A büntetés (Zico [Block B])

Barátoddal egy házi buliba indultok. A híres Block B együttes rendezett egy meglepetés bulit U-Kwon számára. Hisz április van, közeleg a szülinapja. Mivel ezt az eseményt szűk családi körben szoktat tölteni, a barátai, többek között Te is, mert Zico barátnője vagy és egész jól kijössz a tagokkal, minden évben, hagyományosan a nagy nap előtt néhány nappal rendeznek egy házibulit számára. Idén Kyung házában lesz a party.
-Figyelj, Kicsim. Az az igazság, hogy YooKwon ajándéka még nem jött meg. A postán azt mondták, még egy hét. Szerinted nagyon oda lesz, ha tőlem, a legjobb barátjától, nem fog semmit kapni?
- Jaj, Édes. Ne viccelj. Majd szépen elmondod Neki is ezt, és biztos megérti.- csókoltad meg.
Jiho egy nagyot sóhajtott majd kiléptetek az ajtón és elindultatok a buli felé. Mire odaértetek javában folytak az események. Már kint lehetett hallani a hangos zenét. Mikor beértetek Zico üdvözölte társait, majd Te is köszöntötted Őket és elvegyültetek a tömegben. Mikor már mindenki ott volt aki számított, elhalkult a zene és kezdődött az ajándékozás. Szépen sorba mentetek. Zico elmondta, amit Neked otthon és persze U-Kwon megértően bólintott. Mikor megvolt az ajándékozás a buli újra beindult. Jiho odament U-Kwon-hoz és még egyszer bocsánatot kért a csúszás miatt.
- Ugyan Haver. Ne viccelj. Nem a Te hibád. Különben is. Nem halok bele. A szándék a lényeg. És nem is kellett volna olyan nagy ajándékot adni.
- Köszönöm.- érkezett Zico-tól a rövid felelet.
Amíg Ők megbeszélték ezeket és még sok mást, Te elvonultál, beszélgettél az ismerőseiddel, iszogattál. Néhány srác, elég béna dumákkal, bepróbálkozott de lekoptattad Őket. Majd egyre többet ittál. Egyszer csak arra lettél figyelmes, hogy eléggé becsiccsentettél és hogy alig bírsz felállni. Segítségedre sietett az ünnepelt.
- Szia Kwonnie fiú! Mizu?- kérdezted az ital mámorába burkolózva.
- Nem sok. Egész jó a buli, nem?- érdeklődött.
- Jaja. Csak olyan szomjas vagyok. Csapos! Még egy whiskyt.- intettél oda a pult másik végén álló srácnak.
- Azt hiszem nem kéne többet innod.- javasolta YooKwon, közben hátad mögött intett a fiúnak, hogy ne hozzon neked semmit.
- Naaaaa Kwoniiiieeee!!! Kééérleeek!! Szomjan pusztulok.- könyörögtél mellkasának dőlve.
- Akkor igyál vizet.
- De attól nem múlik el a szomjam.
- Akkor nem iszol semmit.
A távolban Zico alakját vélted felfedezni. Felétek közeledett.
- Légysziiii!!! Vagy különben elmondom, hogy mit kapsz Jiho-tól szülinapodra.- fenyegetted.
- Úgysem mondod! Amúgy nem ihatsz!
- Azt hiszed?! Nos, Zico valami nagyon drága holmit vett neked.
- Akkor sem iszol ma már több alkoholt.- vágott közbe.
- De nem is pénzben drága. Hanem eszmeileg. Nagyon sokat jelent számodra.
- Fejezd be!- lökött el magától. Te visszabújtál hozzá és a fülébe súgtad az ajándékának tárgyát. Ezt már Zico is meghallotta. Azzal a lendülettel lökött el magától U-Kwon. Majd odalépett hozzád Zico.
- Mégis hogy tehetted ezt? Megkértelek, hogy ne mondd el neki. Borzasztó vagy! Oké, nem maradunk itt tovább, hazamegyünk.- fogott meg csuklódnál fogva és kifelé rángatott.
- Bocsánat.- hagyta el megbánó hangon e kis szócska Kwon száját.
- Nem a Te hibád.- vágta oda sietősen Zico.
- Minden rendben?- kérdezte Kyung.
-Nem éppen.... A kisasszony elkotyogta U-Kwon-nak, hogy mit adok neki.
- Uh... Sajnálom.
- Mindegy. Mi hazamentünk. További jó bulit.- búcsúzott el.
Miután elköszönt a házigazdától és többi társától, taxit fogott és hazamentetek. A taxiban az alkohol győzedelmeskedett így párod vállára hajtva fejed elaludtál.
