Édes kín (Taemin&Zico&N [SHINee&Block B&VIXX]) YAOI!!! #2

Zico felállt a bárszékéról, majd Taemin mögé lépett.
- Hiányoztál.- suttogta férfias, csábító hangján.- Nagyon hiányoztál.- folytatta.
- Te is...- válaszolta elhalóan Taemin.
- Bocsánat 2 vodkát!- támolygott közéjük a hiányzó láncszem.
- Menj már odébb! Zavarsz!- lökött N-en egyet Jiho.
- Na nézzenek oda! Kiket látnak szemeim! Szép estét Minnie.- intett egyet Taemin-nek.- Csá Te lúzer!- vágta oda Hakyeon Zico-nak.
- Oh.. csak nem! Csúfolódik a kis óvodás. Kár, hogy nem hat meg.- fordult vissza Zico Taemin-hez.
- Tudod ki az óvódás Te marha!- rántotta le a legkisebbről Jiho-t.
- Kekeckedni akarsz, Te seggfej?!- lökte meg N mellkasát a kihívott fél.
- Seggfej? Ugyan kérlek... Múltkor még nem ezt üvöltözted alattam...- húzta eszelős mosolyra ajkait N.
- Te rohadék!!!!- ment fel a pumpa Zico-ban.
- Srácok!- állt kettőjük közé Taemin- Ezt most hagyjátok abba, kérlek. Folytassuk máshol.- vigyorodott el kajánul Taemin.
A többiek értetlenül néztek össze, de idejük sem lett volna gondolkodni, a kis maknae a nyakkendőjüknél fogva rángatta el Őket a helyszínről.

Zico-ban égett a vágy, forrt a vére. Dühös volt, amiatt, mert a múltkori alkalommal elkésett, N kihasználta és Taemin-nek csalódást okozott. Idén megfogadta, hogy bizonyítani fog.
N  régóta várt erre a pillanatra. Ismét bizonyítani szerettet volna, hogy mekkora egy csődör Ő valójában. Újra le akarta söpörni Zico-t, Taemin-t pedig a fellegekbe juttatni.
Taemin élvezte, hogy érte folyik a verseny. Ügyesen ki is használja a helyzetet. Imádta mindkettő srác testét és lelkét egyaránt. Imádta amit mindketten tudtak neki nyújtani.

Fent voltak a 315-ös szobában. Eléggé elzártan a tömegtől. Taemin az ágyra lökte két társát, majd az ajtót kulcsra zárta, nehogy valaki véletlenül is megzavarja Őket. Ekkor már tudták mindannyian, hogy meg fog ismétlődni a sors.
- Tudjátok mire gondoltam, fiúkák?- mosolygott tündérien Taemin.- Játszhatnánk egy kicsit. Benne vagytok?
- Hogyne.- állt fel a helyéről Hakyeon és Taemin-hez lépett.
- Ácsi! De most a szabályokat én diktálom. Mivel múltkor magatokkal és a kicsinyes versengésetekkel volttatok elfoglalva engem teljesen háttérbe szorítottatok. Most az lesz amit én mondok. Nyugi, nem fog fájni.- csókolta meg szenvedélyesen a rá értetlenül pislogó N-t.

Zico is felkelt  helyéről és Taemin mögé lépett. Nyakát kezdte el csókolgatni. Kezével átkarolta derekát így közelebb húzta magához. Eközben N vadul falta a fiatalabb mézédes és puha ajkait.
Kezek siklottak ing és nadrág alá egyaránt. Zico Taemin merevedését kényeztette, míg Taemin Hakyeon nadrágjában kalandozott gyengéd kezecskéivel.
Végül mindhárman az ágyon vergődtek egymás kezei között. Vadul szaggatták le egymásról a ruhákat, melyek a padlón landoltak. A két ellenség is hajlandó volt egymással érintkezni de csak, mert Taemin kérte meg rá Őket.
- A-a.- tolta el finoman magától a legkisebb a két éhes Leader-t.- Előbb Ti mutassatok valamit.- nyalta meg a szája szélét incselkedően.
Taemin teljesen pucéran, lábait kissé terpeszbe hajlítva dőlt neki a hideg ágytámlának. A két idősebb hirtelen azt sem tudta, hova kapjon attól a felettébb izgató látványtól, amit Minnie nyújtott Nekik. Taemin-t már rég nem gyötörték a félelem görcsei. Gátlásait is hamar levetette. Csak az éjszakának élt, élvezni akarta minden percét. Szeretni akarta a két fiút, és azt akarta, hogy Őt is szeressék.

A megfoghatatlan természetfeletti erő eluralkodott a szobán és a vendégein is. Ez az erő, hol szerelem, hol gyűlölet hol pedig fájdalom ruhájában testesül meg az emberekben. Vagy jelen esetben valami másban... Biztos tudja mindenki mi ez. Mikor azt érzed, hogy nélküle nem tudsz élni. Mikor szinte már éget a fájdalom, ha nem lehetsz mellette. Mikor már majdnem vért könnyezel, csak azért, hogy legalább annyi örömöd legyen, hogy láthasd vagy hallhasd. Ez, a tudósok által felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan dolog, mindenhol ott van. A világot beteríti. Mindenki érez valaki iránt így. Csak nem biztos, hogy meg is találja azonnal. A sors (vagy Isten; ez tisztázatlan, hogy melyik) mindenkihez rendel valakit. Valakinek az egész élete rámegy arra, hogy megtalálja.
Főhőseinknek sikerült egymásra találni. E három lélek egymásnak teremtetett. Nem számít, hogy három férfi testébe költözve. Ők szeretik egymást. És, hogy mi az a más valami amiben ez megnyilvánul? A kéj. Az élvezet. Hogy egymást és magukat kényeztessék. Az ÉDES KÍN...

Száraz torokkal, remegő kézzel nyúltak egymás felé. Első pillanatban még szinte undorral nyúltak egymáshoz, ám az idő elteltével már nem tudták letagadni, hogy mennyire is élvezik a másik játékát. A hatalmas ágyon Taemin előtt keresztbe feküdtek. Ismét Zico volt alul... Pont mint múltkor... Nem tehetett mást, engedelmeskedett. Hakyeon vadul szaggatta húsos ajkait, kezeivel bejárta Zico minden egyes porcikáját. Nyelvével Jiho nyakát és mellkasát ízlelgette, míg kezei már a rappert készítették fel. N-től nem megszokott gyengédséggel munkálkodott a fiú lábai között. Taemin mámoros ködben úszva bámulta az elé tárulkozó igencsak gyönyörű látványt. A számára két legfontosabb, szívében legkülönlegesebb helyet elfoglaló ember, egybe olvad. Ennél szebbet el sem tudott volna képzelni. Ahogyan egymást érintették, csókolták, ahogyan sóhajtoztak és nyögdécseltek, Taemin is követte Őket. Szinte egyszerre lélegzett velük. De mielőtt még elérhették volna a gyönyört Taemin hozzájuk sietett és leállította Őket. Azt akarta, hogy mindhárman egyszerre érezhessék meg az édes kín ízét.
Hakyeon kihúzódott az alatta vergődő, kipirult Zico forró testéből, majd Taemin-nek adott egy csókot.
Miután Jiho is kifújta magát, ismét közrefogták Taemin-t. N az arcát, nyakát és mellkasát látta el apró csókokkal, míg Zico a hátát nyalogatta, karmolászta. Taemin érezte, hogy fenekéhez valami forró és kemény nyomul. Félre sem tudta volna érteni, hogy mi volt az.
- Ah... mééég...!- nyögdécselt Minnie gátlástalanul a két fiú kezei között.
Óvatosan lefektették az ágyra és nemes testrészét vették célba. Hakyeon Taemin férfiasságát gyengéden puha ajkai közé vezette és nyelvével érzékien kényeztette. Ezalatt Jiho forró nyelvével Taemin bejáratát készítette fel.
Szüksége volt a legkisebbnek az alapos felkészítésre, mert még maga sem tudta, hogy milyen élvezetben lesz része.
Hakyeon finoman nyaldosta, szívogatta Minnie lüktető, forró merevedését. Mielőtt a kisebb elmehetett volta abbahagyta a kényeztetést. Tudat alatt Ő is azt akarta, hogy együtt érjenek a csúcsra, meg talán egy kicsit bűntette is ezzel a fiút, azért amiért az előbb nem engedte... Ezután Jiho-hoz mászott és megcsókolta. De úgy igazán szenvedéllyel. Ezen Zico nagyon elcsodálkozott. Legbelül lángolt a boldogságtól, mellkasa feszített a jó érzéstől. Majd N lassan elvált ajkaitól és csak elmosolyodott. Segített tovább felkészíteni a legkisebbet, aki szinte már vergődött az ágyban az élvezetektől.
Közben a két idősebb néhány pillantást váltott egymással. Beszélniük sem kellett megértették a másik szándékait. Tudták, hogy mit kell tenniük. Abbahagyták a tágítást. Taemin-t feljebb ültették az ágyon, lábait amennyire csak tudták széttárták és mind a ketten elhelyezkedtek közte.
- Mi-mire készültök?- kérdezte kéjtől túlfűtött, rekedtes hangon Minnie.
- Csak szeretni akarunk.- mosolygott rá megnyugtatóan N.
- Add oda magad nekünk, nem bánod meg.- folytatta Zico.
A kisebb sejtette, hogy mire készülnek és félt, hogy a teste ezt nem fogja engedni vagy bírni. De nem szólt. Egy apró bólintással jelezte, hogy készen áll, már ha erre lehet...
Hakyeon húzott néhányat merev férfiasságán, majd vigyázva birtokba vette Taemin testét.
- Ah...- nyögött fel egy torokhanggal, mikor teljesen benne volt.
Lassan mozgott benne, nem akarta, hogy fájjon neki. Bár ez elkerülhetetlen... Jiho élvezettel nézte a két szeretkezőt. Közben magát is izgatta egy kicsit, hogy ha majd itt lesz az ideje formában legyen, és Minnie-t is ellepte forró csókjaival.
- Ah... Ah... Mégh...!- nyögte egyre hangosabban a kisebb.
- Kish türelmetlennnhh...- morogta Hakyeon.- Jiho édesh...- becézte, mire a szólított felkapta a fejét.- Jöhetsz...
Elhelyezkedett Taeminnie lába között.
- Tarts ki drága!- csókolta meg miközben Ő is belehatolt, N férfiassága mellé.
- Áááááhh!!!- üvöltött fel Taemin, amint megérezte a feszítő érzést. Torkában ott volt a gombóc, szája kiszáradt a kiáltástól, kezével a lepedőt tépte, szaggatta. Szemeiből könnyek potyogtak, teste remegni kezdett.
- Meg ne moccanj!- utasította N Zico-t. Bár a két fiúnak hihetetlenül jó érzés volt a forróság és szorítás, nem akarták, hogy a kicsinek még ennél is jobban fájjon. Taemin csak vergődött alattuk. Csak várta, iszonyatosan akarta, hogy végre eltűnjön a fájdalom és helyébe a felszabadító édes érzés lépjen. A másik kettő csókokkal lepte el, simogatta, hogy feledtetni próbálják a rossz érzést.
Kis idő múlva már mind a hárman együtt ringtak egymás ölében. Élvezettel nyögték egymás neveit. A rossz érzés megszűnt mindenki számára létezni. Csak a jó maradt.

A szobát elárasztotta a kéjes nyögések sokasága, az izzadság, a testek súrlódása, a forróság, az élvezet, a kanszag. De a három szerelmest csak Ők maguk érdekelték. Hogy egyszerre beteljesüljenek, megízlelhessék az édes kín zamatát...

Summer, Ice Cream, BTS (Rap Monster&Jin [BTS]) YAOI!!!!

Egy BTS-es szerepezést osztok ma meg veletek. Kitty Unniem volt ismét a társam ennek a műnek a megalkotásában is. Ő RapMon szerepében írt (sárga) míg én Jin-t választottam (piros).

Már több, mint egy éve együtt a csapat. Plusz még a gyakornoki idő. Szóval már elég jól ismerjük egymást. Túl jól. Könnyen lebuktak előttem a szerelmes párok is. Egyedül én tartom a legjobban magam. Már egy ideje kicsit többet érzek NamJoon iránt, mint szimpla csapattársi barátság. De nagyon félek neki bevallani. Mi van ha megvet érte? Így sem mindig nézi jó szemmel, hogy néhányan egymásra találtak a csapatban. Na meg nem szeretnék rossz példát mutatni a Dongsaengjeimnek, hogy a lakásban úton-útfélen nekiesek ennek a sexistennek....
Mélázásomból Suga hangja zökkentett ki.
- Srááácoook!!!- kiabálta a nappali közepén- Megyünk strandra! Egy órát kaptok, hogy elkészüljetek! A kocsiban találkozunk!

Egy újabb közös program. Örülök is meg nem is. Végre nem munka és a szabadban leszünk, de megint nézhetem ahogy egymást falják ezek a tulkok. Néha elfog a féltékenység hogy ők boldogok és talán eljátszom a gondolattal hogy Jin és én...aztán észreveszem magam és a többieket szidom le. Fél óra alatt elkészlt mindenki és  úton voltunk egy strand felé. Mindenki fel volt dobva.Nevetgéltek vagy épp egymás száját fedezték fel.Én csak csendben ültem a sarokban.

NamJoon mellett ültem, hátul. Az idősebbek mindig hátul szoktak ülni, hogy rálássanak a kicsikre. Bár ez a rend rég feloszlott. Csak mi ketten maradtunk meg. Olyan szótlan volt.
- Mi a baj?

-Semmi. Minden. Nem hiszem el hogy mindig egymás szájában vannak-morogtam hangosan. Mindenki szétrebbent és feszült csend lett a kocsiban.-Ne haragudjatok-sóhajtottam fel 
-Semmi baj Hyung de neked is kéne valaki és megértenél minket. Például ott van neked Jin Hyung-kuncogott a maknae mire kapott egy szúrós pillantást de nem szóltam semmit

- JungKook ezt most fejezd be!- néztem rá csúnyán.
Csend lett a kocsiban, és mindenki a telefonjával kezdett el babrálni. Sajnáltam, hogy így tönkrevágtam a kedvüket. De majd a parton kitombolják magukat. A menedzser hyung azt mondta, hogy kivett nekünk egy nyaraló házat, szóval akár több napra is maradhatunk.
Kicsivel több, mint egy óra autózás után meg is érkeztünk. A kisbusz egyenesen a homokos partra vitt minket. Mindenki azon mód, ahogy volt kipattan a kocsiból és a tenger felé rohant.
- Srácok! Álljatok meg! Ne menjetek bele ruhástul! A cuccok...- szóltam utánuk, de senki sem figyelt rám.- Reménytelen társaság!- mosolyodtam el halványan.

-Majd én segítek. Úgyis idióták-Mondtam és a futó társaságra mosolyogtam. Jinnel kipakoltunk a kocsiból és nekiálltunk  valami kaját készíteni.

- Szép ez a kis házikó.- mosolyogtam, miközben a zöldségeket tisztítottam és szeleteltem.- El tudnám viselni, ha itt laknánk. Karnyújtásnyira a tenger, reggel a felelő nap besüt a szobába, a tenger hangjára ébrednénk...- teljesen elábrándoztam.- Ehelyett pedig egy betonrengetegben élünk és kocsik zaja kelt...- nevettem fel fájdalmasan miközben a srácokat figyeltem az ablakból.

Nevettem fájdalmas arcán.
-Jó is lenne reggel a szerelmed csókokkal ébreszt. Az lenne  az élet-sóhajtottam

- Az ám...- mosolyogtam. Ha tudná, hogy én mennyire szívesen ébreszteném a csókjaimmal... Ismét elábrándoztam.

Miután végeztünk a főzéssel átöltöztünk és elmentünk sétálni.-menjünk fagyizni,mit szólsz?-kérdeztem meg Jint

- Mi? Fagyi? Hol?- ugrott a nyakamba JungKook.
- Adok én mindjárt olyan fagyit, ha nem szállsz le hyungról!- rángatta le rólam a legkisebbet J-Hope.

-Felejtsétek el  én csak Jinek veszek mert ő segített egyedül pakolni  meg főzni. -morrantam rájuk.

- Aranyos vagy, köszönöm.- mosolyogtam rá.
- Nyajj ez nem ér!- nyavalygott a Maknae.
- De így igazságos...- nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Ahj... akkor én nem is megyek veletek...- durcizott be Kook.
- Gyere pöttöm. Majd én veszek neked.- ragadta kézen Suga, majd mindenki utánuk ment.

-hisztis brigád.-Morogtam -Milyen fagyit kérsz?-mosolyogtam rá. Valahogy jól éreztem magam mellette

- Vanília, citrom, puncs.- vigyorogtam. Imádom a fagyit. Minden mennyiségben. Ez a három a kedvencem. Csak mióta énekesek lettünk keveset ehetünk. Vigyáznunk kell a hangunkra. De úgy döntöttem, hogy én ezzel most nem fogok törődni.- Köszönöm.- öleltem meg hátulról NamJoon-t miközben fizetett. Nem tudom mi ütött belém. Csak egy aranyos gesztus. Remélem nem veszi rossz néven.

Meglepődtem mikor átölelt de jól esett magamnak Csoki vanília csoki-t kértem. -Tessék hercegnő Fogyaszd egészséggel.-vigyorogtam rá.

- Kööösziii.- vigyorogtam, majd bele is kezdtem.
A többiek a mellettünk lévő fagyis standnál vásároltak. Mikor odanéztem Kook és V csak szúrósan méregettek, a többiek pedig vigyorogtak. Talán bosszúból mentek máshova, hogy kiközösítsenek minket? Milyen gyerekes... Vagy valami mást forgatnak a fejükben?
- Magunkra maradtunk...- böktem a fejemmel a srácok felé.

Vállat vontam majd elkezdtem a fagyit enni.

Láttam, hogy a Leaderünket nem izgatja nagyon a srácok holléte, így én sem foglalkoztam vele tovább. Elmerültem a fagylaltomban. Szó szerint. Rózsaszín nyelvemet kidugtam, majd a legfelső gombócot teljesen körbenyaltam. Visszahúztam a nyelvecskémet majd nyeltem egy nagyot. Ismét eljátszottam ezt, csak most az alsó gombóccal, mert az már olvadni és folyni kezdett. Aztán az egész fagyit a számba vettem majd lassan kihúztam onnan. Teljes odaadással ízlelgettem a hideg édességet, mint egy kisgyerek.

Tátott szájal figyeltem ahogy a fagyit ette. Teljesen elvarázsolt és a nadrágomat is igencsak szűkké tette. 
-Az istenit-kiáltottam fel mikor az egyik gombóc a pólómon landolt.-Rohadt fagyi.

