Míg a többiek érkezését várta Jinki, előkészített egy plédet és egy már nem használatos kispárnát, új lakótársának, egyenesen a nappali és a konyha közti falhoz.
- Így ni, ez lesz a Te helyed egy időre - ágyazott be szépen a cicának. - Hé, nem hallod? Sicc le onnan. Már ez a helyed! - hessegette le a kanapéról az állatot.
Nem sok ideje maradt a fegyelmezésre és nevelésre, mert csengettek, ami azt jelentette, hogy barátai megjöttek.
- Megyek! - szaladt az ajtóhoz.
- Sziasztok, gyertek beljebb - üdvözölte Őket és szélesre tárva az ajtót beengedte társait.
- Nem is késtél, Minho! - jegyezte meg Jinki.
- Jah nem, úgy szedtük össze ezt a hazugot a sarki kávézóban. Teljesen véletlenül pillantottuk meg Jjong-gal. Igaz drágám? - puszilta meg párját Kibum, miközben levették a kabátjukat és a cipőiket.
- Igen. Becsajozott a kicsike és nekünk nem is szólt róla! - csóválta a fejét értetlenül Jonghyun.
- Ejnye-bejnye - kuncogott Jinki.
- Tudom, borzasztó ember vagyok... - hajtotta le a fejét Minho. - De nem szerettem volna szólni, míg nem biztos a dolog - emelte fel védekezően kezeit.
- És mikor lenne biztos a dolog? Ha rajtad múlik, az esküvő előtt 10 perccel szóltál volna csak... - morogta Kibum.
- Ne fújd fel édes - próbálta kicsit helyrehozni szerelmét az idősebb.
- Asszem, most haragszik rád - jegyezte meg Jinki.
- Valahogy érzem... az előbb még hozzám sem akart szólni.
- Ejj de nem ezért jöttünk, ne csináld már Dívám! - próbálta oldani a hangulatot Jonghyun, miközben átsétáltak a nappaliba.
- Tényleg! Gratulálok, Jinki! - ugrott a nyakába azonnal a fiatalabb. - Most már ne szúrd el - kacsintott.
- Hé! Ezelőtt sem én szúrtam el.
- Tudom csak vicceltem - nevetett Bummie.
- Amúgy... hoztunk macskaeledelt. Most már elmondod, hogy minek? - pakolta le a kanapé mellé a zacskót Minho.
- Ja, mi is hoztunk. És ez engem is érdekelne - csatlakozott Jonghyun.
- Hát az igazság az...
-... hogy van egy macskád - fejezte be a mondatát Kibum.
- Honnan tudod?
- Ott a helye, nem igaz? - mutatott a plédre és a párnára.
- Öhm... igen - vakarta meg a tarkóját kínjában Jinki, miközben a többiek nagy szemet meresztettek rá.
- Már csak az a kérdés, hogy hol a cica.
- Hihi... az előbb még itt volt. Hé! Cicus. Cic-cic! Merre vagy? - járkált fel-alá, körbe-körbe Jinki, mint aki nem normális. - Megölöm, ha valamit tönkre tesz! - morogta. - Cic! Kiscica, hol bujkálsz?
- Hé, Hyung. Nyugi. Látom, az elmúlt napok megviseltek. Gyere, ülj le, pihenj egy kicsit - karolta át Minho az idősebbet.
- Tudjuk, hogy magányos vagy. Szerintünk is kellene már neked valaki... Tudod, aki... szeret, törődik veled, aki hazavár... - ült a másik oldalára Jonghyun.
- Ne hülyéskedjetek, nekem tényleg van macskám! - pattant fel Jinki. - Biztos elijesztettétek a nagy hangotokkal.
- Inkább csak Kibum - nevetett Minho.
- Gyere elő, Te Isten verte Ördög fajzat! A tejemet megittad, most meg leléptél?! - morogta mérgesen Jinki.
- TÉNYLEG VAN CICÁJA!!! - hallották meg a hangos, vékony hangú sipákolást a hálószobából.
- Kibum... - sóhajtottak egyszerre, s mire észbe kaptak volna, hogy utána menjenek, a másik már a kezében a macskával tért vissza közéjük.
- Ezt nézzétek milyen édes egy szeretetcsomag, hát megeszem! Mostantól minden nap jövök hozzád, Hyung. Cica hiányom van és ezt ez a kis dög fogja kielégíteni - döntötte el.