Felébredtél. Nem tudtad hol vagy, hogyan kerültél oda, azt sem, hogy mennyi az idő. Elég kényelmetlenül érezted magad. Ekkor feleszméltél. Rájöttél mi nem stimmel. Egy szál bugyiban és melltartóban a csuklódnál fogva, bilinccsel az ágynak voltál kötözve. Jiho az ágy szélén ült és téged nézett.
- Z-Zico...- mondtad ki nevét dadogva alig hallhatóan- Ez mi? Kérlek engedj el!- könyörögtél. Már a sírás kerülgetett. Barátod nem válaszolt csak közelebb lépett hozzád. Föléd hajolt, kezével végigsimított arcodon. Egy kósza könnycsepp folyt le selymes bőrödön.
- Zico.. kérlek...- könyörögtél tovább- Nagyon sajnálom.... Nem akartam elrontani a meglepetést... csak a pia... Kérlek engedj el!
- A-a.- csóválta meg fejét.
- Mint mondjak, hogy megbocsájts? Kérlek! Ne haragudj! Könyörgöm.- rángattad karjaidat de a szorítás nem engedett. Nem érkezett felelet. Felült derekadra majd megcsókolt. Mélyen, forrón. Érezted a dühöt minden porcikájában. Megijedtél. Még sosem láttad ilyennek. Féltél Tőle. Mikor elváltak ajkaitok megremegtél alatta. Látta szemeidben a félelmet. Talán emiatt is kicsit visszább vett. Nem akart bántani, csak megbüntetni amiért rossz kislány voltál.
- Most megbüntetlek. Oppa jól elbánik a rosszkislánnyal. Megtanítja, hogy ilyet nem szabad csinálni.- morogta füledbe amit egy kaján mosoly követett. Kicsit megnyugodtál. De még mindig nem tudtad mi fog ezután következni. Újra megcsókolt. Majd nyelvével egyre lejjebb vette az irányt. Nyakadat puszilgatta, szívogatta a bőrt, nem törődve azzal, hogy nyomot hagy. Eközben kezével oldaladat simogatta, ami kicsit csiklandós.
- Zicooo!- ficánkoltál alatta.
- Büntetlek baby!- mosolyodott el.
Majd egyik kezével megemelte lapockád, hogy hozzáférjen melltartód kapcsához.
- Basszus!- esett le neki, hogy ahhoz hogy levegye kellenek a kezeid.
- A pántokat, Zico, a pántokat.- böktél szemeddel az említett tárgyra. Miután megszabadított sokat takaró fehérneműidtől jöhetett az igazi kínzás. Hatalmas kezeivel melleidet masszírozta. Akkora a tenyere, hogy egy-egy melled jócskán elfér benne. Halkan nyögtél alatta. Apró csókjaival hintette végig mellkasod, köldököd és hasfalad. Majd áttért a kínzás első szakaszára. Nyelvével bejáratod körül körözött ezzel is megőrjítve Téged. Majd beléd vezette izmát. Lassan mozgott benned. Egyre hangosabban nyögtél, míg Ő a gyönyör felé sodort de még a vége előtt abbahagyta.
- Mih... éhrth...?- kérdezted lihegve.
- Büntetés, Édes, büntetés.- mormolta mély hangján amibe beleborzongtál.
Ekkor következett a második szakasz. Újra megcsókolt. Nyelveitek vad táncot jártak egymás szájában. Eközben ujjaival hatolt beléd. Először 1 majd 2 és végül 3 ujjával játszadozott benned. Nevét nyögted minden egyes lökésnél. Egyre mélyebben hatolt beléd, súrolva érzékeny pontodat. Egyet-kettőt még ollózott is benned de most sem hagyta hogy elélvezz.
- Zicoh...- pihegted nevét.
- Még nincs vége!- mosolygott kajánul. Te csak egy nagyot nyeltél.
Újra magadban érezted de ezúttal teljes merev hosszával töltött ki téged. Lassan, körkörösen mozgatta csípőjét feletted. Már az eszedet sem tudtad hogy hol áll annyira kínzott. Szét tudtál volna robbanni a kielégületlenség érzésétől. Egyre fokozta tempóját. Már Ős is a végénél járt de lelassította tempóját. Te már nem is vártál Tőle mást... hisz ez egy büntetés... hajtogattad magadban. Újra fokozta a gyorsaságát. Szájával mellbimbóid körül körzött. De ekkor már nem akart magával is kiszúrni. Feltolta a lábaidat a vállára, hogy mélyebbre juthasson benned. Kettőtök nyögései törték meg az éjszaka csendjét. Majd végre annyi szenvedés után hagyott elélvezni. Még hevesen mozgott benned, hogy Ő is követni tudjon mire téged egy újabb hullám ért el. Ekkor már ketten egyszerre éreztétek az édes örömöt. Lassan kihúzódott belőled, majd melléd feküdt. Alig jutottál szóhoz. Csak levegőért kapkodtál. Majd mikor valamelyest rendeződött légzésed megszólaltál:
- Nem engedsz el?
