- Nem hiszlek el, hogy állandóan hisztizned kell. Egyszer ez nem jó, máskor az nem felel meg! Rinyagép vagy!- üvöltötte vissza az ingerült fiú.
- Még Te beszélsz?- kaptad fel még jobban a vizet- Elvárod, hogy mikor hazaérsz tisztaság fogadjon, meleg étel és én. De Te semmit sem teszel! Gondolj csak vissza! Mikor voltunk utoljára bárhol is?! Nem azt kérem, hogy minden este puccos éttermekben vacsorázzunk és hotelokban aludjunk... Csak egy kis romantikus séta a parton vagy egy mozi! Olyan nagy kérés ez? Hülye tuskó!- vágtad hozzá még utoljára.
- Igen elég nagy kérés, mert ha nem tudnád énekes vagyok és igen elfoglalt. Ezt vállaltad 2 évvel ezelőtt! Tessék!
- Én tudom jól, hogy mit vállaltam, de ez már rég nem az! Tudod mit?! Fordulj fel! Gyűlöllek!!!!- kiabáltad utána, hisz Ő már az ajtóban állt.
- Hasonló szépeket Neked is!- ezzel kirántotta az ajtót és kiviharzott rajta. Akkorát csapódott a falap, hogy még a ház falaival együtt Te is beleremegtél.
Duzzogtál, toporzékoltál egy sort, majd bánatodban felhívtad legjobb barátnődet és megkérted, hogy hadd mehess át hozzá egy kicsit beszélgetni.
- Imádom Niet de közben gyűlölöm is, amiért ilyen. Hisz tudod nagyon jól, hogy régen sokkal másabb volt.- ecsetelted barátnődnek a történteket.
Szürke színű kanapéján ültél, lábaidat feneked alá húztad, kezedben egy bögre teával, amit barátnőd készített neked. A lány melletted foglalt helyet, veled szembefordulva. Ő is egy bögre, gőzölgő gyümölcsteát szorongatott kezeiben. Csendben figyelt. Hagyta, hogy hadd engedd ki magadból az összes bánatodat és dühödet. Majd mikor ezt megtetted Rajta volt a sor, hogy valamiféle tanácsot adjon Neked.
- Először is nagyon sajnálom, hogy így alakult. Én is elég régóta ismerem Danielt és elég nehéz elhinnem Róla, hogy egyáltalán kiabált Veled. Én azt mondom, hogy várj egy kicsit. Büntesd azzal, hogy nem szólsz hozzá, nem készítesz vacsit meg ilyenek. Na meg persze ágyba sem bújsz Vele- kuncogott.- Majd kiköltözteted a kanapéra. Azt úgysem bírják sokáig. Hidd el utána térden álla kér bocsánatot.- kacsintott.
- Hát nem is tudom... Nem nagyon lenne szívem...
- Megbántott? Rosszul esett? Akkor meg ne hezitálj!- adta ki a parancsot barátnőd.
- Jó-jó. Lehet, hogy igazad van. Egy próbát megér.
Rászántad magad és végül meg is tetted, amire a barátnőd ösztönzött. Mikor hazaértél magadnak készítettél vacsorát, de egy morzsával sem többet annál, ami számodra elég lenne. És a kanapén is megágyaztál kedvesednek.
- Szia Drágám!- lépett be az ajtón Niel, úgy mintha délelőtt mi sem történt volna.
- Hello.- üdvözölted röviden.
- Ma mi lesz a fincsi vacsi?- kérdezte tenyereit összecsapva.
- Hm, nem tudom.- vontál egyszerűen vállat.
- T-tessék?- nézett rád értetlenül.
- Hát én már ettem, szóval Te is azt eszel amit csak szeretnél.
- De ez mégis mit jelentsen?
- Semmit. Nem volt kedvem főzni. Nagyon elfoglalt voltam ma.- játszottál cinikusan a nappali közepén.
