig megállás nélkül a földet fixíroztam és a kezeimet tördeltem.

- Valami rosszat kérdeztem?- fordult hozzám tapintatosan.

- Nem dehogy is... csak...- féltem, hogy mit szólna hozzá, ha csak úgy a semmiből előállítok azzal, hogy: Azt hiszem Mir Te vagy az.... és attól is tartottam, hogy ő hogyan viszonyul hozzám...- Kedvelsz engem hyung?- szegeztem neki az egyenes kérdést.

- Tessék?- illetődött meg- Ez most hogy jön ide?

- Csak válaszolj.- még életemben nem voltam ilyen határozott.

- Persze. Különben nem lennék itt. De ezt most nem értem.- nézett rám hatalmas szemeivel értetlenül.

A francba is Taemin... mit gondoltál? Majd egyből szerelmet vall. Nagyot sóhajtva folytattam:

- És mennyire? Ennyire?- mutattam kezeimet széttárva, mutatva ezzel a mértéket.

- Nem.- mondta halál komoly ábrázattal, mire nagyon megrémültem, majd elmosolygott.- Eeennnnyiree!!!- tárta hatalmasra karjait, és megölelt. Irultam-pirultam a karjai közt és egy idő után már kínosan jól éreztem magam erős karjai között.

- Naaa, hyung! Eressz el!!- ficánkoltam vidáman a szorításában.

- Nem-nem!- ekkor mindketten az ágyra dőltünk. Valahogy úgy tornáztuk magunkat, hogy Ő fölém került.

- Innen nem menekülsz. Agyon foglak szeretgetni.

- Jajj nee! Már Te is....- nyögtem fel.

- Ahogy akarod- kezdett lemászni rólam- El is mehetek, ha szeretnéd.

- Ne! Hyung! Várj!- ragadtam meg a karját. Fogalmam sem volt, hogy mit cselekszek. Csak megtettem. Visszarántottam magamra és egy lágy, érzelmes csókba vontam.

- Ne haragudj... Csak...

- Mondd már ki Taemin.- kérte.

- A fenébe is Bang CheolYong szeretlek.- sütöttem le szemeim.

- Végre! Erre vártam már hónapok óta, hogy végre észrevegyél és bevalljad magadnak és nekem is.

- Tessék?- pislogtam rá értetlenül.

- Én is szeretlek Te kis Tökmag.- kócolt bele a frizurámba, mintha ez a kijelentés olyan hétköznapi dolog lenne. Egyet fintorogtam cselekedetére de már szóhoz sem tudtam jutni, mert ezúttal Ő invitált, az előzőnél jóval vadabb, csókba. Kezei lassan a ruhám alatt kezdtek el kutakodni. Kicsit meghőköltem az ismeretlen érzéstől.

- Baj van? Nem akarod?- fogta vissza magát.

- Nem-nem, nincs semmi. Csak tudod... én még nem voltam se fiúval se lánnyal együtt úgy... és...

- Értem. Semmi gond. Majd óvatos leszek.- suttogta a fülembe amitől összerezzentem, majd a szavai megerősítése képen beleharapott egyet a fülcimpámba. Lassan végignyalt nyakamon, míg hosszú ujjai a testemet fedezték fel. Bebarangolta velük az egész hátamat és hasamat. Majd óvatosan lefektetett az ágyra és fölém kerekedett. Lehúzta rólam a pólómat, majd a saját ingét is levette. Néhány pillanatig csodáltuk egymás alakulgató felsőtestét, majd tovább folytatta a kényeztetésemet. Újra visszatért a nyakamhoz. Gyengéden szívta, harapta, nyaldosta a bőrt rajta. Kezei eközben a farmerom övénél jártak, majd megszabadított tőle. Nyelvével egyre lejjebb haladt, egészen a mellbimbóimig. Körkörös mozdulatokat végzett rajta, harapta, szívta, míg teljesen meg nem keményedett. Mindeközben kéjes nyögések hagyták el ajkaimat. Mire észbe kaptam már mindkettőnkön csak egy boxer volt. Ekkor változtattam a felálláson. Mir fölé hajoltam, majd a meglepett rap-ert mélyen, forrón megcsókoltam. Ezután elszakadtam tőle és méretes dudorán végighúztam ujjaimat, amibe beleremegett. Majd egy egyszerű mozdulattal lerántottam róla a textil anyagot. Egy ideig szemeztem hatalmas hosszával majd egy kaján mosoly kíséretében végignyaltam azon. Először hegyével kezdtem el játszani, majd fokozatosan többet és többet engedtem be a számba. Nyelvemmel játszadoztam férfiasságán, néha szívtam is rajta egyet-kettőt. Hangos nyögések hagyták el paradicsom vörös ajkait. Csípőjét finoman mozgatta alattam, ezzel is gyorsabb tempóra ösztönözve engem. Már közel járt a végéhez.