- Ugyan miért tenném? Nem emlékszel? Büntetés.- vigyorgott.

Tömör vallomás (Mir [MBLAQ])

18 éves vagy, Koreában élsz a szüleiddel. Anyukád egy híres divatmagazin szerkesztője, édesapád pedig egy koreai fiúbanda menedzsere. Magániskolában tanulsz és ha teheted akkor a szüleid munkahelyén tüsténkedsz. Aminek be kell vallani nem mindig örülnek. Ugyanis eleven természet vagy. Sosem voltál az a kis angyal. Szeretsz zenélni, érdekel a divat, tájékozott vagy a világ ügyeiben is.
Ma reggel korán keltél. Úgy döntöttél, hogy apukádat kíséred el. Csak erről Ő még nem tud.
- Sziasztok!- köszöntél illedelmesen, mikor lejöttél a lépcsőn az étkezőbe. Szüleid már a reggelijüket fogyasztották.
- Szia Kincsem!- érkezett a köszöntés apádtól egy ölelés kíséretében.
- Szia Kiscsillag.- kaptál egy puszit a buksidra anyukádtól.- Ülj le és egyél valamit.- kínált anyukád a finomságokkal.
- Hogy-hogy ilyen korán keltél Kincsem? Ma nincs suli.- kérdezett édesapád.
- Tudod arra gondoltam...- mosolyogtál- hogy... elmehetnék veled dolgozni.- bökted ki végül.
- Jaj, kislányom. Annyi dolgom van. Most nem érek rá. Majd legközelebb. Meg különben is a fiúk comeback-jét kell megterveznünk.- mentegetőzött a ház ura.
- Na de apuuuuciiiii!!!! Kééééérrrrlllleeeeeekkk!!!!~- nyafogtál neki- Megígérem, hogy csendben leszek. Beülök a sarokba és néma csendben figyellek titeket. Ha akarod még levegőt sem veszek.- néztél rá boci szemekkel, amitől tudtad, hogy úgyis elolvad.
- Jaj kislányom. Ne nézz így!
- De appuuuccciii!!~- kontráztál rá.
- Na jól van! Egye fene!- adta be a derekát- De aztán egy árva mukkot sem!
- Juuppiii!!! Egyet sem!- kacsintottál rá, majd megpusziltad.
Elkészültetek majd elindultatok a cég felé. Már a portán leálltál beszélgetni a portással. Téged mindenki ismer már ott. Egész kiskorod óta ott dolgozik az apukád és Te is oda jársz. Szeretnek.
- Kiscsillag! Gyere! Nem érünk rá.- utasított szigorúan apád.
- Jó jó.- köszöntél el a portástól és beszálltál apukád mellé a liftbe.
Fent a fiúk nagy örömmel fogadtak. Hogy kikről van szó? A híres MBLAQ együttes tagjairól. Kiskölyök korod óta ismered Őket. Olyan mintha 5 bátyád lenne. Sokszor mennek el hozzátok ebédre, elkísérnek a családi kirándulásokra. Nagyon kedveled Őket egytől egyig. Apád is szereti Őket, még ha néha kiabál is velük. De a fiúk ezért nem haragszanak. Szóval olyanok vagytok, mint egy nagy család.
- ________! Szia!- ugrottak a nyakadba, amit "apátok" a hátatok mögül nézett végig.
- Sziasztok!- köszöntél vissza, mikor végre hagytak levegőhöz jutni- Hallom valami comeback a láthatáron.- ugrattad Őket.
- Igen, így van. Smoky Girl. De psszt! Ez még szigorúan titkos.- árulta el Joon.
- Oh... értem.- kacsintottál rá.
- Kiscsillag! Akkor ahogy megbeszéltük.- szólt közbe apád- Be a sarokba.
- Tessék? Sarokba? Egy ilyen szép lánynak nincs helye a sarokban.- csattant fel Mir.
- Mir, Te ne szólj bele. Nekünk most nagyon sok dolgunk van. _______ csak hátráltatna.- magyarázkodott édesapád.