- Ahhhaaaa... És kinek van itt megágyazva?- kérdezett rá a lényegre Niel.
- Neked. Mostantól idekint fogsz aludni. Remélem nem kényes a hátad.- intettél Neki, majd bevonultál a hálószobába.
- Hééé! Várj! Ezt ugye nem gondoltad komolyan?- még bentről hallottad, hogy morog egy sort majd a lámpa fénye elaludt és vele együtt Ti is nyugovóra tértetek.
Ez ment napokig. Nagyon nem szeretted látni, ahogyan Daniel szenved. A Te szíved is beleszakadt ebbe az egészbe, éppen úgy, mint az Övé. De nem voltál hajlandó engedni. És a legnagyobb baj az volt, hogy Ő sem igazán volt az a "megadom magam" típus. Szóval a napok csak teltek. Úgy gondoltad nem ártana kimozdulni, így a barátnőiddel elmentetek egyet plázázni.
Eközben Niel-lel:
- Haver mi van veled? Rosszabb vagy, mint a mosott szar? De már napok óta! Figyelj oda jobban!- szúrta le Nielt a lábáról C.A.P.
- Jól van, ne haragudj, hyung. Jobban figyelek.- ígérte meg Niel, majd folytatódott a táncpróba.
Ígéretét sorra szegte meg a fiatalabb, hisz egymás után tévesztette el a lépéseket.
- Mi a baj, Daniel?- kérdezett rá már L. Joe is.
- Semmi. Túlélem.- legyintett a megszólított.
- Nem döngölheti a barátnőjét, tuti az a baja.- nevetett fel pimaszul Changjo.
- Elhallgass!- förmedt rá Niel.
- Jójójójó! Nyugalom! Niel, nyugodj le, Te pedig fejezd be az idétlenkedést! Legközelebb szappannal mosom ki a szádat! Remélem értve vagyok!- lépett közbe a Leader.- Mára szerintem ennyi elég. Menjünk haza.
- Ne de tényleg mi a baj, hyung?- kérdezte meg a mindig kíváncsi Ricky is.
- Ahj...- fújta ki a levegőt Niel.
- Nekünk elmondhatod!- veregette vállon Chunji.
- Hát igazából az van, hogy... hogy __________ most vagy szakított velem, vagy csak szüneteltei a dolgot. De nem főz, nem is takarít és még a hálóból is kirakott...
- Jaj szegény pára.- sajnált meg C.A.P.- És mivel érdemelted ezt ki?
- Azt hiszem, hogy elhanyagoltam. Múltkor azt vágta a fejemhez, hogy már nem is emlékszik rá, hogy mikor voltunk együtt bárhol is. Moziba vagy csak szimplán sétálni.
- És erre Te?- követte feszített figyelemmel az eseményeket a kis Maknae.
- Én? Én azt mondtam, hogy nincs rá időm, mert elfoglalt vagyok és mikor összejöttünk, Ő tudta nagyon jól, hogy mit vállal.
- Ájjájjájjájjáj....- csóválta meg a fejt Chunji.- Ez egy nagyon rossz válasz volt, ugye tudod? Ezt haver, rendesen elszúrtad...
- Tudom.- hajtotta le a fejét megbánóan.- De lövésem sincs, hogy hogyan hozhatnám helyre.
- Tudod a nők, olyanok, mint a virágok. Gondozni kell Őket. Öntözni, hogy ne száradjanak ki; tápot adni Nekik, hogy fejlődjenek; permetezni a leveleiket, hogy megvédje Őket a betegségektől. A nőkkel is ugyan így kell bánni. Hidd el egy kis apróságtól is teljesen odáig lesznek. Csak egy kis bonbon az asztalon, egy szál virág a reggeli mellé, egy romantikus séta, egy filmnézés a nappaliban összebújva. És minden gond elszáll. Hm? Mit mondasz? Gondolkozz el rajta és sürgősen találj ki valamit míg nem késő!- mondta a bölcs szavakat L. Joe.