A kis rituálémból NamJoon mennydörgő hangja zökkentett ki.
- Fogd meg!- nyomtam szabad kezébe a fagyim.- Nyugi semmi baj.- kezembe vettem egy szalvétát és elkezdtem letörölni róla az édességet.- Ha megettük, visszamegyünk és cserélsz pólót. Majd kimosom neked.

-de most ragadok-nyafogtam.Körbenéztem de szinte üres volt ez a rész így Jin kezébe nyomtam a fagyikat és lekaptam a pólomat.-Na így jobb-sóhajtottam

- O-Okééé...- fejemet gyorsan elkaptam és pironkodva szorongattam a fagyikat. Majd, hogy lehűtsem magam, na meg, hogy ne járjak úgy ahogy Ő, belenyaltam a fagyiba.
- Végül is. Úgyis mindjárt megyünk fürdeni. Nem?- kérdeztem még mindig nem mertem ránézni.
- Menjetek szobára!- mondta lazán JiMin. A kis csipet-csapat ott haladt el mellettünk. A part felé vették az irányt és csak rajtunk nevettek.
- Nem kéne emberek előtt...- csóválta a fejét rosszallóan TaeHyung.

A képébe vágtam a pólómat. Vedd  fel te. -vontam vállat és visszavettem a fagyimat. Ne mertem Jinre nézni. Mikor megettem a fagyit ránéztem-megyünk?

- Ühüm.- bólogattam.
Mire leértünk a partra a többiek már rég a vízben voltak. Mindenki egy szál alsóban ácsorgott a tengerben. Épp labdáztak.
- Na megvolt a menet?- kuncogott JiMin.
- Most már állíts magadon JiMinnie!- néztem rá mérgesen.
- Gyertek be Ti is. Isteni a víz!- lubickolt HoSeok.

-Chh JiMin szerintem te külön alszol mindenkitől.-mondtam nyugodtam majd fürdőgatyára vetkőztem.

- Héééé hyuuung! Ezt nem teheted meg!- hisztizett JiMin. Majd mikor RapMon bement a vízbe jól betámadtam és agyon fröcskölte vízzel. Én csak a partról néztem Őket és nevettem rajtok.
- Te nem jössz?- szólt kis Suga.
- Ja. De! Megyek!- levetkőztem és bementem melléjük.

-Nem-e? Én vagyok a Leader. -röhögtem és lenyomtam a víz alá.  -Hé Jin a pólómat ne felejtsd el odaadni ennek a jómadárnak hogy kimossa-mutattam Jiminre.
-Héé én nem mosom ki. Te bambultál el Jin nyelvjátékán-kuncogott. Én kinyírom.

- Na jól van JiMinnie! Most már tényleg jobban teszed ha befogod! Ha én megyek oda befogni, azzal nem jársz jól!- fenyegettem.
Annyira rosszul esett, hogy így átláttak rajtam. Én mindenkit meghallgatok a csapatban, hisz én vagyok a legidősebb. Az a feladatom, hogy vigyázzak az én kicsi kis dongsaengjeimre. Ápolgassam a lelküket. De nekem senki sem volt ott akivel tudtam volna beszélgetni. Csak NamJoon. De hát neki meg mégsem önthettem ki a lelkemet arról, hogy mennyire belezúgtam és nem tudom, hogyan vallhatnám be....
Aish... már megint elbambultam. És most ezt a fejemen landolt labda jelezte.
- Na megálljon aki ezt tette!- rohantam a labdáért és kerestem a tettest.

-Ne haragudj Jin én azt hittem figyelsz-szabadkoztam,majd elkezdtem úszni a másik irányba mert fenyegetően kezdett felém úszni

Ez tényleg nem az Ő hibája volt. De egy kis móka nem árt. Jól éreztem magam velük. Csak az Ő társaságukban vagyok képes önmagamat adni.
- Nem baj! Most akkor is elkaplak!- úsztam utána és fejbe dobtam a labdával.

Akkor játszunk.  úgy csináltam mint aki elájult. Mindenki körém sereglett és próbáltak élesztgetni. Kivittek a partra és már szájból szájba akartak éleszteni mikor röhögésem nem tudtam abbahagyni.

- Hé! Ez most meg mit röhög?- értetlenkedett JiMin.
- Nem is voltál rosszul, hyung?- nézett nagy szemekkel Kook.
- Most mi van?- kérdezte J-Hope.
- Az, hogy ez a szamár szórakozott velünk!- fújtatott YoonGi.
- Ne nevess hyung!- szólt rá grimaszolva TaeHyunggie.
- Tényleg ne nevess! Ez nem vicces!- nagyon megijesztett. Vissza kellett fognom a könnyeimet. Nem az. Ha más lett volna ott, akkor is ugyan így pánikba este volna. De így, hogy Ő... A Leaderünk....

-Ne haragudjatok-kuncogtam. -jó látni hogy szerettek-mosolyogtam rájuk.-Jajj Jin ne haragudj.nem volt vicces-szabadkoztam mikor láttam milyen sápadt

- Ch... Még hogy mi szeretünk?!- röhögött V, majd bosszúból fejbe dobta.
- Jó. Mindegy. Semmi baj. A lényeg, hogy nincs bajod.- mosolyodtam el halványan majd  visszamentem a többiekhez.

-Jól van én bementem.-nevettem rájuk és bementem letusolni. Furán éreztem magam Jin közelében. Miért van ez?

Mi még sokáig kint voltunk a fiúkkal. Már délután lehetett. Senki nem figyelte az időt, olyan jól szórakoztunk.
- Menjünk beeee!! És Jin Hyung csinálj nekünk valami finomaaat!- úszott mellém a kis JungKook.
- Nahj... jó nem bánom. Menjünk, gyertek...- vonultunk ki a szárazföldre.
Közben Kookie a nyakamba ugrott, épp úgy ahogy TaeTae Hope nyakába.

Tusolás után eldőltem az ágyon. Igaz hogy csak egy szál törölköző volt rajtam,de elaludtam.

Mikor beléptünk az ajtón szokatlanul nagy csend fogadott minket. Körbejártam a házat és megtaláltam NamJoon-t, ahogy az ágyon aludt.
- Hát ez kidőlt.- szólalt meg mögöttem váratlanul TaeHyung.
- Jesszus a szívbajt hozod rám, te gyerek!
- Megviccelhetnénk hyungot azért miért Ő is ilyen csúnyán átvágott minket.
- Dehogy viccelüjük meg. Elég már ebből a gyerekes viselkedésből.- neveltem a kisebbet.
- De miért?- hallottam meg Kookie hangját is- Tök jó móka lenne.- kuncogott.
- Jó felőlem azt tesztek amit akartok. De tudjátok jól, hogy nem mélyalvó... És rám semmit sem foghattok! Én az ebédet csinálom!- ezzel kimentem a konyhába.

-Ha hozzámérsz meghalsz-morogtam. 
-A franc Hyung miért nem tudsz mélyen aludni?-kérdezte Kook
-nahát ezért.-felkeltem és nyújtózkodtam mire Leesett a törölközőm.
-Áááá Jin hyung Jin hyung! Gyere gyorsan ments meg!-sikított fel Kook. Hírtelen elkapott a nevetés igy a törölközőm a földön maradt

A nevemet hallottam a szobából, valaki nagyon sipákolt.
- Hívtatokkk..... ah....- ámultam el.
RapMon MEZTELENÜL a hasát fogva röhögött, miközben Kookie a szemét takarta és kiabált, V pedig épp mellettem rohant el.
- Mi folyik itt?- szedtem össze magam- NamJoon! Öltözz fel!- szóltam rá miután megtaláltam a hangom.

-hahaha Mi van nem tetszek?-kérdeztem kuncogva és elindultam felé. Nem tudom mi ütött belém. Kookot kirángatta Jimin és az ajtót bezárták.-Jin én ..-akartam neki mondani valamit de nem mertem

- Most mi van? És ezek miért tűntek el?- rohantam az ajtóhoz.- És... miért zártak be? Na megálljatok! Csak jussak ki innen! Megeszlek titeket!- dörömböltem. Tudtam, hogy hallották, mert kuncogtak.- Bocsánat. Mit akartál mondani?- fordultam vissza NamJoo-hoz. De csak és kizárólag a szemébe néztem.

-Mindegy-ráztam meg a felem és közelebb mentem hozzá.Meg akartam csókolni de nem volt hozzá bátorságom

E-ez... Most jól gondolom, hogy mit akar?- gondolkoztam magamban.- Ááá.. nem.... Csak képzelődök. De akkor miért van ilyen közel? Aish.... De akkor miért nem csókol már meg? Vagy most mi van?- teljesen kétségbe voltam esve a gondolataimban. De valami elpattant az agyamban; talán a közelsége miatt, mert éreztem leheletét ajkaimon vagy nem tudom; ezért fogtam és számat az Ő ajkaira nyomtam. Szemeimet összeszorítottam, nehogy meglássam megvető pillantásait.

Mikor megéreztem ajkát azt hittem felrobbanok. Lassan mozgattam ajkaimat az övén és megragadtam a derekát. Levegőhiány miatt váltunk el egymástól.Kipirult arcát néztem és nem bírtam ki hogy ne adjak rá puszit neki.Aztán rájöttem hogy hol vagyunk.
-Jin én..-kezdtem bele de félbeszakított egy újabb csókkal

Amikor elkezdte puha ajkait mozgatni és megfogta a derekamat tudtam, hogy Ő is akarja. Mondani szeretett volna valamit, de annyira elkapott a hév, hogy nem hagytam szegénynek és újra megcsókoltam. Olyan forróak és puhák voltak az ajkai. Egész nap el tudtam volna csüngeni rajtuk. Annyira boldog voltam abban a pillanatban, hogy azt leírni képtelenség. Éreztem, hogy az arcom égett de nem érdekelt. Lassan váltam el szájától. Megnyaltam ajkaimat, majd megkérdeztem:
- Mit is szerettél volna mondani?

-Nem tudom-sóhajtottam -Fel kéne öltöznöm-pillantottam le mire észrevettem hogy igencsak izgalomba jöttem.

- Öhmkhm... Igen...- pirultam el. Majd elfordultam. Kicsit zavarba jöttem tőle.
- Srácok! Most már kiengedhettek minket!!!- dörömböltem az ajtón. Semmi felelet nem érkezett.

-Ha már itt vagyunk -álltam mögé-töltsük hasznosan az időt

- És mégis mire gondolsz?- fordultam vele szembe. Már nem igazán érdekelt az ajtó. Elvesztem csokoládébarna szemeiben.

-Túl sok rajtad a ruha-suttogtam ajkaira. Anyira megkívántam hogy már az sem érdekelt hogy egynapja még a nőkhöz vonzódtam. Fenekét simogattam és nyakát csókolgattam

- Oh... Nam.... NamJoon...- kuncogtam nevét. Csak egy alsó és egy félig begombolt ing volt rajtam. De ha ez túl sok... Csókjaiban fürödtem. Élveztem amit velem művelt. Igazából bele sem gondoltam abba, hogy mit is csinálunk. Szerelmes voltam. Végre megkaptam Őt magamnak. Csak ez érdekelt. Csupasz testét simogattam hosszú, vékony ujjaimmal. Vállát és nyakát puszilgattam.

Ingét elkezdtem kigombolni és levettem róla. -Kívánlak -suttogtam

- Ahm...- teljesen beindított amit mondott. Még soha senki nem mondta ezt nekem. De így, hogy az az ember aki a számomra a legfontosabb... Teljesen elvesztettem a fejem. Elkezdtem az ágy felé löködni.- Vigyázz egy kicsit sós vagyok.- nevettem.- Még nem zuhanyoztam le a tenger után.

-Hmm nem érdekel-fordítottam magam alá elkezdtem végigcsókolni a testét.Igaza volt sós volt de nem érdekelt. Mikor alsójához értem egy határozott mozdulattal lerántottam róla. -Hmm -hümmögtem és egy apró csókot hintettem rá.

- Ahh...- sóhajtottam fel. 
Jaj Istenem. Akarom én ezt?- gondolkoztam el magamban.  Nem sokáig tartott ez az eszmefuttatás, mert hamar eldöntöttem, hogy igen. Bármi is legyen ennek a következménye én akarom ezt.
- NamJoon...- húztam fel magamhoz egy csókra.- Én... Én még nem... Szóval én nem tudom, hogyan kell ezt csinálni..- teljesen belepirultam.- Vagyis, hogy a pasik hogy csinálják...- én voltam a csapat legidősebbike, de hát azért mindent én sem tudhatok. Főleg nem ilyen "piszkos" dolgokat. Nagyon elszégyelltem magam.

-Ss én sem. -csókoltam meg az arcát-Szeretnéd amúgy?

- Az jó lesz...- kuncogtam. Jól nézünk ki. Belerángatott ebbe az egészbe és Ő maga sem tudja, hogy kell.- Akarom, igen.- válaszoltam a kérdésére kéjesen.
- Dugd a seggébe hyung!!!- hallottuk meg, ahogy kintről valaki bekiabált. Le merném fogadni, hogy JiMin volt az....

-Halasszuk  el addig amíg kinyírom ezeket kint jó?-kérdeztem majd felkaptam egy alsót. Csodák csodájára nyitva volt az ajtó és mindegyik ott állt és kuncogott.
-Tűnés innen tiii...-kiabáltam mire csak nevettek.-Jó Jimin a nappaliban Tae Jin szobájában Suga meg Kint alszik. Nincs apelláta.
-Felejtsd el-kiabálták
-Komolyan?-néztem szúrósan

- Komolyan!- vágta rá szilárdan V.
- De srácok... Ugye, szóltam én, hogy ez lesz!- kukucskáltam ki az ajtón.
- Úgysem tudtok minket szétválasztani.- röhögött JiMin.
- Inkább legyetek boldogok, hogy egymásra találtatok és köszönjétek meg nekünk.- folytatta JungKook.
- Élvezzétek egymás társaságát és ne velünk törődjetek.- szállt be HoSeok is.
- Igen? És úgy hogy ha mindig mindenhol ott vagytok?- értetlenkedtem.

-Ne törődjünk veletek? Jó. Akkor amíg itt vagyunk mi nem főzünk pénzt sem kaptok-jelentettem ki
-Jó-mondta Hope határozottan.
-Jó. Jössz?-kérdeztem Jint miközben visszamentem a szobába

- Aish... Gyerekek...- morgolódtam. Láttam, hogy egyedül Suga fogta fel a helyzet súlyosságát, vagy még Ő sem igazán, és elkezdett aggódni a sorsuk miatt. Sajnáltam szegényeket... De késő bánat.... Követtem RapMon-t a szobába, és ezúttal mi zártuk magunkra.
- Nem lesz ez egy kicsit erős büntetés?

-Ők akarták-emeltem fel a kezemet

- Hát jó.- sóhajtottam majd vállat vontam. Lefeküdtem az ágyra és NamJoon felé nyújtózkodtam.- Gyere ide.- kértem aranyosan.

Odaugrottam mellé majd rámásztam. -Tudod milyen izgató vagy most?-suttogtam a fülébe.

- Hihihi. Most már tudom.- nevettem. Igazából eddig is tudtam, mert semmi sem volt rajtam és csak a paplan takart el éppen ott ahol kellett.
Ajkaihoz hajoltam és éhesen tapadtam rá.

-Szeretlek-suttogtam . tudtam hogy korai de ki kellett mondanom. Kitakartam és fölé másztam.-olyan gyönyörű vagy

Kimondta! Kimondta, hogy szeret! Már hónapok óta érte epekedem. És most itt van. Felettem támaszkodik, és azt mondja szeret! És gyönyörűnek tart.... Ez maga a mennyország!
- Meghaltam?- suttogtam, szinte eszméletlenül.- Egy isten van felettem és szépeket mond nekem. Ez a mennyország?- szórakoztam majd megcsókoltam.

Belekuncogtam a csókba.Lassan áttértem a nyaka csókolgatására. komótosan haladtam lefelé testén és Férfiasságát simogattam mire halkan nyögdécselni kezdett.

Ja igen! Tudom már hol tartottunk! Nem tudja, hogyan kell... Én sem. De nem érdekelt. Élvezni akartam, hogy vele lehetek, még mielőtt meggondolná magát.
Kezeimmel nyakát karoltam át és simogattam.

Újra csókokkal leptem el Férfiasságát. Nyelvemmel ingerelni kezdtem majd kissé a számba vettem és megszívtam mire felnyögött.

- Ahhh.... Ne...- arcát két kezem közé vettem és felemeltem magamhoz.- Csak... csak csináld... Nem tudom mit... de csak csináld. Jó?- néztem rá nagy szemekkel.

-Hát jó-Egyik ujjamat a bejáratához irányítottam és lassan nagyon lassan toltam be.

Fájni nem fájt, de hazudnék ha azt mondanám, hogy nem éreztem meg. Szokatlan és furcsa érzés volt. Nyakát és arcát puszilgattam, húsos ajkait harapdáltam.

Lassan haladtam. de már a második ujjam volt benne. Már nagyon szerettem volna benne lenni.

Igazából semmi különöset nem éreztem. Egy kicsit bizsergett de tényleg csak ennyi. Annyira finoman és óvatosan csinálta. Nagyon hálás voltam érte.
- NamJoon. Gyere... Kérlek...- suttogtam kéjesen. Már nehezen bírtam a felkészítést. Gondoltam, hogy mire vállalkozom azzal, ha most kérem, hogy vegyen birtokba. De nem érdekelt a fájdalom.

-Tényleg így gondolod?-kérdeztem suttogva.

- Igen.- hangom határozott volt. Bár én cseppet sem voltam az. Vagyis de. Vagy is nem tudom. Aish... Akartam Őt és kész. Akkor és ott.
Csípőmet kicsit megemeltem, hogy még jobban meggyőzhessem.

-Hát jó.-Újaimat kihúztam belőle és kiugrottam az alsónadrágomból. Elhelyezkedtem a lába közt és lassan toltam be magamat.

- Aigh!- nyögtem egy nagyot, mikor megéreztem magamban. Szemeimet és ajkaimat összeszorítottam és próbáltam ellazulni. Meglehetősen szorított. RapMon vállaiba kapaszkodtam és vártam, hogy jobb legyen.

-Sajnálom-nyögtem elkezdtem ajkait csókolni és férfiasságát masszírozni,hogy ellazuljon

- S-semmi... baj...- pihegtem a szavakat. Nem az Ő hibája. Ilyen a természet.- Mozoghatsz.- simogattam meg derekát.