- De a sarokban olyan rossz! Én utálok ott lenni! Különben is ha _______ nem jöhet ki onnan akkor én nem vagyok hajlandó dolgozni!- makacsolta meg magát a Maknae.
- Mir ne csináld már!- szólt rá Seungho.
- De csinálom!- csücsült le melléd a sarokba.
- Te hülye vagy.- súgtad neki oda mire Ő csak mosolygott.
- Na jól van! Gyertek ide.- intett apád.
- Talán mégsem.- válaszolta az előbbire cinikusan a fiú.
- Köszönöm.- mosolyogtál rá miközben oldalról átkaroltad és egy puszit nyomtál az arcára.
A megbeszélés lassan haladt, persze miattad. Sokszor szóltál közbe, sokszor nevettétek el.
- Nem tudom. Eddig oké, de a klip másik része milyen legyen.- gondolkozott hangosan G.O.
- Mondjuk lehetne olyan, hogy ilyen neonos ruhákban sötétben táncoltok! Az olyan menő! Egyszer láttam olyat a TVben. Nagyon jó.- lelkesedtél.
- Jó jó. Nyugi van. Levegőt azért vegyél.- nyugtatott gúnyosan Thunder- Ez nem is rossz ötlet.
Majd folyt tovább az értekezés. Végül sikerült meggyőzni a "menedzser urat" arról, hogy ez így nem is olyan rossz. A megbeszélés végén apád magatokra hagyott, mert még volt néhány elintézésre váró ügye.
- Aztán vigyázni rá! Nem megrontani!- adta ki az utasítást a srácoknak.
- Ugyan! Mi? Soha!- nevettek fel.
- Na jól van. Sziasztok.- köszönt el.
Magadra maradtál 5 fiúval. Nem féltél semmitől, hisz ismered Őket, bajod nem lehet. Gondoltad naivan. Délután 5 felé járt már az idő. Sokat hülyéskedtetek, viccelődtetek, nevettetek. Ha velük vagy mindig fáj a hasad a sok nevetéstől és az idő csak úgy röpül hatalmas szárnyaival. Apránként szivárogtak haza a srácok. Először G.O hagyta el a társaságotokat, majd Seungho, Őt követte Thunder és végül Joon.
- Meddig maradsz?- kérdezted érdeklődve Mir-t.
- Még gondoltam gyakorlok egy kicsit. A zenében a részemet jól be kell gyakorolnom. Kicsit nehezen megy... Meg aztán a táncot is meg kéne már végre tanulnom.- számolt be terveiről- És Te?
- Hm... igazából ráérek. Megvárhatlak?
- Ha van hozzá kedved akkor persze.- mosolygott rád.
- Akkor ezt megbeszéltük.- kacsintottál rá egy huncut mosoly kíséretében. Mir-re sosem úgy néztél, mint egy báttyra, mint ahogy a többiekre. Veled egyidős volt, ugyan olyan szórakozott, csintalan, mint Te.
Belekezdett a gyakorlásba. Te csak ámultál-bámultál azon, hogy hogyan pörög a nyelve. Persze szokás szerint Ő sosem elégedett magával, ha erről van szó. Végül sikerült meggyőznöd, hogy nagyon jó. Cserébe megajándékozott egy csodálatos dologgal. Ezt a dolgot nagyon ritkán csinálja és csak nagyon különleges emberek társaságában. Énekelt neked. Mivel Ő rap-er tőle nem megszokott a jó hang, az hogy énekel. Egy lassú szerelmes szám részletét énekelte el neked.
- Mamám! Ez gyönyörű volt!- maradt tátva a szád.
- Csukd be!
- Mit?
- A szádat.- lépett oda hozzád majd álladnál fogva becsukta az említett testrészt. Nem lépett el tőled azonnal. Közel voltatok egymáshoz. Orrotok majdnem összeért. Csak bámultatok egymás szemébe. Ah azok a gyönyörű szemek.- gondoltad. Majd lassan közelíteni kezdett ajkaival a Te ajkaidhoz. Megcsókolt. Csókja érzéki volt. Nem tolakodó de határozott. Majd hirtelen ellökted magadtól.
- Jézusom! Mit csinálunk?- néztél rá ijedten.
- Bocsáss meg. Ne haragudj. Az én hibám. Nem fordul elő többet.
- Jó jó semmi. Felejtsd el. Folytassuk a gyakorlást.- terelted a témát vissza, eredeti medrébe.
Most a tánc gyönyörű művészete volt a soros. Kétszer végignézte azt a videót amit a többiekről készített, míg Ők táncoltak, majd nekiállt Ő is. Egész jó a memóriája, nagyon könnyen tanul. Jó a mozgása is.