- Hűűű hyung! Te mióta vagy ilyen bölcs?- nézett kikerekedett szemekkel barátjára Changjo.
Válasza egy vállrántás volt.
- Igazad van. Nagyon szépen köszönöm, Nektek! Azt hiszem van egy ötletem!- ugrott fel örömében Daniel.
Mindeközben Te egészen jól szórakoztál barátnőiddel. Teljesen elszaladt az idő. Épp egy kávézóban ültetek, mikor rápillantottál karórádra ami fél nyolcat mutatott.
- Lányok, nem kéne lassan indulni? Kicsit későre jár. Már sötétedik és nem szeretnék hazafelé furcsa alakokkal találkozni.
- Igazad van. Szerintem is induljunk.- erősítettek meg.
Ezzel hazafelé vettétek az irányt. Gyalog mentetek, hisz közel laktatok egymáshoz, így nem is féltetek annyira. Téged utolsó előttiként "tettek ki". Elbúcsúztál barátnődtől majd befelé vetted az irányt.
Mikor beléptél az ajtón érdekes illatok csapták meg orrodat. Volt abban minden. A tisztaság illata, mivel valaki felporszívózott és felmosott; a frissen mosott ruhák illata is benne volt az elegyben, mert a szárogító kint állt a nappaliban a ruhákkal; és valami most készülő étel illata is keringett a lakásban. Nem értetted mi történik, így hamar beljebb kerültél.
- Szia.- köszöntél hangosan, hogy párod is meghallja.
- Szia Édesem.- jött ki a konyhából Niel.
- Te mit csinálsz?- kérdezted megilletődve, mikor megölelt.
- Ölellek.- motyogta bele a füledbe.
- Nem, nem úgy... hanem most? Mi ez az egész?
- Ja...- lépett egy lépést hátrébb, majd elkezdte megmagyarázni.- A srácok is felvilágosítottak arról, hogy mekkora egy tajparaszt voltam. Figyelj, én tényleg nagyon sajnálom.- hajtotta le a fejét.
- Mekkora egy hülye vagy Te, Ahn Daniel!- nevetted ki.- Annyira gyűlöllek!
- Kár... mert én meg imádlak...- csoszogott be a konyhába.
Gyönyörűen megterített asztal, virággal, behűtött pezsgővel. Ez fogadott Téged, mikor beléptél a konyhába. Szemed szád nyitva maradt.
- Jézusom, ez gyönyörű.- ugrottál a nyakába.
Niel kihúzta a székedet, leültél, feltálalta az ételt és falatoztatok. Finom volt nagyon minden amit eléd rakott. Nagyom meglepődtél, hogy itt mindent Ő készített. Nem tudtad, hogy ilyen jó szakács. Eddig nagyon is jól titkolta...
- Hát ez nagyon-nagyon finom volt. Köszönöm szépen.
-Ugyan. Ne köszönd. Még nincs vége az estének.- mosolygott rád, széles mosolyával.
- Mit tervelsz?- nézted ahogyan a mosogatóba pakolja a szennyest.
- Semmi különöset. Csak meg szeretném hálálni, hogy vagy nekem. És bepótolni mindent ami eddig kimaradt.
Nem hittél a fülednek. Már nagyon rég hallottál Tőle ilyen szép szavakat. Nagyon jól esett ez a kis törődés. Lassan és csendben a háta mögé lopóztál és hátulról átkaroltad. Egy cseppet összerezzent a hirtelen jött érintésedtől, de miután feleszmélt letette azt, ami a kezében volt és feléd fordult.
- Köszönöm.- suttogtad, míg elmerültél hatalmas sötét szemeiben, amivel Téged fürkészett.