- Hya, ne már! És velem mi lesz?! Engem ki fog kielégíteni? - nyögött fájdalmasan Jonghyun.
- Perverz disznó - fintorodott el Bummie. - Hát szia Te édes! - tette le a kanapéra a cicát Ő maga pedig a padlóra ült és úgy dögönyözte az állatot. - Hát de cukor vagy! Ki a legédesebb itt? Hát igen, Te! Nyuj de kis husi vagy - gügyögött hozzá játékosan.
- Hozzám sosem beszélt ilyen aranyosan... - biggyesztette le az ajkait Jjong.
- Mert Te nem vagy macska - szólt hozzá rendes hangon Kibum, majd újra gügyögni kezdett.
- Én kutyus vagyok, az nem is elég jó? - nézett a lehető legaranyosabban Jonghyun.
- De. De miattad nem volt már lassan tíz éve macskám, hiányoznak na. Hadd éljem ki magam. Legalább Jinki-nél... - nyafogott.
- Hagyjátok már abba - fújtatott Minho. - Borzasztó, hogy mindig ezt kell hallgatni. Már gimi óta. Nem is értem, hogy tudnak meglenni egymás mellett... - forgatta meg a szemeit.
- Ha engem kérdezel, én sem értem Őket - súgta oda Jinki a fiatalabbnak.
- Hallottam ám! - csapta meg egy párnával Kibum.
Míg a többiek beszélgettek, Kibum a macskát dögönyözte, játszott vele. A kis cukiság láthatóan élvezte a törődést, mert vidáman pofozgatta a fiú kezeit, gyengéden harapdálta őt, és készségesen kifeküdt, mikor a pocakját simogatta.
- Hát, ebből nem nagyon lesz buli, khm... - jegyezte meg Minho.
- Ez csak neki buli... - bökött Jjong fejével párjára.
- De most miért?! Nem lehet betelni ezzel a kis édessel - csillogtak szép szemei izgatottan.
- Amúgy el sem mondtad, hogy találtál rá. Még kölyök lehet.
- Csodás megállapítás Jjong - kuncogott Minho, mire kapott egy csapást a vállára.
- Már második napja követett engem innen egészen a munkába, aztán megvárt a bejáratnál és hazakísért. Nekem szerencsét hozott a fekete macska, mert mikor megjelent, megkaptam az állást és még az életemet is megmentette. Szóval gondoltam befogadom.- magyarázta a gazdi.
- Nyuj ez über cuki - puszilgatta agyon a kis jószágot Kibum. - De várjunk csak. Akkor Ő utca cica. Megfürdetted? Beoltattad?
- Öhm még... nem. Ezért is tiltottam meg neki, hogy a kanapéra feküdjön...
- De hát az ágyadban volt.
- MI?!
- Hupsz. Akkor ezt sürgősen orvosolni kell. Holnap elmegyünk az állatorvoshoz. Meg kapsz tőlem ajándékot. Van egy csomó macskás cuccom. Ágy, labdák, plédek, cicasampon, kaparó fal, alom, mindent megkapsz. Munka után elhozzuk neked Jjong-gal. Egy teljes szobánk tele van ilyennel. Még a régi cicáimtól maradt.
- Végre kiürül a szoba! - boxolt a levegőbe győztesen Jonghyun.
- Ne is álmodj róla - csóválta a fejét Kibum.
- De drágám! Tudod, hogy minden álmom egy játékszoba... Legalább ott a srácokkal ellehetünk ha átjönnek. Az a kanapé a nappaliban alkalmatlan a videó játékozáshoz.
- És szerinted az én ruháimat hova rakom?!
- A szekrénybe?
- De tele!
- Akkor nem veszel többet.
- De... de... légysziii.... életem....
- Majd még meglátjátok. Minden esetre elfogadom a felajánlásodat, Kibum. És amint megkapom az első fizetésem, ki is fizetem.
- Nem-nem! Ez ajándék. És úgysem vennénk már a hasznát - ragaszkodott a dologhoz Bummie.
- Rendben, köszönöm.
- És mi a neve? - érdeklődött Minho.
- Tényleg!
- Hát... még nincs...
- Nincs? Na lássuk csak - kezdett el intézkedni azonnal Kibum.