Lassan mozogni kezdtem. Felemelő érzés volt. 
-Ahh...ez..fantasztikush...-nyögtem

- Uhmhh...- nyögtem. Én még nem igazán éreztem, hogy ez mennyire jó. Ajkait kezdtem el puszilgatni és harapdálni. Lábaimat dereka köré emeltem. A feszítő érzés kezdett eltűnni. Édes bizsergés vette át a helyét. Egyre intenzívebben pumpált bennem NamJooon.

Nem sokáig bírtam már, de Jin arckifejezése most váltott élvezkedőre. -Olyanh Gyönyörüh vagyh

Teljesen elpirultam szavaitól. Izmaim egyre sűrűbben rándultak össze, ahogy elért bennem valamit. Kemény férfiassága erősen lüktetett bennem és mélyen talált belém minden lökéssel.
- Mééghh.. o-oh-ott...- haraptam nyakába, hogy elfojtsam hangomat. Tudtam, hogy a többiek kint vannak és szinte mindent hallanak.

Mélyeket löktem de így már nem bírtam.Löktem rajta még egyet majd egy nyögéssel beleengedtem a nedvemet.

- Aahmggh...- kaptam fel fejem mikor megéreztem magamban a nedvét. Ezt egy olyan jól sikerült lökéskor sikerült belém engednie, hogy én is azonnal a csúcsra jutottam.

-ez isteni volt-borultam rá

- Köszönöm.- pihegtem alatta. Hatalmas örömet okozott nekem ezzel. Most már csak azt merem remélni, hogy nem csak egy alkalomra kellettem neki. A táskámból kivettem egy-két papírzsepi és letisztogattam magunkat az én ragacsos nedvemből.

Hátulról átöleltem és hátát puszilgattam.-Szeretlek

- Tényleg így gondolod?- félve tettem fel neki ezt a kérdést. De benne volt a pakliban, hogy csak azért mondja, mert ilyen élvezetet tudtam neki nyújtani. Nem pedig azért mert így is gondolja. Mert én így is érzem...

-Igen. Tudod félek hogy hülyének tartasz ez miatt.Hiszen eddig én elleneztem ennyire most meg...Most meg a legcsodálatosabb ember áll előttem meztelenül. -adtam csókot a hátsójára.

Kissé megilletődve, de megkönnyebbülve fordultam vele szembe.- Hát ha így gondolod.... Szóval ha ezt érzed... Akkor megpróbálhatnánk... Nem?- teljesen elvörösödtem.

-Hát én tényleg szeretném megpróbálni-Húztam az ölembe- mit szólnál ha átvágnánk azokat az idiótákat odakint?

- Köszönöm.- kissé meghatódva, érzékien csókoltam meg. Azt hiszem imádom az ajkait....- Mégpedig? Hogyan gondoltad?- kuncogtam.

-Ne adjuk meg azt az örömöt hogy azt higgyék sínen vannak. Tényleg ne főzzünk nekik maradjunk idebent. majd én hozok be kaját.


- Rendben. De egész nyaralás alatt idebent akarsz maradni?- értetlenkedtem.- Mi lenne ha beadnánk nekik, hogy ez- mutogattam kettőnkre- Csak egyszeri alkalom volt. Egy kis megbotlás. Csak, mert ahogy elnézem, nagyon azon voltak, hogy összehozzanak minket. Vagy ez már túl sok lenne a kicsi lelküknek?- aggódtam.

-hmm hát igazad van de akkor sem kapnak enni legalább is tőlem.-vontam vállat majd megcsókoltam

- Jó, oké. Te nem adsz nekik enni. Én pedig ha kérdezik azt mondom, hogy semmi említésre méltó nem történt. Csak egyszer egymásra találtunk és kész. De ugye tudod, hogy imádlak?- másztam még jobban az ölébe és megcsókoltam.

-ha így folytatod gyorsan lesz egy második menet is.-szorítottam magamhoz

- Hihihi...- nevettem fülébe, majd megharaptam hallószervét.- Öltözzünk fel.- pusziltam meg az arcát.

-Gonosz vagy hercegnőm de jó-odaadtam neki a ruháit és én is felöltöztem.

- Na! Most miért?- néztem rá ártatlanul, majd kinevettem.
- Kiengedtek?- kérdeztem az ajtóhoz lépve. Nem érkezett felelet. Megpróbáltam kinyitni az ajtót. Sikerrel jártam.

-Sehol senki. Na eddig érdekeltük őket.-vontam vállat.-Éhes vagyok

- Nem baj. Legalább nem hallottak semmit.- kuncogtam.- Gyere a parton láttam egy nagyon aranyos kis helyet. Menjünk oda.- kézen fogtam és magam után húztam. Már késő délután lehetett. Nem tudtam, hogy a többiek merre lehettek, egy kicsit aggasztott ez a tény. De inkább az estebédet élveztem NamJoon-nal együtt.

Kellemesen telt a vacsora Jinel. Mikor hazaértünk még senki sem volt otthon.
-Suga hol a kurva istenben vagytok?!-üvöltöttem a telefonba.
-Bulizunk-Felelte majd lenyomta...
-Rám nyomta a telefont...

- Jó. Nyugi. Ne idegesítsd fel magad.- tudom, hogy utálja ha csak úgy rácsapják a telefont. És azt is tudom, hogy ha még nem is látszik, de iszonyatosan tud aggódni a többiekért.
- Megpróbálok én is elérni valakit.- választásom a kis maknae-ra esett.- Vedd fel Kookie....- suttogtam a kagylóba.
- Szi-szióka hyuuung!- nevetett a telefonba.
- JungKook Te vagy az?
- Aham... Vagy várj csak! Hyung!- kiabál ki a beszélgetésből- Én vagyok az?
- Igen Kookie...- hallottam egy ismerős hangot.
- JungKook Te részeg vagy?
- Én? Nem, én JungKook vagyok!- mondta halál komolyan.
- Hol vagytok?- kezdtem nagyon ideges lenni.
- Nem tudom....- most döbbent rá, hogy fogalma sincs a körülötte lévő dolgokról. De már késő. Patent részeg...- Hol vagyooook???- kiabálta.
- Jeon JungKook! Veled még számolok! Add oda a telefont valakinek!- Lehet, hogy rossz ötlet volt azt mondanom, hogy valakinek, mert úgy hiszem az első útjába kerülő ember kezébe belenyomta, aki pedig letette.
- Ez remek!- teljesen kikeltem magamból. Azonnal YoonGi-t tárcsáztam.
- Tisztában vagy vele, hogy JungKook teljesen részeg?! És amúgy meg kiskorú! Ja és itthon kellene lennetek! Ugye te nem vagy bebaszva vagy beállva?
- Neked is szia Jin. Mi csak jól érezzük magunkat!- kiabálta a telefonba. A hangos zene tompította a hangját.- TaeHyung! Mit csinálsz?! Azt tedd le!!- kiabált ki a vonalból.- Bocsi de most mennem kell...- ezzel Ő is lerakta.
- KA-TASZT-RÓ-FA!- csaptam le a mobilom.

-Jó. Hívom a menedzsert. Én ezt így nem csinálom. Ezek hülyék. -keltem ki magamból

- De mégis merre lehetnek?- fogtam a fejem- És hogy lehetnek ennyire felelőtlenek? Főleg YoonGi és HoSeok... Én ezt nem bírom....

-Jiminnie-szóltam bele nyájasan a telefonba-merre vagytok? 
-A közeli szórakozóhelyen. Fergeteges a buli gyertek ti is-kuncogott
Több se kellett megragadtam Jint és rohantam. Mikor beértünk összeszedtük a seggrészeg bagázst és visszavittük őket. 
-Holnap megyünk vissza.-mondtam Jinnek.

- Értettem.- bólintottam egyet, majd jobbomon JungKook-kal, balomon TaeHyung-gal a mosdóba vettem az irányt. Ők ütötték ki magukat a legjobban. Tudtommal első alkalommal...
- Jó.... csss... Semmi baj...- ültettem le Őket a kád szélére.- Bele ne dőljetek!- egy pillanatra elfordultam, hogy valami zacskót vagy vödröt keressek nekik. Mégsem akartam elültetni Őket a WCkagyló mellé.
- Tessék.- adtam oda egy zacskót TaeTae-nek.- Ebbe enged ki aminek ki kell jönnie. Jó?- csak kábultan bólogatott.
Gyorsan kifutottam még egy szemetes zacskóért. Kint NamJoon próbálta rendbe rakni a három idiótát. Mire visszaértem JungKook már majdnem a kádban volt teljesen. V épp utána akart menni.
- Na-na! Maradj így szépen.- döntöttem a falnak V-t.
- Kook gyere ki onnan.- próbáltam felsegíteni. Nehezen ment. mert elhagyta magát teljesen.
- Rosszul vagyoookk....- pihegett csukott szemmel JungKook és már nyitotta a száját.
- Ide! Ide!- toltam elé a szemeteszacskót.
A két fiatal felváltva szabadult meg gyomra tartalmától.
- Jól van.... Csss...- ültem közéjük és hátukat simogattam.- Mindjárt jobb lesz...

-Ti nem vagytok normálisak. Hogy tudtátok ezt tenni? Holnap megyünk haza. És kidolgozzátok a beleteket is értve?-üvöltöttem velük. -Menjetek feküdjetek le. Korán keltek holnap.-nem szóltak semmit csak kábultan csoszogtak befelé a szobájukba. kíváncsi vagyok holnap mire emlékeznek majd

Miután úgy véltem, hogy most már semmi nem maradt bennük, így nincs mi kijöjjön, megmostam az arcukat és bevittem Őket a szobájukba. Levetkőztettem Őket és bedugtam Őket az ágyba.
- TaeHyung! Ne aludj még. Figyelj egy picit rám.- suttogtam a fülébe.- Ide rakom a zacskót. Jó? Az ágy mellé. Ha kell, akkor ebbe. Jó?
- Ühüm.. köszönöm...- motyogta és már aludt is.
- Kookie! Nézd. Neked is iderakom a zacsit, jó?
- Szeretlek hyung...- motyogta, majd elaludt.
Nem mertem otthagyni Őket, nehogy valami bajuk legyen... Ahj.... Miért kellett ezt csinálniuk...?

-Nem jössz?-kérdeztem Jint

- Még maradok egy kicsit. Ha nem baj. Nagyon leszidtad Őket?

-Közel sem annyira amennyire fogom őket csak érjünk haza. Sajnálom amit el kel majd viselned de ezt nem hagyhatom szó nélkül-suttogtam

- Persze. Megértem. Én is mérges vagyok rájuk... Csak nekem nincs szívem helyretenni Őket.- felálltam és megöleltem.- Szeretlek Leader-shii.

-Imádlak. Gyere bújjunk ágyba.

- Rendben.- kézen fogva vonultunk vissza szobánkba. Már előre sajnálom Őket, a reggeli macskajaj miatt...

-Aludjunk -suttogtam,majd hozzábújtam

- Jó éjt.- pusziltam meg, majd engem is elnyomott az álom.
Reggel hamar felkeltem. Tudtam, hogy a többiek annyira elintézték magukat az este, hogy most moccani sem fognak tudni, éhesek lesznek és gyógyszer kell nekik. És azt mind ki más intézi... hát én. A csapat legnagyobbika....

Éreztem hogy Jin felkelt így utána felkeltem én is. 
-Jóreggelt!Felkelni mindenki.-üvöltöttem  be a szobákba

- Naaaa! Mi ez a zajongááááásss?- nyavajgott JiMin.
- Széthasad a fejeeem!- vergődött az ágyban HoSeok.
- Meghaloooookkkk....- csoszogott ki a mosdóba Suga.
- Gyerekek. Keljetek!- ébresztgettem a két Maknae-t.
- Voltam boltban. Hoztam reggelinek valót, meg gyógyszert.- mentem ki RapMon-hoz. Ezután visszaszaladtam a két kicsihez és tovább ébresztgettem Őket.

-Hármótok közül ki volt az aki kitalálta?-álltam karba tett kezekkel
-Öhm nem tudom de hogy kerültünk haza?-kérdezte Hoseok.
-Fél órátok van. Összepakolni. Indulunk vissza a dormba
-Mi? ne már csak most jöttünk-nyavajgott Jimin
-Igen ? akkor sem érdekel.Ha ti így akkor én is. Rám nyomjátok a telefont? semmi gond. A két maknae-t részere itatjátok? Ezért megfizettek.

- De nem mi voltunk!- szabadkozott Suga.
- Igen? Akkor a kismanók?- vágtam neki miközben a két kómás jómadarat etettem.
- Ezt jól elintéztétek magatoknak is és nekünk is... Csak a főnök meg ne tudja...- sóhajtoztam.
- Mi? Na ne... Az oké, hogy magunkkal kicsesztünk. De veletek mivel?- értetlenkedett tovább JiMin. Tudtam én, hogy ennek nem lesz jó vége...

-Inkább húzzatok pakolni amíg nem verem agyon mindannyitokat-morogtam majd bementem a szobába és bevágtam az ajtót.

- Ahjjaj...- csóváltam a fejem.- Nem esztek többet?- kérdeztem a két fiút.
- Nem.- válaszolták.
- Jó. Akkor hallottátok NamJoon-t. Menjetek pakolni. Kell segítség?
- Megleszünk köszönjük.- ezzel beballagtak a szobájukba.
Én RapMon után mentem és elkezdtem bepakolni. Szomorú voltam, hogy itt kell hagynunk ezt a szép helyet. De ha most nem büntetjük meg őket akkor nem tanulnak belőle semmit. Márpedig ebből jócskán van mit...

-Hogy van a két kicsi?-kérdeztem Jint. aggódtam értük

- Túl fogják élni. Étvágyuk nincs sok. Szerintem emlékeik sem nagyon... Majd ha hazamentünk alszanak egy nagyot és jobban lesznek. Adtam nekik fejfájásra gyógyszert.- leültem az ágy szélére- Mi a terved a három marhával?

-a két jómadár is megkapja. Próba Próba és még több próba. Te bírni fogod?-aggódtam érte de csak így lehetett megbüntetni őket

- Persze. Miattam ne aggódj.- simogattam meg arcát- De miért csak kettőt mondtál?

-Nem csak Kettő mindegyik. Ezt így nem fogom eltűrni-mondtam határozottan.

- Erős vagy. Tisztellek.- mosolyogtam rá biztatóan. Büszke voltam rá, hogy ilyen vezetőnk van.
Kb egy óra múlva jött is értünk a menedzser a kisbusszal.
- Srácok! Gyertek! Indulunk haza!- szóltam be a szobákba.

egy óra alatt hazaértünk senki sem szolt semmit
-Ahh végre itthon-dőlt el a kanapén Jimin.
-10 percetek van.Aztán megyünk próbálni!

- Mi van??!!- pattant fel JiMin a kanapéról.
- Ne-ne haragudj. De hogy mondtad?- éretlenkedett Hope.
- Ezt nem csinálhatod NamJoon!- akadt ki Suga.

-Nem? -Mosolyogtam rájuk.-igazatok van most megyünk. vagyis ti hárman meg én Jin itthon marad a két félholttal.
-Nem megyek veled sehova fáradt vagyok-hisztizett Hoseok
-Kifelé-üvöltöttem rájuk mire megindultak

Miután elmentek én nekiláttam a két kis másnapos csöppség ápolásának. Főztem nekik, megetettem Őket, vigyáztam rájuk.
- Hogy vagytok?
- Jobban köszönjük.- felelt TaeTae.
- Sajnáljuk, hogy ekkora galibát okoztunk.
- Ugyan dehogy... Nem ti vagytok a legnagyobb hibások.- mosolyogtam rájuk kedvesen. Csak a szájukat húzták.
- Miért érzem azt, hogy van amiről nem tudok?!- kérdeztem félve.
- Mert van amiről nem tudsz...- hajtották le a fejüket.
- Na jó.- kezdten higgadtan.- Kinek az ötlete volt? Mi történt a buliban? Miket próbáltatok ki? És mit éreztetek? Halljam! Mindent tudni akarok. Most.- szóltam rájuk erélyesen.
- De ugye nem mondod el RapMon hyungnak?- kérdezte Kook.
- Attól függ... Na mondjátok már.

-Közel három órán át kínoztál. Engedj haza-sírt Jimin
-De csak ma. holnap 5 órakor indulunk. És már a többiek is jönnek-mondtam fáradtan. Alig vártam hogy hazaérjek és a hercegnőmmel legyek

Miután elbeszélgettem a két másnapossal nekiláttam a dorm kitakarításának. Délután szó szerint úgy estek haza a többiek.
- Szólj rá! Jin! Könyörgöm! Halálra kínoz minket.- térdelt a lábaimnál kisírt szemekkel JiMin. A szívem teljesen összeszorult, ahogy láttam szegényt és ahogy végignéztem a többieken. Igyekeztem tartani magam.
- Menj és tusolj le. Csináltam kaját. Egyetek.- szóltam egyhangúan miközben a konyha felé fordultam.
- Jin! Ez most komoly?- fogta meg a vállam Hope.
- Mi?
- Hogy végignézed ezt?- tárta szét a karjait.
- Fogadjatok szót. Ezt most jogosan kapjátok.- főleg azután amit a két maknae mesélt...

-Milyen napod volt hercegnőm?-kérdeztem a konyhában Jint

- Egészen könnyű. Ápolgattam, főztem és takarítottam. Tiszta háziasszonynak érzem magam.- nevettem fel halkan.- Ahogy elnézlek titeket. Nektek viszont annál nehezebb volt a napotok.

-Holnap a tietek is az lesz. Megyek megnézem azt a két jómadarat-adtam neki egy puszit.-addig szedsz nekem kaját?

- Persze.- sóhajtottam.
Szépen megterítettem. Bár gondoltam, hogy ezek után a csapat egyik fele nem fog az asztalnál enni. Vagy mi vagy Ők... De azért megterítettem és mertem mindenkinek.

-Szasztok madárkáim. Remélem meggyógyultatok mert holnaptól bünti. Csalódtam bennetek is. -ingattam a fejem.-Gyertek egyetek. Hajnal ötkor kelünk.-mondtam majd kijöttem. 
-Kaja gyertek enni-kiabáltam majd elindultam a konyhában.
-Wow baby kitettél magadért

- Köszönöm.- mosolyogtam szégyenlősen.
Mindenki megérkezett az asztalhoz. Megérzésem most nem vált be. Az asztalnál maradt mindenki és ott evett. Csak a légkör volt egy kicsit nagyon feszült.

Miután megettük a vacsorát mindenki elspurizott.
-Ennyire ijesztő voltam?-kérdeztem Jint

- Eléggé.- húztam a szám.- Meddig akarod büntetni Őket?- kérdeztem miközben nekiláttam a mosogatásnak.