- Taemin! Neh...!- próbált meg elhúzni, hogy ne a számba élvezzen. De elkésett. Nagyokat nyelve engedtem magamba élvezetét.

- Hyung! Fincsi vagy!- mosolyogtam rá csintalanul. Majd megnyaltam ajkaimat és újra megcsókoltam. Nyelvem bejárta szája minden részét. Majd ekkor hirtelen fordított a helyzeten. Újra alatta feküdtem.

- Nincs síkosítód?- kérdezte.

- A-a.- csóváltam a fejem.

- Gondolhattam. Mindegy. Megoldjuk.- ekkor két úját a számba vezette. Én pajkosan játszadoztam velük. Majd kivette azokat és elkezdődött az igazi móka. Leszedte a fehérneműmet és széttárta a lábaimat, befészkelte magát közéjük és elkezdte az előkészítést. Finoman csinálta vigyázva minden mozdulatával. Először egyik ujját vezette belém. Megremegtem alatta a furcsa érzéstől. Lassan mozgatta bennem végtagját, majd mikor úgy vélte eléggé tág vagyok másik ujját is beengedte az előző mellé. Fokozatosan gyorsabban mozgott bennem. Mindig más szögből próbált megközelíteni. Egyszer csak éreztem valamit, valami édes bizsergést az egyik lökésnél, majd a következőnél.

- Ah... Hyungh... ohtth... aahhh...!- nyögtem fel. Ekkor kivette belőlem ujjait és váratlanul vezette belém merev hosszát. Lassan mozgott, hogy szokjam az érzését. Később egyre fokozta tempóját. Mindeközben ajkaink egymás ajkait bűvölték bele-bele nyögve a csókokba.

- Min... mindjárt... el...- nem tudtam befejezni a gyönyörtől. Nem jutottam szóhoz. De ekkor még nem sejtettem, hogy még közel sincs itt a vége.

- Éhn.. éhn ihs...- ekkor leállt a mozgással és kicsúszott belőlem. Megijedtem. Talán valami rosszat tettem vagy mondtam? Lefeküdt mellém és magára vonszolt. Megemeltem a csípőmet és újra belém ereszkedett. Lassan kezdtem el meglovagolni. Egyre nehezebben vettem levegőt. Fejemet hátraszegve nyögtem a nevét az éjszakába. Kezeit derekam köré fonva segített a tempóm tartásában és fokozásában.

- Olyanh... gyönyörűh vagy... olyanh jóh... látnih, ahogy... rajtam élvezkedsz... ahhh...!- préselte ki magából.

- Ahhh....! Hyunghh!!!- nyögéseimmel ajándékoztam meg. Majd újra leállított még a vége előtt és lesegített magáról. Négykézláb állított és figyelmeztetés nélkül hatolt belém. Még jó, hogy fogta a derekam, mert már alig volt erőm tartani magam. Most már nem szórakozott. Határozott és gyors lökésekkel sodort mindkettőnket a gyönyör felé. Ha ez nem lett volna elég, jobb kezét merev férfiasságom köré fonta és csípőjének ütemében húzta, masszírozta. Majd egy erős lökése után csillagokat látva élveztem kezére. Néhány ütem után Ő is követett, belém eresztve élvezetének mézédes váladékát. Fáradtan rogytunk le egymás mellé az ágyban.

- Isteni voltál, édes.- nyomott egy csókot fejem búbjára miután magához húzott és betakart.

- Köszönöm Neked.- suttogtam, majd megcsókoltam