- Nagyon be fogsz pörögni, egyetlenem - kezdte óvatosan Jonghyun. - Egy cica miatt.
- De hát kell valami név neki - esett kétségbe a fiatalabb.
- Nyugalom - mosolygott rá kedvesen párja.
- Olyan... olyan kis picike. És puha. Lehetne a neve Minnie - ötletelt halkan az ügyeletes cica-mama.
- Ez tetszik.
- Igazán? - csillantak fel Kibum szemei.
- Igen - bólintott Jinki. - Na de most már menjünk akkor ünnepelni. El lesz Ő itthon egyedül is. Igaz? - simogatta meg a macskája buksiját, aki csak nyávogott egyet.
A buli jól alakult s aztán a következő napok is eseménydúsra sikeredtek. Bár Jjong egy kissé elhanyagolva érezte magát, mégis megtett mindent kedveséért és a barátjuk macskájáért, mert ez boldoggá tette Kibum-ot. Elcuccolták Jinki-hez a macskadolgokat, elmentek állatorvoshoz és minden nap beugrottak cicázni egy kicsit.
Jinki is egyre jobban hozzá tudott szokni ahhoz, hogy nincs egyedül a lakásban. És talán még élvezte is a későbbiekben, hogy volt kivel megosztani a napját, hiába nem értett belőle semmit az állat.
A kis fekete dög is hamar megszokta új, kényelmes otthonát. Bár gazdája a földre száműzte, reggelente mindig együtt ébredtek az ágyban. Minnie nem tudott máshol aludni, csak gazdájának az ágyában, szorosan Jinki-hez simulva. Eleinte Jinki próbált ellene tenni, de a macska túlságosan is ki tudta Őt játszani, ezért feladta a harcot.
Megszokott kis rutinjuk már lassan 2 hónapja ismétlődött minden nap. Két hónapja van új állása is Jinki-nek. A munkahelyen minden a lehető legjobban ment, előléptették és az újságban kapott egy teljes oldalt, amit szerkeszthetett. Lassan, de biztosan haladt előre a karrierje, aminek nagyon is örült.
Épp egy lapzárta előtt álltak, mikor még nagyon sok munkájuk akadt az újsággal kapcsolatban, így Jinki hazavitte a munkáját s vele együtt a munkatársát is.
- Ah, Hyung. milyen kis otthonos a lakásod - léptek be az ajtón.
- Oh, köszönöm Jongin-ah. Már régóta élek itt egyedül. Vagyis nemrég lett egy lakótársam is. Minnie! - szólította macskáját. - Megjöttünk.
- Biztos szép lány.
- Mi?
- Hát Minnie.
- Nem, Ő fiú - mosolyodott el gyengéden Jinki.
- Oh vagy úgy! Nem is tudtam, Hyung... - világosodott meg a fiatalabb és egy pillanatra, mintha egy apró, eszelős mosoly jelent volna meg ajkain.
- Hát itt van az én szépségem! - kaptam fel az ölébe a cicát, mikor az végre kimerészkedett a szobából, majd megpuszilgatta.
- Jah... hogy egy macska...
- Igen. Köszönj szépen Jongin-nak, Minnie - vitte közelebb a fiúhoz háziállatát.
A macska csak nyávogott egyet és inkább gazdája ölébe húzódott vissza.
- Nekem egy kutyám van... biztos azt érzi - mosolyodott el Jongin.
- Lehet - tette le a jószágot Jinki. - Gyorsan adok neki enni, egy pillanat. Kérsz valamit? Teát? Kávét? Esetleg enni?
- Öhm, köszönöm, egy kávét elfogadok - ült le a kanapéra Jongin.
- Egy pillanat. Mivel kéred?
- Sok teljes és sok cukorral.
- Rendben. Oh ez a démon! Már megint megitta az összes tejet. Hogy a fenébe lehet ez?! Komolyan öregszem, kihagy az agyam... Még jó, hogy van tartalékom a szekrényben - bosszankodott hangosan Jinki, mire Jongin csak felnevetett.
- Akkor hagyjad csak, Hyung.
- Nem-nem, már meg is vagyok.