-Két hétig.-suttogtam

- Meddig?- kerekedtek ki a szemeim. Minden kiesett a kezemből.- Biztos vagy Te ebben?- fordultam felé.

-Igen. Figyelj én ezt nem fogom tűrni. Ők a fiatalabbak. Ha nem nézünk rájuk már egyből a bajt keresik. Most megtanulják  hogy mit szabad és mit nem. Amúgy meg te  ráérsz 8 órára bejönni.-mondtam majd a szoba felé vettem az irányt

- De...- szóltam utána.- Én is bemegyek veletek.- határoztam el magam. Ha kivételez abból csak baj lesz. Ismerem a fiúkat és ennél csak jobban meg lennének sértődve.

-Ha te mondod.Akkor menj feküdj le holnap öt órakor indulunk-mondtam

- Még ezt be kell fejeznem.- mutattam a mosogatóra.- Jó éjt.

-Segítsek?

- Nem kell. Feküdj csak le. Hamar megleszek.- pusziltam meg.

-Jó rendben szeretlek-bementem a szobába és beugrottam az ágyba

Nem sokára végeztem is a mosogatással. Gyorsan készítettem mindenkinek reggeli, majd beraktam a hűtőbe. Letusoltam majd befeküdtem az ágyamba. Nehezen tudtam elaludni. Rossz alvó vagyok.
Reggel NamJoon kiabálására keltem.

-Ébresztő-üvöltöttem reggel fél ötkor.Persze  senki sem indult meg így beüvöltöttem minden szobába. 
-Hyung hagyjál már aludni-kiabált JiMin
-Jól van JiMinnie aludj szépen.-mosolyogtam és kimentem egy vödör vízért. Visszamentem és a nyakába borítottam mire sikított egyet

- TE NORMÁLIS VAGY, HYUNG??!!- hallottam meg JiMin sipákolását. Nem tudom mit műveltek, de muszáj volt megnéznem.
- Mi folyik itt?- léptem be a szobába.
- Víz...- ásította Hope.
- JiMin nyakába.- röhögött Suga.
Csak csóváltam a fejem. 
- Most, hogy felkeltetek, menjetek végezzétek el a dolgotokat.- utasítottam Őket.- Reggeli a hűtőben. Fél óra és indulunk.- Utamat a kisebbek szobájába vettem.

Elmentem én is felöltözni. Igazán nem volt kedvem ehhez az egészhez, de muszáj volt. Fél óra múlva elindultunk. Én vezettem. 
-Nem alszik senki sem -szóltam hátra

- De hyung! Csak a kocsiban hadd.- pislogott laposan TaeHyung.

-Nem! Ha bulizni tudtok akkor ezt is kibírjátok. Aki elalszik annak plusz egy óra-mondtam nekik.A visszapillantóból elkaptam Jin rosszalló pillantását.

Na ez azért egy kicsit sok volt már számomra is. Azért annyira nagy bajt nem csináltak. Csak egy kicsit berúgtak és kész. Ennyire nagy büntit nem érdemelnek.
- Aludjál csak.- simogattam meg V buksiját, majd a vállamra döntöttem.
- Megjött neki? Vagy mi a franc?- morgolódott JiMin.
- Szerintem ne mondj semmit.- suttogta neki oda HoSeok. Igaza is volt. Nehogy mégjobban felhúzzák RapMon-t, mert annak csak rossz vége lesz.

Mikor odaértünk  mindenki álmosan vonszolta magát.
-Élénkebben ha kérhetném. Mindenki álljon be. -utasítottam mire mindenki beállt. Elindítottam a zenét. Három órája táncoltunk mire kikapcsoltba zene. Körbenéztem ,mindenki kivolt terűlve.
-Kapcsold vissza a zenét-morogtam Jinnek

- Nem. Most pihenünk.- mondtam határozottan.- Ne hülyéskedj már. Hisz Te is alig bírod.

-Nem érdekel.-ezzel kiviharoztam. Nem érettem magamat hogy miért vagyok ilyen kemény. A büfébe mentem és vettem mindenkinek vizet

- Menj már utána, aztán hozzad helyre!- szólta rám Hope.
- Mért pont én?
- Mert tegnap Te csináltál vele valamit....- célozgatott JiMin.
- Jaj... maradjatok már...-néztem rájuk mérgesen, majd kimentem.
A büfében találtam rá.
- Beszélhetnénk?- fogtam meg a karját NamJoon-nak és az egyik mosdó felé húztam.

-Na vizet akartam vinni nektek-mondtam mérgesen

- Higgadj már le.- rángattam be az egyik fülkébe.- És most szépen elmondod, hogy mi a bajod.- pusziltam meg az arcát.

-Semmi bajom-vontam vállat

- Naaaa...- simogattam meg kezeit majd megöleltem.- Nekem elmondhatod.- puszilgattam nyakát.

-De nincs semmi. Csak keménynek kell lenni velük

- Ühüm.- puszilgattam továbbra is nyakát és az arcát. Kezemet eközben ágyékéra vezettem.
- És velem nem akarsz kemény lenni?- suttogtam ajkaira majd megcsókoltam. Mindeközben kezemmel szorongattam odalent.

Nagyot nyeltem- E..ezt nem itt kéne-suttogtam majd eltoltam magamtól

- Oh dehogynem.- kuncogtam.- Csak lazulj el.- haraptam rá alsó ajkára. Ezután kigomboltam a nadrágját és férfiasságát már teljes közelből kényeztettem kezemmel.

-Ji..Jin é..én ahh-megörjített. Olyan odafigyeléssel kényeztetett hogy azt hittem rögtön felrobbanok

- Csak lazíts...- suttogtam a fülébe. Kezemet lassan mozgattam merevedésén. Egyre jobban keményedett és lüktetett. Finoman húzkodtam rajta a bőrt. Azt akartam, hogy egy kicsit felejtsen el mindent. Kapcsoljon ki.

Magamhoz  rántottam és vadul megcsókoltam. lassan elkezdtem övét kicsatolni. -Most az enyém vagy-suttogtam az ajkaira

- A-a. Sietnünk kell, nehogy utánunk jöjjenek.- adtam neki egy cuppanóst.-  Csak bízd rám magad és élvezd!- kacsintottam.

-Nem érdekel-suttogtam de őt ez nem érdekelte.

- Mondom, hogy nincs időnk.- morogtam majd erősebben rámarkoltam és durvábban mozgattam csuklómat. Letérdeltem elé és a nadrágját a bokájáig lehúztam.

-Ahh -nyögtem egy nagyot mikor megéreztem nyelvét férfiasságomon. Nagyon vissza kellett fognom magam hogy ne élvezzek egyből el.
-Jin é...én nem fog...fogom sokáig birnih-lihegtem

- hmmummomm...- motyogtam teli szájjal. Élvezzen csak el. Könnyebbüljön meg. Jót fog neki tenni. Nagyon feszült.
Fejemet egyre gyorsabban mozgattam előtte. Makkja torkomat súrolta de nem zavart. Nyelvemmel finoman masszíroztam, fogaimmal gyengéden karcolgattam.

Nem bírtam tovább. Egy hatalmas nyögéssel engedtem el magam a szájába. Csak remegtem.-Te ezt hol tanultad?-lihegtem

Magját nem nyeltem le hanem a mellettünk lévő WCbe köptem, majd lehúztam azt.
- Nem tudom.- töröltem meg a számat.- Most csináltam először.- vigyorogtam.- Jól vagy?- rángattam vissza a nadrágját.

-hahh -nevettem-igen szerelmem-csókoltam meg.-ha hazaértünk ígérem az enyém leszel

- Csak érjünk haza...- motyogtam magamban.
Összeszedtük magunkat és visszamentünk a többiekhez.

-Na itt van víz igyatok, és most beszélgetünk.-ültem le.
-Miről?-kérdezte JiMin
-Arról a buliról.

- Csak finoman.- suttogtam NamJoon fülébe.
- De én nem is emlékszem a felére...- vágott pofákat Hope.

-Akkor arra amire emlékeztek.Kinek az ötlete volt?
Senki sem szólt  csak mocorogtak.-Na mondjátok

- Hát igazából az úgy volt, hogy...- kezdett bele JiMin de nagyon nem akaródzott folytatódni a mondat.
- Hagyd hyung.- szólt JungKook.- Az én ötletem volt. Mikor délelőtt lementünk a partra már akkor kinéztem azt a helyet. Aztán szóltam JiMin hyung-nak, hogy mivel hogy Ti úgy is.... szóval na.. hogy nézzünk be. Aztán túl jóra sikerült minden.
- És ki itatott le titeket?- kérdezte higgadtan.
- Öhm... az már jött magától...- vakarta a fejét Suga.
- És még valami amit tudnunk kell?
- Nem fogtok kinyírni?- kérdezte TaeTae.
- Nem.

-Na ki vele.
-Mi kaptunk valamit az egyik csajszitól, attól voltunk úgy beállva.-suttogta Kook.
-Várj ha jól értem drogoztatok?-kérdeztem tettetett nyugalommal-Mélységesen csalódtam minianyótokban. -suttogtam

- De.... Hyung... Mi nem tudtuk...- szomorodott el Kook.
- És Ti? Ti miért nem vigyáztatok rájuk?- néztem az idősebbek felé.
- Háááát.... az az igazság....
- Jaj ne idegesíts már Hope!
- Mi is kaptunk anyagot. Csak mi füvet... Annyira sajnálom!- mondta YoonGi.
- Jó. Már változtatni úgysem tudunk raja. Csak arra kérlek titeket, hogy soha de soha többet ne csináljátok ezt!- néztem körbe szigorúan.- Én is csalódtam bennetek. Főleg benned YoonGi és HoSeok...- néztem rájuk lemondóan.
Tudtam, hogy ez sokkal jobban megviseli Őket, mint a testi fenyítés. Érezzék is rosszul magukat. Ebből tanulnak. Majd idővel megbékélek velük.

-Jó ideig nem kell hozzám szólnotok. És mégis hogy a francba gondoltátok ti ezt? Ennyire elviselhetetlen Leader vagyok hogy drogoznotok kell?
-Neeem Namjoon ne mondj ilyet -sírt Jongkook-nem tudtuk hogy mi az. csak beszélj velem
-Kocsiba most!-adtam ki a parancsot

Nem tudtam mi a terve. De kezdett ez az egész dolog aggasztani. Nagyon fagyos lett a levegő a bandában. Nem ezt szoktuk meg. Mindenki kényelmetlenül érezte magát. Ahj.... ez a fránya buli... Jobban kellett volna figyelnem....
- Jól van. Ne sírj.- simogattam meg Kookie hátát. Csak bólintott egyet és próbálta felfogni a könnyeit.

- Gyertek.- tereltem ki Őket a próbateremből, majd még utoljára visszanéztem, lekapcsoltam a villanyt és bezártam az ajtót.


Nagyon mérges voltam magamra. Miért nem figyeltem rájuk? 

Ez mind az én hibám.

A kocsiban mindenki csendben ült. Volt aki a telefonjával babrált, volt aki az ablakon bámult kifelé. Kook nagyokat sóhajtozott. Fájt a szívem, mikor rájuk néztem. Nehéz... Nehéz... Ki kell bírni ezt a két hetet valahogy, összeszorított fogakkal és utána, mintha meg sem történt volna.

Mikor hazaértünk nem szóltam senkihez csak bebattyogtam a szobába.
Miért nem tudtam rájuk figyelni? Minden az én hibám. Nem büntetem őket tovább.Csak magam.

- Mo-most mi van?- kérdezte félve V.
- Na látod ezt most én sem tudom.- néztem rájuk nagy szemekkel.- Menjetek, tusoljatok le és pihenjetek. Majd én beszélek vele.- bementem a szobájába ahol NamJoon az ágyon ült és elmerengett.
- Nem zavarok?

-Mi? Ja te soha!-mosolyogtam rá-mi a baj?

- Hé! ezt én akartam kérdezni!- viccelődtem vele, hogy egy kicsit jobb kedve legyen. Leültem mellé, kezemet pedig combjára simítottam.- Mi a baj? Min rágod magad?

-Semmin -mosolyogtam rá. -Gyere fejezzük be amit elkezdtél-simogattam meg a combját

- Tudom, hogy van valami bajod.- néztem a szemeibe.- Csak azt ne mond nekem, hogy nincs. Beszéljük meg. Aztán... vagy akár közben is folytathatjuk...- csókoltam meg.

-csak eldöntöttem hogy békén hagyom őket-suttogtam ajkaira és közben pólója alatt simogattam puha bőrét

- Ohh...- csókoltam meg.- Rendben. De akkor ne legyen rossz kedved.- kuncogtam majd beleültem az ölébe.

-Nekem rosszkedvem?-nevettem és fentebb húztam hogy érezze merevedésem.-Ez neked a rosszkedv jele?-kérdeztem

- Határozottan  nem.- nyúltam be a pólója alá és kockáit simogattam. Mellbimbóit néha megcsipkedtem miközben ajkait és nyakát faltam. Csípőmet enyhén mozgattam ölében.

Ledobtam az ágyra és levetkőztettem.-és most viszonozom a délelőttit-suttogtam a hasára.Lassan haladtam lefelé.

- Oh anyám!- suttogtam, miközben a plafont bámultam. Csókjaival elért merevedésemig. Nem sokat szórakozott azonnal húsos ajkai közé fogadott. Mellkasom hevesen emelkedett és süllyedt. Nagyon jó érzés volt, amit csinált.

Lassan és érzékien mozgattam a fejem.Egészen addig amíg el nem élvezett. Minden cseppjét lenyeltem.

- Ah... NamJoon... Ez mennyei volt...- lihegtem alatta.

-És még közel sincs vége-mosolyogtam rá majd finoman elkezdtem tágítani

- Aghh..!- markoltam bele a lepedőbe. A tágítás részét nem szeretem.
- Gyere...- kértem elhaló hangon.

-De hát így nagyon fog fájni-nagyon aggódtam érte

- A múltkor sem fájt.- mosolyogtam rá. Jó ez nem igaz. De most már biztos jobb lesz.

Úgy tettem ahogy kérte.Lassan vettem birtokba testét. 
-Átkozottul jó benned lenni-suttogtam

- Ah...- torkomban ott volt a gombóc. Nem mozgott csak türelmesen várt. Attól amit csinált velem és amit mondott még inkább beindultam és kezdtem megfeledkezni a fájdalomról.

-Nagyon szeretlek-suttogtam és a nyakát kezdtem el csókolgatni. Lassan mozogni kezdtem benne. -Ahh baby annyira imádom nézni amikor élvezkedsz-kezdtem el férfiasságát simogatni

- Oh NamJooooonh...- nyögtem. Vállába kapaszkodtam és erősen markoltam. 
- O-olyan nagy vagy... és kemény...- susogtam szinte.- Mégh...- könyörögtem. kissé szégyelltem magam, hogy olyan hangokat adtam ki, mint a kurvák. De nagyon élveztem.

Egyre gyorsabban mozogtam benne.A hangja is annyira beindító volt hogy nem sok kellett ahhoz hogy elélvezzek.

Lábaimat egyre feljebb húztam, lassan már nem volt hova, hogy minél beljebb érjen el. Testem elkezdett remegni. Lélegzetem bennakadt. Szemeim összeszűkültek. Egy néma kiáltás hagyta el ajkaimat. Izmaim összehúzódtak. Nedvem kettőnkre fröccsent. NamJoon-nak még kellett így nem állt le a mozgással. Testem folyamatosan remegett alatta. Újabb hullámok értek el.

Az hogy így elkezdett remegni alattam kikészített.Nem sok kellett hogy elélvezzek.Fáradtan dőltem rá.
-ez sokkal jobb volt mint legelőszőr

- Majdh... Majdcsakh belejövünkh...- lihegtem. Szívem nagyon hevesen dobogott. Igyekeztem lenyugtatni magam. RapMon hátát simogattam, nyakát puszilgattam. Reméltem, hogy a többiek semmit sem láttak vagy hallottak.

-Olyan szexy vagy-kuncogtam majd mellégurultam. -szeretlek

- Én is.- feküdtem még mindig hanyatt majd összezártam lábaimat és szembe fordultam vele. Arcát simogattam. Végigsimogattam a szemein, az orrán végül ajkain. Annyira tökéletes.

-Menjünk fürödjünk meg-kuncogtam majd segítettem neki felállni. A komódhoz sétáltam és vettem elő tiszta alsót.-Tessék itt van neked is egy.Ma velem alszol-jelentettem ki

- Ahogy parancsolod Laeder-shii.- öleltem meg hátulról és a nyakába csókoltam.

-Na jól van. Adok ruhát is jó?

- Minek adnál? Itt van szemben a szobám.- nevettem ki- Inkább csak egy köntöst adj, nehogy pucéran meglássanak....

Hozzávágtam a köntöst nevetve,majd elmentünk tusolni.

Hamar végeztünk. Igazából nem akartam húzni a dolgot nehogy rajtakapjanak NamJoon-nal. Gyorsan berohantam a szobámba valami pizsamaszerűért. Ekkor valaki bejött.
- Á. Szia Kookie. Mi a baj?- fordultam meg, hogy szemből láthassam.

Csak egy alsóban dőltem el az ágyon. Fáradt voltam,meg éhes így leszaladtam valami kajáért.

- Fájt?- szegezte nekem a kérdést.
- Mi-miről beszélsz?
- Hát amit a hyung csinált veled. Az fájt?
- Kookie...
- Hallottunk mindent. Tudni akarom, hogy mennyire fájt. Hogy felkészüljek.
- Oh JungKook. Hát itt vagy?- nyitott be Suga- Mit keresel itt?
- Én csak megkérdeztem, hogy fáj-e AZ... Tudod.
- Jaj de butus vagy. Ilyennel ne zavard hyungot. Gyere szépen.- fogta meg a kezét.- Majd én megmutatom.- vigyorgott YoonGi.- Jut eszembe. Ha ilyen jól elvoltatok...- fordult vissza felém rapperünk.- Ugye NamJoon megenyhült?
- Fogjuk rá. De addig húzzatok ki a szobámból míg ezt hozzátok nem vágom!- mutattam fel a párnám.

Érdekes módon senki sem szólt hozzám.Jó majd holnap beszélek velük végül is ez a Leader feladata. Teli hassal másztam vissza.

Visszamentem RapMon szobájába és az ágyban vártam. Mikor benyitott egyből megszólaltam.
- Tudják.

-És?-kérdeztem vissza

- Semmi. Azt hiszem Suga most készül a kis Maknaet "bevezetni ebbe a világba"... Aggódom érte.- sóhajtottam.