- Nem jössz?- kérdezte.
- Hová?
- Táncolni. Tanítok neked néhány egyszerű lépést.
- Végül is... Bajom nem lehet belőle...- mentél bele az ötletbe kicsit bátortalanul.
- Na, gyere csak.- fogta meg a kezed- Nem lesz nehéz. Itt vagyok és segítek.
Az Oh Yeah! című számukra esett a választás. Viszonylag az tűnt a legkönnyebbnek. Csak a refrént vettétek át. Mikor már tényleg nem ment- sajnos a tánchoz nagyon fa lábaid vannak- mögéd állt és úgy segített a mozgásban. Biztonságot nyújtó erős karjai közt könnyebben ment a mozgás. Forott körülöttetek a levegő. Szíved egyre jobban vert, Mir gyorsabban vette a levegőt. Majd az "erotikusabb" részeknél szorosan egymáshoz simulva táncoltatok. Feneked ágyékához nyomtad és érezted éledező férfiasságát. Kicsit megijedtél de nem álltál meg. Füledben hallottad ahogy az éltető levegőért kapkod. Keze egyre lejjebb csúszott derekadról a combodig. Mikor vége lett a számnak szembe fordultál vele és már távolodtál is volna el de Ő a derekadat szorosan megfogta és nem engedett. Megcsókolt. Csókja édes volt és lágy. Hirtelen megfogalmazódott benned valami. Nem tudtad szavakba önteni. Talán szereted vagy csak kívánod? Nem tudtad eldönteni. Lassan- még mindig csókolózva- elindultatok az asztal felé. Felültetett rá és újra megcsókolt. Majd elhagyta ajkaidat elengedett és eltávolodott Tőled. Megijedtél. Talán Ő nem szeretné, vagy talán Te túl erőszakos voltál.
- Ne félj, nem megyek messzire.- lépett oda az ajtóhoz.- Csak bezárom...- nevetett fel, mikor meglátta az arcodat.
- Hahaha- nevettél szarkasztikusan- Nagyon vicces. Már azt hittem, hogy nem akarod.
- Jaj, ne mondj ilyet. Erre várok már mióta. Kedvellek. Nagyon kedvellek.- vette arcodat puha kezeibe.
- Én is.- próbáltad lesütni szemeidet.
- Hát akkor meg?! Nincs itt semmi baj.- csókolt meg újra, forrón. Még mindig az asztal tetején ültél. Lábaiddal körbefontad derekát. Elhagyta ajkaidat és elindult lefelé nyakadon. Levette a felsődet és melleidet árasztotta el forró csókjaival. Mindeközben Te a pólója alatt felsőtestét simogattad. Érezted a combodnak értetett hatalmas férfiasságát. Ő már készen áll. Elkezdted kigombolni farmerját és lerángatni róla azt. Vékony ujjaiddal végigsimítottál érzékeny pontján amitől megremegett. Majd magadról is levetted a nadrágodat. Végül már csak a fehérneműk maradtak. Mir a sajátját csak szimplán letolta de a Tiédet apró puszik kíséretében szedte le. Majd váratlanul beléd hatolt mire egyet felnyögtél. Picit állt benned, hogy barátkozz az érzéssel. Eközben csókjaival nyugtatott. Elkezdte benned a mozgást. Minden lökésre aprókat nyögtél. Tetszett neki, hisz ez egy jelzés volt számára, hogy jól csinálja. Elváltak ajkaitok, Te fejedet ráhajtottad vállára miközben Ő nyakadat csókolgatta, meg-megszívta apró nyomokat hagyva ezzel puha bőrödön. Tempóját fokozta.
- El... fogokh... mennih...- nyögte hangosan.
- Csakh... egyh...- nyögted alatta a fél mondatot amit nem tudtál befejezni.
- Jól... van... édesh... értelekh...- vette gyorsabbra a tempóját, majd feneked alá nyúlt, masszírozta azt, egy aprót megemelt ezzel elérve tested legmélyebb, legérzékenyebb pontját. Egyre erősebbeket lökött rajtad. Végül már nem bírta és egy hangos nyögés kíséretében elélvezett és beléd eresztette forró magját amitől téged is elkapott az orgazmus. Felemelte fejedet és mélyen megcsókolt, míg lökött néhányat rajtad, hogy kiélvezzétek a gyönyör utolsó hullámait is. Lihegve távozott szerelembarlangodból.
- Gyönyörű volt.- súgta mély hangján füledbe, amitől megremegtél.- Szeretlek.- érkezett a tömör vallomás.
- Én is.- ölelted át.