Jinki gyorsan elkészített mindent, hogy több idejük maradjon a munkára és minél hamarabb befejezhessék. Elővették a laptopjaikat és teljesen belemerülve szerkesztgették az újság lapját. Észre sem vették, hogy már késő estére járt az idő, mikor végeztek.
- Ah! Ez fárasztó volt - nyújtózkodott Jongin.
- Egyetértek - kezdte el masszírozni a vállait az idősebb. - Teljesen elgémberedtem - kuncogott.
- Hyung, megengeded? - simította Jongin a kezeit Jinki mancsaira.
- P-persze.
- Anyukám gyógymasszőr, tanított egypár mozdulatot.
- Oh ez remek. Ah... Ez tényleg jó... - élvezte a masszázst csukott szemmel Jinki.
- Tudod Hyung... én nagyon csodállak téged. Nagyon tehetséges vagy...
- Oh ugyan - legyintett a másik szerénykedve.
- De, komolyan. Örülök, hogy együtt vettek fel minket és, hogy most veled dolgozhatok - súgta a fülébe, mire az idősebb megborzongott.
- I-igen, én is hasonlóképp érzek - kezdett el mozgolódni Jinki, mert már kicsit kényelmetlen volt számára a helyzet.
- Ez jó hír, Hyung - csókolt fedetlen nyakára a fiatalabb. - Ugye tudod, hogy nem csak dolgozni jöttem ma - nyalt végig nyakán Jongin.
~PUFF~
- Meow! Meow! Meeoow! Meeeow! Meow! Meooow! - hallották meg mindketten a nagy csattanást és utána a szívszaggató nyávogást, valahonnan a szobából.
- Eressz! - lökte félre Jinki társát és azonnal a hang irányába szaladt.
- Minnie. Pici Minnie-m! Mi a francot műveltél? Olyan buta vagy! - szidta meg a macskáját, mikor beért a szobába.
Az állat egy dobozt vert le az asztalról, ami aztán egyenesen a mancsán landolt. Jinki gyorsan megszabadította a tehertől, majd az ágyra fektetve kötözte be a lábát.
- Buta vagy. Az én kíváncsi és buta cicám - simogatta meg. - Pihenj szépen itt - hagyta az ágyon az állatot.
- Öhm... én most megyek, Hyung - állt az ajtóban menetre készen, felöltözve Jongin. - Köszönök mindent.
- Rendben. Majd holnap találkozunk. Szia - kísérte ki és aztán bezárta az ajtót.
- Micsoda nap! - feküdt be az ágyába Jinki, Minnie mellé.
- Elképesztő, hogy bepróbálkozott ez a kölyök... - mesélte a macskájának. - Áh az emberek szánalmasak. Azért mert egyedül élek egy macskával, nem kellene már egyből azt gondolni, hogy meleg vagyok.... vagy kapható olyan dolgokra... - ciccegett. - Na jó... az igaz, hogy elgondolkoztam már olyan dolgokon... De tudod hogy van ez, ha az ember két legjobb pasi barátja már évek óta egymást dugja... - vont vállat.
- Mindegy is. Jó éjt, életem - puszilta meg a macskát, majd egy utolsót végigsimított testén és ahogy lehunyta a szemeit, már el is aludt.
Az éjszaka közepén erős fejfájásra ébredt meg Jinki, amit sürgősen csillapítani akart. Kikászálódott az ágyból és botorkálva indult meg a sötétben. Halántékát közben erősen dörzsölte, hogy legalább addig ne robbanjon szét a feje, míg gyógyszerhez nem jut. A konyhába érve, rutinos mozdulattal nyúlt a villanykapcsoló után, de mikor fény gyúlt a helyiségben, nem akart hinni a szemének, hogy mit lát.
A szekrény előtt, neki félig háttal egy fiatal srác ácsorgott. Bal keze be volt kötözve pont, mint Minnie-nek, valamint furcsa, fekete macskafül szerű izék voltak a buksiját és még hosszú fekete farka is tekeregve járt körülötte, miközben tejet kortyolt a dobozból elég hangosan.
- Mi-minnie? - szökött ki az első szó ajkain, ami az elméjében megjelent Jinki-nek és értelmes volt.
- Hm? - kapta ijedten felé a fejét a fiú, akinek szája szélén vékony csíkban csordogált kifelé a tejecske.
- M-meow? - próbálta menteni a helyzetet, amit már sajnos nem lehetett.