-Biztos vigyázni fog rá ha nem, kiherélem-mondtam mosolyogva

- Remélem.- bújtam hozzá és mélyen beszívtam friss illatát.

-Aludjunk.Elfáradtam-húztam magamhoz

- Jó éjt.- már aludtam is.

Reggel mindenkinél korábban felkeltem. Kimásztam az ágyból és a konyhába osontam. Nem vagyok nagy konyhatündér de egy reggelit én is el tudok készíteni. két órámba telt mire mindennel elkészültem. Meg volt terítve ki volt szedve az étel. Mindenkinek a kedvenc italát készítettem ki.

Reggel forgolódva ébredtem. NamJoon-t kerestem magam mellett de nem találtam.
- Pedig esküszöm, hogy vele aludtam el.- motyogtam a fejemet fogva majd kimásztam az ágyból. Elmentem mosdóba majd lementem a nappaliba. Friss étel illata csapta meg az orrom.
- Hmmm... Mi ez?- szimatoltam a levegőbe. Az út a konyhába vezetett ahol RapMon állt és Hope.
- Hát Ti?
- Én is ezt kérdeztem...- ásított HoSeok.

-Reggeli?Üljetek le szólok a többieknek is. -először Sugahoz mentem be. Ott volt Kook is
-Takaró rajtatok marad de keljetek kész a reggeli-mondtam majd átmentem a másik két jómadárhoz is. Két percen belül mindenki lent volt.

- Hmm... Hogy hogy nem Jin hyung főzött nekünk?- nyammogott JiMin- És miért nem ötkor keltünk?

-A második kérdésedre a válasz mert rájöttem hogy nem a ti hibátok és ezért főztem én.De baj?

- Nem dehogyis!- nevettem.- Finom nagyon.
- Uhum. Nekem is ízlik.- habzsolt JungKook.

-Akkor jó ma pihenő-mondtam majd neki álltam enni.
-Jin mit csináltál vele hogy ilyen jó kedve lett?-kérdezte JiMin

- É-én?! Én semmit.- néztem nagy szemekkel.
- Ne hazudj! Hallottalak!- hunyorgott rám JungKook.
- Veled még külön beszélek Kook. Egyébként tényleg nem tudom mi tett neki ilyen jót.- mondtam.
- Jaj hagyjuk már. Addig meneküljünk míg meg nem gondolja magát!- vihogott Hope.- Finom volt a reggeli! Futás!- fogta kézen V-t és JiMin-t és rohant.
- Bolond...- csóváltam a fejem nevetve.

-Lassan a testtel Ti mosogattok. Kook te először velem jössz!-mondtam mosolyogva
Kézen fogva húztam fel a szobámba.
-Hogy is van ez Suga-val?
-Öhm én Jin hyungal akarok beszélni.-ezzel kirohant. de édes

Éppen nekiláttunk volna Suga-val, mert csak Ő maradt ott velem, a mosogatásnak, mikor Kookie lerohant.
- Hyung! Hyung! Beszélhetünk?!
- Persze egy pillanat csak ezt befejezzük.
- Segítek.
- Hát ha ilyen sürgős. Gyere törölgess.
- Gyere egérkém. Itt a konyharuha.- adta a kezébe a rongyot YoonGi. De édesek Istenem... Csillogó szemekkel néztem Őket.

Miután egyedül maradtam elrobogtam vásárolni.Akartam venni valamit Jinnek.

- Nah. Végeztünk is.- fújtam ki a levegőt.- Köszönöm a segítséget fiúk. Nos. Kookie. Miről szeretnél beszélni?
- Hát... Öhm... Khm...- én értettem a célzást.
- Igen. Csak nyugodtan.- ültünk le a mappaliba a kanapéra.
- De... Khm...
- Áh...- nevettem fel.
- YoonGi-ah. Nem hagynál magunkra egy kicsit?
- Mi? Ja persze, hogy engem kibeszéljetek...- durcizott.
- Kérlek. Kook-nak most szüksége van arra, hogy valakivel beszéljen.
- De én is itt vagyok.
- Akkor mondom világosabban. Hogy velem beszéljen Rólad és a kapcsolatotokról. Nyugi senkinek nem adom tovább.- az ilyenben nem ismerek tréfát. A lelkemen viselem a kis Dongsaengjeim dolgait. És a titkaikat magamban tartom.
- Jó. Oké. Leléptem.- ezzel felvette a cipőjét és elment itthonról.

Délután volt mikor hazaestem.
-Megjött apuci -üvöltöttem el magam. Nagyon jól éreztem magam,pedig nem is ittam.

- Nah. Most már nyugodtan mondhatod.- mosolyogtam rá biztatóan.- Mióta tart? És hogyan?- kíváncsiskodtam.
- Öhm. Hát tudod, hogy mondtam még jó múltkor, hogy YoonGi hyung olyan furin viselkedik velem.
- Igen. Igen. Hogy többet beszéltek. Meg sokat van veled. Meg, hogy egyszer megpuszilt tiszta váratlanul.- kuncogtam.
- Igen.- pirult bele- Aztán beszéltem vele. És hát arra jutottunk, hogy szeretjük egymást. Kicsit érdekes érzés egy fiút ÚGY szeretni... Nem? Neked milyen volt hyung?
- Um... Hát elsőre szokatlan. De aztán teljesen beleestem NamJoon-ba. Na de térjünk vissza hozzátok.- pirultam.- Milyen volt?
- Mi?
- Hát tudod... AZ...
- Mi AZ?- nézett nagy szemekkel.
- Amit kérdeztél. Csináltátok már?
- Mit? Hyung! Beszélj világosabban!
- Ahj... Amit NamJoon és én... Tegnap...- habogtam- Nem fájt?- aggódtam.
- Jaaaaaaa!- esett le neki a tantusz nagy koppanással.
- Nem.
- Mi nem?
- Nem fájt.
- Hogy hogy nem fájt?
- Úgy hogy nem csináltuk.
- De... De akkor mi volt ez az egész?- nem értettem.
- Nem csináltuk, mert egyikőnk sem tudta, hogyan kell...- sóhajtott. Ismerős érzés...
- De hát RapMon azt mondta, hogy meztelenül feküdtetek egymás mellett.- értetlenkedtem tovább.
- Igen...
- Mert?
- Hát az úgy volt, hogy mivel nem tudtuk, hogyan kell rákerestünk.
- MIVAN?! Pornót néztetek?! Meleg pornót?- akadtam ki.
- Cssss..! Halkabban.- szólt rám.- Baj?
- Hogy baj-e?!- belegondolva nem. Lehet nekünk is azt kellett volna. De azért RapMon találékony volt az első alkalmunkkor...
- Aztán láttam, hogy nagyon fáj. Meg ugye hallottam, hogy Te is nagyon csúnyán kiabáltál mikor...
- Jó! Oké Kook. Folytasd.- olyan hangosak lettünk volna? Vagy ez a kis szörnyeteg hallgatózott?
- Szóval én még nem akartam.
- De YoonGi meg igen? Bántott? Kényszerített? Megölöm!
- Nyugi. Hallgass végig! Szóval akarta. Aztán gondoltam nem kellene hagyni szegényt ÚGY... Tudod... Sátras gatyával... Meg nekem is nagyon melegem lett... Meg bizsergett ott allul...
- Khm... Igen... És? Mi történt?
- Levetkőztem. Meg hyung is. Aztán Ő is megpuszilta az én kígyócskámat... Meg én is az övét.- Omo... Mint ahogy tegnap mi NamJoon-nal... Ahogy visszagondoltam el is pirultam.
- De nem volt rossz?
- Öhm... Nem... Kicsit finomabbra számítottam. De ez is megteszi.
- Jesszusom! Te lenyelted?
- Hát mit csinálhattam volna?
- Ez is igaz... És most? Most mi lesz?
- Hát azt terveztük, hogy majd ma... Szóval ma rendesen... De még mindig nem igazán tudom, hogy hogy kell. És hogy akarom-e? Hogy kell hyung? Mesééélj!
- Tudod... Öhm... Khm... Uhm... Aahh...-morogtam össze-vissza.
- Igen?
- Szóval Ő a popsidba... Szóval a popsidhoz... Ide...- mutogattam. Teljesen zavarban voltam.- Szóval az ujjával felkészít. Kitágítja a feneked. Majd a kígyócskáját teszi bele. És mozog. És utána jó lesz.- huhhh... Teljesen mintha egy iskolai felvilágosításon lennék. Vagy mintha a fiamnak magyaráznám... Próbáltam az Ő nyelvezetét használni, hogy jobbam megértse.
- Áh... Ééérteeem...- bólogatott Kookie.
- Oh szia!- kaptuk egyszerre RapMon felé a fejünket.

-Umma meg pici fia beszélhet-kuncogtam -Tessék kicsi Ummám hoztam neked ajándékot-adtam egy puszit az ajkára-Na mizu fiam fel lettél világosítva?
-Igen Jin hyung mindent elmondott-bólogatott hevesen én csak megsimogattam a buksiját és a konyhába mentem inni

Szóval most már hivatalosan is ki lettem nevezve a csapat Ummajának.
- És miért kaptam ajándékot?- fordultam a konyha felé ahol NamJoon volt.

Vállat vontam mert épp ittam.
-Szeretlek. Kell ennél több indok?-tettem le a poharat

- Nyuuu de aranyos vagy.- felpattantam és megölelgettem- Köszönöm.
- Na jó én azt hiszem megyek... Nem akarok zavarni.- kuncogott JungKook.

-Beszéltem Sugával. azt üzeni félóra múlva jön és a tegnap estit bepótoljátok-mondtam mire Kook felrohant és ugrándozott.
-Ki sem nyitod?-néztem Jinre

- Ja. De.- mosolyogtam. Izgatottam vettem le a dobozka tetejét. RapMon nagyon vigyorgott. Mikor megláttam az ajándékom megértettem...
- Kim NamJoon!!! Eszednél vagy?! Mégis hogy a fenébe gondoltad ezt?!- teljesen kiakadtam a poénján. Jó vicces volt. De le kellett szidnom is egy kicsit. Hogy lássa nem vagyok én olyan "könnyűvérű".
- Azt ugye tudod, hogy feleslegesen fáradozol, mert nem fogom felvenni. Soha!- nagyon élvezte, hogy így kiakadtam.
Csak fintorogva forgattam a kezemben a bőr anyagú, fekete egybe ruhát, ami egyáltalán nem takar sokat. És rózsaszín csipkékkel volt díszítve. Atya ég... Amúgy ez nem nőknek való? Nem vág be?- gondolkoztam el. Amit RapMon észre is vett.

-Tetszik neked-vigyorogtam-nagyon szexy leszel benne életem-suttogtam a fülébe

- Csak szeretnéd! Az álmaidban!- csapkodtam a falatnyi anyaggal a vállát.
- Hali!- köszönt be a konyhába YoonGi.- Oh... Nem akartam zavarni...- vigyorgott.- Szép darab.- mutatott a bizarr ruha felé- Biztos jól mutat majd rajtad hyung.
- Aish...- grimaszoltam.

Vigyorogtam mint a vadalma.
-Fent vár a nyulad-kuncogtam
Nem is válaszolt csak felrohant.
-Tényleg nem vennéd fel a kedvemért?

- Ahj... NamJoon. Én is pasiból vagyok... Nem. Nem veszem fel.- lehet, hogy ezzel megbántottam... De sajnos nekem nincs ínyemre ez az egész...

-Hjajj jól van egy próbát megért
-húztam magamhoz és megöleltem

- Köszönöm, hogy megértesz.- toltam el kissé magamtól és megcsókoltam.

Úgy is ráveszem valahogy. Közel húztam magamhoz és úgy csókoltam tovább.
-Miről beszéltetek Kookal?

- Csak tanácsot kért. Róla és Sugáról beszéltünk. De nem mondhatok többet. Köt a titoktartás.- kuncogtam.- Én mint Umma a kisfiúnkkal beszéltem. Appa te beszélj majd a nagyfiúval.- puszilgattam arcát.

-Beszéltem vele ruhavásárlás közben-kuncogtam. na de menjünk fel

- Csak azt ne mond, hogy Ő is ott volt, mikor ezt a förtelmet vetted?- néztem rá fintorogva.

-De?-kérdeztem vissza-Tudod mit majd én felveszem-nevettem majd felszaladtam a szobába

- Te hülye!- kiabáltam utána majd felszaladtam én is.- Inkább azt mondd el, hogy mit beszéltél YoonGi-val! Jesszus...- hogy tud ilyen gyorsan öltözni??!!

Én komolyan mondtam hogy felveszem. mire felért már rajtam volt.-Hogy mit beszéltünk? azt mondtam neki ha megmeri bántani kiherélem, de hogy áll?-forogtam körbe előtte

- Csodálatos...- hangomra csak úgy rátelepedett nehéz súlyával az irónia.- De enélkül sokkal jobban tetszel.- mosolyogtam rá. Ami pedig YoonGiékat illeti. Rendben lesznek. Remélem.- ültem le az ágyra.

-hmm-egy kellemes zenét kapcsoltam és táncolni kezdtem előtte. tiszta viccel volt

- Jaj hagyd ezt abba NamJoon... Hallod?- kezdtem kényelmetlenül érezni magam.- Most komolyan sztriptizelni akarsz?

-Miért?-álltam meg-nem tetszik?-kiskutya szemeket meresztettem rá

- De... De... Te nekem úgy tetszel ha férfi vagy. Tudod... Nem kell ide ez a maskara.- húztam le a cipzárt és a vállairól a vékony anyagot.

Vállat vontam majd hanyatt vágtam az ágyon. -Akkor a tágítást most is hanyagoljam?-kérdeztem

- Uhm... Igen.- néztem fel rá nagy szemekkel.- De azért finoman.

-Persze-levettem magamról a maskarát meg róla is az összes ruhát. Mélylevegőt vettem és lassan hatoltam belé.

- Aaaauuu....!!!- vonyítottam alatta. A kezdeti fájdalom után magamhoz tértem és mély levegőket véve próbáltam ellazulni. Fejemet jobbra-balra vetettem, kezemmel a lepedőt markoltam. Meg vagyok róla győződve, hogy kilyukadt...

-Csss baby elijesztet a legkisebbet.-kuncogtam

- Pofa be és mozogj!- kapaszkodtam vállaiba.

Erőteljesen mozogtam benne.Éreztem minden rezdülését.
-Őrjítően szexy vagy

- Ah... Te meg egy istenh ahhh!- nyögtem alatta. Szinte már az ágy is megmozdult ahogy lökött. Egyre jobban eltűnt a zsibbadás és jött az élvezet. Hasam már teljesen görcsben volt. Kezem bejárta egész testét. Ajkaimmal száját, állkapcsát és nyakát bűvöltem. Vagy csak szimplán folyt a számból a nyál. Annyira elvesztettem az eszem.
- Ezh azh... Mégh... Gyereh...- komolyan mint egy kurva... Ezt teszi velem... Megőrjít!

Hangjával megőrjített. Egyre gyorsabb tempót vettem fel. Éreztem hogy körülöttem össze húzódik. Ez valahogy még jobban beindított. -Mindjárth -nyögtem és még gyorsabban kezdtem el mozogni

- Ah... Ah... Oh... Éhn... Ah...- nyöszörögtem. Hihetetlen sebességgel lökte bennem magát. Azt hittem szétszakadok.
Majd az eddiginél nagyobb forróságot éreztem magamban. Elélvezett.
- Aaahhh!!- emelkedett meg a mellkasom. Engem is elért. Csak remegtem alatta és kiélveztem az öröm minden cseppjét.

Nagyon elfáradtam.-Hát ez minden alkalommal jobb és jobb

- Nehezenh hiszemh, hogy ennélh vahn jobbh...- lihegtem.

-sss-intettem hirtelen csendre. A másik szobából Kook nyögéseit lehetett hallani.-Na a Maknaenak bejött az élet-kuncogtam

- Oh... Az én csöppségem felnőtt.- suttogtam teljesen meghatódva.

-Naa ne sírj ennek is el kellett jönnie.-öleltem magamhoz

- Nem sírok csak na...- bújtam hozzá- Szeretlek.

-Én is szeretlek-suttogtam majd elnyomott az álom.

Még egy kicsit hallgattam a szomszédaink egyenletes nyögését majd engem is elvittek az álommanók az álommezőre.

-Cép jó reggelt édesem-kezdtem el arcát csókolgatni.

- Hmmm...- mocorogtam.- Sziiiaaa...- nyújtózkodtam.- Hogy aludtál?

-Hogy a karjaimban voltál remekül.-adtam neki rengeteg csókot amit kuncogva fogadott.A takaró alatt elkezdtem simogatni tökéletes testét.

- Naaa Te kis telhetetlen.- haraptam rá orrára.- Most nem lehet. Reggelit kell csinálnom.

-Segítek-pattantam ki az ágyból. Gyorsan felöltöztünk és már lent is voltunk,reggelit készíteni. 
-Milyen csend van most-suttogtam nehogy megtörjem ezt a csodát.

- Hát gondolhatod.- kuncogtam- Tegnap este nagy nap volt a kis Maknaenknak. Hadd pihenjen. Na meg J-Hope-ék is jól bezárkóztak már délelőtt. Tényleg mi van velük?- néztem rá RapMon-ra mikor rájöttem, hogy egy napja nem láttam a csapat nagy részét.

-Majd mindjárt felkeltem úgy is őket.-mosolyogtam és felrohantam.
-Hoseok,JiMin,Tae ébresztő-nyitottam be a szobába.Hát ami ott fogadott az szörnyű. A  ruhák szanaszét a srácok a szoba közepén egymást ölelve.-Srácok Te jó ég!-kiáltottam fel.

NamJoon mennydörgő hangjára összerezzentem, letettem a kezemből mindent, a tűzhelyet elzártam és felrohantam.
- Mi történt?- léptem be az ajtón. Bár ne tettem volna- Jézusom... Most mi legyen velük?- suttogtam RapMon-nak.
Egymás hegyén-hátán meztelenül feküdtek. Hope még mindig, félálomban, kómásan élvezkedett szegény alvó TaeHyunggie-ban... Katasztrófa...

-Hozz vizet-suttogtam.
Egy kisebb vödör vízzel jött vissza amit én a három jómadárra öntöttem.

- Hmnymomg...- törölgette magát V csukott szemmel, ahogy megérezte magán a vizet és ébredezett.
- Hjaaa....!! Már megint víz?!- háborodott fel JiMin.
- Mi van?- nézett fel kómásan HoSeok.- Jaaaj! Hyuung!! Ne nézzetek! Meztelenek vagyunk!!- hadonászott, hogy menjünk ki.
- Késő már mindent láttunk...- sóhajtottam.