Válasza egy szenvedélyes csók volt. Már olyan rég akartad érezni húsos és puha ajkait. Hiányoztak. Gyengéden falta velük a Te párnáidat. Jobb kezét nyakadra vezette hogy jobban magához húzzon, bal kezével csípődön játszadozott. Gyengéden rámarkolt csípődre és ajkaidtól el nem válva megindultatok a háló felé. Finoman terített le a franciaágyra a puha párnák közé. Lassan elkezdtél pólója alatt kutakodni ügyes kezeiddel. Mindeközben Niel végig az ajkaidat kényeztette sajátjával. Kezedet végigsimítottad enyhén kidolgozott testén. Csókotokon érezted hogy egész teste beleremegett érintésedbe. Kezeit kibújtattad a rövid ujjú pólójából ezzel felszabadítva egész felsőtestét. Mindeközben egy pillanatra sem szakadtok el egymás édes és puha ajkaitól. Niel még mindig az oldaladat simogatja és a melleidet masszírozza ruhán keresztül. Majd elszakadt tőled és megszabadított lenge felsődtől és útban lévő melltartódtól. Nyelvével elkalandozott a nyakad felé. Kezei melleidet masszírozzák. Halk sóhajok hagyják el kívánatos ajkaidat. Nyelvével teljesen bebarangolta egész testedet. Húsos ajkai nyomán szinte felperzselődött a bőröd. Egyre szaporábban vettétek a levegőt. Mindeközben te sem tétlenkedtél. Vékony ujjaiddal hasfalát simogattad. Majd áttértél a hátára. Az élvezet levezetése képpen, amit már most nyújtott neked, hátát karmolásztad, gyengéden belemélyesztetted körmödet. Ez nagyon tetszett neki hisz kéjes sóhajok hagyták el vastag ajkait. Lassacskán lekerültek a maradék ruhadarabok is. Daniel kezeivel belső combodat simogatta. Kirázott az érzéstől a hideg. Kezét nőiességedhez vezette. Érezte hogy már készen állsz. Hogyne álltál volna készen, hisz már olyan régóta vágytál rá. Kívántad. Érezni akartad magadban. Ezzel a kis szünettel nem csak Vele szúrtál ki... Férfiasságát bejáratodhoz vezette, amitől összerezzentél. Akartad. Finoman beléd vezette hosszú merevségét. Hangosan felnyögtél az érzéstől. Végre ennyi idő után magadban érezhetted forró és lüktető tagját.
- Ohhh... Igen... Hadd halljam a hangod...ahhh...- nyögte kéjesen Niel.- Úgy ish... rég hallottahhm...
Már a látványodtól képes lett volna elmenni. Ahogy szemeid résnyire nyitva voltak, ahogy beharaptad az alsó ajkadat és ahogy erős karjaiba kapaszkodtál mind nagyon beindította. Láthatóan nem csak Neked hiányzott. Elkezdte benned az ütemes mozgást. Nem sokáig bírta a kínzást. Hamar gyors tempóra váltott. Hangosan nyögtétek egymás neveit az éjszakába.
- Mé... Még... Erősebbenhh... Ahhhhh... Nieeelllhhh.....- nyögted alatta az élvezettől elvakultan. Nem kellett kétszer kérned. Lábaidat még jobban széttárta de sajnos így sem érte el legérzékenyebb pontodat. Bal lábadat a vállára emelted.
- Ohhhh... Ahhhh.... Ott....- sikítottad a gyönyörtől. Egyre erősebb és határozottabb mozdulatokkal sodort az élvezet határai felé. Majd egy lökésnél a hátad megfeszült, fejed hátraszegted és egy hatalmas nyögéssel elélveztél. Daniel szorításodtól és lüktetésedtől szinte azonnal követett téged. Forró magját beléd lövellte.
Hangosan lihegve feküdtetek egymás mellett.
- Szeretlek.- mondta, majd magához húzott és a fejed búbját csókolgatta.
- É is, Te lökött!- karoltad át, majd egymás ölelésében elaludtatok.