-Ti nem vagytok normálisak-mondtam elhűlve. 
-Ti is csináltátok-védekezett Jimin.
-2 percetek van összeszedni magatokat és lefelé-jelentettem ki és kézen fogva Jint visszaszáguldottunk le a konyhába
-Ezek nem normálisak...

- Csak szerelmesek.- kacagtam- Vagy oltári kanosak. Na folytasd a reggelit. Én benézek Kookie-ékhoz. Vagy ne?

-Őket hagyjuk még .Kookinak kell a pihenés.-húztam magamhoz és megcsókoltam. -Mit szólnál ha itt tennélek magamévá?

- Igazad van. Hülye vagy??!!- nyíltak tágra a szemeim.- Hát ilyen példát akarsz Te mutatni? Aztán csodálkozol, hogy azok hárman AZT és ÚGY csinálják?- böktem a fejemmel az emelet felé.- Nehogy azt hidd, hogy nem akarom. De nem akkor amikor itthon vannak...

-Reggel is leráztál most is-ingattam a fejem-nem tesz jót az önbecsülésemnek
-A midnek?-jött be a konyhába Hope

- Jajj... Te...- sajnáltam meg és adtam neki egy csókot. Egy kis huncutság fogalmazódott meg bennem.- Majd este kárpótollak.- kacsintottam.
- Ajjaj! Akkor meneküljünk! A nyögéseiktől lesz hangos a ház!- színlelt kétségbeesést JiMin.
- Kiktől?- jött le V is.

-Ácsi ti hárman mióta?és szerelem is van köztetek?-kérdeztem kíváncsian
-Már elég régóta és igen én mind a kettőt szeretem -suttogta V
-Én is-vágta rá a maradék kettő is.
-Ti nem vagytok normálisak.-ingattam a fejem

- Az igaz szerelemnek semmi sem szabhat határokat.- ábrándoztam- Még a partnerek száma sem.- kuncogtam.
- Jól beszélsz Hyung!- veregetett vállon Hope.
- Jut eszembe... A maradék két tartozékunk hol van?- kérdezte JiMin utalva ezzel Sugara és JungKookra.

-Amelyikőtök felmeri őket kelteni Kiherélem-mondtam nagyon határozottan
-Jó jó csak kérdeztem-emelte fel a kezét Jimin
-És mi történt hogy így hagyod?-érdeklődött Tae is
-Appa pici  fia felnőtt-törölgettem a szemem mint aki sír.Erre mindenki röhögött

- Paboya! Akkor most ez azt jelenti...- mosolygott Hope.
- Igen. Egymásra találtak...- hatódtam meg én is teljesen.
- Ahw de édesek.- vigyorgott JiMin.

-Egy szót se nekik értve vagyok?.
-Persze.Lakat a szánkon-kuncogtak

Mire ezt megbeszéltük és a reggeli is elkészült Suga battyogott le a lépcsőn egy szál alsóban. Ezen már senki sem csodálkozik. Pasik vagyunk, együtt élünk. Mondhatni ez a legmegszokottabb viseletünk itthon. Mindenki csendben figyelte. Volt aki a nevetést próbálta visszafogni.
- Jó reggelt.- köszönt kómás hangon.- Van reggeli?
- Igen. Tessék.- mutattam az asztalra.
A szekrényhez lépett és egy tálcát vett elő meg egy tányért és poharat. Szedett ennivalót és öntött friss gyümölcslevet. Gondolom Kook-nak viszi. Milyen figyelmes.

-Majd szeretnék beszélni veled Suga-mondtam neki 
-Jól van félóra múlva átmegyek-közölte és a felpakolt tálcával felment 
-nekem mikor hoztok ágyba reggelit?-kérdezte V
-majd holnap kapsz-mondta Hope

- Na jó. De addig is segítsetek mosogatni és elpakolni.- amekkora kupit tudnak csinálni... Hihetetlen...
- Mi lesz a mai program?- érdeklődött TaeHyung a Leadertől.

-Pihenünk majd csak holnap lesz interjúnk három is-sóhajtottam

- Huh... Az jó sok...- sóhajtott Hope is.
- Igen. De akkor ma pihenjetek!- utasítottam Őket mikor végeztünk a mosogatással.

-Szigorúan pihenni. Na de megyek Sugahoz-felgaloppoztam a szobámba ahol Suga már várt
-Na beszéljünk a tegnap estéről.
-Neem. Megfogadtam a tanácsaidat és vigyáztam rá.-mondta és mosolygott.
-Hallottuk-kuncogtam

Miután mindenki eloszolt nem tudtam mit csináljak. Szóval gondoltam benézek Kook-hoz egy kicsit. Biztos jólesne neki egy kis beszélgetés.
- Szia. Bejöhetek?- nyitottam be az ajtón.
- Persze.- még az ágyában feküdt de már fel volt öltözve.
- Hogy vagy?
- Hm. Jól, azt hiszem.
- És... Mi-milyen volt?

-Gratulálok de nagyon vigyázz ám rá-veregettem vállon
-Természetes na és felvette?-mutatott a arra a jelmezre amit Jinnek  vettem
-Ami azt illeti ő nem -kuncogtam amint eszembe jutott a tegnap esti.
-Akkor te?-szemei nagyra nyíltak
-Ühhüm, látnod kellett volna-nevettem
-Hát te nem vagy normális-mondta majd kiment.

- Hát... Öhm... Furcsa... Először nagyon fájt.- teljes letargiába volt esve szegényem. Csak feküdt az ágyán és mesélt.- Hyung kígyócskája nagyon nagy volt. Aztán mikor betette akkor meg tiszta forró volt minden. Juj és ahogy mozgott... Neked is szokott fájni?
- Öhm... Igen. Ez mindenkinek fáj. De aztán jobb lett nem?
- Hát valamivel... Aztán hyung morgott felettem. Először azt hittem, hogy rosszul csináltam valamit. Aztán nyögött. Akkor meg azt hittem, hogy neki fáj...
- Ajjaj Kookie... Sokat gondolkozol...
- Tudom. Aztán az én kígyócskám meg köpködött... Aztán az övé is. Olyan meleg volt...

Ezek a gyerekek. Még mindig nem tudok napirendre térni Hoseok-Jimin-Taehyun hármas felett. Jin is elmaradt sokáig így elterültem az ágyon és elaludhattam

Istenem... Kookie úgy beszélt ezekről a dolgokról, mintha 6 éves lenne. Pedig jócskán nem az. Kicsit megrémültem a beszélgetés közben, hogy Ő azért tényleg kicsi még ehhez... De azért csak tudja, hogy mi ennek a tétnek az ára.
Miután mindent megbeszéltünk visszavonultam a szobámba. Gondoltam meglepem az én egyetlenemet. Átosontam a szobájába és előkerestem azt a "csini rucit" amit tegnap még Ő viselt. Csak remélni tudtam, hogy nem látott meg. Tervem szerint a szobámba átveszem és feltűnés nélkül átmegyek hozzá és felkeltem azzal, hogy "meglepiii!"...

Jó mélyen aludtam ami rám nem jellemző.

- Jesszus hyung!- hallottam meg a folyosón magam mögül egy hangot.
- Fogd be! Egy szót se szólj! Senkinek sem mondhatod el, hogy így láttál! Ha kérdezik letagadod, YoonGi-ah.- mondtam úgy, hogy meg sem fordultam.
- Késő. Van képem!- röhögött.
- MIVAN?!- csúszott feljebb a hangom 2 oktávval. Odarohantam hozzá és kivettem a kezéből a mobilját.
- Csak vicceltem.- röhögött.
- Aish... Egyszer megverlek!- fenyegettem meg.
- Minden esetre egész sexy... Lehet, Kookiemnak is szerzek be valami hasonlót.- nyalta meg ajkait ahogy végignézett rajtam.
- Ch...- ezzel berohantam RapMon szobájába. Melléfeküdtem és elkezdtem puszilgatni.

-Mmm-morogtam de az ébresztgetésem csak nem maradt abba. hirtelen felültem,de a látvány ami fogadott visszakésztetett az ágyra. szemeimet visszacsuktam és egy hatalmasat sóhajtottam.Körülbelül két másodpercet láttam de elég volt ahhoz hogy nadrágom szűkebb legyen.
-Édes álom. Ahh Jin ha ez álom nem akarok felkelni túl szexy vagy-sóhajtottam

- Nem álom.- kuncogtam.- Mondtam, hogy kárpótolni foglak.- csókoltam meg.

-Iszonyú szexy vagy -suttogtam ajkára.-És hogy kárpótolsz?

- Elsőnek ez a szexy ruci volt a tervem... Aztán azt csinálhatnánk egész este... Persze csak ha akarod.- kuncogtam. Azért nem akartam magunkat teljesen kifárasztani. Tekintve, hogy a holnapi napunk nehéz lesz.

-Ahh -nyögtem ahogy végignéztem rajta,majd kezét férfiasságomra tettem. -ezt művelte velem a látványod-kuncogtam

- Büszke vagyok magamra.- kuncogtam.- Akarod, hogy mást is műveljek veled RapMonnie~?!- énekeltem nevét.

-de még menyire -szinte lihegtem

A csípőjére ültem és szinte letéptem a pólóját. Ajkaimmal és nyelvemmel egész felsőtestét felfedeztem. Legtöbbet a mellbimbóinál időztem el.

Hangosan  nyögtem alatta.Fantasztikus volt ez az egész.
-Ahh Jin akarlak-nyögtem hangosan

Nem szóltam semmit csak lejjebb csúsztam rajta és levettem a nadrágját és az alsóját is. Még egy kicsit illegtem előtte abban a ruciban aztán magamat is levetkőztettem. Megpróbáltam felkészítés nélkül ráülni legbecsesebb részére de egyszerűen annyira fájt. Úgy éreztem, hogy belém tört...

Éreztem hogy neki nagyon fájt hiszen remegett felettem,de nekem olyannyira jóleső érzés volt hogy felnyögtem. megfogtam a derekát és magam alá fordítottam lassan. -Olyan butah vagyh.-lihegtem-miérth nem tudtál várnih?

- Mert akartad és mert én is...- sóhajtoztam. Erősen magamhoz szorítottam. Arcomat nyakába fúrtam, hogy vissza tudjam tartani a könnyeket.
- Úgy szeretlek.- suttogtam bőrére- Mozoghatsz.

-Az hogy én akarom nem azt jelenti hogy fájdalmat okozz magadnak.-mondtam és lassan mozogni kezdtem benne.

- Uhum...- bólogattam aprókat. Nem engedtem el testét. A lehető legközelebb akartam.magamhoz érezni. Finoman mozgott bennem. Semmi durvaság.

Testét apró csókokkal fedtem be. Nem tudtam betelni vele. kis idő után egy kicsit gyorsabban kezdtem el mozogni benne.

Hangosan sóhajtoztam alatta. Ahol testünk összeért, márpedig sok helyen összeértünk, onnan apró szikrák futottak végig az idegszálaimon. Teljesen felforrósodott testünk. Felhevülve, gyorsan ringott ölemben. Kegyetlenül izzadtam alatta. De akartam még. Valami hajtott. Újra akartam érezni azt a mindent elsöprő jó érzést. Azt akartam, hogy soha ne legyen vége ezeknek a pillanatoknak.
- Ah... Nam... Joon... Ah...

A hangja a tekintete a mindene, annyira lenyűgözött hogy nem bírtam magammal és erőteljeseket löktem.Testem minden porcikája sikoltott az érintése után. Gyomrom táján az a jóleső bizsergés kerített hatalmába.
-Énhh...mindjárth...

Ahogy mély hangján a fülembe morgott teljesen elvesztettem a fejem. Vállairól leengedtem kezemet a derekán át a fenekéig. Erősen belemarkoltam formás részébe, amire egyre gyorsabban egyre mélyebbeket lökött.
- Nam... Joon... Sze... Ret... Lekh....- nyögtem egy-egy szótagot lökésenként.

Kész ennyi vége, nem bírtam tovább és belé engedtem forró nedvemet. Ezután megremegett majd kettőnk közé engedte nedvét. Annyi erőm maradt hogy mellé dőljek.

- Köszönömh...- suttogtam a fülébe majd arcomon legördült egy könnycsepp.

-Na mi a baj?-ijedtem meg.

- Boldog vagyok.- mosolyogtam. Igyekeztem a további könnyeimet visszatartani. Ezek tényleg örömkönnyek.

-Már féltem hogy rosszul csináltam. -magamhoz öleltem és simogattam a hátát-én is nagyon boldog vagyok

- Mindent a lehető legjobban csináltál. Szeretlek.- puszilgattam mellkasát.- Aludjunk. Holnap hosszú napunk lesz.- sóhajtottam.

-Jó.de előtte fürdeni is kellene-kuncogtam

- Neee...- nyafiztam.- Majd reggel. Mozdulni sem bírok.

-Jó legyen ahogy szeretnéd-csókoltam meg majd betakartam mindkettőnket.-Szép álmokat szerelmem

- Köszönöm. Neked is.- bújtam hozzá és már aludtunk is.
Reggel a rikácsoló ébresztőmre keltem. Nehezen ment a pilláim felnyitása. Csak még 5 percet hadd...- nyöszörögtem magamban, mire leesett, hogy zuhanyoznunk is kell. Azonnal felpattantak szemeim és felültem az ágyon.

-Szép reggelt csipke rózsika-köszöntöttem Jint. Én direkt fél órával hamarabb keltem-hoztam ennivalót

- Nyaj de aranyos vagy. Mennyi időnk van?- kezdtem neki a reggelinek.

-még jó háromnegyed óránk szóval megyek keltem a gyerekeket-kuncogtam

- Rendben. Addig befoglalom a fürdőt. Puszi.- dobtam neki egy csókot.- Finom volt a reggeli, köszönöm.- ezzel rohantam is tusolni.

-Szép jó reggelt madárkáim-nyitottam be a hármas szobájába
-Hyung hagyj-szólt V
-két percetek van vagy hozom a vizet-mondtam majd Sugáékhoz mentem
-Jóreggelt
-Jóreggelt.Nemsokára keltem Kookot -szólt Suga
Bólintottam majd lementem megteríteni a többieknek

Gyorsan lezuhanyoztam. Hideg vízzel, hogy jól felébredjek. Mire lementem már mindenki reggelizett.
- Jó reggelt. Nagyon ügyesek vagytok. Egyetek csak. Időben vagyunk.- néztem a faliórára.

-Hát mert a kezemben tartom a dolgokat-nevettem

- Igen. Mert Te egy erőskezű vezető vagy. A mi vezetőnk.- öleltem meg kuncogva.- Lassan fejezzétek be. A mosogatóba pakoljatok majd be. Ha hazajöttünk akkor takarítok.

Teljesen elpirultam.-irány a kocsi.
-jól van már megyünk-kuncogott Kook

- Nah... Ma mindenkinek milyen jó a kedve.- jegyeztem meg miközben pakoltam össze és zártam az ajtót.

Gyorsan beértünk az első interjú helyére. A stylistok lecsaptak ránk,majd a sminkesek. és jöttek a szokásos kérdések.

Én csak a háttérből figyeltem mindenkit, jó szokásomhoz híven. Csak akkor beszéltem, mikor kérdeztek. Igyekeztem figyelni mindenkire, nehogy elárulják magukat. Csak annyi gesztust engedhetünk meg magunknak, hogy kielégítjük a rajongóink fanservice utáni vágyaikat. Se több se kevesebb. Apró érintések, titkos pillantások. Több nem. És általában én "felügyelem" ezeket.

Sokat nevettünk és ökörködtünk a műsorvezetőkkel,de Jin valamiért mindig kimaradt vagy csak keveset nevetett.

Interjú interjú hátán. És egy kis hab a tortán. Váratlanul bejelentették, hogy az utolsó helyen elő is kell adnunk valamit. Hjaj... Fáradt voltam...

-Haza akarok menni-sírt fel Kook
-Nyugi Kook nemsokára hazmegyünk már csak fél óra van hátra-nyugtattam meg.

- Kitartást fiúk! Az A.R.M.Y.-jaink szeretnek minket és kíváncsiak ránk. Megcsináljuk és utána pihenhetünk.- mosolyogtam biztatóan.
Belül már én is hulla voltam. De ezt nem mutathattam.

-Gyertek két perc a kezdésig-szólt az egyik operatőr. Beálltunk a helyünkre majd még majd egy órán át táncoltunk és énekeltünk.

- Huh... Elfáradtam. Elegem van. Innen csak daruval fogtok hazavinni!- vágta le magát az öltöző padlójára JiMin.
- És ha azt mondom, hogy hazaviszlek a hátamon?- vigyorgott HoSeok.
- Megtennéd?
- Meg. De akkor valamit kapok cserébe.- hízelgett Hope.
- Igen. V-t a nyakadba.- röhögött JiMinnie.
- Na jó. Senki sem visz senkit. A kocsi fog hazavinni minket most. Szóval indulás.- szóltam.

Mindenki csendben vánszorgott a kocsihoz.
-És holnap ennél keményebb lesz a napunk -sóhajtottam

- Na neee... Mit kell csinálnunk?- ment el Kookie összes életkedve.

-Tánc, fotózás, ének,és megbeszélés,ja meg a stylishoz is be kell néznünk-sóhajtottam

- Atya Isten...- sopánkodott TaeHyung.
- Meg fogunk halni.- folytatta Suga.
- Ugyan. Valahogy túl fogjuk élni. Sok kávéval.- tartottam bennük a lelket.

-Tudom hogy nehéz de túléljük-mondtam.-és most irány haza és aludjunk-ásítottam

- Ezt adom.- vágta rá Hope.
- Menjünk.
- Aludni akaroook!- vánszorgott Kook.
A legnehezebben a két legkisebb bírta a gyűrődést. A kocsiban azonnal elaludtak. A srácok a kezükbe vitték fel Őket. Nekem is ragadtak le a szemeim.

Láttam hogy majd elalszik,így felkaptam az ölembe és bevittem.Az elején tiltakozni akart de inkább belesimult az ölembe.

Kényelmes volt a karjaiban. Mikor beértünk a lakásba kértem, hogy tegyen le.
- Nehéz vagyok biztos...- motyogtam csukott szemmel.- Tegyél le.- folytattam erőtlenül. De csak egy puha ágyat éreztem magam alatt.- Köszönöm.- mondtam még mindig csukott szemekkel.

-Aludj jól szerelmem. -suttogtam majd egy csókot hintettem az ajkaira.Én még körbejártam minden szobát hogy megnézzem mindenki alszik e, de mindenki elterüt.
Lementem a konyhába és előkészítettem a reggelihez.

Reggel mindenki zombiként kelt. Mivel este NamJoon-nak még volt ereje a reggelihez előkészülni a reggeli rutinunk gördülékenyen ment.
A nap első programjától a táncpróbától már rendesen kifáradtunk. A fotózás laza volt. Az énekpróbánál amikor épp nem rajtam volt a sor, akkor egy kicsit elszunyókáltam. Ahogy elnéztem a többiek is így tettek. Viszont elérkezett a nap legkritikusabb pontja a megbeszélés. Drága jó szeretni való főnökeink bejelentették, hogy kapunk egy új műsort. 3 hétig nyomon követik a csapat életét. De teljesen. Reggeltől reggelig. Tele lesz a dorm kamerákkal meg operatőrökkel meg minden ilyen "tartozékkal". Előre látom, hogy káosz lesz... 3 hétig senki nem nyúlhat senkihez. Még egy puszi sem, mert a kamerák a seggünkben lesznek... És minket nem kérdeztek meg, hogy akarjuk-e... Mert miért is...

-Na nem ezt nem vállaljuk be-kiabáltam
-Ebbe nincs beleszólásod NamJoon az operatőrök már ott vannak és a kamerákat is beszerelték.csak 3 hétről van szó-szólt gyengéden a menedzser.
Nem szóltam semmit csak kirontottam a teremből. Nem hiszem el! Nem nem. nem fogom kibírni Jin nélkül.

- Mindjárt visszahozom.- szóltam nyugodtan. Ezzel utána rohantam.
- NamJoon. Várj meg!- fogtam meg a kezét.- Higgadj le. Nekem sincs ínyemre a dolog de ez van. Majd valahogy megoldjuk. Kijátsszuk őket. Emlékezz vissza a múltkorira a WCben. Senki sem tudta meg.- kacsintottam rá.- Kérlek gyere vissza Leader-shii.

-Ne csináld ezt-mondtam könyörgően-Miattad fog elvinni a szívroham-öleltem meg majd a fülébe suttogtam-nagyon szeretlek

- Én is téged.- kuncogtam.- Gyere menjünk vissza és mutassuk meg nekik, hogy meg tudjuk csinálni.- kacsintottam. Muszáj volt buzdítanom. Példát kell mutatnunk. És nem szabad meghátrálnunk. Az ember találékony lény. Főleg szorult helyzetben. Biztos túl tudunk járni az eszükön.

Nagyot sóhajtottam és bólintottam. Visszasiettünk a terembe és megbeszéltünk mindent. hazafelé én vezettem.
-Hyung muszáj visszaköltöznünk?-kérdezte Kook
-Sajnos igen. mert ha maradnánk valaki biztos elvesztené a fejét-sóhajtottam

Kook nagyon rosszul viselte. Épphogy rátalált a szerelem el is hagyja egy kis időre. YoonGi vállára hajtotta a fejét és sóhajtozott. A csapat édeshármasát is megrázták a fejlemények.
- Jaj fiúk! Csak három hét! Simán kibírjuk! Nem is teljesen egy hónap!- próbáltam visszahozni az életkedvüket.- Amúgyis. Okosak vagytok. Biztos találtok kiskapukat.
- Te most csalásra biztatsz?- húzta fel a szemöldökét Hope.
- Nem igazán... De végül is mondhatni...- mosolyogtam sokat sejtetően.

-Csak észel és  még hogy van merszed drága Omma a gyerekeinket ilyenre bíztatni? Na mindegy aki lebukik búcsúzzon a tökeitől-mondtam mosolyogva mire nyeltek egy hatalmasat és bólogatni kezdtek-helyes

- Ahj...- sóhajtottam. Persze én vagyok a rossz. Én csak egy kis életet akartam beléjük lehelni. Hogy ne ilyen savanyú képpel álljanak neki. De ezentúl meg sem szólalok.- Igaza van. Csak ésszel!- tettem még hozzá majd végleg takarékra vettem magam.

-Ne haragudj-simogattam meg a combját

Nem mondtam semmit csak megráztam a fejem. Képtelen vagyok haragudni rá. Hamar meg is érkeztünk.

-Mindenki mosoly fel a rajongóknak nem szabad látniuk milyenek vagyunk-mondtam és kiszálltunk. Mikor bementünk vagy 10 ember sürgött forgott kamerákkal. teljesen le voltam döbbenve majd gyorsan elkezdtem mosolyogni meg magyaráztam valamit Jiminnek de azt sem tudom hogy mit

Amíg a többiek el voltak foglalva gyorsan mindenkinek az ágyneműjét a saját szobájába visszacipeltem.
- Hát te mit csinálsz Oppa?- kérdezte az egyik lány kamerával a kezében.
- Én. Öhm. Rendet rakok. Takarítok. A srácok néha nagyon meg tudnak feledkezni magukról.- füllentettem.

-Vacsit kell készíteni~-énekeltem
Elmosogattam a reggeli edényeket majd nekiálltam egy gyors vacsinak. Próbáltam azt a három embert kizárni akik a seggembe voltak a kamerával. Mikor végeztem megterítettem majd kiabáltam -Vacsora

Mindenki az étkezőben gyűlt össze. Jóízűen falatoztun egy-egy poén is elhangzott. De nem volt felhőtlen ez az egész.

Vacsi után Suga és Jimin mosogatott,addig  a többiek elindultak fürdeni. Én még körbejártam a házat hogy minden rendben van-e a stábtagoknak raktam ki takarókat. 
-NamJoon mehetsz fürdeni-szólalt meg mögöttem V
-Ohh mindenki végzett már?
-Igen és mindenki lefeküdt.
-Na majd én meglesem-kacsintottam rá-na sipirc feküdj le megyek és megnézem a többieket-ezzel besprintelt a szobába.
-Szia Kook.-mentem be a Maknae szobájába-hogy vagy?
-Félek-suttogta annyira rossz volt így látni őt
-Alszol velem?-tudom hogy nem ezt akarta hallani de így kellett lennie
-Igen!-mondta vidáman

Én hamar elaludtam. Fáradt voltam. Reggel viszont időben fel tudtam kellni. Mivel HoSeok is koránkelő így együtt ébresztettük a srácokat.
- TaeHyunggie. Ébresztő!- simogatta meg Hope az arcát.
- Anyu? Te vagy az?- kérdezte félálomban.
- Igen.- felelte poénkodva az idősebb.
- Igen?- ült fel hirtelen V.
- Pabo!- kócolta össze a haját.
- NamJoon! Hasadra sü... Kook? Te mit...?- teljesen ledöbbentem, hogy Kook RapMon ágyában aludt.
- Keljetek fel de azonnal! Mielőtt még baj lenne... Megyek csinálok reggelit...

-Hyung most haragszik?-kérdezte Kook félve
-Ne aggódj majd elmagyarázom neki -kócoltam össze a haját.Gyorsan felöltöztem és lerobogtam a konyhába. a reggeli már készen volt és mindenki lent volt. Jin rám sem nézett így írtam neki egy sms-t.
"A parkolóban várj meg 10 perc múlva mindent elmagyarázok"

"Ok"- válaszoltam az SMSre. Hál' Istennek a többiek tudtuk nélkül a segítségünkre siettek, mert még a nappaliban bohóckodtak így észrevétlenül le tudtunk menni.
- Hallgatlak.- fontam karba kezeimet mellkasom előtt.

-Ne legyél féltékeny szerelmem hisz nincs mire. Nem akartam hogy Kook az éjszaka folyamán bemásszon Suga mellé. Mikor leellenőriztem mindenkit azt mondta,hogy fél és mondtam neki hogy akkor aludjon velem. -hadartam el egy szuszra. Nem mertem levegőt venni amíg válaszolt.

- Jó rendben. Semmi baj.- most, hogy már értem nem haragszom rájuk. De ha egy kamerás nyit rájuk azt a helyzetet. azért nehezebben mentették volna meg. De az Ő dolguk.- Gyere hozzuk ki a kocsit. Szólok a srácoknak, hogy indulunk.

-Köszönöm és szeretlek-suttogtam majd szaladtam a kocsiig. Gyorsan kirobogtak a többiek is és már indultunk is

Hosszú napunk volt. A stúdióba mentünk. Dalokat írtunk és vettünk fel.
Már egy hetet átvészeltünk. De láttam mindenkin, hogy lassan elpattannak a húrok. Egyszer V-re rányitottam a szekrényben.
- Hát Te mit csinálsz itt?- csodálkoztam el.
- Menekültem.- nézett fel rám nagy szemekkel.
- Jaj kicsi Tae. Gyere ki onnan.- nyújtottam a kezem, hogy felsegítsem.

-Nem volt elég ez az egy hét?-kérdeztem a menedzsert miután már kezdtem besokallni.
-Sajnos nem de mi a baj?-kérdezte .Keserűen felnevettem
-Arra kelünk hogy a kamera a képünkben van, semmit sem tudunk csinálni mert mindenhol ott vannak. Legalább a hétvégét kapjuk meg úgy hogy nem forognak a kamerák-kérleltem
-Na jó de csak mostani hétvégét. -sóhajtott fel
-Köszönöm szépen mindannyiunk nevében -hajoltam meg
"Hétvégére kilövik a kamerát már csak 2 napot kell kibírnunk egymás nélkül. szeretlek"Küldtem Jinek mielőtt hazaindultam.

Teljesen fel voltam dobódva a hírtől. Pörögtem jobbra balra. Ezt JiMin meg is jegyezte.

Hazaérve minden csendes volt.Túl csendes.
-Megjöttem-kiabáltam de sehol senki-Srácok

Meg akartuk lepni a mi vezetőnket így Suga-t és Kook-ot leküldtem a boltba fagyiért. Mi addig szépen elrejtőztünk.
- Megjöttünk. Csoki és vanília, ahogy kérted.- nyomta a kezembe a hideg édességet Suga.
- Oké. Akkor most menjetek Ti is a helyetekre.- kanalaztam ki nekik a kehelybe az adagot.- Meg ne egyétek! Ha titeket talál meg előbb akkor adjátok neki oda.- így tettek a többiek is és én is. Reméltem, hogy hamar hazajön és nem olvad szét az édesség a kezünkben.

-Hol vagytok már?-kezdtem nagyon ideges lenni. Benéztem a szobákba sehol senki, a konyhába sem volt senki. Hirtelen ötlettől vezérelve benéztem az ágyam alá is. Először sarkon fordultam és mentem volna tovább de mielőtt kiléptem volna az ajtón visszafordultam és hasra vágtam magam.
-Szia Jin-mosolyogtam rá

- Szi-szia!- vigyorogtam.- Meglepiii! Kérsz?- nyújtottam felé a fagylaltkelyhet.

-Fagyiiii-kiáltottam majd puszit küldtem neki. -És a kedvencem.Mivel érdemeltem ezt ki?-kérdeztem mosolyogva

- Hogy vagy nekünk.- kuncogtam az ágy alól.- A többieknél is van.- kacsintottam rá.- Keresd meg Őket mielőtt elolvadna vagy megennék. Csak annyit mondok, hogy nappali függöny és mosdó.

Több se kellett kezemben a fagyival rohantam a nappaliba és elrántottam a függönyt.
-Ide a fagyit vagy véged-kiáltottam a meglepett Sugára.
-Te..tessék-adta oda 
Meghajoltam előtte és észrevettem a másikoldalt még egy embert.
-Ez neked is szólt Kook-szóltam erre csak a kezét dugta ki melyben az üres kehely volt. Lemondóan sóhajtottam majd tovább mentem. A fürdőben ott volt a három jómadár.
-Fagyit vagy életet-kiáltottam rájuk.
-Ez a mienk neked is van-szólt Jimin
-Naaa kérem -vetettem be a kiskutya szemeimet.
-Tessék -adta oda Tae a kelyhet és ezt Hope is követte. Jimin nem adta oda.
-Jólvan edd meg te bélpoklos. De így nem tudod meg a meglepit-ezzel magárahagytam őket. 
-Jiiiin gyere együnk fagyit.-kiabáltam

- Itt vagyok!- szóltam ki a konyhából.- Aki kér fagyit az most jöjjön míg van!- harsogtam. Még jó, hogy egy nagy bödönnel vettek. Hirtelen mindenki körém gyűlt és üres kezeiket nyújtogatták. Kiszolgáltam Őket de a végére nekem nem maradt.
- Kaphatok?- bújtam NamJoon-hoz az előszobában a kanapén.
- Hyuuung! De mi a meglepiii?- nyavajgott JiMin.

Jinek odaadtam az egyik Kehelyt.
-Nem mondom meg. Gonosz voltál.-fordultam el tőle

- Köszönöm.- láttam neki a fagyinak.
- Naaa de légysziii Hyuuung!- hisztizett tovább JiMinnie.
- Az a meglepi amire gondolok?- pillantottam RapMon-ra.

-Igen az. És neked nem mondok semmit-röhögtem

-Nyaj milyen vagy...- sóhajtott JiMin.
- Szerintem jobb lenne ha elmondanánk. Idővel úgyis rájönnének vagy megtudnák.- mondtam komolyan.
- Ajjaj... Én azt hiszem tudom mi a helyzet.- sápadt el Hope.
- Csakugyan? Mi?- érdeklődött V.
- Ji-Jin hyung babát vár.
- Jaj HoSeok maradj már a baromságoddal...- szólt rá mosolyogva YoonGi.
- De nem most komolyan... Srácok én nem tudom, hogy készen állunk-e egy babára...- folytatta.
- Jaj ezt Te sem gondolhatod komolyan!- nevettem ki.- Pasiból vagyunk. Nem lehet gyerekünk.
- Tuuudooom naaa!- vihogott- Csak vicceztem!
- Ökör...- csapta meg JiMin.
- Nekem tetszett.- nevetett TaeTae.
- Akarod, hogy csináljunk babát?- húzogatta a szemöldökét Hope.
- Reménytelen....!!!- sóhajtottam.
- Csak fel akartam dobni a hangulatot...
- Az sikerült drága J-Hope...- folytatta Suga.

-Na jó ti gyökerek vagytok. De hétvégére kamerák kilőve-suttogtam a mondat második felét.
-Komolyan? -kérdezte csendesen Kook én csak bólogattam mire mind a nyakamba ugortak.
-megfojtotok

- Ugyan. Csak hálásak.- kuncogtam.- Na lassan mindenki menjen lefeküdni. Holnap korán kell kelni. Aztán 2 nap pihi. 1 hetet még végigcsinálunk és utána le van tudva. Figthing fiúk!- lelkesítettem Őket.

-Igen igen hallottátok Ummát. Ágyba gyerekek. húsz perc múlva megyek ellenőrizni-erre mindenki eliramodott én meg elmosogattam a fagyis poharakat.

- Szeretlek.- suttogtam NamJoon mellett állva és gyorsan adtam az arcára egy puszit mielőtt még meglátta volna valaki.- Ne maradj fent sokáig.- ezzel elindultam a fürdőbe. Rendbehoztam magam és lefeküdtem. Olyan rossz volt most már 2. hete nélküle feküdni és kelni.

Ígéretemhez híven benéztem mindenkihez de már mindenki aludt.Így még elkészítettem a reggeli hozzávalókat és én is lefeküdtem.Reggel szokásosan a stábra keltem.

- Ah...- nyújtózkodtam- Csodás az idő.- néztem ki kómásan az ablakon.
- Igen SeokJin.- hallottam meg a menedzser hangját.- Pont ideális egy kis túrára.
- Hyung. Hogy kerülsz ide? És milyen túra?

Lementem reggelit készíteni,de a menedzser hyung már megtette helyettem.
-Jó reggelt ezt mégis miért?-értetlenkedtem
-Ma túrázni megyünk. Gondoltam megleplek titeket.-mosolygott
-Maga közli a többiekkel-vágtam rá rögtön és a kávémért nyúltam.

Remek. Felmegyünk a hegyekbe egy kis erdei túrára. Szeretem a természetet de egyszerűen semmi kedvem nem volt hozzá. Összeszedtem magam és lementem a többiekhez. Voltak akik nagyon lelkesek voltak így ez rám is rámragadt.
- Mehetünk?- kérdezte menedzser hyung.
- Igeeeen!- ujjongott JungKook.

Nem.Nem akartam.De a többieken látszott hogy örűlnek.
Két óra alatt felértünk a hegy lábához. De már akkor haza akartam menni. 
-Na induljatok estére itt találkozunk.-fordúlt meg a menedzser és otthagyott. Remek.

Azt hiszem a kamerások is úgy döntöttek, hogy megvárnak minket odalent. Felvették az indulásunkat és megegyeztünk, hogy majd az érkezésünket is. Így az egész nap a miénk volt. Kaptunk egy kis térképet, be volt rajta jelölve néhány dolog, hogy ott találnunk kell valamit. Állítólag a vacsihoz alapanyag. Felosztottuk az egészet 3 részre és a csapat is 3 felé vált. El lehet képzelni hogyan... Így mindenkinek megvolt a célja. Kamerák voltak a kis "kincsekhez" felszerelve, hogy azt is tudják mutatni mikor rábukkanunk. De ennyi.
- Naaa legyen egy kicsit jobb kedved!- fogtam meg a kezét NamJoon-nak mikor már elég távol voltunk mindentől.

-Haza akarok menni veled és bezárkózni egész napra-suttogtam neki. Nagyon nehezen bírtam már nélküle.

- Jaj ne butáskodj. Most is velem vagy.- álltam meg és megcsókoltam.

Lelkem örömtáncot járt ahogy ajka találkozott az enyémmel.
-Nem bírom ki holnapig. Kellesz nekem-suutogtam a fülébe

- Akkor szerezz meg!- kuncogtam majd elfutottam előle.

Utána vetődtem és elkaptam a lábát.-Nem menekülsz-suttogtam. Igazából nagyon megütöttem az oldalam de nem érdekelt.

- Te eszednél vagy?- fordultam vissza- Sziklás helyen ugrándozol?! Nem fáj valamid?- guggoltam le hozzá.

-nem csak gyere bújjunk el valahol-rántottam magamra.

- Biztos?- kérdeztem meg mégegyszer. Nem élném túl ha miattam baja lenne. Nem válaszolt csak behúzott egy szikla és egy fa közé és megcsókolt.

Kívántam. Egyik kezemet combjára vezettem és a csípőmig felhúztam. Fenekét  simogattam közben áttértem nyaka csókolgatására.

- Ez most komoly, hogy egy erdőben fogjuk csinálni?- nevettem a lehetetlen helyzeten. Hátamat a sziklának nyomta és úgy kényeztetett.

-Még visszatudom magam fogni ha nagyon akarod.-suttogtam a nyakára. Kezemet felvezettem pólója alá. ohh hogy hiányzott már a bőre

- Meg ne próbáld mert én már nem...- suttogtam fülébe majd ráharaptam. Kezemmel vállait, kezeit simogattam majd a pólója alatt a hátát végül a nadrágja alá a fenekére vezettem a kezem és azt markolásztam.

-Én is így gondoltam. -kezdtem el kikapcsolni az övét.Kezemet most férfiasságára vezettem.

- Ahhh...- erősen kezében tartott és mozgatta a csuklóját. Én is kicsatoltam az övét és az alsójával együtt combig lehúztam a nadrágját.

-De kis türelmetlen valaki-kuncogtam- mit szeretnél-incselkedtem vele

- Azt, hogy tégy magadévá.- nyögtem fülébe- Ne mondd, hogy Te nem akarod...- fogtam meg merevedését- Érzem...- mosolyogtam.

Hirtelen felkaptam és merevedésemre csúsztattam lassan hatoltam belé.Csókkal folytottam el a hangját. Lassan mozogtam benne

Mennyei érzés volt ismét magamban éreznem. Hiányzott már nagyon. Fájt persze de ez ezzel jár. Kezemmel testét simogattam és kapaszkodtam benne. Igyekeztem halk lenni.

Egyre gyorsabban mozgaztam magamon.Nehezen bírtam magam visszafogni. Minden mozdulatnál éreztem férfiasságát hasamnak nyomódni ami mégjobban beindított.Nem bírtam tovább és belé engedtem nedvemet. Ezt mikor megérezte ő is elment.

- Ah... Uh...- sóhajtoztam. Amint elengedett leestem a földre és ott csücsültem. Fenekemet bökte a száraz fü ezért levettem a felsőmet és magam alá terítettem. Úgy próbáltam pihenni.
- Gyere te is.- mutogattam, hogy üljön mellém.

Letelepedtem mellé.-Hiányoztál-suttogtam a vállának dőlve

- Te is nekem.- pusziltam meg fejét- Mennyi az idő?

-Öhm elment 1 óránk-kuncogtam

- Nem kellene igyekeznünk? Még semmink sincs. Ha meg nem tudnak enni a többiek akkor kifiléznek minket.- nevettem.

-Jólvan amúgy is itt van a közelben az ellenőrző pont-mutattam egy alig látható kunyhóra

- Szuper. Akkor indulás.- felálltam és felöltöztem. Igyekeztem minden jelet eltűntetni.

-Gyere elviszlek a hátamon-ajánlottam fel neki. Fel is ugrott csakhogy elfelejtettem a beütött oldalamat és felszisszentem

- Nehéz vagyok. Tudtam.- ezzel leszálltam róla.- Meg el is fáradtál biztos. Nem kell cipelned.

-Te bolond vagy. nem vagy nehéz-simogattam meg a buksiját de felhúztam a pólómat és a jobb oldalamon lett egy lila foltom-Upsz-nevettem el magam

- Ne nevess! Mutasd csak. Nagyon csúnyácska ez a folt. Mennyire fáj? Az igazat!- simítottam végig rajta vékony ujjaimat.

-Ha hozzáérsz nem is fáj-mosolyogtam rá. Nem akartam hogy aggódjon miattam

- Ne viccelődj ez nem játék!- szóltam rá.- Meg kell vizsgálni. Ha visszaértünk azonnal szólunk a menedzser hyungnak. De most gyere. Késésben vagyunk. Tudsz jönni ugye?- teljesen elfogott az aggodalom és a bűntudat. Miattam fáj neki...

-Nyugodj meg csak megütöttem.És igen de menjünk.És sajnálom hogy aggódnod kell miattam

- Ne viccelj. Néha érted jobban aggódom, mint magam miatt.- pusziltam meg. Odarohantam a kis kunyhóhoz.
- Nézd! Találtam valamit!- mutogattam a zacskót.

-Akkor induljunk vissza-mosolyogtam rá. Gyorsabban leértünk mit felfelé. A többiek is lent voltak és majd kicsattantak az energiától.

- Megjöttünk!- integettem nekik.
- Na a hiányzó láncszem is a helyén.- nevetett menedzser hyung.
Miért érzem azt, hogy mindenkinek sokkal jobba kedve? Mi történhetett?

-Na mehetünk is haza-csaptam össze a tenyeremet.
-Nem nem ma itt alszotok-mosolygott a menedzser. 
Na nem ezt nem játszuk el. 
-Orvosra van szükségem- kaptam az oldalamhoz.

- Úr Isten! Mi történt veled NamJoon?- rohant hozzá a menedzser. Láttam, hogy a többiek is nagyon megijedtek.

-Elestem-sóhajtottam.mikor senki sem figyelt Jinre kacsintottam hogy ne aggódjon
-Jó akkor irány a kórház kamera kikapcs-kiáltotta a menedzser

Vettem a célzást meg már előtte is sejtettem, hogy mi lehet a dologban.
- Ugye jobban lesz?- aggódott a Maknae.
- Persze. Nyugodj meg.- fogtam meg a kezét.
Hihetetlen iramban száguldottunk a kórház felé. Soron kívül fogadtak minket.

-Szép zúzódást sikerült összeszednie. Jegelnie kell és ne nagyon erőltesse meg mostanában magát-mondta a doki.

Ez nagyszerű... Azért mégsem olyan kicsi a baj.
- Akkor azonnal hazamegyünk.- szólt kint a menedzser mikor végeztünk.
- Ki fogja ápolni?
- Én!- tettem fel azonnal a kezem- Majd én.- ismételtem meg kicsit higgadtabban.
- Rendben. A forgatás leáll. Úgyis a hétvégét megkaptátok. Holnap beszélek a főnökkel, hogy mi legyen. Hogy folytatjátok-e vagy sem. Majd kereslek még titeket. Ja és vigyázzatok magatokra!- nézett szúrósan.

-Köszönettel jöttök nekem -kuncogtam Kivételesen Jin vezetett.
-miért is?-kérdezte Hope
-Miattatok töröm zúzom magam a kamerákat kitakarítottam enyit megérdemlek

- Jó azért ne hősködj annyira drágám.- szóltam neki.- Hazamegyünk és semmit sem csinálhatsz. Ez nem játék. Ha valami kell nekem szólsz, vagy aki a közeledben van. És a többieket is megkérem, hogy figyeljenek oda!
- Értettük!- szalutált Suga.
- Köszönöm.

-Nekem csak te kellesz-simogattam meg a combját

- Aranyos vagy.- küldtem neki egy puszit.
- Jó, most már szobára légyszíves!- fintorgott JiMin.
- Nem zavar, hogy autóban vagyunk? Nagy okos!- szóltam neki.
- Jó na.... akkor utána...

-Chh amúgy ki hogy viselte a kirándulást? kibirtátok hogy ne csináljátok?-kérdeztem vigyorogva. Mindenki pirult mint a paradicsom.
-Tudtam-röhögtem el magam

- Mért?! Azt ne mondd, hogy Ti nem csináltátok!- háborodott fel HoSeok.

-szerinted mikor lett ez a foltom?-értetlenkedtem-el akart szökni-simogattam a combját továbbra is de már egy kicsit fentebb

- Hello!- szóltam rá RapMon-ra.- Vezetek! Ugye nem akarod, hogy meghaljunk mindannyian, miattam?! Várj hazáig!

-Mindig várni.-fontam keresztbe a kezem a mellkasom előtt.
-Ne durcizz Hyung veszek neked fagyit- mondta édesen Kook. csak bólintottam de igazán jól esett ez  a gesztus

- Jaj ne kelts bennem bűntudatot!- teljesen rosszul éreztem emiatt magam...
- Nah mindjárt otthon vagyunk, addig bírjátok ki veszekedés nélkül!- szólt Suga.
- Ja aztán annyit keféltek amennyit akartok!- vigyorgott Hope.
- Ne magadból indulj ki.- grimaszoltam.

-Jó bocsánat csak hiányzol-gügyögtem
Teljesen mint az oviban.

Nem válaszoltam semmit csak kifújtam a levegőt. Ő mennyire hiányzik nekem... Ha tudná....
- Megérkeztüüünk!!- kiáltottam el magam, ahogy felhajtottam a kocsival a garázs elé.- Mindenki menjen fel. Vacsizunk, aztán 2 napig miénk a ház!- utasítottam Őket.

-És ha kihagyjuk a vacsit?-kérdeztem.
-De én éhes vagyok!-kiáltott Jimin
-Jólvan na csak egy ötlet volt

- Gyorsan összeütök valamit!- mosolyogtam rájuk.- De ha segítetek még hamarabb lesz készen.

-Inkább segítek-ajánlottam fel

- rendben. Nyomás befelé!- állítottam le a motort.
Mindenki megindult. Neki is láttam valami egyszerű, de laktató ételnek. Hamar megvoltunk, hisz segítettek. Jóízűen megvacsiztunk és mindenki visszavonult. Senkit sem lehetett látni a lakásban. Jó nem mintha annyira kimentem volna a szobából. De tudtam, hogy a többiek mit csinálnak....

Lassan másztam hozzá négykézláb.-Miau

- Mi van cicus? Mit szeretnél?- húztam az agyát.- A tej már elfogyott.

-grr-doromboltam neki. hozzá dörgölőztem

- Na ne szórakozz Te vadmacska!- nevettem- Mennyire fáj az oldalad?

-Nem fáj. csak szeretkezz velem-suttogtam és megcsókoltam

- Rendben. De nem csináljuk durván!- mutattam fel a mutatóujjamat.

-Te irányítasz!-emeltem fel a kezemet

- Nem ezt mondtam de legyen.- mosolyogtam. Csak nagyon vigyázni akarok rá. Nem akarok még több fájdalmat okozni neki.
Magam alá fordítottam az ágyon. Igyekeztem nagyon gyengéd lenni. Út közben Őt is és magamat is megszabadítottam a pólótól. Lágyan csókoltam ajkait majd állát végül mellkasát. Finoman ízlelgettem bőrét, néhol kissé megszívva azt.

Jólesően sóhajtoztam alatta. Testem bizsergett ahogy hozzámért. Hátát simogattam.

Folytattam a vetkőztetést, hogy neki minél kevesebb dolgot kelljen csinálnia. Már meztelen testünk érintkezett egymással. Merevedéséhez hajoltam és lágyan puszilgattam. Kicsit nyalogattam, arcomhoz dörzsöltem végül lassan számba vettem és úgy izgattam.

-Ahh -nyögtem fel.Teljesen a hatalmába kerített.

Mielőtt elélvezett volna leálltam mindennel. Felemelkedtem róla és lassan levetkőztem előtte. Magamat kezdtem el felkészíteni, nehogy úgy járjunk, mint múltkor. Mikor végeztem Őt is megszabadítottam ruhái fogságából majd lassan ráültem merevedésére.

Csodálatos látványt nyújtott. Még jobban beleszerettem. 
-Uhh Jin-nyögtem alatta.Kezemet derekára tettem és úgy diktáltam az ütemet

- Ahm...- mozogtam felette egyenletes ütemben. Annyira boldog voltam, hogy ismét magamban érezhettem. ez a 2 hét sok volt nekem nélküle. Gyorsan be kell pótolnunk.  Nem rég kaphattam meg magamnak NamJoon szerelmét. Nem most akarom abbahagyni ezt az egészet. Gondolataimba csak elmosolyodtam, majd lehajoltam forró, duzzadt ajkaihoz és érzékien faltam Őket.

Csókjai forróak és érzékiek voltak. lassítottam az ütemen.
-Nagyon szeretlek-suttogtam ajkaira

- Én is.- ajkaimmal nyakát és mellkasát kényeztettem.

-Úgy hiányoztál-sóhajtottam. Magam alá fordítottam és az egyik lábát a nyakamba raktam így mélyebben tudtam benne lehettem.

- Ahhh... Ha tudnád, hogy Te nekem mennyireehhh...- eltalált bennem valamit, amitől nagyon jó érzés fogott el. Lassan közeledett az orgazmus mindent elsöprő hulláma. Testem remegett alatta.

Élveztem hogy így remeg. Nem kellett sok és egyszerre élveztünk el.Ráestem és így mind a ketten felnyögtünk. Én azért mert az oldalamat megütöttem, Jin meg a súlyomtól.
-bocsánat.

- Semmi. Jól vagyh?- próbáltam rendezni a levegővételem és a szívverésem, mert mindkettő nagyon gyors volt.

-Hogy te jó? Na nem. Te isteni vagy minden alkalommal.

- Paboya.... Azt kérdeztem, hogy Te hogy vagy?- kuncogtam alatta, majd megpusziltam az orra hegyét.

-Én remekül életem és te?

- Én is.- vigyorogtam.- Köszönöm, hogy vagy nekeeeeemmmm.- cuppantam rá arcára.

-Én is köszönöm.-ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom.-Igen?
-Bocsánat a késői zavarásért NamJoon csak azért hívlak hogy elmondjam vége a forgatásnak.-mondta a menedzser.
-Komolyan de jó. Köszönöm majd megmondom a többieknek is.-mondtam majd leraktam a telefont. 
-Vége a forgatásnak

- Ne már! Ez komoly?!- virultam ki még ennél is jobban.

-De!Most  hívott a menedzser. -vigyorogtam.

- Ez remeeeek!!!- majd' kicsattantam az örömtől.- Most már szerintem ne zavarjuk a többieket. Majd holnap elmondjuk nekik.- javasoltam.

-Jó rendben.Aludjunk mi is.-ajánlottam fel

Elhelyezkedtünk, majd mosolyogva tértünk az álmok mezejére.
Reggel a megszokottnál is hamarabb keltem. Egyszerűen annyira izgatott voltam. Csak fogalmam sem volt, hogy mi okból... Vigyázva, hogy RapMon-t ne keltsem fel kimásztam az ágyból. Majd a reggeli rutin után elszaladtam a közeli éjjel-nappali kisboltba. Aztán nekiláttam egy jó kiadós reggelinek.

Mikor felkeltem sehol senki.
-Jin merre vagy?-kiabáltam

- Konyha!- kiabáltam vissza röviden, nehogy valakit felkeltsek.

Gyorsan leszaladtam.
-Miért hagytál ott?

- Mert pihenned kell! Ne rohangálj! És mert reggelit kellett csinálnom.- pusziltam meg az arcát, miközben a konyhában sürögtem.

-Miért kell ennyire féltened?-sóhajtottam-Had segítsek

- Nem. Ülj le szépen!- húztam ki neki egy széket.- És hogy miért féltelek? Mert fontos vagy számomra. És mert bűntudatot érzek.- hajtottam le a fejem.

-Pabo. Nem a te hibád volt semmi. -öleltem meg-és segítek neked

- Hjaaa de makacs vagy...- csóváltam meg a fejem.- Szeretlek.

-Én is szeretlek-csókoltam meg. -felkeltem a jómadarakat

- Rendben, addig megterítek.- ezzel Ő megindult felfelé az emeletre én pedig folytattam a reggeli elkészítését.

-Szép jó reggelt mindenkinek!-üvöltöttem a folyosón

Nem igazán akartak ébredezni a srácok. Biztos hosszú volt az éjszaka....- kuncogtam magamban.
- Hozzam a vödör vizet?- kérdeztem mosolyogva RapMon háta mögül.

-Igen szerelmem.-bólogattam hevesen.
-Ha behozod a vizet kiheréllek! -üvöltött ki Hope

- Hjaaa!! Hogy beszélsz velem?- na már csak azért is bevittem a vizet.
- Na most mondjad!- álltam elé, locsolásra készen.

-Jin. Kifelé! -üvöltött rá.Én belopóztam és meglöktem a vödröt így mindenki kapott a vízből.

- Ááááá!!!- sipákolt magas hangján JiMin.- Megint vizes letteeeem!!!- szinte már sírt.- Nem lehetne, hogy egyszer az életben, csak egyszer úgy ébresztenétek, hogy ÉN ne legyek vizes?- háborodott fel teljesen.

-Minek alszol mellette? amúgy meg siessetek reggelizni, bejelenteni valónk van.-mondtam majd kihúztam Jint

- Jaj ezek a gyerekek!- sóhajtottam fel majd elnevettem magam. Lementünk a konyhába és vártuk a többieket. Lassan leszállingóztak közénk. J-Hope és JiMin szúrósan néztek rám. Hm. Ez van...

Lassan leszivárogtak.-Na akkor befejeztük a forgatást. 
-Komolyan?-kérdezte hitetlenkedve Kook.
-Halál komoly éjjel hívott a menedzser.

- Ez szuupeer!- ujjongott a ki Maknae.
- Igen, szóval nyugodtan ülhetsz Suga mellé reggelinél, megfoghatod a kezét és azt csináltok amit akartok. Persze keretek között. Legalábbis mikor mi jelen vagyunk... Értitek...- mosolyogtam.
- Értjük...- vigyorgott YoonGi.
- Meg kéne ezt valahogy ünnepelni!- vetette fel az ötletet TaeHyung.

-Menjünk fagyizni-kiabáltam

- Jóóóó fagyiiiii!!- örült meg hihetetlenül JungKook.
- Na de előbb reggelizzünk, jó?- szóltam nekik.

Gyorsan megreggeliztünk és felöltöztünk majd mentünk is.
-Én csokisat kérek jó sokat-ujjongtam
-ezt gondoltuk.-röhögött Suga

- Húúú én valami gyümiset.- vigyorgott Kook.
- Én valami jóóó édeset!- nyalta meg az ajkait V.
- Jó inkább ott soroljátok majd ha odaértünk.- mosolygott J-Hope.

-Jól van már itt vagyunk.-rontottam be az üzletbe.

- Édes Istenem! Hogy lehet ennyire szeretni a fagyit?- nevettem.
Én zártam a sort, így a kasszánál én fizettem. Ezután a többiekhez csatlakoztam, kint az asztalnál.
- Egészségetekre!- mosolyogtam.

-Majd legközelebb Hope fizet és köszönöm kincsem.-mosolyogtam rá.

- Mi? Miért pont én?- kapta fel a vizet a rapper.- Nem elég, hogy reggelente mostanság jó szokásotok szerint vízzel keltetek, még én is fizessek?!
- Jó nyugi!- nevettem.

-Ne hisztizz! Ünneplünk!-kiabáltam.

- Ünneplünk!- kiabálta JiMin.
- Éljen!- emelte magasba a mancsait TaeTae.
- Hurrá!- csatlakozott Kook is.
Én csak ültem és nevettem rajtuk. HoSeok dühe lassan átcsapott jó kedvbe. Ismét mindenki jól érezte magát. Nyár volt, szép idő és még a munka egy részétől is megszabadultunk. Egymásra találtunk és szerettük egymást és a rajongókat. Kell ennél több?
Mosolyogva bújtam NamJoon-hoz.